2012. augusztus 31., péntek

Péntek, az én napom...

... vagy nem. Ez a nap külön bejegyzést érdemel. A reggel elég jól indult, bár tudtam, hogy egész nap a kicsivel kell lennem, szóval számítottam rá, hogy lesznek itt még gondok.

Miután elvittük a nagyot iskolába, összekészítettem a kicsit, hogy elmenjünk az egyik parkba játszani. Nagy nehezen odataláltam - miért van az, hogy a GPS mindig bevisz a dzsindzsásba??? - és volt ott egy nagyon szuper kis játszótér. A gyerekem nem volt hajlandó semmit sem csinálni, csak snacket enni, így javasoltam neki, hogy menjünk sétálgassunk kicsit. Séta közben találtunk egy másik játszóteret is, ami kifejezetten pici gyerekeknek volt, de nem gond, az én gyerekem is tökéletesen elvolt ott. A játszótér talapzata olyan volt, mintha szivacsból lett volna, tök jó volt rajta sétálni. :-) Ott összeismerkedtünk egy német lánnyal - és a 2 gyerekével - aki 2 évig volt au pair, most pedig babysitterként dolgozik és suliba jár. Az angolján egyáltalán nem látszott meg, hogy már több mint 2 éve itt él... És ami a leggázabb, hogy amikor mondtam neki, hogy Magyarországról jöttem, megkérdezte, hogy az Európában van, ugye? No comment...
Aztán a gyerekem szóba állt 2 másik gyerek szülőjével, ami miatt picit ideges lettem, mert alapszabály, hogy idegenekkel nem állunk szóba. El is beszélgettem vele erről, és közölte velem, hogy ne mondjam el a maminak. Háhá, gondoltam, majd meglátod. :-D

Hazafelé úton megálltunk origami papírt venni, de mivel azt nagyon drágának találtam, másfajta papírt választottam, amiről itthon kiderült, hogy olyan vastag, mint otthon egy rajzlap... Origamizni nem valami jó, de azért hajót ebből is lehet hajtogatni. Más komplett flottánk van. :-D
Azért az a papír még valamire nagyon jó volt:


Végre elkészítettem az 'I miss you!' falamat! :-) Olyan jó ránézni ezekre a képekre, annyira szép pillanatok, és annyira nagyon hiányzik mindenki!!!!! 

Délután nekiálltam palacsintát sütni. Magyar palacsintát! Gondoltam örülnének neki a szülők is - jól gondoltam. :-)



Tölteléknek barack lekvár (magyar!), Nutella (tiszteletbeli magyar!) és csipkebogyó lekvár (magyar!)

Elég sok időmbe telt elkészíteni, de nagyon megérte, mert akkora öröm volt számomra is már a sütés is! Egy darabka otthon! :-)

Fél 4-kor felvettük a gyereket a suliból, majd játék következett itthon. A gyerekek elvoltak együtt, nekem csak ott kellett lenni velük.
Fél 6-kor, mikor szóltam nekik, hogy irány fürdeni, a kicsi nagyon nem akart menni, mert még feltétlen meg akart hajtogatni egy papírt. Erre a nagy kikapta a kezéből, hogy máris de azonnal menjen. Erre a kicsi elkezdett sírni, mire én leguggoltam hozzá, hogy elmagyarázzam, hogy tényleg menjen fürdeni, és utána majd lesz ideje hajtogatni, de annyira hisztizett és vergődött, hogy megrúgott - és nem véletlenül. Erre azonnal felkaptam, és bevittem a szobájába, time out-ra. A gyerek mit csinált a time out alatt? Tök jól elvolt a szobájában, nevetgélt, papírokat dugdosott ki az ajtó alatt... Bementem hozzá, hogy ebből elég, mehet fürdeni, erre mégjobban elkezdett vergődni. Nagy nehezen sikerült megfürdetni, de ott is hagytam, annyira elegem volt a viselkedéséből. A nagy látta rajtam, hogy mennyire megbántódtam, és hirtelen annyira kedves, normális, szerethető gyerek lett, hogy az hihetetlen. Mondjuk nem is vele volt gond most sem...

Apuka hazaért, elmeséltem neki mi történt - a játszóteret kihagyva. Leültünk vacsizni (anyuka még nem ért haza munkából), és mondtam a kicsinek, hogy ugyan mesélje már el miért voltam mérges a játszótéren. Szépen el is mesélte, vagyis nem nekem kellett. Azt hiszem ezt jól megoldottam. :-) Apuka elmagyarázta a gyereknek, hogy nem szabad idegenekkel szóba állni, és kb ennyi volt.

Még tartott a vacsi, mikor hazaért anyuka is. Becsatlakozott, elmeséltünk neki is mindent, ő is elbeszélgetett a gyerekkel, hogy nem szabad így viselkedni velem sem, és idegenekkel sem. Majd a kicsitől elhangzott az a nagyon kínos mondat, hogy még az anyunál is jobban szeret engem... Anyuka fel sem vette, bár hallotta, és én is egyből mondtam, hogy ezt ne mondja, de akkor is kínos volt...
 
Szépen megvacsoráztunk, akkor már nem volt semmi bajom. Pizza volt a vacsora, amire éhezem már hetek  óta. (bár Bebével is azt ettem múlthéten, de az mekis pizza volt, és nem volt valami finom) Ez nagyon finom volt, de direkt nem akartam sokat enni belőle, mert a palacsintára készültem. Pizzázás után megmutattam nekik, hogyan kell enni a magyar palacsintát. Be is gyűrtem hármat! :-D De a gyerekeknek és anyukának is nagyon ízlett. Apuka épp csak megkóstolta, mert iszonyúan bezabált pizzából. Nem győzték megköszönni, hogy milyen szuper, hogy megkóstolhatták a magyar palacsintát.
A barack lekvár üvegére rá van írva így magyarul, hogy barack lekvár. Volt is nagy nevetgélés ezen, mert ugye az amerikai elnököt is Baracknak hívják. Azt azért tudni kell erről a családról, hogy anyuka Obama párti, apuka meg Romney párti. Így a házban tilos USA politikáról beszélni, de a barack lekvár kapcsán olyan jó kis szócsata alakult ki anyuka és apuka között, hogy öröm volt hallgatni. :-D

Aztán anyukával eltakarítottuk a romokat a vacsora után, ismét csekkoltuk a színmintákat, és ismét megköszönte, hogy segítettem neki előző nap, és hogy olyan jó, hogy itt vagyok neki társaságnak, és tudunk ilyenekről is beszélni. Azért jól esnek a kis lelkemnek az ilyen kis apróságok. :-)

A napom összességében nem volt rossz, olyan sárga nap, de nagyon jó lett volna, ha az esti cirkusz elmarad a gyerekkel... Holnap suliban leszek egész délelőtt, és a délután egy részében, vasárnap pedig őrületes shoppingolást tervezek, mert vennem kell ezt-azt. Anyuka fel is bíztatott, hogy most a Labor day miatt nagyon nagy leárazások lesznek, úgyhogy ha venni akarok valamit, most vegyek. Hát oké, nem ellenkezem, remélem tényleg találok olyan dolgokat, amikre szükségem van. :-)

2 megjegyzés:

  1. De jó, hogy te ilyen főzőcskézős vagy! Egyszer hívd át a Bebét, mert ő lusta bármit is kotyvasztani magának, miközben ki van éhezve az itthoni dolgokra! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, most nagyon jó ötletet adtál! :)

      Törlés