2013. október 28., hétfő

Travel Month - Hoover Dam & Grand Canyon

Augusztus 25-én reggel 4.30-kor keltünk - komoly 2 órát sikerült is aludnunk - gyorsan összekaptuk magunkat, és már mentünk is a reptérre a bérelt autónkért. Ezúttal egy gyönyörű bordó színű Hyunday Elentra-t kaptunk, sikerült kicsit alkudnunk az árból, sőt még a GPS-t is ingyen megkaptuk, így nagy volt a boldogság korán reggel. :-)

Egy aprócska kis iránytévesztés okozta fölösleges körözés után megtaláltuk a helyes utat, és már száguldottunk is az első állomásunk, a Hoover-gát felé. 
Immár Arizona-ban
A sofőr, a két német és Elen, a kocsi :-D
Hoover-gát

Miután a Hoover-gátnál elkészültek a kötelező fotók, siettünk is tovább az úticélunk felé, a Grand Canyonhoz. Út közben megálltunk egy eléggé lerobbant helyen kávézni, majd egy Subway-nél reggelit és ebédet venni. Kissé baljós jel volt, hogy ahogy haladtunk a Canyon felé, egyre esősebb és ködösebb lett az idő, de mi nagyon bizakodóak voltunk, és reméltük, hogy ott már szép, napsütéses idő lesz. El kell árulnom, hogy sajnos nem így lett... Dél körül érkeztünk meg, és nem volt az a 'mindjárt kiugrok a bőrömből, mert láthatom a Grand Canyon-t' hangulat. Ahogy leparkoltam, és kiszálltunk a kocsiból, elkezdett szakadni az eső, és hatalmas köd volt. Azért mi tettünk egy kisebb túrát - miután beszereztünk az egyik ottani boltban esőkabátokat egy vagyonért -, és próbáltunk pár jó képet készíteni, de mondhatni lehetetlenség volt...






A legmenőbb szuvenír
A háttérben a világ legnagyobb felhője látható, mely még a Grand Canyon-t is képes eltakarni :-D
Csill vezet vissza Vegasba
Az úton vissza Vegasba megálltunk egy mekinél vacsit venni, illetve nekem kávét, hogy ne aludjak el vezetés közben, és a meki parkolójában egy szarvas csapat legelészett. Csak mert ez teljesen természetes dolog arrafelé. Mi azért lefotóztuk őket, nekünk élmény volt ez is. :-)


Szóval így telt a canyonos kalandunk. Este 11 körül értünk vissza Vegasba - nem annyira vidáman... Mert konkrétan a Grand Canyont nem láttuk, de legalább elmondhatjuk, hogy voltunk ott, sőt, még túráztunk is egy keveset. ÉS ami a legfontosabb, láttuk a világ leghatalmasabb felhőjét, hiszen akkora volt, hogy kompletten eltakarta az egész Grand Canyon-t. :-D

Na de viccen kívül, nekem személy szerint elég rosszul esett, hogy pont akkor volt ott rossz idő. Fáradt is voltam, nyűgös is, rengeteget vezettem aznap, és még csak az igazi "canyon-élmény" sem volt meg... Pedig mondhatjuk, hogy emiatt voltam a legizgatottabb az egész trip alatt, és akkor tessék... De próbálom ezt is pozitívan felfogni, tudom én nagyon jól, hogy visszatérek én még oda, és akkor majd remélhetőleg jó idő is lesz és sokkal szebb képeket fogok majd készíteni. :-)

Ez volt az utolsó napunk együtt Isabellel, másnap hajnalban ő és a német barátnője, Christine, repültek tovább Texasba, én pedig Colorado-ba. Hihetetlenül gyorsan eltelt az együtt töltött 2 hét, és mi magunk is meglepődtünk, hogy mennyire fantasztikusan jól kijöttünk egymással. Szuper 2 hetet töltöttünk együtt, nagyszerű élményekkel gazdagodtunk, és ami talán a legfontosabb: egy életre szóló barátsággal. :-)

A Colorado élményekkel legközelebb jövök. Addig is élvezzétek a gyönyörű őszi napsütéses időt. ;-)

2013. október 22., kedd

Travel Month - Las Vegas

Az időpont: 2013. augusztus 23. 
A helyszín: San Diego. 
Az uticél: Vegas, baby!!!
Mottó: What happens in Vegas... ends up on your Facebook page/blog. :-D

Reggel még nagyon lelkesek voltunk Isabellel, egészen addig, amíg egy telefonhívásból ki nem derítettük, hogy a buszunk egy óra késéssel fog elindulni, az érkezés pedig a tervezett délután 4.20 helyett este 10 lesz. Kiderült ugyanis, hogy egy busz lerobbant valahol, így a mi buszunkat tették be egy extra los angelesi járatra ahelyett, hogy egyenesen Vegasba mentünk volna San Diegoból. Igyekeztünk mi poénra venni mindent, ideig-óráig ment is, de a los angelesi kitérőt komoly traumának éltük meg. Illetve az sem tetszett nagyon, hogy gyakorlatilag elvettek tőlünk Vegasban egy napot...

