2012. december 31., hétfő

Számvetés

Izgalmas, de legalábbis mozgalmas egy éven vagyok túl. Év vége van, itt az ideje a számvetésnek és a múltidézésnek, hogy tiszta lappal kezdhessem az új évem, 2013-at. Az én szilveszterem nem telik annyira eget rengetően izgalmasan, nem mentem el New York-ba a Times Square-re bulizni, vagy baráti összejövetelre a környéken vagy legalább egy kocsmába inni. Nem. A számomra egyik legfontosabb emberrel töltöm az év utolsó napját, együtt éltük át az otthoni évfordulót, és fogjuk az ittenit is. Nekem ez mindennél többet jelent, többet, mint bármilyen partizás akárhol a Földön. :-)

2012-ben sok fantasztikus pillanatom volt, nem is gondoltam volna, hogy alakulhatnak ennyire jól a dolgaim. Természetesen a csúcs augusztusban volt, amikor is kijöttem Amerikába au pairkedni, és ez a csúcs már több mint 4 hónapja tart. Hihetetlen számomra is. :-)
Sok helyre volt szerencsém eljutni ebben az évben, amelyek közül külön kiemelném Párizst és New York-ot. Nagyon-nagyon szerencsésnek mondhatom magam, és remélem ugyanezt tehetem majd a következő évem végén is.

Szokás valamilyen fogadalmat is tenni a következő évre vonatkozóan, bár én ezt sosem szoktam megtenni, mert az új évi fogadalmak csakis arra valók, hogy ne tartsuk be őket, ezért most sem ígérek semmit, csupán annyit, hogy ezután is igyekszem majd szorgalmas blogíró lenni, és sok-sok érdekes bejegyzést írni.  

Hát ennyi lettem volna a 2012-es évre vonatkozóan nagyon-nagyon tömören. Köszönöm, hogy velem vagytok, és hogy olvassátok a blogomat. Remélem így lesz ez az új évben is. :-)


Minden Kedves Olvasómnak Sikerekben Gazdag, Szerencsés és Boldog Új Évet Kívánok!   


2012. december 28., péntek

NY, karácsony, szülinap

Izgalmas napokon vagyok túl, és még előttem van pár jónak ígérkező. Képekben talán túlságosan is gazdag bejegyzés következik, remélem tetszeni fog. :-)

Először is 4 napot (dec. 20-23.) töltöttem New Yorkban, ahol a vendégemmel találkoztam, majd együtt várost néztünk. Sok fantasztikus helyen jártunk, nehéz is lenne mindet felsorolni, inkább meséljenek a képek:

 Times Square
 Top of the Rock
 Top of the Rock

 Battery Park
 Wall street bika
 Grand Central
 Chrysler Building
 New York City Public Library

 Bryant Park
 Rockefeller Center
 Empire State Buliding - 86. emelet
 102. emelet


 Central Park

23-án jöttünk haza a vendégemmel Bethesdába, a host családom pedig 24-én lépett le itthonról 5 napra Floridába. 24-én már lázasan ébredtem, és ez ki is tartott 27-éig.

 Beteg Csill

Még az otthonról kapott természetes antibiotikum (házi pálinka - köszönöm Julcsi!!!!!) sem segített rajtam, de ettől függetlenül 25-én estére vendégeket vártam, ugyanis magyar karácsonyt tartottunk Amerikában. Bebe jött át és Kriszti (ő Virginiában lakik, szintén au pair, még nem sokszor találkoztunk, de nagyon aranyos lány).
A vacsorát én készítettem, húsleves, krumplisaláta, egészben sült fasírt és sült csirke comb volt a menü. Még töltött káposzta is be volt tervezve de már nem volt elég energiám azt is elkészíteni. A kaja nem sikerült rosszul, legalábbis senki nem panaszkodott rá, de agyon sem lett dicsérve... Én sem gondoltam volna milyen nehéz amerikai alapanyagokból jóféle magyar ételeket készíteni. Nem gondolom, hogy sikerült teljesíteni a küldetést, vagy hogy még egyszer megpróbálkozom vele, de egyszer jó volt. :-)
Az este összefoglalva: jó társaság és ehető kaja, Bebével eleget ittunk, de csak hogy antibakterizáljuk a szervezetünket, és jól szórakoztunk. Sőt, Bebe még a közelgő szülinapomra is gondolt: vett nekem egy mézeskalács tortát. :-)


 Pilóta keksz, Balaton szelet, Boci csoki, Sport szelet, és Kapucíner (Hmmmm....) :-D





 Hópihe-gyűrű :-D

 Bebe jól szórakozik :-D

26-án reggel arra ébredtünk, hogy esik a hó. Első hóesés Bethesdában. Nagyon szép volt. Igaz, délutánra el is olvadt az egész, de azért egy-két képen megörökítettem, hogy ilyen is volt.

 A képen egy távozó Bebe látható :-D
 
27-én volt a szülinapom, ami életemben először 30 órán át tartott, ugyanis otthoni idő szerint éjfél után már jöttek az első üzenetek (ami itt ugye még 26-a este 6 óra után volt). Rengeteg köszöntést kaptam, amiknek nagyon örültem, de semmi egyéb különleges dolog nem történt. Amúgy sem szoktam bulizni a szülinapomkor, mivel közvetlenül karácsony után van, és olyankor senki nem akar partyzni - én sem.

28-án hazaért a család Floridából, a gyerekek egyből a nyakamba ugrottak, nagyon cukik voltak. Készítettem nekik vacsit, eredetileg a szülinapomat is ünnepeltük volna együtt, de a gyerekek rosszul viselkedtek, így el lett napolva az egész. Gondolom holnap pótoljuk. Majd kiderül. :-)

Ez most ennyi lett volna, remélem minden igényt kielégített. Nem ígérek semmit a jövőre vonatkozóan, amint tudok, jelentkezem megint. :-)

2012. december 19., szerda

Boldog karácsonyt!

A karácsonyi extra kiadás következik. :-D

December 16-án elmentünk a plázába Bebével, hogy végre elkészüljön A fotó. Korábban említést tettem az áruházi Mikulásról, és Bebével feltett szándékunk volt, hogy bizony mi csináltatunk vele közös fényképet. Így hát vasárnap ebéd után szépen be is álltunk a sorba, ahol előttünk - és később utánunk is - csupa kisgyerekes családok álltak. Bebe csak ennyit mondott: "kicsit sem kínos". :-D És tényleg, elég kellemetlenül éreztük magunkat, pláne mikor végre ránk került a sor, és egyértelművé vált mindenki számára, hogy sem az előttünk, sem a mögöttünk álló kisgyerekek hozzátartozói nem vagyunk. De vettünk egy mély levegőt, és behuppantunk a Mikulás bácsi mellé, hogy gyorsan elkészüljön az a kép, és mielőbb elpárologjunk onnan. :-D
És hogy miért volt olyan fontos ez a kép? Egyrészt mert örök élmény marad a kínos sorban állás, viccelődés, és az "igazi" Mikulással való fotózkodás, illetve mert ezzel a képpel szeretnék Minden Kedves Olvasómnak Nagyon Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánni! 


Ezen felül a hét nagy eseményei:
- már nem vagyok beteg - talán csak egy ici-picit
- holnap (dec. 20.) utazom New Yorkba, és ott fogok tölteni 4 napot (ezért jöttem most a karácsonyi bejegyzéssel)
- végre feldíszítettem a karácsonyfámat (vagyis a gyerekekkel feldíszítettük)
- elkészült életem első igazi mézeskalács házikója
És ha jól sejtem ennyi. :-)



(a kép azért homályos, mert rábíztam a fényképezést egy 5 éves gyerekre - nem kellett volna...)

Tudom, ez most kissé összecsapott lett, de még ezer meg egy dolgom van a holnapi utazásom kapcsán. Még egyszer mindenkinek nagyon boldog karácsonyt szeretnék kívánni, sokszor puszilok mindenkit, és igyekszem mielőbb új - kevésbé összecsapott - bejegyzéssel jelentkezni. :-)

2012. december 14., péntek

Amikor az au pair beteg

Hűha, hol is kezdjem... Ott hagytam abba, hogy bíztam benne, hogy a vasárnapom is jól fog telni. Hát, így visszagondolva azt hiszem jól telt. Skype maratont tartottam, beszéltem az egyik legjobb barátnőmmel, Julcsival, meg persze a családommal. Ezen felül mindössze annyi volt a napi tevékenységem, hogy a korábban Dr. Google által diagnosztizált mandulagyulladásomra szereztem be gyógyszert a CVS-ből, begyógyszereztem magam, és pihentem, lazultam.

Hétfőn (dec. 10.) az égvilágon semmi érdekes nem történt, így erről nem is tudok mit mondani.

Kedden (dec. 11.) este arra lettem figyelmes, hogy nagyon szirénáznak a környékünkön. Aztán anyuka mondta, hogy jön a Mikulás, és ezért a nagy felhajtás. Persze kitolultunk az előszobába, és ott vártuk Őt. Aztán egyszer csak megjelent egy szirénázó felvezető kocsi, majd egy óriási nagy villogó tűzoltó kocsi, amiből bömbölt a karácsonyi zene, és a tetején ott integetett a Mikulás.

Úgy örültem, mint valami kisgyerek. Gyorsan lőttem róla két képet, integettem neki nagy lelkesen, majd visszaballagtam a szobámba, hogy Bebével megosszam az élményemet. Persze elég komoly vicc csinálás lett ebből is, többek között arról, hogy valószínűleg csak felmérte a miku a - természetesen félisten kinézetű - "kisunokájának", hogy hol laknak a "jó" lányok, illetve, hogy Bebe szívesen eljuttatná az elérhetőségeit neki a Mikuláson keresztül, de figyelmeztettem, hogy ez nem biztos, hogy a túl biztonságos, nehogy aztán a vén kujon zaklatni kezdje. :-D Na meg megfejtettük, hogy tuti nem az igazi Mikulás volt, mert még szaloncukrot sem dobált... Milyen Mikulás már az ilyen? :-D Khm, igen, két lökött au pair vagyunk, de ezt vállaljuk. :-D

Szerdán (dec. 12.) volt anyukám és tesóm névnapja, és nagy-nagy bánatomra a meglepi csomagok nem érkeztek meg időben. Ha egyszer megjön, remélem örülni fognek neki! :-)
Azonban engem egy nagyon kellemes meglepetés fogadott, amikor a napi postát néztem át abban reménykedve, hogy én is kaptam valamit: egyik drága barátnőm, Momszi küldött nekem egy nagyon cuki Minnie Mouse-os képeslapot. Nagyon szépen köszönöm Momszim, nagyon-nagyon örültem neki! Meg persze a leírtaknak is, annyira aranyos vagy, hogy gondoltál rám! :-)


Tisztában vagyok vele, hogy a képen a kinézetem kritikán aluli, de itt kezdett elhatalmasodni rajtam a betegség - talán ez látszik is. Ugyanis szerda este már szuperül belázasodtam, elkezdett folyni az orrom, köhögtem, és minden egyéb szokásos megfázásos tünet jelentkezett nálam. Most először volt az, hogy tényleg beteg lettem, eddig mindig sikerült megelőzni... De dolgozni így is kellett, csak ugye egy erőtlen beteg au pair nem sokat ér... Nagyon nehéz volt fegyelmezni a gyerekeket, és alig vártam, hogy este végre ágyba mehessek. 

Csütörtökön (dec. 13.) reggel már úgy keltem, hogy nem volt hangom. Szerencsére a kisebbik gyerek azt hitte, hogy azért suttogok, hogy ne ébresszem fel a nagyobbik gyereket. Kicsit később már bírtam beszélni normálisan, sokat segített a forró tea és a citromos méz. :-)
A nap egyébként szörnyű volt, napközben kb első dolgom volt elmenni a CVS-be másik gyógyszerért, amit azóta is szedek, és elég jónak bizonyul.
A patikából hazafelé jövet nagyon kellemes élmény ért: a kocsiban a rockrádióban felcsendült Rammstein Du hast című száma. Komolyan mondom, nagyon jó érzés volt Amerikában, amerikai rádiót hallgatva, amerikai sztrádán autókázva, Rammstein számot "énekelni" németül - már amennyire a hangom engedte. :-D És ahogy vége lett a Rammstein számnak, elhúzott mellettem egy Audi TT. Ez az a kocsi, amit szeretett egyetemi városomban, Győrben gyártanak. Persze ezeket az amerikai audikat biztos nem onnan importálják, de akkor is. Audi TT = Győr - legalábbis nekem. :-D
Hát kb ennyi jó dolog történt velem csütörtökön, a gyerekekkel nagyon nehezen telt a nap, nagyon nem volt erőm semmihez. Este megint belázasodtam, így korán feküdtem le, és bíztam benne, hogy jobban leszek másnapra.

Pénteken (dec. 14.) találkoztam Bebével nap közben. Jól kipanaszkodtuk magunkat egymásnak, majd jókat nevetgéltünk. Elmentünk a Trader Joe's-ba (kb mint otthon egy Spar) bevásárolni, és ha már ott voltunk, szétnéztünk a Ross-ban is (nagy ruha/cipő/táska/otthon dekor bolt), ahol minden nagyon baráti áron kapható. Persze megint nem vettünk semmit - ezért nagyon komoly vállon veregetés jár mindkettőnknek -, csak szét akartunk nézni kicsit. Aztán hazajöttünk, ettünk jóféle majdnem magyar húslevest, jót dumcsiztunk és nevetgéltünk. A szokásos mókázás. :-) Anyuka itthonról dolgozott pénteken, így időnként ő is csatlakozott hozzánk kicsit, majd felszívódott, hogy hagyjon minket. :-)
Miután elment Bebe, anyuka közölte velem, hogy mi történt Connecticut államban a mai napon: egy 24 éves férfi lövöldözött egy általános iskolában, és majdnem 30 embert gyilkolt meg - köztük nagyon sok kisgyereket. Hihetetlen, hogy milyen világban élünk, és borzasztóan lesújtott a hír... :-(
Este már nem sok minden történt itthon. Közös nagy családi vacsora volt - ezúttal a nagyszülőkkel betársulva, és ennyi.
Én még mindig nem érzem túl jól magam, bár ma már legalább lázam nem volt, így örömmel nyugtázom, hogy talán ezúttal is túlélem a dolgot. :-D

Holnap lesz az utolsó napom a suliban, vasárnapra pedig megint jó kis program van tervbe véve. Igyekszem majd kicsit vidámabb hangvételű bejegyzést írni róla. :-)

Mindjárt itt a karácsony!!! El sem hiszem, ezer meg egy dolgom van még addig, és az idő csak rohan és rohan.... Hova lett december első fele? És a november? Meg az október? Szeptember? Hm... lehet vissza kéne olvasni a saját bejegyzéseimet. :-D Egyébként 12-én volt 4 hónapja, hogy Amerikába érkeztem. Jóég, már 4 hónapja? Ugyanakkor jóég, még csak 4 hónapja? Az idő nagyon gyorsan telik. :-)  

2012. december 8., szombat

Macitömő Bt. és Hannukah

Szóval ott tartottam, hogy szombaton suliba kellett mennem. Jelentem, túléltem. A tanár úgy tett, mintha mi sem történt volna, és én is. Szünetben eljöttem arra hivatkozva, hogy dolgoznom kell még aznap, így nem kellett végigszenvednem a 4 és fél órát. Kb 3/4 12-kor felvettem Bebét, hazaugrottunk egy kávé erejéig és már mentünk is a plázába. Semmilyen különösebb célunk nem volt, nem akartunk semmit sem venni (illetve dehogyisnem, de már megint az a fránya spórolás...)
Először megebédeltünk a Panda Expresz-ben, ahol a szerencsesütimben a következő szöveg állt:
"Fame and fortune lie ahead."
Hát köszi... Ennél sokkal jobb volt a pár héttel korábbi:
"You have a keen sense of humor and bring out the best in others." :)
A Pandában a kaja megint isteni volt, képet ezúttal szándékosan nem közlök róla, anya, remélem örülsz. :-D

Kajálás után egyből a kedvenc ruhaboltunkba mentünk, a Hollister-be. Hajlamosak vagyunk csakis és kizárólag a szatyrok miatt ott vásárolni. Hogy miért? :-D


Na meg persze a hihetetlenül pihe-puha anyagokat is imádjuk. Épp beszéltük is, hogy valószínűleg mindkettőnknek az lenne a legnagyobb ajándék a host családjainktól karácsonyra, ha kapnánk mondjuk egy-egy 100 dolláros ajándék kártyát a Hollisterbe. Szép álom. :-D

A Hollister után szépen körbejártuk a többi kedvenc boltjainkat is, az Old Navy-t és a Forever 21-t, és találtunk egy macitömő boltot is, vagyis egy olyan boltot, ahol meg lehet venni a maci anyagát, ott helyben megtömik, megvarrják, és lehet neki mindenféle ruhát és egyéb kiegészítőt vásárolni.

 A tömésre váró macik :-D
 A tömő gép :-D
 Karácsonyi ruhák

Ruhák a maciknak
Speciális öltözet a Hannukah maciknak :-D


Ezután benéztünk a Body Shop-ba és az Urban Outfitter-be is, ahol vásároltam ezt-azt, illetve megcsodáltuk az áruházi Mikulást is, akiről lőttem egy-két lesifotót.



Végül ettünk egy froyo-t Bebével, és közben arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne otthon is meghonosítani olyan dolgokat, mint az áruházi Mikulás munkakör, a foryo vagy éppen a macitömő bolt. Na ezen az utóbbin olyan szinten elkezdtünk nevetni és viccet csinálni belőle, hogy szerintem kb fél órán át nem hagytuk abba. Macitömő Bt. :-D Az egyik leendő közös vállalkozásunk neve. :-D

Plázázás után hazavittem Bebét, és én is hazajöttem,. Itthon egy kis karácsonyfa fogadott. A család külön nekem vett egy fát, mert tudják, hogy én ünneplem a karácsonyt, és annak ugye elmaradhatatlan kelléke a fa. :-)
Feldíszítve még nincs, azt majd közösen szeretném a gyerekekkel, de olyan jó itt látni a szobámban, és nagyon-nagyon jó fenyő illata van. :-)

De visszatérve az estére, ma ünnepeltük a Hannukah első napját. A Hannukah egy zsidó ünnep, amit 8 napon és éjjelen át ünnepelnek. Konkrétabban a "csodát", miszerint még időszámításunk előtt 165-ben a görögöktől visszafoglalták a zsidók Jeruzsálemben a szent templomot. A templomot azonnal fel szerették volna szentelni, de csak egy napra elegendő olajat találtak. Az egy napra elegendő olaj azonban 8 napon át égett, amíg az újabb szállítmány meg nem érkezett. Ez a nagy csoda, erről emlékeznek meg minden évben, méghozzá úgy, hogy egy speciális 9 ágú gyertyatartóban, a menórában minden nap meggyújtanak egy gyertyát. Illetve tradicionális vacsorát esznek, elsősorban olajban sült ételeket. Ezen felül a gyerekek minden nap kapnak ajándékot és egy speciális pörgettyűvel, a dreidellel játszanak. A dreidelnek 4 lapos oldala van, minden oldalon egy-egy héber betűvel. Az írás jelentése: 'nagy csoda történt itt'. Ezek a kis pörgettyűk nekem is nagyon tetszettek, már legalább 2 hete csak ezekkel játszottunk a gyerekekkel. :-)

Az én host családomnál a vacsora az általam készített nagyon zsidó húslevesből és lepcsánkából állt. A leves elkészítésében a gyerekek is "segítettek". Ők darabolták fel a zöldségeket. Ez a levesfőzés azért volt nagyon vicces, mert egyáltalán nem úgy kellett készíteni, ahogyan mi otthon szoktuk, kizárólag feldarabolt csirkemell, répa, zellerszár, hagyma és kapor kellett bele. Gondolkodtam rajta, hogy teszek bele még ezt-azt, de nem mertem, nehogy aztán ne egyék meg. :-D Végül nagyon nagy sikere lett a levesemnek, pedig tényleg fogalmam nem volt arról, hogyan kell tradicionális zsidó levest főzni. A lepcsánka is finom volt, tudom, hogy nem ez a zsidó neve, és otthon is tájegységenként más, de nálunk így hívják. :-)

Vacsi után következett az ajándék bontás. Szerencsére ennél a családnál nem szokás minden nap ajándékozni, így én is megúsztam a 8 ajándékot. Természetesen gondoltam a szülőkre is, nekik egy Starbucks ajándékcsomagot vettem, apukának külön gumimacit, anyukának pedig egy könyvet.
Mindenki nagyon örült a tőlem kapott ajándékoknak, így én is boldog voltam. :-)

Nagyon jó kis napon vagyok túl, és remélem a holnapi is hasonlóan jól fog eltelni. Majd kiderül. :-)