2013. június 5., szerda

Jersey shore

Nehezemre esik most leülni és bejegyzést írni, mert hihetetlenül kimerült vagyok, és nagyon rossz a hangulatom, de tudom, hogy csak van itt pár ember, aki várja az újabb kalandokat, és volt is történés, amiről illene beszámolnom. Szóval igyekszem összekapni magam, és nem egy negatív hangvételű bejegyzést írni.

Utoljára a Memorial Day-ről írtam nektek, ami május 24-én, hétfőn volt. Azt a napot csodák csodájára megkaptam szabadnapnak - amiről természetesen nem tájékoztattak előre, hogy esetleg valami programot vagy kirándulást szervezhessek magamnak. De mindegy, akkor örültem, hogy szabad voltam.
Aztán keddtől rengeteget dolgoztam, egészen csütörtökig, amikor nagy kapkodás közepette este a család felkerekedett, és meg sem álltunk Beach Havenig.
Beach Haven nem más, mint egy üdülőparadicsom Long Island-en (New Jersey-ben), és olyan szerencsés vagyok, hogy a host családomnak van ott egy nyaralója, ahová most le is ugrottunk egy napra. Na nem csak úgy mókából, hanem mert a szülők esküvőre voltak hivatalosak, így én meg a gyerekek ki lettünk rakva a nyaralóban, ahol találkoztunk a nagyiékkal, a szülők meg tovább is álltak.

Szóval a pénteket Long Islanden töltöttem a gyerekekkel és a nagyszülőkkel, ami alapvetően elég jó volt. Long Island egy nagyon hosszú és keskeny sziget. Olyannyira keskeny, hogy keresztbe kb 10 perc alatt át lehet sétálni. A sziget egyik oldalán az öböl van (aminek a másik oldalán New York City található), a másik oldalán pedig az Atlanti-óceán.

Délelőtt az öbölben pancsoltunk és kajakoztunk, ami nekem annyira nagyon nem tetszett, mert a part tele volt kövekkel és mindenféle állatokkal, de jól elmókáztunk ott a gyerekekkel és a nagypapival. :-)



Rákok, medúzák, kagylók, alga és kövek mindenhol

Ebédre visszamentünk a nyaralóba, majd egy kis pihenő után elsétáltunk a sziget másik oldalára, az óceánhoz. Igen, tudom, nagyon szerencsés vagyok, hogy gyakorlatilag 3 héten belül kétszer is megmártózhattam az Atlanti-óceánban, de azt el kell árulnom, hogy teljesen olyan érzésem volt, mintha nem is ugyanaz az óceán lett volna. A part is teljesen más volt, a víz pedig irdatlan hideg. Csak a bokámat áztattam bele, de az is majdnem lefagyott. :-D





Egy méretes sand crab, vagyis sirály eleség 



És hogy egy picit lássátok milyen környék is ez a Beach Haven, és mennyire közel van a víz a házakhoz (ezért is okozott akkora pusztítást tavaly októberben a Sandy hurrikán itt):
Az út végén az óceán van
Az út ezen végén meg az öböl
Délután befutott anyuka testvére is a 3 gyerekével, a nanny-jükkel és egy kutyával. Na akkor kezdett elborulni az agyam, onnantól nem lehetett bírni az én két gyerekemmel sem. Együtt megvacsoráztunk, majd amilyen gyorsan csak lehetett összecsomagoltam a gyerekeim, és elmentünk a nagyiék fő rezidenciájára, Clark-ba. Clark szintén New Jersey-ben van, de azért messze a parttól, és a gyerekekkel ott töltöttük a szombatot és a vasárnap délelőttöt. Nekem értelemszerűen túl sok szabadidőm nem volt, még akkor sem, ha a nagyiék is ott voltak, hogy elvileg nekem segítsenek. És eléggé elszomorított az a tény is, hogy ki kellett hagynom a pénteki Fall Out Boy koncertet Washington DC-ben, amire már hónapokkal ezelőtt megvettem a jegyet, és Bebével együtt nagyon készültem rá. Sajnos nem tudtam elmenni, de a Bebe beszámolóját (link) nagyon élveztem róla. :-)

New Jersey-ből vasárnap este értünk haza, és az a kellemetlen tény fogadott itthon, hogy bizony vihar van, aminek egyenes következménye, hogy nincs internet - rosszabb esetben áram sem. Akkor csak még jobban eldurrant az agyam, hogy ennyi munka után még egy kis lazító internetezés sincs vasárnap estére. :-( (Bár legalább áramunk volt és olvasni tudtam.)

A végére pedig itt egy kép rólam is, hogy anyukám is megnyugodjon, hogy minden rendben van (vagy rendben lesz, ha végre kapok egy szabadnapot. :-) ) ((azt meg senkinek nem árulom el - vagy de? :-D -, hogy ez a kép még csütörtökön este készült, amikor mondhatni még minden rendben is volt.))

Nagyon-nagyon sokat dolgoztam a múlthéten, és ez a hét sem jobb egy szikrányit sem, de erről majd egy másik bejegyzésben fogok beszámolni. Remélem egy vidámabb hangvételű bejegyzésben, amikor én is sokkal vidámabb vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése