2013. szeptember 23., hétfő

Travel Month - Los Angeles

Időben augusztus 17-énél járunk, amikor megérkeztünk Los Angelesbe Isabellel, és belecsöppentünk életünk eddigi legnagyobb dugójába a híres los angelesi autópályán. Volt is nagy para, hogy mi van ha nem érkezünk meg időben az autókölcsönzőhöz, és késve adjuk le Jeff-et, a kölcsönzött autónkat, de végül igazából mindegy is volt... Nem sokat késtünk, könnyes búcsút vettünk Jeff-től, majd a reptéren shuttle-re pattantunk és nagyon fáradtan ugyan, de rendíthetetlenül vidáman vártuk, hogy megérkezzünk a szálláshelyünkre. A hostelbe, melynek neve nem más, mint Banana Bungalow. Persze, hogy egész úton ezen nevetgéltünk. Hogyan hívhatnak egy hostelt Banana Bungalow-nak? :-D

Igen, ott jobb szélen épp én sietek a szobánkba :-D
 A szállásunk a célnak tökéletesen megfelelt, az ágyak kényelmesek voltak, és én - Bebével ellentétben - egy csótánnyal sem találkoztam ezen a helyen. De nyilván mi különböző időben és különböző szobában voltunk, na meg aztán azóta akár egy csótányirtás is lehetett, ki tudja? :-D

Első nap már nem csináltunk semmit, elég későn is érkeztünk meg, becsekkoltunk, és mentünk is aludni. Legalábbis próbálkoztunk vele. De nem sok esélyünk volt, mivel ez egy csodajó partyhostel, mely szuperebbnél szuperebb partykat szervez 21 éven felülieknek. Igen, itt a bökkenő, az én útitársam még csak 20 éves volt, így esélyünk nem volt egy ilyen rendezvényen sem részt venni... Na de majd legközelebb. :-)

Másnap reggelinél szóba elegyedtünk egy német lánnyal, aki aztán hozzánk is csapódott egy kis túrára a Hollywood felirathoz.
Két német - egy magyar

A túrázástól nem fáradtunk el eléggé, így végigsétáltunk a Hollywood Boulvardon. Ez lehet nem tűnik túl nagy teljesítménynek, de aki már járt ott, tudja, hogy valami hihetetlenül hosszú utcáról van szó. De a "mi fiatalok vagyunk, nem okoz ez nekünk problémát" elven mi megcsináltuk. :-D
Az egyetlen amerikai elnök, akinek csillaga van a Walk of Fame-en

Chinese Theater
Kéz- és talpnyomok a Chinese Theater előtt
Walk of Fame
Elvis és a Beatles között


Chuck Norris

Bebe - ezt csak Neked! :-D
Close enough :-D
Ezzel a hatalmas sétával el is telt a nap. Meg aztán annyira nem is voltunk odáig Hollywoodért. Kifejezetten idegesítő és unalmas város, hacsak nem valaki tényleg odáig van meg vissza a sztárokért. De én nem ilyen ember vagyok, és Isabell sem, így aztán nekünk nem nagyon tetszett.

Másnap úgy döntöttünk, hogy inkább strandolunk kicsit, pihengetünk, és Santa Monica felé még úgyis útba esik egy-két turista látványosság, szóval azt is kipipálhattuk. Először a Beverly Hills felirathoz mentünk, majd tettünk egy sétát a Rodeo Drive-on, megnéztük a Santa Monica Pier-nél a 66-os út végét jelző táblát, óriáskerekeztünk kicsit, és végül strandoltunk.
Beverly Hills

Rodeo Drive
A 66-os út vége
Óriáskerekezés Santa Monicán

Santa Monica Pier

A strandolás után még sétáltunk egy nagyot a Venice Beach sétányon, majd mivel már esteledett, visszamentünk a hostelünkbe, hogy kipihenjük a nap fáradalmait.

Az utolsó napunkon LA-ben már csak annyi maradt hátra, hogy megnézzük a belvárost. Igazán ott sincs túl sok látnivaló, így azt a keveset mi elég hamar le is tudtuk.
Walt Disney Concert Hall
Ezután már csak annyi volt hátra, hogy megebédeljünk valahol, és szépen nyugodtan megvárjuk a buszunk indulását. Az ebédelés még simán is ment egy Starbucksban, de aztán úgy gondoltuk, hogy a buszállomáson várakozunk a hátralévő időben. El is indultunk oda, aztán megállt mellettünk egy rendőrautó, hogy mit keresünk mi egy ennyire gettó környéken, csak nem eltévedtünk? Pislogtunk nagyokat, megbeszéltük, hogy nem tévedtünk el, és a buszunk indulásáig még van vagy 2 óránk, így javasolták, hogy menjünk vissza a biztonságos környékre, minden szembejövővel tartsuk a szemkontaktust, és nehogy félelmet mutassunk. És mindez a belváros kellős közepén!!! Na ott akkor egy picit megijedtünk... Amilyen gyorsan csak tudtunk visszamentünk a rendőrök által javasolt étterembe, és ott ücsörögtünk még amíg el nem jött az idő az indulásig.

Los Angeles ijesztő egy város, tele ijesztő emberekkel. Valahogy nekem nem lopta be magát a szívembe, és alig vártam, hogy elhagyjuk. Aztán a sors persze úgy hozta, hogy még visszatértünk 2 órácskára pár nappal később, de ez már egy másik sztori lesz, majd máskor mesélem el. ;-)

2013. szeptember 16., hétfő

Travel Month - From SF to LA

Augusztus 16-án délután autót béreltünk San Francisco-ban, mert az uticélunk aznap este nem más volt, mint Monterey. A két város közötti távolság annyira nem lenne hosszú - 2 óra csupán - ám mi szerettünk volna egy nem is annyira rövid kitérőt tenni a Big Basin Redwoods State Parkba. Szerencsétlenségünkre elég későn sikerült elindulni San Francisco-ból, mert aznap valami hihetetlen tömeg volt az autókölcsönzőnél, és kb 2 órát kellett várnunk, hogy megkapjuk a kocsinkat. De kárpótoltak minket egy gyönyörűséges hófehér Hyundai Sonata-val, akit rögtön el is neveztünk Jeff-nek. :-D

I <3 Jeff!!! :-D

Ezek a Redwood-ok egy picit magasak...


Imádtam ott a hegyen, a szerpentinen autókázni. Fantasztikusan friss hegyi levegő volt, és a fák is csak úgy illatoztak... Hihetetlenül élveztük az a rövidke időt, amit a parkban töltöttünk. :-)

Már esteledett, mikor továbbindultunk Monterey-be. Ahogy leértünk a hegyről, már szinte teljesen sötét volt, így abból az útszakaszból nem sokat láttunk, de szerintem nem sokról maradtunk le.

A 16-a éjszakát Monterey-ben töltöttük, a szállásunk pedig konkrétan a kocsi volt. Nem akartunk még külön hostelt vagy motelt fizetni arra az egy éjszakára, pláne mivel egy vagyont kifizettünk az autóra... Szóval ügyesen megoldottuk az alvást - habár nem aludtunk valami sokat, de biztos vagyok benne, hogy még öreg néniként is emlegetni fogjuk azt az éjszakát, amit Jeff vendégszeretetével töltöttünk el. :-D

Alvás a kocsiban? Végülis megoldható :-D
17-én egy gyors kávé után már indultunk is tovább, hiszen nagy út várt még ránk. Elsőként a 17-Mile Drive-on mentünk végig, ami ugyan egy kis kitérő, és fizetni is kell érte, de szerintem nagyon megéri. Gyönyörűszép tájon vezettem végig, nem győztünk csodálkozni, és szinte 5 percenként megállni, hogy készítsünk néhány újabb képet.




Háttérben a Lone Cypress - lenyűgöző volt :-)

Miután elhagytuk a várost, rákanyarodtunk a Pacific Highway-re, és egy nagyon gyakori megállókkal teletűzdelt, ám annál csodálatosabb utunk volt Los Angelesbe, majdnem végig a Csendes-óceán partján.



Jeff is élvezte az utat :-D

Kis fókák süttetik a hasukat a sziklán
The world is mine! :-D


Újabb fóka-csapat
Sajnos arra már nem volt időnk, hogy Malibu-n vagy Santa Monica-n megálljunk egy picit, csak áthajtottunk rajtuk, de ott is csodás volt az óceán - nekem elhihetitek. :-D

Los Angelesben a reptéren búcsút vettünk Jeff-től, majd shuttle-lel mentünk a hostelünkhöz, ahol - miért is ne? - kikaptuk a lehető legbunkóbb orosz sofőrt, aki szerint Magyarország majdnem Oroszország, legalábbis nagyon közel áll hozzá... Már nem indult jól a los angelesi kaland, de ez ismét egy másik sztori lesz. ;-)

2013. szeptember 10., kedd

Travel Month - San Francisco

"If you're going to San Francisco 
Be sure to wear some flowers in your hair 
If you're going to San Francisco 
You're gonna meet some gentle people there..."

Augusztus 13-án, reggel 8.55-kor indult a gépem Washington DC-ből - legalábbis indult volna, ha épp nem egy hatalmas vihar kezd el tombolni a térségben, aminek hála a tervezetthez képest egy óra késéssel érkeztem meg San Franciscoba. Ennek ellenére Isabellel (aki a következő 2 hétben az utitársam volt) könnyen megtaláltuk egymást, és a csomagjaimra már együtt vadásztunk. Ez a vadászat valami hihetetlenül sokáig eltartott, mert nem vettem észre, hogy az amúgy teljesen átlagos kinézetű fekete bőröndömről valahol valakik levették a megkülönböztetésként rátett pink szalagot, és így valószínűleg jópárszor elhaladt  előttem a táskám mielőtt rájöttem volna, hogy az az enyém. Ez a tény önmagában annyira nem rázott volna meg, de akkorra már nagyon-nagyon éhes voltam, úgyhogy első utunk San Franciscoban a reptéren egy kínai étterembe vezetett, ahol nagyon gyorsan felfaltam mindent, amit elém tettek. :-D

Ezután már nyugodtan mentünk a hostelünkhöz, és fantasztikus 4 napot töltöttünk a városban. :-)

0. nap - Az érkezés és a nem létező festett falak
Ahogy fentebb említettem, az érkezés kicsit körülményes volt, ám annál boldogabb, hogy végre Californiában vagyunk. Miután ledobtuk a csomagjainkat a hostelnél, útra is keltünk, és host anyukám tanácsa alapján (aki élt a városban egy évig, épp ezért nagyon jól ismeri azt) elindultunk megkeresni a híres (?) wall paintinget. Előre elárulom, hogy azt nem találtuk meg, de láttunk egy-két szép templomot, pálmafát, érdekes san  franciscoi utcát és még érdekesebb embereket. :-D
Sziklás-hegység felülről

City Hall



1. nap - Biciklire fel!
Az első teljes egészében San Francisco-ban töltött napunkat bicikli bérléssel kezdtük, hogy átkerékpározzunk a Golden Gate hídon. Ez valami hihetetlenül hatalmas élmény volt, és bár nagyon fárasztó volt, minden egyes percét imádtuk! A híd túloldalán egy csodás kis városka található, Sausalito. Ott elidőztünk egy picit, ettünk egy-egy isteni fagyit, majd ferry-vel mentünk vissza San Francisco-ba. A kikötőben még bringáztunk egy keveset, majd leadtuk hű járgányainkat, és megnéztük a Lombard street-et illetve Chinatown-t, ahol elfogyasztottuk életünk eddigi legrosszabb kínai kajáját egy kínai étteremben.  
Bob és Thomas társaságában
Alcatraz - a börtön sziget
Hippy lány






A híd túloldalán

Bob - A nap hőse
Sausalito - akárcsak Mallorca
komp vissza
Lombard street
Chinatown
2. nap - Gyaloglás, gyaloglás és még több gyaloglás!
Már korán reggel nyakunkba vettük a várost, hiszen rengeteg minden volt betervezve erre a napra. A Painted Ladies-nél kezdtünk, majd onnan mentünk a hippy körzetbe (Haight street), a Golden Gate Park-ba (és a Japenese Tea Garden-be), a Csendes-óceánhoz, és ha még mindez nem lett volna elegendő, megmásztuk a Twin Peaks-t is. :-D
Painted Ladies

Hippy district
Golden Gate Park

Egy kis Japán

Japenese Tea Garden


Pacific ocean
Twin Peaks
3. nap - Az elmaradhatatlan Cable Car
Az utolsó napunkon már csak a cable car-ozás volt hátra a kötelező turista attrakciókból, így azt meg is ejtettük délelőtt, majd rohantunk a reptérre, hogy felvegyük a bérelt kocsinkat, hiszen nagy út várt még ránk azon a napon (bár ez már egy másik történet lesz :-) ).
Cable Car Isabellel



Összességében szerintem San Francisco egy csodaszép város, gyönyörű látványosságokkal. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy nagyon kettős is - méghozzá több okból. Egyrészt az időjárás miatt: az egyik pillanatban nagyon meleg van, a következőben meg olyan köd száll le, hogy az orrod hegyéig is csak éppen ha ellátsz, és e mellé még állandó szél is fúj, ami biztosítja ezt a változatosságot. Másrészt hihetetlen sok hajléktalan van az utcákon. Mindenhol. És még csak azt sem lehet mondani, hogy nem zavaróak. De emellett a város annyira szép és magával ragadó, hogy én garantáltan bármikor visszamennék oda. :-)