Fő a vidámság a buszon is :-)
Naplemente a buszból
Érkezés Vegasba, az Excalibure Hotel
Miután végre megérkeztünk Vegasba, fogtunk egy taxit, ami elvitt minket a hostelünkig, becsekkoltunk, elfoglaltuk a szobánkat, majd egy rövid sétára indultunk. 

Startosphere Tower

Az első játékgépek, amikkel találkoztunk. Egy benzinkúton...
Mindenki csodálkozott azon, hogy miért hostelben szálltunk meg Vegasban, de ennek nagyon egyszerű oka van: az, hogy hihetetlenül olcsó volt, és abszolút a központban. Meg aztán alig töltöttünk ott időt, így a célnak tökéletesen megfelelt.

24-én egész délelőtt mostunk. El tudjátok képzeli mennyi szennyes összegyűlik 2 hét alatt? Na azt mi mindet kimostuk. Még szerencse, hogy a hostelben volt erre lehetőség. :-)
Ha a szárítógép nem működik, nincs más megoldás... :-D
Dél körül végre sikerült elindulnunk a hostelből. Vettünk napijegyet, így a tömegközlekedés meg volt oldva arra a napra. Úgy gondoltuk, hogy a legtávolabbi ponttal kezdünk, vagyis a híres Las Vegas sign-nal.

A délelőtti nagy mosásban, majd a nevadai forróságban jól megéheztünk, így a közelben lévő Panda Express-ben ebédeltünk egy jót.
Ebéd után újult erővel kezdtük meg a sétánkat a Las Vegas Stripen. Végigjártunk minden fontosabb hotelt. Néhány óra leforgása alatt voltunk Egyiptomban, Olaszországban, Franciaországban és New Yorkban is. Elég menő volt. :-)




Paris in Vegas




Csak mert a magyar lányokat mindenhol szeretik :-D


Welcome to Venice... I mean Vegas... I mean... What? :-D
Olaszországban fagyizni kell :-D

 
A Treasure Island hotelnél megnéztük a Siren show-t, de annyira egyikünket sem nyűgözte le. Persze nem hagyhattuk ki, hiszen mégiscsak Vegas, ahol egyszerűen muszáj megnézni egy show-t legalább, és ez ingyenes is volt, hát megnéztük. 

Aztán láttunk még egy szép naplementét a hotelek épületei között, majd mennünk is kellett reptérre, ahol Isabell barátnőjét vettük fel, aki egyenesen Németországból érkezett, és a másnapi Grand Canyon túránkra csatlakozott hozzánk.


Miután felvettük Christine-t, shuttle-lel visszamentünk a hostelbe, és ugyan próbáltunk korán lefeküdni, hogy rápihenjünk a másnapi Canyon túrára, nem nagyon sikerült... Mindössze 2 órát aludtunk, és ez az én szempontomból nem volt a legjobb, ugyanis én vezettem végig a Canyonhoz és vissza Vegasba, és mondjuk úgy, hogy egy picit fáradt voltam... De ezt legközelebb mesélem el. ;-)

2013. október 7., hétfő

Travel Month - San Diego

Tudom-tudom, ez a bejegyzés most kissé késik, és nem tudom azt ígérni, hogy a hátralévő pár darab időben meglesz. Sajnos egyre kevesebb időm és energiám van megírni még ezt a néhány bejegyzést. De igyekszem összeszedni magam, és szépen apránként befejezni a beszámolókat az utazós hónapomról és lezárni a blogot.

Térjünk vissza a nyárra, annak is egy csodálatosan szép augusztus 20-i napjára. A napra, amikor végre elhagytuk Los Angelest. (Remélem még emlékeztek, hogy az előző bejegyzésemben emlegettem, hogy nem éppen az a város lett a kedvencem Californiában...).

Szóval a délutáni órákban elhagytuk Los Angelest. A buszos utazást választottuk, mert az valami hihetetlen kedvező áron volt. Mondjuk akár gyanús is lehetett volna. De nem, mi örültünk az olcsó utunknak LA-ből San Diego-ba. A buszútról csak címszavakban vagyok képes beszélni: mexikóiak. mindenhol. spanyol nyelv. mindenhol. angol? sehol. Hogy ez miért kellemetlen? Hát csodás kis bömbölő mexikói folk zenét hallgatni egész úton, közben filmvetítés spanyolul (!!!!) úgy, hogy közben én és Isabell egy szót sem beszéltünk spanyolul... Hát annyira nem volt örömteli. :-D De lényegtelen, túléltük az utat (nagy nehezen) és valamikor az esti órákban megérkeztünk a csodás San Diego-ba.

San Diego-ban a szokásos hostel helyett a még annál is olcsóbb (sőt, ingyenes) couchsurfing-et választottuk. Nekem ez volt életem első couchsurfing-je, és ha van itt bárki, aki - akárcsak én korábban - el nem tudja képzelni milyen ez, hát megmutatom:
ingyen szállás rulezzz :-D
De legalább ingyen volt. És a strandtól 5 percre. Szóval mondhatjuk, hogy simán túl lehetett élni a kosz és a tömegnyomor ellenére is. És ráadásnak még a hostok is jófejek voltak. Első este el is mentünk velük tacco-t enni egy aranyos kis mexikói bárba. (Mert aznapra még nem volt elegendő a mexikóiakból :-D )

21-én reggel Seapor Village-be menünk, ahová találkánk volt megbeszélve Krisztával. Aki nem tudná, hogy ki az a Kriszta, egy elég erős irgum-burgum mellett (ugyanis neki is van egy nem túl szorgalmasan vezetett blogja) elárulom, hogy ő is au pair, a nevéből következtethetően pedig magyar. Szóval Kriszta megmutatta nekünk Seaport Villaget első körben.

Kriszta, Isabell, és egy rákos pólós lány :-D
Seaport Village utána a Balboa Parkba mentünk, ami szerintem (és most elnézést kérek a New York imádóktól) sokkal szebb, mint a Central Park. Amikor ezt Krisztának szóvá tettem, egy elég komoly yessss!!!! hagyta el a száját egy nagyon büszke vigyor kíséretében. Nem kicsit büszke az a lány a városkájára. :-D

Magyar ház a Balboa Parkban


Magyar lánykák Californiában

A park után Krisztának sajnos haza kellett mennie, mert dolgoznia kellett, így Isabell-el kettesben folytattuk a városnéző túránkat. Nagy nehezen kisilabizáltuk, hogy hogyan működik San Diego-ban a tömegközlekedés, elbuszoztunk a Coronado Hotelhez, és megáztattuk a kis tappancsainkat a Csendes-óceánban.






 És ha még ennyi turistáskodás nem lett volna elegendő egy napra, még késő délután La Jolla-ra is elmentünk, ahol egy csodás naplementét is volt szerencsénk látni.
La Jolla



Estére már csak annyi volt, hogy visszabuszoztunk a szállásunkra, és valamikor késő este lefeküdtünk aludni egy nagyot és kipihenni a nap fáradalmait.

Másnap reggel ismét Seaport Village-be mentünk Isabellel, mert nagyon megtetszett nekünk az a hely. Krisztával ismét találkoztunk, és együtt nézegettünk bugyutábbnál bugyutább szuveníreket - mert az olyan jó program :-D.
Az új kérőm :-D
Krisztával tehenész lánykásat játszottunk :-D
Krisztának ismét előbb el kellett mennie, így a híres csókolózós szobrot már Isabellel kettecskén néztük meg.
Elárulom, volt rajta bugyi :-D
 Ezután visszamentünk a szállásunkra, ruhát cseréltünk, és kimentünk a strandra heverészni kicsit a napon, és kipihenni a turistáskodás komoly fáradalmait. :-D
Közben Kriszta is csatlakozott hozzánk, együtt is napoztunk még egy kicsit, láttunk kicsit a naplementéből, és elindultunk kaját keresni.
Naplemente ismét
A választásunk a Five Guys-ra esett, mert én még sosem ettem ott, és mindenképp ki akartam próbálni mielőtt elhagyom az Államokat. Hát, elárulom, annyira nem nagy élmény. De a fagyi, amit utána ettünk, annál inkább. Isteni volt! És akkor még csak az sem érdekelt, hogy mekkora adag kalóriabomba. :-D

Este visszasétáltunk a szállásunkra, Krisztától búcsút vettünk, és Isabellel csomagolgattunk, mert készültünk a másnapra, ugyanis akkor indultunk Las Vegasba. 23-án reggel korán sikerült is felkelünk, összeszedtük magunkat, reggeliztünk egyet gyorsan, majd mentünk is a buszmegállónkba. Mert igen, ismét az olcsó buszos utazást választottuk. És ismét jól meg is bántuk. Még jobban, mint előző alkalommal. :-D De ezt majd legközelebb részletezem. Remélhetőleg hamarosan. ;-)