2013. május 27., hétfő

100!

Gondoltam elmélkedjünk egy kicsit arról, hogy milyen gyönyörűen szép szám is ez a 100-as. :-D Na jó, csak viccelek. Más apropóból írok.


Mérföldkőhöz érkeztünk. Nem is csak egy, hanem mindjárt két okból. És mindkét oknak a 100-as számhoz van köze - mily meglepő. :-D Remélem sikerült kicsit felkelteni a Kedves Olvasók kíváncsiságát, de ha netán mégsem, akkor is leírom. :-D

#1 ok: Pontosan 100 nap múlva megyek haza. Egészen konkrétan szeptember 3-án fogok hazarepülni. De ezen egyelőre nem akarok agyalni, mert egyrészt boldog vagyok, másrészt megszakad a szívem, és még nem nagyon tudom kezelni ezt a kettős érzést.

Mármint ami még hátra van

#2 ok: Ezzel a bejegyzéssel megszületett a a blog történetének 100. bejegyzése! Hurrá-hurrá! :-D



Én pedig egy ilyen red-white-blue sprinkle-ös fánkkal ünnepeltem (Special Memorial Day edition). Eredetileg cupcake-kel akartam, de az nem lett volna annyira stílusos. :-D


Hát ez most ennyi lett volna. Ha esetleg valaki többre számított, attól elnézést kérek, és hozzászólásban jelezze, ha mégis igényt tart a 100-as szám szépségéről való elmélkedésem összefoglalójára. :-D

2013. május 26., vasárnap

Back to the reality

A nyaralásról szóló bejegyzéseimet azzal zártam le, hogy mostmár tényleg újra az unalmas hétköznapokról fogok írni. Ehelyett kaptatok egy újabb Kátya-Olga sztorit, szóval gyakorlatilag csak arról nem írtam, hogy hogyan teltek a nyaralás utáni 'vissza a valóságba' hétköznapok.

Ha nagyon gyorsan el akarnám rendezni a dolgokat, akkor ez a bejegyzés ki is merülne annyiban, hogy elég rosszul telt a múlt hét (meg ez a hét is), nagyon rossz volt visszacsöppenni a valóságba. De rendes vagyok, nem hagylak Benneteket olvasnivaló nélkül, így kicsit részletezem a múlthét és az e hét eseményeit.

Vagyis valójában csak részletezném, ha emlékeznék bármire is a múlthétből. Csupán csak egy-egy emlékfoszlányom maradt egy csütörtöki leveses mókáról Bebével, meg egy pénteki találkozóról Shakira (svájci au pair) barátnőmmel. De hogy mentsem a helyzetet, szerencsére találtam pár képet, például itt van egy május 15-én készült kávézós kép:

Vagy a csütörtöki levesezésről készült fényképes dokumentáció, hogy a Bebe anyukája és az én anyukám is megnyugodjon, hogy igen, eszünk mi néha egészen normális kajákat is. :-D


bögrés süti eper lekvárral és csokisziruppal 
Oh, és igen, beugrott még egy emlékkép: szombaton Bebével megnéztük a The Great Gatsby című filmet (trailer link). Nagyon-nagyon jó volt, mindenkinek ajánlom, főleg ha valaki vonzódik egy kicsit is a 20-as évek világához (meg esetleg Leonardo DiCaprio-hoz :-D ). És a filmzenék... nagyon jók, azóta is azokat hallgatom (konkrétan ebben a percben is). :-)

A vasárnapi Kátya-Olga ikeás mókázásról már olvashattatok, azt a részt most ugorhatjuk is.
Ezen a ponton pedig sikerült is eljutni az e hét eseményeihez. Sok minden nem történt, vagy nem olyasmi, amiről ebben a bejegyzésben szeretnék beszámolni.

Pénteken találkoztam Bebével, és elmentünk együtt az Aldiba, de ezúttal az égvilágon semmit nem vettünk ott. Viszont mivel én kihagytam a reggelit, és nagyon-nagyon vágytam egy kis bagel-re, szétnéztünk a környező boltokban is. A Targetben nem jártunk szerencsével, a Michael's-ben meg ugyan tudtuk, hogy nem árulnak élelmiszert, sok más érdekes dolgot viszont igen, szóval azt sem hagyhattuk ki. Végül találtunk egy Giant-et is, ahol sikerült bagel-t venni, meg valahogy egy kis croissant is mellécsapódott - csak hogy ne unatkozzon egyedül a bagel. :-D

A közelgő Memorial Day miatt (állami ünnep Amerikában, amikor megemlékeznek az elhunyt katonákról) az összes bolt tele van amerikai zászló mintás dolgokkal. Mindent lehet kapni, amit csak el tudtok képzelni. Íme egy kis ízelítő:

Nem kell túlzásba esni, tényleg :-D






Tortakínálat a Giant-ben

Igen, jól látjátok, kutyajátékok vannak a képen :-D
A Memorial Day alkalmából hatalmas leárazások is vannak az üzletekben, ezért Bebével szombaton felkerekedtünk, és nyakunkba vettük a plázákat. Szigorúan csak olyan dolgokat vettünk, amikre tényleg feltétlenül szükségünk volt (high five érte nekünk :-D), vagy amikről tudjuk, hogy otthon úgysem tudnánk megvenni. Mint például egy amerikai zászló mintás pizsigatyusz. :-D
A shoppingolást csak egy gyors Panada Expresszes ebéddel szakítottuk meg, ami alapvetően nem meglepő, de azért említem meg, mert megkaptam életem eddigi legjobb szencsesütis jóslatát:
"You deserve respect and will get it." - ami annyit jelent, hogy "tiszteletet érdemelsz, és meg is fogod kapni". Ez most különösen jól esett, és nagyon ráérzett a dolgokra a Panda, mert elég szörnyen telt a hetem, tele tiszteletlenséggel, de ezt a részt most hagyjuk is. Várom, hogy mikor kapom meg a jól megérdemelt megbecsülést. :-)

El is érkeztünk a jelenhez, most zárom is a soraimat, rövidesen ismét jelentkezem. ;-)

2013. május 22., szerda

Kátya és Olga lakberendez

Kátya és Olga svéd felségterületre tévedt. Történt ugyanis, hogy a főbérlőjük felmondott, és ki kellett költözniük a nemrég gyönyörűen berendezett lakásukból. Új lakást természetesen egy pillanat alatt sikerült szerezniük, de berendezések híján voltak. Ebből az apropóból vasárnap betámadták a svéd bútoráruház - ismertebb nevén IKEA - helyi képviseletét. (Meg mert határozottan lóhúsos fasírtgolyóra és baktériumos sütire vágytak. :-D)

Már rögtön a bejáratnál meglátták ezt az érdekes elképzelést, amitől rögtön otthon érezték magukat:
Matyóhímzéses garnitúra :-D 
Ja nem, az nem a szibériai kémnős sztori része... És még csak az Amerikában élő külföldi egyetemista fedősztoriba sem illeszthető bele. Ezt gyorsan felejtsük is el. :-D Vissza a lakberendezéshez. Nézzük szépen sorjában a berendezési tárgyakat:
Azok a képek meg a kis karikás képkeretek nagyon tetszettek
Kanapé - pipa :-D
Sikerült megtalálni a fajdleveses tányérkészlet utódját :-D
A 'froyo konyha' fantázia névvel illetett helyiség
Gyönyörű cupcake-es konyharuhák
Mű fűszernövények a konyhába :-D
A dolgozószoba berendezése volt a legizgalmasabb feladat, bár ha valaki betenné oda a lábát, nem tudom hogyan magyarázná el neki Kátya és Olga, hogy az csupán két egyetemista lány tanulószobája. :-D
Ujjlenyomatos üveglap az íróasztalra
Térképes óra
Aktatartó szekrény - természetesen az egyetemi jegyzeteknek :-D
Bőr forgószék
A legfontosabb berendezési tárgy ez a térkép a dolgozó szobába. Kátya és Olga kis zászlócskás tűkkel fogják jelölni a helyeket, ahol eddig jártak, illetve az őshazát, Szibériát mi mással, mint vörös zászlócskával. :-D A lentebbi két képen Olga és Kátya büszkén mutogatják, hogy honnan jöttek. :-D
Éljen Szibéria és Oroszország! :-D

A következő feladat az ágy kiválasztása volt. Fontos szempont volt, hogy ha olyan helyzetbe keverednek a lányok, akkor az ellenséget akár az ágyhoz is ki lehessen bilincselni. Természetesen. Az ellenséget. :-D Ezért Kátya választása erre a darabra esett:

Az ágya fölé pedig ez a kép fog kerülni:

És végül egy nem elhanyagolható, sőt, nyilvánvalóan a lehető legnehezebb döntést kellett meghozniuk a lányoknak: a gardrób kiválasztását. Talán ezzel töltötték a legtöbb időt (vagy a zöldségplüssök ölelgetésével, ez sosem fog kiderülni :-D), de nagyon megérte, mert nézzétek csak a végeredményt:
Igen, tudom, szerintem is kicsit Carrie Bradshaw-s... :-D
A drága kis zöldségplüssök pedig még mindig azt várják, hogy Kátya és Olga lakásának legfőbb és legcukibb díszítőelemeivé avanzsáljanak. :-D

A lakberendezéstől és az éhségtől kicsit később már a végkimerülés szélén álló Kátya és Olga egy kis ikeás fasírtgolyóval, csokis/almás sütivel és svéd gumibogyószörppel segített magán. Mert szerencsére Amerikában még mindig kaphatóak ezek a termékek, és valljuk be, nagyon finomak - még akkor is, ha lóhúsosak és baktériumosak. :-D

A bevásárlás végeztével még mindig nem volt túl késő, és Kátya és Olga nagyon szeretnek a plázában semmit tenni - vagy mondhatjuk úgyis, hogy shoppingolni, csak az sokkal rosszabbul hangzik - ezért elnéztek a "közeli" mall-ba (az alig 45 percre található Tysons Cornerbe), mert az új gardróbba új ruhatár is kellett. :-D Na jó, ez ebben az értelemben nem igaz, csak nézelődtek kicsit, talán vásároltak is, ebben nem vagyok teljesen biztos, és jelenleg nem is annyira lényeges, mert ami igazán fontos, az most következik. Kátya és Olga megtalálták a tökéletes kémkocsijukat. Igen, ott a plázában. Merthogy nyílt ott egy Tesla bemutatóterem, és a lányok véletlenül betévedtek oda, ahol egy érintőképernyős kis masinán össze tudták rakni álmaik Tesláját, és íme a végeredmény:

Szóval Ő az, a gyönyörűséges elektromos piros kis Tesla. Kátya és Olga kémautója. Már csak a rendelést kell leadniuk egészen pontosan 2 darabra. :-D

Ennyit Kátya és Olga vasárnapi kalandjáról. Jelentem, a lányok azóta is jól vannak, nagyon jól érzik magukat az új lakásukban, és az új kocsijaikat is imádják. Puszilnak mindenkit. :-D
(Csilla meg majd hamarosan jelentkezik egy kevésbé elrugaszkodott bejegyzéssel. :-D)

2013. május 19., vasárnap

Holiday - Összegzés és hasznos infók

Ígértem még egy összegző bejegyzést a Florida trip-emről, és kicsit nehezen szántam rá magam, mert igazából az eseményeket leírtam már, de úgy gondolom, hogy hátha segít valakinek, ha leírok még pár részletet.

Hasznos infók:
A repjegyemet az expedian (http://www.expedia.com/) vásároltam, szerintem elég jó áron, kb 2 hónappal a nyaralás előtt. A JetBlue légitársasággal utaztam, mert náluk nem kellett külön fizetni a becsekkolandó bőröndért. Értelemszerűen így nem is az ő ajánlatuk volt a legolcsóbb, de valóban oda kell figyelni, mert a legolcsóbb jegyáraknál általában csak a kézipoggyász van ingyen, és azért 9 napra nekem nem lett volna elég egy kis táska.
A hostelt Vivi ajánlása alapján választottam ki, és a http://www.hostelworld.com/ oldalon foglaltam. Ez egy nagyon hasznos kis oldal, mert sok értékelést is lehet olvasni az adott hostelről, így annyira nem zsákba macska. Bár bevallom, engem a csótányok eléggé megleptek, de ahogy végiggondolom, az a helyzet, hogy szerintem oda tényleg csak aludni járnak az emberek, és általában full részegen, így a kis bogárkák fel sem tűnnek senkinek. :-D
Ez a hostel egyébként extra olcsó volt, és még napi háromszori étkezést is tartalmazott az ár. Nem sokszor ettem ott, a reggelit például egyszer sem próbáltam ki. Az ebédet és a vacsorát is talán csak kétszer. Egyértelműen ehető volt. Nem a legjobb kaja, de ha valaki spórolni szeretne ezen is, akkor ez tökéletes megoldás lehet.

Miami:
Biztonság:
Mimai egy igazi party város, és nem véletlenül hívják "magic city-nek". Ugyanakkor ha vannak tiszta pillanatai is az embernek, bizony könnyen megláthatja az árnyoldalait is. A drog, mint olyan, szinte alap. Volt, hogy a strandon heverésztünk Mónikával, és odajött hozzánk két srác, arról érdeklődve, hogy van-e kedvünk velük partyzni aznap este, és hogy szoktunk-e X nevű drogot szedni, mert hogy az milyen jó. Mindezt persze full ismeretlenül, és teljesen ledöbbentünk rajta...
Éjjel nem a legjobb döntés egyedül sétálgatni, még a legjobban frekventált helyeken sem. Sőt, 2 lánynak párban sem a legjobb, de nekünk nem mindig volt más választásunk, mert taxit fizetni minden nap nagyon sok lett volna, főleg ha csak max 5-6 blokkot kellett lesétálni.

Bulik:
A szórakozóhelyek elég drágák, pláne a menőbb helyek. De ha egy lány csinosan van felöltözve (igen, a tűsarkú és a szép ruha alap), akkor garantáltan ingyen beengedik. :-D
A bulihelyeken inni megint csak nagyon drága, érdemes már eleve úgy odamenni, hogy iszol előtte, aztán majd úgyis alakul az este. :-D Sokszor lehet promoter srácokba is belefutni, akik ingyen visznek be a szórakozóhelyekre és ingyen italt is biztosítanak egész éjszakára. Azért persze nem árt vigyázni így is, mert ki tudja mit kevernek bele az italodba, de ha látod, hogy előtted öntik ki, akkor baj nem lehet. Legalábbis nekem nem volt. :-)
Miami legmenőbb helyei jelenleg:
#1 LIV Club (http://www.livnightclub.com/)
#2 Story Club (http://story.wantickets.com/)
#3 Club Mansion (http://www.mansionmiami.com/dev/)
Mondanom sem kell, hogy mindháromban megfordultam, és az élményeimről korábban olvashattatok. Bár számomra az abszolút első a Story Club volt, de a másik két hely is tetszett. :-)

Árak:
Mindenki nagyon le volt döbbenve, hogy Miami mennyire drága hely, ehhez képest én azon lepődtem meg, hogy szinte olcsóbb, mint Bethesda vagy Washington DC. Nem csak az alkohol árakra értem ezt, hanem mondjuk az éttermek áraira is.
Azért aki akar, itt is spórolhat sok mindenen. Fentebb például már említettem az étkezést - a hostel ezt biztosítja, ha valaki élni szeretne vele. Mindent meg lehet oldani okosan. :-)

Tengerpart:
Biztos vagyok benne, hogy a korábbi képeim elég jól reprezentálják, hogy milyen is a South Beach vagy a Nikki Beach. Egy álom az egész, én nem győztem betelni a látvánnyal. A part és a víz egyszerűen csodás, és mindenkinek szívből kívánom, hogy egyszer láthassa, és megmártózhasson ott az óceánban - akár egy átmulatott éjszaka után. :-D
Kicsit összeállt és begöndörödött a hajam a sós víztől :-D
Miami bevallom őszintén, engem nem nagyon vonzott, pont azért mert mindenki annyira nagyon odáig van érte, de az a helyzet, hogy most már én is odáig vagyok érte. :-D Fantasztikus egy város, és leírhatatlanul szuper napokat töltöttem ott. Az pedig külön öröm, hogy ebben Mónika társult hozzám, és együtt élhettük át az egész kalandot.
Mostmár egy hete, hogy hazajöttem a 'Magic City-ből', és nincs olyan nap, hogy ne nézegetném az ott készült képeimet, vagy ne kapnám magam azon, hogy az ott töltött mámoros napokon merengek. Tudom én, hogy sok élmény vár még rám életem során, de ez garantáltan örök emlék marad, és nagyon boldog vagyok, hogy önerőből eljutottam ideáig.

Ezennel hivatalosan is befejeztem a Miami útról való beszámolókat és áradozást, mostmár tényleg újra a hétköznapokról fogok írni ismét. A legújabb bejegyzés jön is egy-két napon belül, ígérem. ;-)

2013. május 15., szerda

Holiday - Miami 2.

Ott hagytam abba a szorit, hogy máj. 8-án, szerdán voltunk a Key West túrán. Onnan este 9 után értünk haza, összeszedtük magunkat, és elindultunk Miami #1 clubjába, a LIV Club-ba.
Partyra készen Mónikával
Ott olyan szinten jól sikerült a party, hogy én másnap délután fél 2 körül keveredtem ágyba. :-D Reggel party után megnéztük a napfelkeltét az óceánpartról, és persze valami leírhatatlanul gyönyörű volt, de sajnos nem dokumentáltam képekkel, mert fényképező nem volt nálam, és akkor ezt még nem is bántam, mert azt gondoltam, hogy lesz még lehetőségem képeket készíteni róla. Végül sajnos nem így lett, nem jött össze megint, hogy ott töltsem a napfelkeltét. :-(
A napfelkelte után elmentünk Miami-ba egy magyar pékségbe, mert igen, ott ilyen is van, és isteni túrós batyut ettünk reggelire. Természetesen gondoltam Bebe barátnémra is, neki is vettem, de meggyőztek, hogy jobb ha azt megeszem, mert vasárnapig bizony meg fog romlani. Szóval végül sóskiflit hoztam neki, aminek legalább annyira örült, mintha túrós batyu lett volna, és az elmondása alapján isteni finom volt. :-)

Ahogy korábban említettem, délután fél 2 körül sikerült is ágyba keveredni, és aludni egy röpke 2 és fél órát. Utána megvacsiztunk a hostelban, relaxáltunk még egy kicsit, majd ismét bulizni készültünk, és ismét a LIV Clubba. Minket akkor engedtek be a szórakozóhelyre, amikor még kizárólag a VIP vendégek voltak benn, és eléggé rosszul éreztük magunkat. Rengeteg drogos volt ott aznap este, terjengett a fűszag, és nagyon sokan kínáltak nekünk is kábítószert. Teljesen hihetetlen volt, hogy mibe keveredtünk ott bele, nem is maradtunk sokáig, pedig a zene nagyon jó volt. Konkrétan John Dahlbäck volt a sztár DJ (a legismertebb zenéje szerintem: LINK).
Kb hajnal 3 körül már vissza is értünk a hostelba, de pakolászás közben feltűnt, hogy kis bogarak mászkálnak a padlón, és nem is akármilyen bogarak... csótányok! És sajnos nem csak egy vagy kettő... Na akkor eldurrant az agyunk, és inkább elmentünk sétálni egyet. Az segített abban, hogy olyannyira lefáradtunk, hogy mikor visszaértünk a hostelba még a csótányok sem érdekeltek, hanem csak bezuhantunk az ágyba, és aludtunk. Vagy aludtunk volna, de elég nagy vihar jött fel, és szerintem nagyon ijesztő volt, szóval még így is nehezen ment az elalvás. :-(

