2013. július 14., vasárnap

A szabadság édes íze

Csilla szabadságra ment. Egy gyönyörű karib-tengeri szigetecskére, ami annyira aprócska, és a világ vége után 2 lépéssel van, és még internet elérhetőség sincs rajta. A víz gyönyörű türkiz színű, a pálmafákat egy enyhe szellőcske fújdogálja... Ennél idillibb nem is lehetne.

Igen, gondolom teljesen hihető volt, hogy ezért nem született eddig bejegyzés. :-D Bárcsak így lenne. De a helyzet ennél sokkal rosszabb. Valójában nem mentem szabadságra - csakis az álmaimban. Az történt, hogy nem történt semmi, konkrétan SEMMI, amiről írhattam volna. Nem mintha most lenne miről írnom, de egyre több zaklató üzenetet kapok a leghűségesebb blogolvasóimtól (puszi nektek Anya és Tesó :-D), hogy ideje lenne valamit alkotni. :-D

Szóval MOST összeszedem magam, és lássuk csak mivel foglalkoztam az elmúlt kb 2 hétben. Elsősorban krónikus Bebe-hiányban szenvedtem. Voltam olyan elvetemült, hogy elmentem egyedül a második otthonunknak számító Tysons Corner-be, és bevallom őszintén, kicsit sem tett boldoggá az egyedül elfogyasztott Panda kaja vagy az ácsorgás a Windows store előtt, abban bízva, hogy sikerül meglesni Wills barátunkat.
Windows store
Magányos panda-kaja
Ezek a dolog csakis a hű társammal mókásak, egyedül inkább szomorú. Még szerencse, hogy van nekünk a fecebook chat, és naponta jó pár üzenetet tudunk váltani Bebével, hogy garantáltan semmi eseményről se maradjunk le, ami a másikkal történik. Illetve ő pár napon belül visszatér az Államokba, és hamarosan ismét találkozunk, és ha csak egy pár napot is, de megint együtt mókázhatunk. :-)

Aztán Bebe látogatása után pár nappal  meg már nekem is véget ér a munka, lejár az au pair évem, és kezdődik az utazgatás. Mert igen, tegnap hivatalosan is elkezdtem letölteni az utolsó hónapomat. :-D Négy hetem van hátra, ami teljes egészében munka lesz, és ebből a negyedik hét végén fog érkezni az új au pair. Aztán pedig egy 3 hetes utazgatás fogja kezdetét venni, amiről előre tudom, hogy fantasztikus lesz.

Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, hogy az elsődleges úti célom California lesz, olyan városokkal, mint San Francisco, Los Angeles, és San Diego, de ellátogatok majd még Las Vegasba, Denverbe és Chicagoba is. Sok minden mást is szerettem volna még, de szerintem ez is épp elegendő lesz, és biztosan überszuper lesz. Szerencsére útitársaim is lesznek, köztük Mónika, akivel Floridában voltam. Már majdnem minden le van szervezve a nagy útra (ezzel is rengeteget foglalkoztam az elmúlt hetekben), gyakorlatilag csak annyi hiányzik, hogy leteljen az utolsó 4 munkás hetem. :-)

ÉS természetesen ennek kapcsán meg kell említenem azt is, hogy a héten végre megkaptam a repjegyemet is haza, Magyarországra. Szeptember 3-án fogok indulni, 4-én délután pedig földet érni Budapesten. Az érzéseim még mindig nagyon vegyesek a hazamenéssel kapcsolatban, nem is tudok most erről írni, majd egy külön bejegyzésben, valószínűleg. ;-)

Most viszont visszatérek a bejegyzés elején említett álom szigetecskémre, és várom, hogy szépen nyugodtan elteljen az utolsó négy munkás hetem. :-)  

Igyekszem mihamarabb valami sokkal izgalmasabbal jelentkezni. Nem ígérek semmit ezzel kapcsolatban, mert az az igazság, hogy elég sok gondolatomat lefoglalja az álmodozás, a tervezgetés, meg ilyenek - de minden tőlem telhetőt megteszek majd. ;-) 

2 megjegyzés:

  1. Kitartás Csill! :) Szerintem is fantasztikus lesz az utazgatásod, megéri várni rá még egy picit! :) Sok puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Momszim! Puszika! :)

      Törlés