2013. július 31., szerda

Holiday in Beach Haven (part 1.)

Kedves Olvasók,
Ahogy ígértem, itt a sok-sok óceán partos fotóval (is) teletűzdelt bejegyzés. Készítettem Nektek sok-sok szép képet, hogy Ti is élvezhessétek egy kicsit a látványt, amiben nekem van részem nap mint nap. :-)




Beach Haven-i kis utcácska. Az utca végén az óceánpart van. :-)
Pincher (hermit crab) azt kapta szülinapjára, hogy életemben először a kezembe fogtam :-D
Happy Birthday Pincher! :D
Mini Golf pálya - részlet. Bűbájos :-D
Ezért nem megyek bele az öböl vizébe. Ez itt egy döglött rák.
Gyönyörű naplemente, a tetőről élvezve a látványt :-)



Menő 'integető fagylalt' tetkó. A kedvenc fagyizónk a Skipper Dipper, és annak a logója van a tetkón. Apukának és a gyerekeknek is van, természetesen én sem maradhattam ki. :-D
Valószínűleg jövök majd még egy ilyen kevés szöveg-sok kép bejegyzéssel hamarosan. Addig is sok puszit küldök Long Island-ről! :-)
Csilla

2013. július 27., szombat

Indul a mandula

Nem, még nem a 3 hetes utazós hónapom kezdődik, csak családi vakációra megyünk a host family-vel, és még csak nem is új helyre, hanem Long Islandre, ahol már egy napot eltöltöttem május legvégén. Az arról a napról szóló bejegyzésem ITT olvashatjátok.

Szóval pénteken este indulunk a nagy útra, és majd csak augusztus 3-án este fogunk hazajönni. Vagyis ez egy teljes hét. Egy teljes hét a gyerekekkel az óceánparton, ahol víz van, és túl sok nap, és megfulladhatnak, vagy napszúrást kaphatnak a gyerekek, vagy akár egy-egy kiéhezett, nagyon jó erőben lévő, vacsorára vadászó sirály is felkaphatja őket, vagy... vagy... vagy...


Nyugalom Csilla, nyugalom, nem lesz bajuk a gyerekeknek, főleg akkor nem, amikor a te felelősségedre vannak bízva. Legalábbis ezt mantrázom magamnak, hátha sikerül is elhinnem. Mekkora szívás lenne már, ha éppen most történne valami, amikor már csak 3 hetem van hátra az egész au pairkedős mókából? Igazi tü-tü-tűű helyzet lenne. :-D

Oké, sikerült egy kis nyugalmat erőltetnem magamra, és összeszedni a gondolataimat...

Te jó ég, nem is 3 hetem van hátra, hanem kettő! KETTŐ!! Úristen, ezer meg egy dolgot kellene még elintéznem, úgy érzem sehol nem tartok, és pont most utazunk el egy hétre a családdal. Hogy lesz így időm beszerezni az utolsó kis ajándékokat az otthoniaknak, meg apróságokat a 3 hetes utazásomra? Két hét semmire nem elég, és ebből egy hét nyaralás, a második héten meg már érkezik az új au pair, vagyis ki kell majd költöznöm a szobámból, összecsomagolni a cuccaimat, és egyebek, egy jó nagy kapkodás lesz az egész procedúra. Ennyire stresszesnek már rég éreztem magam, annyi mindent kéne csinálnom, hogy nem is tudom mihez kezdjek...

Hát végül addig pánikoltam, hogy nem volt időm befejezni ezt a bejegyzést sem indulás előtt. Itt jelenleg szombat délelőtt van, a beach hause-ban az ágyamon heverészek, mert mint kiderült, ma szabadnapom van. Hát oké, örülök neki, de már kicsit késő van kimenni az óceánpartra, ugyanis nem akarok szétégni a napon, és úgyis sok dolgot kell elintéznem, szóval kapok az alkalmon, és a kis szobácskámban heverészek egész délelőtt, miközben blogbejegyzést írok, és egyéb dolgokat intézek. Az óceánparton meg majd heverészek délután. :-)
Szóval a nagy rámszakadt szabadidőt igyekszem hasznosan eltölteni, és igazából ennek köszönhetitek, hogy most olvashatjátok ezt a bejegyzést. Lassan sikerül abbahagyni a pánikolást, megnyugodni kicsit, hiszen nekem is vakáció van most, még ha nem is a klasszikus értelemben vett holiday.