Pénteken (máj. 10.) gyakorlatilag egész délelőtt heverésztünk, semmi érdekeset nem csináltunk. Délutánra sikerült összeszedni magunkat, és lementünk a Nikki Beach-re strandolni kicsit. Természetesen ezúttal extra alaposan kentük be magunkat naptejjel, és nem is lett újabb napégésünk. :-) Este fél 7-ig strandoltunk, majd megvacsiztunk egy perui étteremben.
A hostel minden este szervezett bulit, de korábban mi egyen sem vettünk részt, szóval gondoltuk itt az alkalom, nem akartunk mindig olyan különcök lenni. :-D Vettünk karszalagot 15 dollárért, ami egy bárban való iszogatást, partybuszt és belépőt foglalt magába a Camio Clubba. Mi az iszogatásig meg a bárig el is jutottunk, de a bárban találkoztunk egy brazil promoter sráccal, aki bevitt minket Miami #2 klubjába, a Story-ba. Fergetegesen jót buliztunk ott, olyannyira, hogy reggel fél 6-kor estünk haza a hostelba. :-D

Szombaton reggel 11-kor már talpon voltunk, mert szét akartunk nézni Miami Beach-en, meg persze képeket készíteni, mert ahogyan láthatjátok, az előző napok kizárólag a bulizásról szóltak, és képek nem is nagyon készültek... Szóval szombaton ezt igyekeztem pótolni, és a sétánk során elég sok képet készítettem.
Sétálgattunk az Ocean Drive-on, majd végre sikerült megtalálni a híres Miami Ink tetoválószalont is. :-)


Ocean Drive



Versace háza, ahol 1997-ben meggyilkolták





Miami Ink




A sétánk után már sikerült nagyon megéheznünk, ezért betértünk egy szimpatikusnak tűnő étterembe az Ocean Drive-on, és mivel pont koktélakció is volt, azt sem hagyhattuk ki. :-D



 Az isteni ebédünket követően visszamentünk a hostelba relaxálni egy kicsit, majd bikinire öltöztünk, és kimentünk még egyszer, utoljára a Nikki Beach-re, egy utolsó strandolásra.
















Strandolás után visszamentünk a hostelba, elkezdtünk összekészülődni a másnapi hazautunkra, illetve az utolsó esti bulira. Erre egy picit próbáltunk rá is pihenni - meg még a koktél hatását kipihenni, egészen pontosan ebben a formában:

A hostel által szervezett buliba mentünk ezen az éjszakán, de csak mert panaszkodtunk a főnöknek, hogy mennyire ratyi volt az előző, és kaptunk ingyen karszalagot az aznap estire, amit el is fogadtunk, mert a kedvenc helyünkre, a Story Clubba szervezték a bulit. :-D
Így esett, hogy ezúttal tényleg a hosteles csapattal és bulibusszal mentünk a helyszínre, és egy fantasztikusat buliztunk így utoljára Miamiban. :-)

Éjjel fél 3-kor indultunk vissza a hostelba, összeszedtük a csomagjainkat, lezuhanyoztunk, és a shuttle már jött is értünk 4.50-re. A reptéren elbúcsúztunk egymástól Mónikával, de tudjuk nagyon jól, hogy fogunk mi még találkozni, nem is olyan sokára. :-) Nagyon jó útitárs volt, nagyon megszerettem őt. :-)

A reptéren gyorsan becsekkoltam, majd azt terveztem, hogy alszom a váróban, de ez nem jött össze. Akkor még azt gondoltam, hogy nem baj ez, majd a gépen alszom, de sajnos az sem sikerült. Délelőtt fél 11-kor már földet is értem Washington DC-ben, fogtam egy shuttle-t magamnak, és délután 1 körül már itthon is voltam. Back to the reality... Egyszer sajnos minden nyaralás véget ér, meg a beszámoló is róla. :-D
De még egy összegzéssel jönni fogok hamarosan, aztán pedig ismét az unalmas hétköznapjaimról fog szólni a blog. :-D