Pénteken kaptam egy emailt Esztertől, az APIA képviselőjétől, hogy van egy lány, akivel egy napon fogunk utazni az USA-ba, és megadta az email címét, hogy ha gondolom vegyem fel vele a kapcsolatot. Persze, h írtam is neki gyorsan, és nagyon, de nagyon örülök, hogy nem egyedül kell majd végigszenvednem az utazást, hanem egy olyan lánnyal, aki valószínűleg ugyanazt fogja érezni mint én. És ami még fantasztikusabb az egészben az az, hogy ő is Maryland államban fog lakni, hozzám nagyon közel, így ha jól ki fogunk jönni - és miért is ne jönnénk már ki jól? - akkor még kapcsolatban is maradhatunk egymással.
Most komolyan, mennyi az esélye annak, hogy van egy másik lány, aki ugyanazon a napon utazik Amerikába, és a 4 napos orientáció után, együtt utazunk tovább Washingtonba, és hogy még a host családjaink is nagyon közel lakjanak egymáshoz? Szerintem nem sok, és nagyon szerencsésnek érzem magam.
Azért azt hozzá kell tennem, hogy mindössze még csak 2 email-t váltottunk, illetve Fb-n jelölt be ismerősnek, szóval nem igazán ismerem még, de mindenesetre reménységgel tölt el, hogy lesz a közelben egy magyar sorstárs is. :-) Nekem ez nagyon fontos, de ezt már korábban is kifejtettem. Aztán majd eldől, hogy hogyan alakul az életünk. :-)
No és akkor itt a túláradó lelkesedés után még meg kell jegyeznem, hogy az előző héten egy árva levelet sem váltottam host anyukával. Nekem sem volt időm írni neki a záróvizsgám miatt, de ő sem írt nekem egy sort sem. Hát ilyen is van, ettől még remélem továbbra is szimpatikus vagyok a számukra. :-)
Ez most ilyen rövidre sikerült... Amint lesz valami újabb hírem, jelentkezem. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése