2012. június 25., hétfő

Vízum bajok

A mai napom igen érdekesen telt, de a lényeg annyi, hogy végre sikerült lefoglalnom a vízum interjúra az időpontot.
Na de hogy ki is fejtsem kicsit:
Vízuminterjúra az Egyesült Államok Nagykövetségére kell menni, Budapestre, természetesen személyesen. Ezzel még nem is lenne probléma, na de mielőtt időpontot kérhettem volna, ki kellett töltenem online a DS-160-as űrlapot, ami iszonyú hosszú! Főleg akkor ha az ember először nem is jól tölti ki... Mert igen, bénáztam most ezzel egy jó sort, ugyanis nagy nehezen - több óra leforgása alatt - kitöltöttem az űrlapot, el is küldtem szépen, ahogyan kell. Aztán megtaláltam a Londonból érkezett csomagban a kitöltési útmutatót... Rá kellett jönnöm, hogy amiért órákat szenvedtem, fölösleges volt, mert tök máshogy kellett volna kitölteni mindent. Jött a pánik... A követség honlapján még véletlenül sem találtam meg a kapcsolat gombot, vagy bármilyen elérhetőségre utaló gombot. A kétségbeesés csak fokozódott... Ilyenkor jó kimenni levegőzni egyet, felfrissülten minden simábban megy. Én pontosan ezt tettem, és mire visszajöttem, mintha csak odavarázsolták volna a jobb felső sarokba a kapcsolat gombot. :-)))) Gyorsan meg is találtam az email címet, ahova problémával fordulni lehet, és írtam is egy üzenetet, hogy mégis mit csináljak most. Pár perc múlva jött a megnyugtató válasz, hogy töltsek ki egy újabb űrlapot, és amikor megyek interjúra, akkor mondjam, hogy volt egy hibás is. Azért azt nagyon remélem, hogy tényleg nem lesz belőle gond...
Na és akkor kezdődhetett minden elölről, szépen újra kitöltöttem mindent, ezúttal mindent ezerszer megnéztem, hogy tuti jól írom-e, és meglepő, de egész hamar végeztem vele.
Végül még gyorsan kitöltöttem a fuvarlevelet is - ugyanis a vízumot futárszolgálat fogja kézbesíteni a részemre, és a fuvarlevelet előre ki kellett töltenem.
Már csak annyi maradt hátra, hogy felhívjam  a nagykövetséget egy interjú időpontért. A hívás díja 400 Ft+ÁFA, szóval figyelem, akik még ezután fognak időpontot kérni, jó előre készítsék ki az alábbiakat:
  • A DS-160-as űrlap vonalkódjának számsora
  • Útlevél - be kell diktálni az útlevél számát
  • Születési dátum - ha netán valaki nem tudná fejből a sajátját
  • Telefonszám, amin el tudnak érni - szintén ha valaki nem tudná fejből a sajátját
  • Az igazolás a SEVIS díjról, mert kell a dátum, hogy mikor lett befizetve
  • A fuvarlevélen szereplő vonalkód - be kell diktálni a számsor utolsó 5 számjegyét
Ha mindez megvan, akkor jöhet az egyezkedés, hogy melyik nap legyen az interjú. Nekem először a csütörtököt ajánlotta a kedves fiatalember a vonal másik végén, de hát ez a hét eleve esélytelen volt, és nem is gondoltam, hogy ilyen koránra fog időpontot adni, úgyhogy javasoltam a jövőhetet. Választhattam, hogy hétfő vagy kedd, és a hétfőt választottam. Az időpont pedig hajnali 8.15 lesz, ami már-már délnek fog tűnni számomra, mert a vonatom Debrecenből 4.10-kor fog indulni. Már most látom, hogy szép kis nap lesz a jövőhét hétfő, de bízom benne, hogy egy vízummal gazdagabban fogok hazatérni Budapestről. :-)

A fent leírt dolgok azért fontosak, mert nekem nem voltak kikészítve a papírjaim - örültem, hogy az űrlap kitöltése után elpakolhattam végre - és rohangálnom kellett a szobában, hogy mindent megtaláljak, amit be kell diktálni, miközben ketyegtek a másodpercek. Végül 4 perc 11 másodperccel zártam a beszélgetést... Azt hiszem szép lesz a havi telefonszámla végösszege...

További teendőm még ezen a héten, hogy be kell fizetnem a vízumkezelési díjat, ami 38 400 Ft ebben a hónapban. Egyelőre kicsit lehúzásnak érzem ezt az egészet, mert ez sem kevés pénz, főleg ha hozzátesszük a 620 euró program díjat is, amit szintén hamarosan be kell fizetnem. Remélem az átélt kalandok kárpótolni fognak. :-)

2012. június 21., csütörtök

Csomag Amerikából

Ahogy nézem, egy ideje már nem írtam új bejegyzést, szóval épp itt az ideje. :-)

A múlthéten, és ezen a héten is váltottam anyukával egy pár emailt, ahol én általában arról írtam, hogy mit össze szenvedek a tanulással, ő meg arról, hogy mivel telnek a napjaik. Szóval csupa izgalom :-).