És egy dolgot ezennel ki is húzhatok a 'things to do' listámról, mert megírtam ezt a bejegyzést, legalábbis próbálom elhitetni magammal, hogy nyugodtan vehetem befejezettnek, mert úgyis hamarosan jelentkezem majd egy sok-sok óceánpartos fotóval teletűzdelt bejegyzéssel. Szóval remélem most megelégszetek ennyivel, és elnézést, hogy ilyen össze-vissza lett, a következő már jobb lesz, ígérem. ;-)

2013. július 14., vasárnap

A szabadság édes íze

Csilla szabadságra ment. Egy gyönyörű karib-tengeri szigetecskére, ami annyira aprócska, és a világ vége után 2 lépéssel van, és még internet elérhetőség sincs rajta. A víz gyönyörű türkiz színű, a pálmafákat egy enyhe szellőcske fújdogálja... Ennél idillibb nem is lehetne.

Igen, gondolom teljesen hihető volt, hogy ezért nem született eddig bejegyzés. :-D Bárcsak így lenne. De a helyzet ennél sokkal rosszabb. Valójában nem mentem szabadságra - csakis az álmaimban. Az történt, hogy nem történt semmi, konkrétan SEMMI, amiről írhattam volna. Nem mintha most lenne miről írnom, de egyre több zaklató üzenetet kapok a leghűségesebb blogolvasóimtól (puszi nektek Anya és Tesó :-D), hogy ideje lenne valamit alkotni. :-D

Szóval MOST összeszedem magam, és lássuk csak mivel foglalkoztam az elmúlt kb 2 hétben. Elsősorban krónikus Bebe-hiányban szenvedtem. Voltam olyan elvetemült, hogy elmentem egyedül a második otthonunknak számító Tysons Corner-be, és bevallom őszintén, kicsit sem tett boldoggá az egyedül elfogyasztott Panda kaja vagy az ácsorgás a Windows store előtt, abban bízva, hogy sikerül meglesni Wills barátunkat.
Windows store
Magányos panda-kaja
Ezek a dolog csakis a hű társammal mókásak, egyedül inkább szomorú. Még szerencse, hogy van nekünk a fecebook chat, és naponta jó pár üzenetet tudunk váltani Bebével, hogy garantáltan semmi eseményről se maradjunk le, ami a másikkal történik. Illetve ő pár napon belül visszatér az Államokba, és hamarosan ismét találkozunk, és ha csak egy pár napot is, de megint együtt mókázhatunk. :-)

Aztán Bebe látogatása után pár nappal  meg már nekem is véget ér a munka, lejár az au pair évem, és kezdődik az utazgatás. Mert igen, tegnap hivatalosan is elkezdtem letölteni az utolsó hónapomat. :-D Négy hetem van hátra, ami teljes egészében munka lesz, és ebből a negyedik hét végén fog érkezni az új au pair. Aztán pedig egy 3 hetes utazgatás fogja kezdetét venni, amiről előre tudom, hogy fantasztikus lesz.

Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, hogy az elsődleges úti célom California lesz, olyan városokkal, mint San Francisco, Los Angeles, és San Diego, de ellátogatok majd még Las Vegasba, Denverbe és Chicagoba is. Sok minden mást is szerettem volna még, de szerintem ez is épp elegendő lesz, és biztosan überszuper lesz. Szerencsére útitársaim is lesznek, köztük Mónika, akivel Floridában voltam. Már majdnem minden le van szervezve a nagy útra (ezzel is rengeteget foglalkoztam az elmúlt hetekben), gyakorlatilag csak annyi hiányzik, hogy leteljen az utolsó 4 munkás hetem. :-)

ÉS természetesen ennek kapcsán meg kell említenem azt is, hogy a héten végre megkaptam a repjegyemet is haza, Magyarországra. Szeptember 3-án fogok indulni, 4-én délután pedig földet érni Budapesten. Az érzéseim még mindig nagyon vegyesek a hazamenéssel kapcsolatban, nem is tudok most erről írni, majd egy külön bejegyzésben, valószínűleg. ;-)

Most viszont visszatérek a bejegyzés elején említett álom szigetecskémre, és várom, hogy szépen nyugodtan elteljen az utolsó négy munkás hetem. :-)  

Igyekszem mihamarabb valami sokkal izgalmasabbal jelentkezni. Nem ígérek semmit ezzel kapcsolatban, mert az az igazság, hogy elég sok gondolatomat lefoglalja az álmodozás, a tervezgetés, meg ilyenek - de minden tőlem telhetőt megteszek majd. ;-) 

2013. július 3., szerda

Csipetnyi Magyarország

Az egyik kedves olvasóm felhívta a figyelmem egy folk fesztiválra, amelyet itt rendeztek meg Washington DC-ben, és a rendezvény központjában nem más állt, mint a mi kicsi hazánk, Magyarország. :-)
Azonnal szóltam is host anyukának, hogy ha nincs tervük a hétvégére, akkor igazán elmehetnénk erre a rendezvényre együtt, mert biztos jó móka lenne a gyerekekkel. Szerencsére ő is nagyon belelkesedett, meg aztán a gyerekek is, így a vasárnapunkat a fesztiválon töltöttük.
Képes beszámoló következik. :-)
Magyarok a National Mall-on
Néptánc bemutató
Étkezési lehetőség a Budapest Bistro-ban
Menü kínálat
Az ebédem: chicken paprika, vagyis paprikás csirke :-D
Mézeskalács manufaktúra
Kosárfonás
Tájékoztató tábla a magyar hagyományokról
Fából készült óriás puli kutya


Scavenger hunt díj
Magyar konyha - bemutató
Készül a bográcsgulyás
Divatbemutató
Ahogy a képeken is látható, nagyon színvonalas fesztivál volt, és valóban nagyon sok mindent megtudhattak az érdeklődők Magyarországról. A host családom (és én is) nagyon élvezte az egészet, és nagyon boldog voltam, hogy ebben a formában is bemutathattam nekik a hazámat. Nagyon jó programok voltak, elsősorban gyerekeknek, de a felnőttek is jól szórakoztak. Volt egy kis kincskeresés a gyerekeknek, amely 12 állomásból állt, és minden állomáson mást és mást próbálhattak ki. Volt például szalmadísz készítés, kosárfonás, színezés, szövés és fonás. Minden egyes állomáson kaptak a gyerekek egy könyvjelzőt, amiből ha kigyűjtöttek 12-t, akkor egy legyezőt lehetett összeállítani (kép róla fent látható), és minden egyes darabon valamilyen érdekes tény volt Magyarországról. A gyerekeim nagyon büszkén mutogatták a kis legyezőiket, és nagyon izgatottan kérdezgettek mindenről, hogy tudtam-e ezt meg azt. Nagyon kis cukik voltak. :-)

Az egyetlen dolog, ami csalódást okozott a fesztiválon, hogy nem volt töltött káposzta. Meg úgy egyáltalán nem volt valami széles kínálat magyar ételekből. Én ebédre paprikás csirkét ettem, ami eléggé finom volt, de kicsit rosszul esett, hogy nem nokedli járt hozzá, hanem sima kagyló tészta. De nem panaszkodom, így is nagyon szuper volt egy kis hazait enni. :-)
Ennek örömére a host családom megkért, hogy készítsek nekik paprikás csirkét egyik nap vacsira, én meg kedden este nagyon szívesen eleget is tettem a kérésnek. Habár egyszer régebben már főztem nekik ezt, nem emlékeztek rá, de én tudtam, hogy nagyon szerették. A fesztiválon is nagyon ízlett nekik, és amit kedden főztem is nem győzték dicsérni.
Készül a paprikás csirke itthon
Egyébként bármilyen magyar kaját készítek nekik, mindet imádják. A gyerekeknek nagyon nagy kedvence a brassói és a nokedli, meg most már a chicken paprika is. :-D

Ja igen, és a végére még egy kép rólam, hogy senki (elsősorban anyukám) ne szenvedjen hiányt :-D

 A lehető legmagyarosabb ruhát viseltem a fesztiválon, bár ez a képen nem látszik teljes mértékben. Szóval a felsőm piros-fehér csíkos volt, a rövidnadrágom meg zöld, vagyis mondhatjuk, hogy magyar zászlónak öltöztem. :-D