Becsengettek

... legalábbis a nagyobbik gyerekemnek (és nekem), ugyanis ma volt az első napja az iskolában. A kicsinek egy hét múlva kezdődik. Éljen! :-)

Reggel anyukával együtt elvittük a gyereket suliba (gyalog!!), majd hazajöttem, és már mentem is, mert mennem kellett megírni egy szintfelmérő tesztet az iskolába, ahová járni fogok.
Kicsit nehezen, de megtaláltam az iskolát, eléggé el volt dugva... Ahová leparkoltam sem volt egyértelmű számomra, hogy ott lehet-e, így végig ezen paráztam. Volt egy automata, ami nem működött. Azért elnézegettem egy darabig, és valószínűleg annyira szerencsétlennek tűntem, hogy odajött egy idősebb manusz, és közölte velem, hogy nem működik, ezért most ingyen lehet parkolni. Mondom oké, akkor már csak a sulit kell megtalálni. Sétálgattam egy darabig le-fel, majd nagy nehezen megtaláltam.
Kitöltöttem egy tesztet, volt egy magnóhallgatás, egy képleírás, és az egész végén még egy beszédkészség felmérés is. Eléggé kimerítő volt... A lényeg, hogy jobb eredményt értem el, mint reméltem. A 10-es skálán a 7. szinten állok! Nagyon örültem neki. :-)
A sulit szombaton (igen, ezen a héten) kezdem. 8 héten át fog tartani, vagyis 8 héten keresztül minden szombaton reggel 9-től fél 2-ig ott leszek. Éljen...
A család adott nekem egy üres csekket, hogy be tudjam fizetni a suli tandíját. Szerencsére kaptam 10% kedvezményt, mert au pair vagyok. Összesen 281 dollárt fizettem, ami szerintem irreálisan sok. És akkor még ugye még egy szemesztert végig kell csinálnom, hogy meglegyen a kreditem.
Megvettem a tankönyveket is, és majdnem dobtam egy hátast, amikor mondta a csaj, hogy mennyibe kerül. Majdnem 100 dollárt hagytam ott arra a 2 vacak könyvre!!!!! És azt persze már én fizettem magamnak...

Nagy szomorúan visszakullogtam a kocsihoz. Azt örömmel láttam, hogy nem büntettek meg, de a nem működő parkoló órára rányomtak egy cetlit, hogy használják a túloldalon lévőt. Ne gondoltam magamban, remek... Remélem tényleg nem büntettek meg, és nem fog pár nappal később jönni a büntető cetli.

Elindultam haza, de a GPS annyira bekevert a dzsindzsásba, hogy azt hittem sosem keveredek haza. Számtalan szabályt áthágtam, és volt, hogy észre sem vettem a stop táblát egy-egy kis utcában, mert annyira azt figyeltem, hogy hol a szöszmöszben vagyok... Szerencsére nem lett semmi baj, és épségben hazaértem.

Itthon még volt pár percem egyedül, majd hazaért nagyi a kicsi gyerekkel. Onnantól vele voltam, játszottunk egy csomót.
Délután elmentünk felvenni a nagyobbik gyerekemet az iskolából. Amikor kijött az ajtón megölelt, és egész hazaúton be nem állt a szája. Úgy sétáltunk haza, hogy a két gyerek fogta a két kezem. Olyan aranyosak voltak!
Itthon aztán játszottunk vég nélkül, majd eljött a fürdés idő. Gyorsan megfürödtek, és vártuk haza apukát. Jött is haza korán, majd elment a nagyobbik gyerekemmel helikopterezni. Van valami új játék helikopterük, és azt lehet távirányítani, és most ez nagyon nagy szórakozás (főleg apukának). :-D

A nagyi főzött isteni vacsorát. Anyukát nem vártuk meg, mert ő nagyon későn jött haza. Én ilyen jót még nem ettem Amerikában. Az új kedvencem a fokhagymás bagett. :-)  A vacsoránál megbeszéltük, hogy milyen jól sikerült a szintfelmérőm. Mindenki gratulált nekem, jól is esett, nem mondom, főleg mert egyáltalán nem érzem jónak az angolom. De ezek szerint mégsem olyan rossz. :-)

A mai napon ennyi történt, a holnap már izgalmasabb lesz, mert ezer felé kell rohangálni. De az holnap lesz. :-)