2013. március 24., vasárnap

Spring break forever!

Többen is felhívták rá a figyelmem a héten, hogy kevés képet teszek közé a blogomban, amivel igazából én nem értek egyet, mert legutóbb is szerintem elég sokat szúrtam be, de hogy örüljetek, most még többet fogok. :-)

Gyorsan eltelt a hetem, megint csak nem sok izgalommal. Kedden hajnalban hazaért apuka a külföldi útjáról, aminek mindenki nagyon örült. A gyerekek olyannyira megzavarodtak, hogy csak a baj volt velük egész héten a suliban. Tény, hogy nem tesz jót nekik, hogy az apukájuk alkalmanként eltűnik egy-egy hétre, de hát ilyen a munkája, muszáj néha elutaznia. Viszont annál nagyobb öröm mikor hazajön. De ahogy utaltam is rá, most a rossz viselkedést váltotta ki a gyerekekből. Volt itt minden, verekedés az iskolában, beszólogatás a tanároknak és tiszteletlen viselkedés, de a hét vége felé már lenyugodtak szerencsére. :-)

Nézzük inkább a vidámabb témát, a hétvégét. Ezúttal végre nem kellett dolgoznom, teljesen szabad hétvége. Hurrá! :-D És ami még nagyobb hurrá: Bebének is teljesen szabad volt a hétvégéje. :-D Így nyilván kitaláltátok már, hogy együtt töltöttük, és csupa móka és kacagás volt az egész. :-)

Szombaton reggel - hogy édesanyáink kívánságát teljesítsük - elmentünk DC-be cherry blossom-ot nézni. Habár tudatában voltunk annak, hogy valószínűleg a blossomot még nem fogjuk látni, mert az előrejelzések szerint 2 hetet késik idén a virágzás, elmentünk, és megnéztük mi a helyzet. De még az egész előtt tettünk egy gyors Subway-es kitérőt, mert éhesek voltunk, és ott mindig nagyon finomak a szendvicsek. :-)

A metróállomás előtt épp bontottak egy épületet, amit mindenki megállt csodálni, mi is. Hogy miért volt érdekes? Olyan hangja volt az egésznek, mintha robbantgatnák, meg is ijedtünk kicsit, de utóbb kiderült, hogy csak a másik oldalról egy nagy munkagép adja ki a robbantgatós hangot. Illetve vízzel locsolták az egészet, hogy ne legyen nagy por. Nem is volt. :-)


 Miután kicsodálkoztunk magunkat, ismét metróra ültünk, és bementünk DC belvárosába, oda, ahová az összes turista megy. Csak hogy lássátok mennyire komoly látványosság ez a cseresznyefa virágzás ünnep DC-ben, lefotóztam nektek, hogy még a jegykezelő gépek is fel voltak virágmatricázva a metróállomáson:
Szerintem nagyon aranyos, nekem nagyon tetszett. :-)
Igazából fogalmunk sem volt, hogy hol vannak azok a bizonyos cseresznyefák, és nagyon szeles, hideg is volt az idő, ezért közel álltunk hozzá, hogy lefotózunk egy kopasz fát, és mindenkivel elhitetjük, hogy még mindössze ennyi látható az egészből, és hazamegyünk. :-D De nem tettük, mert tudtuk, hogy az olvasói igényeket ki kell elégíteni - főleg bizonyos anyai nyomást éreztünk, így továbbmentünk. Rémlett, hogy sok olyan képet láttunk a cseresznyefákkal, amelyeken a Washington Monument és a Jefferson Memorial látható, így azokat céloztuk meg. Tettünk egy hatalmas kört a Washington Monument körül, ahol láttunk pár fát, de azok még "gyerek" fák voltak, és nem is voltunk benne biztosak, hogy cseresznyefák. :-D
De láttuk a Fehér-házat egy teljesen új szögből, és elborzadva láttuk, hogy felálványozták a Washington Monumentet. :-(

 
Hogy ez miért szörnyű? Mert hogy lehet majd most szép képeket készíteni róla a cseresznyefa virágokkal? Én megpróbáltam a lehetetlent, és még a gyerekfák ágai közül készítettem egy képet:

Ez nyilván szebb lesz majd, amikor a virágok ki is lesznek nyílva, de a felállványozás mindenhogy rontja a képet. Sajnos. :-( 

Elsétáltunk a Jefferson Memorial-hoz is, ahol végre megtaláltuk az igazi szép cseresznyefákat is, de még ezek is csak rügyes állapotban voltak.






Egy rövid séta után belecsöppentünk a cherry blossom fesztiválba. Volt színpadon éneklő együttes, vásár, üzenetküldési lehetőség a japánoknak és sörivási lehetőség (amivel mi nem éltünk). :-D

 Védd a fákat, ölelj meg egy hódot :-D


 Mert a fedősztorinkat mindig észben kell tartani :-D
A legeslegcukibb szuvenir :-)

Miután kicsodálkoztuk magunkat, visszametróztunk Bethesdába, majd szombat lévén elmentünk a szokásos szombati programunkra. Mert azt most nem lehetett és nem is akartuk megint kihagyni. :-D
Szétnéztünk a plázában, vettünk ezt-azt, majd moziztunk egyet. Ezúttal a Spring Breakers című filmet (trailer link) néztük meg, és hát nem voltunk elragadtatva tőle. De vicces volt, mert épp aznap tört ki a tavaszi szünet Amerikában, így pont kapóra jött ez a film. Viszont szerintem az egyetlen értékelhető dolog az egész filmben egy Black Keys betétdal volt, de nagyon rossz volt maga a cselekmény, a story, a színészek is, nem volt mondanivalója, értékelhetetlen egy film, ne nézzétek meg. De a filmben elég sokszor elhangzott egy mondat: "Spring break, spring break forever!!" Ez megtetszett - innen a bejegyzés címe is. :-)

Mozi utána Bebe hazahozott, és aktívan készültünk a másnapra egy kiadós alvással. :-) Csakhogy egészen másnap reggel olyan fél 11-ig mi magunk sem tudtuk, hogy mi lesz a programunk, de ügyesen összehoztuk. :-) Gondolom sosem találnátok ki, de megint egy plázában kötöttünk ki. Most viszont nem azokban, amelyekben szoktuk tölteni az időnket és költeni a pénzünket. :-D Ez most egy új helyszín volt, a pláza neve pedig Potomac Mills. Ez egy nagy outlet, tele csupa jó és olcsó bolttal. Végigjártuk a nekünk tetszőket, és nagyon  büszkén kijelenthetjük, hogy semmit nem vettünk. :-D Nem azért mert nem lett volna mit, vagy mert az árakat nem találtuk megfelelőnek, csupán csak úgy működik nálunk a dolog, hogy igyekszünk minél több pénzt megspórolni, hogy amikor majd eljutunk nyaralni, akkor ne legyen probléma a pénzhiány. De szerintem ezzel minden au pair ugyanígy van. :-) Viszont garantáltan vissza fogunk még oda térni. :-)

Szóval a vasárnapunk ilyen kis nyugisan telt. Én még mindenképp meg akartam írni ezt a bejegyzést nektek ma, mert tudom, hogy az utóbbi hetekben mindig elcsúsztam, és nem akartam, hogy ez most már mindig így legyen. :-) Tehát ez így ennyi lett volna. Így az egész végére pedig még annyit, hogy nagyon szép hetet kívánok mindenkinek! Élvezzétek a tavaszi szünetet! Spring break, spring break forever! :-D

2013. március 18., hétfő

St. Patrick's Day és a hét izgalmai

Múlthéten nem sok izgalmas dolog történt, rengeteget kellett dolgoznom, hála annak, hogy host apuka egész héten külföldön volt.
Az egyetlen említésre méltó dolog a hétről, hogy van egy szerencsétlen kis madárka, aki mindenáron be akar jönni a nappaliba, mikor ott vagyok. Már 3 napja kopogtatja az ablakot, és nem vagyok benne biztos, hogy mert Hogwarts-ból hozott nekem levelet, csak ott is recesszió van és "kisebbre" cserélték a baglyokat (bocsi, kicsit túlzottan belemerültem a Harry Potter olvasásba, ezért hülyeségekre gondolok egyből) vagy mert meg akar támadni, mert tudja, hogy mennyire félek tőlük. :-D
De hogy lássátok, hogy nem az én agyszüleményem az egész, le is fotóztam:
  
Ennyit a hülyéskedésből, vissza az eseményekhez. :-) Még szombaton este is dolgoztam, így a szokásos mozis program is elmaradt most. Viszont a vasárnap nagyon jó volt. St. Patrick nap volt, ami igazán engem annyira nagyon nem is érintett a nap nagy részében. Elvoltam itthon a szokásos kis dolgaimmal, Bebének meg szülinapi zsúrra kellett mennie a nap közepén, de végül csak összehoztuk a dolgokat, és nagyon szuper kis estét kerekítettünk.

De lássuk csak mi is az a St. Patrick's Day. Ezt a napot minden év március 17-én ünneplik Szent Patrick tiszteletére, aki Írország egyik védőszentje. Ezen a napon általában parádék és nagy bulik szoktak lenni, mindenki zöldbe öltözik és ír sört vedel. Ez a tömör ismertető szerintem elég is. :-D
Gondoltuk megadjuk a módját mi is Bebével, ezért el is mentünk a közeli ír pub-ba:

Ééés ennyi volt publikus az egész kalandból, köszi, hogy olvastatok, találkozunk jövőhéten is. :-D

Na jó, nem. Valójában mi nem ebben az ír kocsmában mókáztunk Bebével, de itt is voltunk. Legalábbis előtte. :-D Úgy gondoltuk, hogy ez a hely túl zsúfolt nekünk, ezért inkább összeszedtük magunkat és elmentünk a plázába. Nem, nem Mike vagy a Windows-os fiú miatt. Ezúttal nem. Tényleg nem. :-D Nem mondom, hogy nem néztünk el arra is, mert de, de nem azzal a szándékkal mentünk oda, mint amivel szoktunk. :-D És nem, nem moziztunk, és még csak a Windows boltban sem ácsorogtunk kínosan órákat, mindenféle kérdést feltéve, hogy valóban érdeklődőnek tűnjünk. :-D Nem mintha ez valaha is előfordult volna. :-D
Ja, hogy miért épp a plázába mentünk: nyilván mindenki az otthoni plázákból indul ki, csakhogy ezek az amerikai plázák nem olyanok ám. Vannak ott mindenféle felnőtt italokat is áruló éttermek / iszogatós helyek is. Kiválasztottunk egy nekünk tetszőt, ami szépen fel volt díszítve mindenféle zöld bigyóval és ahol szuper bulizós zenéket lehetett hallgatni.
Megrendeltük a kis söreinket kóláinkat, amihez igazán nem értettük miért, de elkérték a személyinket, hogy biztosan elég idősek vagyunk-e ahhoz, hogy ilyen jellegű szénsavas üdítőket fogyasszunk. :-D Ez egyébként tényleg meglepő volt kicsit, mert tőlem sosem szoktak ID-t (személyit) kérni, de ezek szerint biztosan fiatalabbnak néztem ki a zöld felsőmben. No mindegy. :-)
Figyelem! Fényképes dokumentáció következik. A képeken látható üdítők hasonlósága bárminemű alkoholos italokhoz csupán csak a véletlen műve. :-P

 Fura amerikai üveges tej és Guiness-nek kinéző kóla :-D


 Zöld szörp, fuckyeah :-D


Nem tudom, hogy a túlzott jókedvünk miatt-e vagy mert egyébként is kirobbanó formában voltunk, de kifejezetten vidám estét zártunk. Kaptunk jó pár elismerő pillantást is, ami meg a kis lelkünknek esett jól, szóval úgy volt jó az egész, ahogy volt. :-)

2013. március 12., kedd

Tél vs Tavasz

Az előző unalmas bejegyzésemen felbuzdulva gondoltam írok nektek egy hasonlót, de aztán eszembe jutott, hogy az előző végén tettem egy olyan elhamarkodott és meggondolatlan kijelentést, hogy a következő bejegyzésem izgalmasabb lesz. Vagy legalábbis megpróbálkozom vele. Lássuk mi sül ki belőle. :-)

A héten az egyetlen említésre méltó dolog, hogy szerdán (márc. 6.) itt megint téli időjárásnak örvendhettünk. És ebből egyenesarányban következik, hogy a gyerekeknek nem volt iskola. Mert hát a hó, az mégis csak hó. Olyan félelmetes. Legalábbis az amerikaiknak. Szóval bezárták az iskolákat, de rendkívüli munkaszünet volt a kormány dolgozóinak is, és minden zárva tartott, ami "public". Még a könyvtárak is.
A winter storm egyébként előre várható volt, ezért még inkább nem értettem, hogy miért nem készültek fel rá jó előre, de hát így utólag már csak nevet az egészen az ember lánya. Valami olyasmit éltünk át, mint a Sandy hurrikán idején október végén, csak ez annyiban rosszabb volt, hogy egy percre sem lehetett bekapcsolni a tévét (mert nálunk azt nem szokás, ami tudjuk kinek a legnagyobb büntetés), viszont annyiban jobb volt, hogy "csak" egy napig tartott az egész.
A gyerekekkel egészen kiválóan elvoltam délután kettőig. Bújócskáztunk, társasjátékoztunk, újságot készítettünk, csupa csudijó tevékenység. De délután 2-kor kiment belőlem minden energia - a 4 óriás bögre kávé ellenére is - és onnantól csak szenvedtem. Meg a gyerekek is. Aztán anyuka közölte velem fél 5-kor, hogy amúgy 5-től szabad vagyok. Na az volt a megváltás pillanata. :-D   

Másnap egyébként már mondhatni tavasz volt, el is olvadt az összes hó.  A madarak csicseregtek ismét, a gyerekek mentek iskolába, minden visszaállt a normál kerékvágásba. Az a szerda havazás meg csak egy rossz (NAGYON ROSSZ!!!) vicc volt az időjárástól. :-D

Ugorjunk is a hétvégére. :-) Szombaton az IKEÁ-ba mentünk Bebével, mert igen, Amerikában is van IKEA, és nekünk feltétlenül tesztelnünk kellett, hogy van-e lóhús a fasírtgolyójukban és baktérium a sütijükben. :-D Jelentem, nincs, vagy ha van is, mi nem haltunk bele, de erről majd később. :-)
Szóval ha már ott voltunk, berendeztük álmaink egyetemi albérletét. Mert hogy a fedősztorink is tovább szőttük. Aki esetleg lemaradt volna, a Kátya és Olga sztoriról van szó. Gyorsan összefoglalom hol is tartunk most. :-D
Kátya és Olga két lány, akik Szibériából jöttek, ikrek, és fura kínai nyelven beszélnek egymással, amit az égvilágon senki más nem ért meg rajtuk kívül (csak az a tízmillió másik magyar :-D). Mindketten egyetemisták, a Georgetown University-n tanulnak Administration-t. Emellett mellékállásban dolgoznak - babysitterkednek. Az IKEÁ-ban az új egyetemi albérletükbe kerestek bútorokat, és egyéb berendezési tárgyakat. A listára az alábbi dolgok kerültek (legalábbis az enyémre):
  • színes párnák (3 db)
  • Modern nappali (2 db)
  • Tarzan kép (2 db)
  • Pitypang lámpa (1 db)
  • Froyo konyha (1 db)
  • Fajdleveses tányérkészlet (1 db)
  • Zöldségplüssök (4 db) 
És hogy mindezt mennyire komolyan is gondoltuk, kép-dokumentációt is készítettünk:
Fajdleves tányérkészlet
 Cuki zöldségplüssök




A lakberendezéstől nagyon elfáradtunk és meg is éheztünk, így megkajáltunk az üzlet éttermében. A fentebb említett lóhúsos golyókat ettük, desszertnek pedig baktériumos sütit. :-D


És amikor Bebéről készítettem a lóhús-golyós-evős képet, nézzétek csak micsoda photobomb-ot sikerült ellőni:

Igen, azóta is ezen nevetünk. :-D

Még éppen az asztalnál ültünk, amikor kiszúrtam egy képet a falon, és hát muszáj volt azt is megörökítenünk, mert akkor és ott emiatt is röhögőgörcsöt kaptunk.
Az édes kis Fika szerint igazán svéd, ha tartunk egy kávészünetet. :-D

Miután végigjártuk az üzletet, és már a kijáratot kerestük, leszólított minket egy srác. Beszélgettünk vele kicsit, be is mutatkozott, de a nevére nem emlékszünk, csak arra, hogy 'F' betűvel kezdődött, és mivel a haverjával volt, aki egy szót sem szólt, ők lettek Phineas és Ferb. :-D Ezen is jót mulattunk. :-D Majd hogy ne szálljon el a jó kedvünk, elmentünk moziba is. Mert szombat volt, és azt nem hagyhattuk ki. Először ismét a Windows store-ban csorgattuk a nyálunkat, majd mikor azt meguntuk, felmentünk a moziba.

 
Ezúttal az Argo (trailer link) című filmet néztük meg, és nekem nagyon tetszett, érdemes mindenkinek megnézni, akit érdekel a közel-keleti világ, vonzódik a 70-es 80-as évek világához, és kíváncsi milyen filmet rendezett Ben Affleck. :-)

Vasárnap ragyogóan szép napos, tavaszi időnk volt, ezért elmentem a kedvenc éttermünkbe, a Cosi-ba beszerezni némi kaját, majd találkoztam Bebével, és piknikeztünk egyet a Glen Echo parkban. 

Ahogy a képeken is láthatjátok, egy szál pulcsiban lehetett mászkálni, annyira szép idő volt. Szerdán meg még esett a hó. Kicsit meg van bolondulva az időjárás, pedig már örülnék neki, ha tartósan megmaradna ez a 15-20 fok körüli idő. :-)

Ennyit a hétvégéről, bocsi, hogy elcsúsztam kicsit vele, de most pótoltam a beszámolást. Gondolom sokak örömére. :-D De jó hír, hogy így kevesebbet kell várni a következő bejegyzésre. Csak pozitívan! ;-)

2013. március 3., vasárnap

Időjárás és más unalmas dolgok

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy miről írjak Nektek ezen a héten, mert igazából az égvilágon semmi érdekes nem történt, de bejegyzés nélkül meg nem akarlak titeket hagyni. (Főleg mert akkor bizonyos anya-egységek megfojtanának. :-D) Az első gondolatom az volt, hogy írok az időjárásról, de természetesen ezt csak viccnek szántam volna. Volna. :-D
Ha lenne bármi más amiről írhatnék... De nincs. :-D Szóval a héten itt nagyon hideg volt. Időnként még a hó is esett. Vagy az eső. Még a hétvégén is hideg volt, annak ellenére, hogy 6-8 fokos szép, napos időt ígértek. Ehelyett kaptunk olyan nulla fok körüli hideg, szeles időt. Épp ezért minden szabadtéri program ki volt zárva, legalábbis nekem nem volt kedvem ilyen időben kint sétálgatni. És ezzel azt hiszem meg is magyaráztam, hogy miért volt unalmas még a hétvégém is.
Ééés azt hiszem másról tényleg nem tudok írni. De ahogy nézem ez az egész még nem nevezhető bejegyzésnek, ezért megpróbálok összekaparni pár eseményt a hetemről.

Még múlthéten vasárnap (amikor az Oscar volt) elvitték a kocsimat szervizbe, ezért apuka Subarujával kellett közlekednem hétfőn. Még sosem vezettem azt a kocsit, és bevallom, nagyon féltem, hogy összetöröm, vagy bármi baja lesz, de így majdnem egyhetes távlatból bizton állíthatom, hogy az égvilágon semmi baj nem történt. Az is csak egy autó, amit ugyanúgy kell vezetni, mint az összes többit. Bár picit fura volt, hogy mennyire alacsony az egész jármű, de úgy összességében jó volt vezetni. :-)

Ja, egyébként ez a hét azon ritka hetek egyike volt, amikor a gyerekeim minden nap mentek iskolába. Ez nagy dolog, ilyen nem nagyon volt eddig. És most is megvolt a rizikó, ugyanis hétfőn és kedden kissé betegek voltak a gyerekek, de szerencsére nem eléggé ahhoz, hogy itthon is maradjanak. :-D Szerdán azért kicsit korábban el kellett hoznom az iskolából a kisebbik gyereket, mert orvoshoz kellett vinnem. Ott amíg várakoztunk, közölte velem jó hangosan, hogy annyira szeret engem, hogy azt akarja, hogy még 31 évig maradjak az au pair-e. :-D Hogy miért épp 31 évig, nem tudom, de aztán mondtam neki, hogy 31 év múlva én már nagyon öreg leszek, sőt, ő is túl öreg lesz ahhoz, hogy babysitter-e legyen, de meggondolom, köszi az ajánlatot. :-D  Aztán amikor aznap este a szülők hazaértek, nekik is előadta, hogy mennyire nagyon szeret engem, és hogy még 5 vagy 3 vagy akkor legalább 2 évig ha beleegyeznének, hogy maradjak, az jó lenne. :-D Persze a szülők elmagyarázták neki, hogy ennek az au pair programnak vannak szabályai, és hogy ez nem ilyen egyszerű, de nagyon örülnek, hogy ennyire szeret. :-)

Aztán ennek kapcsán másnap reggel anyuka négyszemközt megkérdezte, hogy mit gondolok a hosszabbításról, szeretnék-e maradni. Egy kicsit beszélgettünk a dologról, elmondta, hogy ők is nagyon szeretnék, ha maradnék, de tisztában vannak vele, hogy ez az én döntésem, és milyen nehéz döntés. Szóval annyiban maradtunk, hogy még gondolkodom rajta. Van még egy hónapom kitalálni, hogy mit szeretnék pontosan. Amint döntésre jutok, veletek is közlöm. ;-)

Mivel a döntésemben az is közrejátszik, hogy a barátaim lassan mind elmennek - köztük a legfájdalmasabb valószínűleg Bebe hazautazása lesz júniusban -, gondoltam új barátokat kellene találni és a régieket feleleveníteni kicsit. Ezért csütörtökön találkoztam egy finn lánnyal, aki még nem régen érkezett, de sajnos elég hamar kiderült, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Ő tipikusan az a 20 éves kis partizós típus, én meg... hát nem. Na meg nem tudta biztosra, hogy hol van Magyarország. Egy finn lány... Uhh, ez fájdalmas volt. :-D

Pénteken egy régi kedves ismerőssel, Shakirával találkoztam, aki még a suliban az első kurzuson volt osztálytársam. Megittunk együtt valamit, és közben jót beszélgettünk meg nevetgéltünk. Jó volt vele találkozni, nem is értem miért nem szoktunk gyakrabban. Talán majd ezután. :-)

Szombaton Bebével találkoztam, elmentünk ebédelni a szokásos helyünkre (Cosi), sokat nevetgéltünk, beszélgettünk, és más izgalmas vagy érdekes dolog nem is történt.
Az étteremben összefutottunk két másik régi kedves ismerőssel: Daria-val, aki szintén osztálytársam volt a suliban, és Nicole-lal, akit igazából Daria révén ismerek. Pár szót váltottunk, Daria első mondata hozzám az volt, hogy milyen sokat nőtt a hajam október óta, amikor utoljára találkoztunk. :-D Hát igen, rég volt már, és borzasztó gyorsan telik az idő. Talán vele is újra fel fogom venni a kapcsolatot. :-)

A vasárnap volt a legunalmasabb az egész héten, senkivel sem találkoztam, csak a boltba ugrottam el, hogy megjutalmazzam magam egy pár édességgel. Mert az kell. Mert megérdemlem. :-D

Ja, még múlthéten egyik nap láttam szarvasokat a kertünkben legelészni, amit csakis azért említek meg, hogy legyen apropója annak, hogy miért teszek be róluk képeket. :-D Mert ugye a kép nélküli bejegyzéseket senki nem szereti. Én sem. :-D
 Legelésző szarvasok

És hogy anyukám ne panaszkodjon, hogy rólam nincs kép:
Nézzétek milyen csúnya kontyot csináltam magamnak :-D

Hát ez most ennyi lett, igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ne tűnjek a világ legunalmasabb emberének, gondolom nem túl nagy sikerrel. :-D Jövőhéten megpróbálok valami izgalmasabbal előrukkolni, ígérem. ;-) Szép hetet mindenkinek! :-)