Múlthéten pénteken volt a kisebbik kisfiú ballagása az iskolai előkészítőből. Kaptam egy pár képet róla, és annyira cuki rajta a kissrác! Meg volt kép az egész családról, és olyan is, ahol a 2 fiú az au pair-rel pózolt. Bevallom, nekem ez utóbbi tetszett a legjobban. Nagyon aranyosak rajta a gyerekek, és látszik, hogy nagyon szeretik az au pair-t. Remélem majd engem is legalább ennyire fognak szeretni. :-)

Ezen a héten kedden voltam záróvizsgázni, és mire hazajöttem, egy óriási csomag várt itthon, ami egyenesen Amerikából, a hostcsaládomtól érkezett. Nagyon váratlan volt, mert host anyuka tényleg egy szóval sem említette, hogy bármit is küldene nekem, de nagyon jól esett, pláne azok után, hogy kicsit meg voltam szeppenve a múltkor, hogy egy árva levelet sem váltottunk egész héten. Igaz, múlthéten és ezen a héten mindent pótoltunk. :-)
Visszatérve a csomagra: még sosem kaptam ekkora csomagot! Alig vártam, hogy kibonthassam! Képzelhetitek, hazaestem záróvizsgáról, és azon hamarjában - még csak át sem öltöztem, már neki is ugrottam, nagyon kíváncsi voltam mi van benne. :-)
A hatalmas csomagban több kisebb csomag lapult, mindegyik nagyon szépen becsomagolva, és felcímkézve, ugyanis nem minden nekem érkezett. Kapott ajándékot az egész családom. Hihetetlenül jól esik, hogy mindenkire gondolt host anyuka, és tényleg nem csak valami gagyi ajándékot küldött, hogy ez majd jó lesz, hanem személyeset, olyat, aminek tényleg mindenki örült, szóval biztos sokat gondolkodott rajta. :-)
Én kaptam 2 pólót:

 A másodikat kifejezetten azért, mert egy egymillió dolláros van rajta, és mivel pénzügyes végzettségem van, nagyra értékelem az ilyesmit. És tényleg. :-)

Továbbá kaptam még Washington DC-s térképet és útikönyvet, és egy képeslapot, amibe le volt írva, hogy ki miért kapja ezeket az ajándékokat.
Kaptam még mindkét fiútól rajzot, amire rá volt írva, hogy már nagyon várjuk, hogy találkozzunk, éééééés: 'I love you'. Ezt nagyon nagyra értékelem, hogy máris ennyire megkedveltek, nagyon jól esik.
Én elsősorban azért kaptam ezt a sok ajándékot, hogy gratuláljanak, amiért sikeresen végeztem az egyetemen, illetve hogy üdvözöljenek a családjukban, és hogy kifejezzék, hogy mennyire várják már, hogy augusztusban megérkezzem. :-)
 
Anyukámék egy naptárat kaptak, amelyen amerikás tájképek vannak, és azért kapták, hogy azon tudják majd számon tartani, hogy mikor láthatnak ismét. :-)
Tesóm pedig egy cseresznyefa virágos pólót kapott, mert tudják, hogy mennyire szereti a virágokat és a kertészkedést, és gondolták, örülne neki. És igazuk lett. :-)
Persze rögtön írtam emailt host anyukának, hogy nagyon szépen köszönök mindent, és hogy mennyire örülök mindennek. Mert tényleg így van. Azért szerintem nem sok család tesz ilyesmit a leendő au pair-ükkel. :-)

Most már, hogy vége a sulinak, kezdhetek parázni az egész amerikai kaland miatt. Bár először is a vízum interjút kellene megejtenem, de még időpontot sem foglaltam rá. Ezt valószínű jövőhéten meg is ejtem, és aztán nincs visszaút! :-)))))

2012. június 11., hétfő

Útitárs!

Pénteken kaptam egy emailt Esztertől, az APIA képviselőjétől, hogy van egy lány, akivel egy napon fogunk utazni az USA-ba, és megadta az email címét, hogy ha gondolom vegyem fel vele a kapcsolatot. Persze, h írtam is neki gyorsan, és nagyon, de nagyon örülök, hogy nem egyedül kell majd végigszenvednem az utazást, hanem egy olyan lánnyal, aki valószínűleg ugyanazt fogja érezni mint én. És ami még fantasztikusabb az egészben az az, hogy ő is Maryland államban fog lakni, hozzám nagyon közel, így ha jól ki fogunk jönni - és miért is ne jönnénk már ki jól? - akkor még kapcsolatban is maradhatunk egymással.
Most komolyan, mennyi az esélye annak, hogy van egy másik lány, aki ugyanazon a napon utazik Amerikába, és a 4 napos orientáció után, együtt utazunk tovább Washingtonba, és hogy még a host családjaink is nagyon közel lakjanak egymáshoz? Szerintem nem sok, és nagyon szerencsésnek érzem magam.
Azért azt hozzá kell tennem, hogy mindössze még csak 2 email-t váltottunk, illetve Fb-n jelölt be ismerősnek, szóval nem igazán ismerem még, de mindenesetre reménységgel tölt el, hogy lesz a közelben egy magyar sorstárs is. :-) Nekem ez nagyon fontos, de ezt már korábban is kifejtettem. Aztán majd eldől, hogy hogyan alakul az életünk. :-)

No és akkor itt a túláradó lelkesedés után még meg kell jegyeznem, hogy az előző héten egy árva levelet sem váltottam host anyukával. Nekem sem volt időm írni neki a záróvizsgám miatt, de ő sem írt nekem egy sort sem. Hát ilyen is van, ettől még remélem továbbra is szimpatikus vagyok a számukra. :-)

Ez most ilyen rövidre sikerült... Amint lesz valami újabb hírem, jelentkezem. :-) 

2012. június 2., szombat

Heti események

Ennek a hétnek is pár email váltás és egy Skype beszélgetés a termése. Még az emailekből megtudtam, hogy múlt hétvégén a kisebbik kisfiú eltörte a karját játék közben. Az au pair volt otthon a fiúkkal, és kergetőztek a házban, és a gyerek olyan szerencsétlenül ugrott le a díványról, hogy ez lett a vége...
Aztán ami jó hír, hogy eladták a jelenlegi au pair autót, ami egy Honda Odyssey volt, és anyuka autója, egy Toyota Highlander lett az új au pair kocsi. Anyukának meg vettek egy új autót, egy Hyundai Elantra-t. A google képek alapján elég szép példány mind a 2 autó, és anyuka szerint imádni fogom vezetni a Toyotát. Hát ezt én is nagyon remélem. :-)
Au pair kocsi: Toyota Highlander
(forrás: google)

Ezen a hétvégén a nagyobbik kisfiú táborozni ment az apukájával, így ma csak anyukával, a kisebbik kisfiúval és a jelenlegi au pairrel tudtam beszélni Skype-on. Megbeszéltük az elmúlt hetek eseményeit, mert már 3 hete nem beszéltünk, csak emaileztünk. Meséltem nekik a párizsi utamról, és hogy milyen sokat kell tanulnom az államvizsgám miatt. Na igen, ezt sem volt egyszerű elmagyarázni, hogy mit is tanulok én pontosan, és hogy megy nálunk az államvizsgázás, de azt hiszem sikerült. :-) Ők is sok mindent meséltek, a kisfiú mutogatta a játékait, és nagy meglepetésemre írt nekem egy "I love you"-t. Azt nem tudom, hogy azért-e, mert még csak ezt tudja leírni (még csak 5 éves lesz), vagy mert tényleg máris szeret, mindenesetre jól esett. :-)

Még nem tudom hogy fog alakulni a jövőhét, nem biztos, hogy megint tudunk majd skypeolni, mert jönnek hozzájuk a nagyszülők, és nálunk is felfordulás lesz, de azért remélem megint tudunk majd kicsit beszélni. Szerintem tök jó, hogy így tartjuk a kapcsolatot, legalább a gyerekek is szoknak engem, és nem leszek annyira idegen a számukra augusztusban.

Nem tudom ki hogy van vele, nekem még nem sok időm volt ezen parázni, de ma, amikor skype-on beszéltem a családdal baromira idegesített, hogy nem tudtam rendesen kifejezni magam, vagy nem értettem meg valamit. A júliusom szabad lesz, akkor akarok majd nagyon ráfeküdni az angolra, de nyilván nem tudok majd mindent megtanulni, és kezdek félni, hogy mi lesz majd ha kimegyek. Mert persze, azért megyek ki, hogy jól megtanuljak angolul, de azért jó lenne, ha gördülékenyen menne...

És végül még valami: végre megjelent az Au Pair in America honlapon is a számlám, és nagy-nagy meglepetésemre nem 740 euró program díjat kell fizetnem, hanem "csak" 620-at. Úgy írja, hogy a 120 euró különbözet kedvezmény. Én nem értem, hogy mire fel, de azért nagyon örülök neki. :-)