Szombat - suli.
A szokásos módon suliba mentem szombaton, de ugye emlékeztek, hogy többször is írtam már mennyire rossz tanárunk van? Ha nem, akkor megint csak elismétlem mekkora szívás olyanért pénzt kiadni, ami egyáltalán nem jó. Sőt... A tanár megríkatta a kínai lányt, már nem először, mert gyakorlatilag kicsúfolta. Egy-egy dologról legalább egy órán át beszélünk, és egyáltalán nem haladunk sehová a könyvben. Túlságosan sokszor kell csoportban dolgozni, a csoportban megbeszélni a dolgokat, majd együtt is, és ettől borzasztó unalmas az egész. A tanár azt hiszi magáról, hogy borzasztó vicces, és nagyon jó poénokat süt el, de ez egyáltalán nem igaz. És még sorolhatnám, de nem teszem, mert nem szeretném felidegesíteni magam.
Odáig fajult a helyzet, hogy elmentünk az igazgatóhoz, és beszámoltunk neki az eseményekről. Az igazgató maximálisan egyet értett velünk és megértette a problémát, de mivel összesen már csak 3 nap van hátra a kurzusból, ez a tanár marad a tanárunk. Azt hiszem jó nagy szívás lesz ez a szombat. Egyáltalán nincs kedvem suliba menni...
Porszívózó szerzetesek
Még szombat este történt, hogy Bebével elkezdtünk konzultálni arról, hogy jó lenne, ha többet sportolnánk. A téma nem új keletű, gyakran beszélünk róla, de ennyiben ki is merül mindig a dolog. :-D Úgy adódott, hogy szombat este mindkettőnknek dolgoznia kellett, de az ilyen esti "munka" csak annyiból áll, hogy a gyerekek alszanak, mi meg, mint egyedüli felnőttek a házban, a nappaliban ücsörgünk, és internetezünk, filmet nézünk vagy zenét hallgatunk. Vagy mindezt egyszerre. Legalábbis az én esetemben. :-D
Szóval olvastam interneten egy cikket érdekes mobil alkalmazásokról, amelyek sporttal voltak kapcsolatosak. Elkezdtem hát én is keresgélni, le is töltöttem ezt-azt, amiket természetesen azóta sem nyitottam meg, és közben Bebével jót csevegtünk a témáról. Közben egymástól függetlenül találtunk egy relaxációs és alvást segítő alkalmazást, ahol rengeteg féle hangot lehet összemixelni. Például nyári eső hangot, esőerdő hangot, a tenger hangját, bálna hangot, stb. Ezeknek nyilván az a célja, hogy mindenki megtalálja magának, hogy mi az a zaj, amire képes relaxálni vagy elaludni. Bár van egy-két fura opció is, például a porszívó hangja, a hűtő ventillátorának hangja vagy vízcsepegés. Szerintem ember legyen a talpán, aki képes ilyenekre elaludni.
Szóval úgy adódott, hogy elkezdtünk mixelgetni, és Bebe megtalálta az IGAZIT: a porszívózó szerzeteseket. :-D Igen kérem, lehet például tibeti szerzetesek oooommmm-ozására porszívó hangot mixelni. Igen érdekes a hatás, mi azóta is ezen nevetünk Bebével. Elég belegondolni a helyzetbe: Tibet. Hideg. A hegyek közt egy templom. Sok kopasz szerzetes ooommm-ozik. De kosz ott is van. Beállít Magdi anyus a porszívójával és nekiáll takarítani. De a szerzetesek nem zavartatják magukat. Oooommmm.... bbbzzzz.... A végetelnségig. Vagy amíg ki nem kapcsoljuk az egészet. :-D
Az FBI közbelép
Vasárnap Bebe is bekerült az FBI nyilvántartásába azzal a bizonyos lépcsőre lépéssel. Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés Bebének. Vagy hogy is van ez? Mindegy. :-D Szóval én korábban is benne voltam már a nyilvántartásban a képeslapos eset miatt. De Bebe az új lány. Bebének - mivel felettébb szereti a kémes-nyomozásos dolgokat, van egy CIA-s tolla. Ez a bizonyos toll vasárnap rejtélyes körülmények között eltűnt az íróasztaláról. Még viccelődtünk is vele, hogy bizonyára lenyúlták, hogy lehallgató készüléket szereljenek bele, és majd egyik nap hirtelen a semmiből előkerül. Kicsit sem meglepetésünkre, így is történt. Na de vétettek egy hibát. Nem ugyanoda tették vissza. Bebe ugyanis az ágyában találta meg a tollat, pedig 100% biztosan emlékszik, hogy az asztalon hagyta. De Bebe is cseles volt, mert tisztában volt vele, hogy lehallgatják, ezért elijesztésnek berakott egy irdatlan idegesítő zsidó bugyirock zenét. Ja igen, mert hogy ilyen is létezik. És hogy én is boldog legyek, nekem is elküldte a linket. Jobb ha nem mutatom meg Nektek, mert a cyber vírussal egyenlő. Nagyon ciki bevallani, de annyira dallamos, hogy könnyen megszerethető. Azt hiszem ezek után felhagynak a Bebe lehallgatásával. Vagy nem. Majd kiderül. :-D
Szerda...
Mert hogy a hétfő és a kedd unalmasan telt, nem sok eseménnyel. Szerdán viszont annyi felé kellett rohangálnom, hogy én magam sem tudtam mindig, hogy hol áll a fejem.
Reggel mindkét gyereket időben összekészíteni, a nagyobbikat orvoshoz vinni, onnan együtt a metróállomásra, onnan DC-be metróval, ott találkozó apukával, onnan másik orvoshoz, kivárni a vizsgálatot, majd apuka irodájába, mert azt feltétlen meg kellett mutatnia (elsősorban nekem), onnan vissza a metróállomásra, hazametrózni, a metróállomásról kocsival irány az iskola, út közben a gyerek elvágta az ujját, itthon egy pár perces stop a sebet lekezelni és nadrágot cserélni, mert persze az is véres lett, és végre megérkeztünk a sulihoz, a suliban beregisztrálni, majd végre irány haza. És ez csak a délelőtt volt.
Itthon töltöttem kemény 1 órát, és már indultam is a kisebbik gyereket felvenni. Fél óra csövezés a kocsiban. Majdnem másik gyereket pakoltak be a kocsimba, úgy kellett tiltakoznom, hogy ez nem az én gyerekem. Irány haza. Itthon voltunk háromnegyed órát, majd mentünk a nagyobbik gyerekért. Hazajöttünk, leckeírás, kis játék, fürdetés, vacsora. Megérkezett apuka, majd anyuka is beesett az utolsó pillanatban. Irány a nagyobbik gyerek iskolája, ahol afféle Ki-Mit-Tud volt rendezve amerikai módra persze. Végigszenvedtem pár előadást, majd nagy boldogan meghallgattam az én gyerekem zongorajátékát, és végre jöhettünk haza és végre off lettem. Itt szeretném kifejezni minden tiszteletemet az összes anyuka előtt, akik nevetés nélkül végig bírják ülni a rosszabbnál-rosszabb előadásokat. Komolyan mondom szörnyű volt, hogy még el sem nevethettem magam, mert ugye nem lehetett tudni, hogy nem az éppen szereplő gyerek hozzátartozói ülnek-e mögöttem. Tudom, szörnyű ember vagyok, és emlékszem, hogy nekem is számtalan iskolai előadásom volt, valószínűleg hasonlóan borzalmasak, de egészen más szerepelni és nőzőnek lenni... És megint más, amikor a saját gyereked szerepel... Tényleg nagyon sajnálom, amiért ez a véleményem. :-(
Szóval szerencsére nem kellett sokat szenvedni és már jöhettünk is haza. Ráadásul volt társaságom is, mert találkoztam ott egy mexikói au pair barátnőmmel is, így vele elég jól elszórakoztattuk magunkat, és persze együtt mindig jobb még a nevetést is visszafojtani. :-D
Miután végre off lettem és bekapcsoltam a laptopom, mit látok? Valaki ismerősnek jelölt a facebookon. Kíváncsian rákattintok, hogy ki lehet az.... és... és... nem más, mint Jézus Szíve. :-D Én komolyan nem akarok senkit sem megbántani, vagy a vallási kérdéseket feszegetni, de egy ilyen dolognak facebook oldalt létrehozni... Azért persze rákattintottam, hogy megnézzem, hogy ez most egy egyház, egy templom vagy tényleg konkrétan Jézusnak a szíve, vagy micsoda, de nem sok minden derült ki, csupán annyi, hogy munkahelynek a Cityville van megadva, születési időnek meg 1961. :-D Szóval... őőő... oké... Azt hiszem nem ismerem. Ezer bocsánat érte.
Szintén ehhez a naphoz kapcsolódik, hogy megtapasztaltam az első negatív dolgot azzal kapcsolatban, hogy Amerikában élek és nem otthon. Ez pedig nem más, mint a Mikulás. Az idei volt az első év, hogy az égvilágon semmit nem kaptam Mikulásra. :-( Pedig mondogattam a gyerekemnek, hogy ez nagy nap otthon nálunk, de nem szántak meg egy kis édességgel így miku alkalmából. Így jártam. :-D
Itt most update-elnem kell, ugyanis anyukám küldött nekem egy email-t Mikulásra ezzel a nagyon cuki képpel:
Másik kissé lehangoló hírem, hogy már lassan alig élek. Nem a fáradtság miatt, hanem mert kissé beteg vagyok. A manduláim nagyon meg vannak dagadva, fáj a fejem, alig bírok beszélni. Azt nem tudom, hogy lázam van-e, nem mértem. Mert minek azt. :-D De viccet félretéve, elég nehéz így dolgozni. Jó lenne most így hirtelen mondjuk 1 hét szabadság. Bár valószínűleg akkor sem itthon ülnék. Hm... Nem is tudom mi lenne jó. Talán aludni egy jó nagyot. Igen. Ezt fogom tenni. Aztán holnap meglátjuk bevállt-e a dolog.
Amikor eljön a holnap...
Mármint a betegséggel kapcsolatban. Jelentem, sokkal jobban vagyok, és dr. google szerint mandula gyulladásom van. Én hiszek neki, minden tünet stimmel. De mindegy is, majd a citromos méz megint meggyógyít. :-)
Csütörtökön Sara-val találkoztam. Segített bevásárolni, és ittunk egy kávét együtt. Kb ennyi említésre méltó dolog történt.
Au pairnek lenni nehéz...
Nap közben találkoztam Bebével, elmentünk ajándékot venni a host családomnak. Természetesen ismét csak magunknak találtunk volna tökéletesebbnél tökéletesebb ajándékokat, de azért csak sikerült valami elfogadhatót venni a családnak is. :-D
Aztán itthon megebédeltünk együtt. Isteni zöldséges tyúkhúslevest ettünk (leveskocka + víz + tészta), desszertnek pedig 3 perces bögrés sütit csipkebogyó lekvárral. Hm... Tudom, hogy ismétlem önmagam, de isteni ebéd volt. :-D
Mindeközben pedig megállapítottuk, hogy au pairnek lenni bizony nagyon nehéz. Mert vannak azok a dolgok, amikről senki nem beszél, de minden au pair (és szülő) szembesül vele. Ilyenek például, hogy mi van akkor, amikor a gyerek elkezdi túrni az orrát? Aztán rájön, hogy annak a dolognak "jó" íze van, és el is kezdi enni? Aztán a fikás kis kezével minket taperol? Vagy a pukizás kérdése. Amikor mi jobban tudjuk mikor kell a gyereknek vécére mennie, mint ő maga. Szóval ilyen dolgok ezek... A végtelenségig sorolhatnám, talán egyszer majd egy külön bejegyzésben meg is teszem, de most saját magamra nézve is jobb, ha nem teszem, mert épp túl vagyok a vacsorán, és nem szeretném viszont látni azt. :-D
Mindemellett persze imádjuk a host gyerekeinket, de ehhez a munkához gyomor kell, az is biztos. Jó kis próbatétel ez. Mire oda kerülünk, hogy saját gyerekünk lesz, már meg sem fogunk lepődni ezeken a dolgokon. :-)
Péntek este van. Ahogy láthatjátok, "izgalmas" heten vagyok túl, és még csak most jön a hétvége. Ó... most jut eszembe, hogy holnap suliba kell mennem. Kicsit sem lesz kínos... Remélem a többi hétvégére szánt program majd feledteti a suliban szenvedést. Majd kiderül. Természetesen számotokra is, amennyiben beszámolok róla. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése