Szerdán reggel egyedül vittem táborba a kisebbik gyereket. Nem volt semmi gond, időben elkészült, időben elindultunk, még túl korán is értünk oda. De inkább korábban, mint késve. :-)
Utána hazajöttem, és egész délelőtt a nagyobbik gyerekkel voltam. Voltunk az iskolája játszóterén, játszottunk kinn is kicsit.
Iskolaudvar
Játszótér - semmi különleges
Furcsa gomba a játszótéren
Anyuka aznap itthonról dolgozott, mert fél 12-kor indultak családostól a reptérre, hogy kivigyék a német lányt. Én itthon maradtam, amit nem is bántam, mert legalább volt 2 és fél óra szabadidőm, amit mi mással, mint skypeolással töltöttem.
Délután folytatódott a móka a gyerekekkel, gyöngyöket válogattunk, majd origamiztunk. Szerencsétlenségemre megmutattam nekik, hogy tudok hajót hajtogatni - ez számukra valamiért nagyon nagy szám volt, én meg azt hittem, hogy ilyet mindenki tud... Onnantól kezdve elkezdtünk hajókat gyártani, iszonyatos mennyiségen... Szerda este megcsináltam vagy húszat.
Fürdetésnél, vacsizásnál nem volt semmi gond, mintagyerekek voltak, hála az égnek. :-D Korábban volt vacsi, mint a megszokott, mert a nagyobbik gyerek el akart menni anyukával a container store-ba dobozt venni a gyöngyöknek. Anyuka mondta neki, hogy persze, amint apuka hazaért munkából. Apuka késett több mint fél órát, volt is irgum-burgum neki. :-D Anyuka eléggé ki volt akadva miatta, mert nem is telefonált... Igen, itt anyuka az abszolút főnök, de szerintem a legtöbb családban. :-)
Csütörtökön reggel elvittem a kicsit táborba - ismét egyedül, majd ugyanúgy fél 12-ig kellett a nagyobbikkal játszanom, és szórakoztatnom. Aznap apuka "dolgozott" itthonról, de nemigen csinált semmit, csak gépezgetett, telefonálgatott egyet-kettőt, meg elment egyszer, hogy a rákoknak vegyen valamit. Szóval ennyire dolgozott. :-D
Dél körül ismét volt szabadidőm, amíg apuka elvitte a gyerekeket fodrászhoz, meg ebédelni is. Én ismét csak skype-oltam itthon. Lehet, hogy ez unalmasan hangzik, de nekem borzasztóan fontos, hogy legalább egy kicsit beszélhessek a családommal.
Fél 2 körül ért haza apuka a gyerekekkel, és a kicsi nagyon rosszul volt. Apuka bezabáltatta pizzával meg fagyival. Volt is emiatt veszekedés este anyuka és apuka között... Egyébként egy hihetetlenül békés, vidám és szeretetteljes család, csak becsúsznak ilyen napok. Na de hol nem? :-)
Délután jó sokat játszottam a gyerekekkel, kint is voltunk elég sokat, próbáltam lefárasztani őket, de a probléma az, hogy én előbb elfáradok, mint ők. :-D
Este apuka készített vacsorát, na de ez is elég viccesen alakult. Amíg én fürdettem a gyerekeket, apuka eltűnt, és mivel fürdés után van vacsi, gondoltam akkor főzök valamit. Már épp nekiálltam, amikor beállít apuka, hogy a boltban volt, és a vacsihoz vett alapanyagokat. Na mondom nagyszerű, szólhattál is volna. Azt mondta, hogy ő szólt, bár ezt kétlem, mert biztos, hogy tudta, hogy a fürdőszobában vagyok a gyerekkel, és biztos nem hallott olyat, hogy kikiabálok, hogy oké, menjél csak a boltba... Egy pillanatra kiakadtam miatta, de aztán le is pergett rólam. Fejlődök. :-D
Pont vacsora előtt esett haza anyuka, együtt megkajáltunk, majd lementem a gyerekekkel a lenti nappaliba hallgatni, ahogy zongoráznak, míg a szülők fenn veszekedtek. Kicsit kínos volt, de próbáltam elterelni a gyerekek figyelmét, mert tudom, hogy nem jó, ha hallják az ilyet.
Fektetés után leültem anyukával kicsit beszélgetni, majd apuka is csatlakozott, és előadták tök viccesen, hogy az egyik gyerek ezt a rossz tulajdonságot örökölte tőled, a másik meg azt. Tényleg vicces volt, de tudom, hogy valójában igaz... Ez talán kicsit furcsának tűnhet kívülről szemlélve, de anyuka és apuka két hihetetlenül különböző ember. Talán erre mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ismerős valakinek? :-D
A mai napon nem kellett a kicsit táborba vinnem, apuka vitte el reggel, én meg maradtam egész délelőtt itthon a nagyobbikkal. Fél 12-től volt a kicsinek a táborában egy amolyan táborzáró műsor. Nagyon aranyosan énekeltek és táncoltak. Én mentem el rá a nagyobbik gyerekkel, mert a szülők sajnos nem tudtak. De felvettük nekik az egészet videóra.
A műsor után hazajöttünk, megebédeltettem őket, majd játszottunk. Újabb hajók... Már legalább 50-nél járunk.
Anyuka és apuk 3/4-ed 2-kor értek haza, mert mentünk a nagyobbik gyerek iskolájába ilyen beiratkozás félére. Felvettük a könyvcsomagját, megnéztük az osztálytermét, találkoztunk a tanárával, az osztálytársakkal, az osztálytársak családjaival. Én voltam az egyetlen au pair, furán is néztek rám egyesek. :-D Anyuka bemutatott mindenkinek, aki számít: a tanárnőnek és a gyerekek barátainak szüleinek. Nagyon vicces volt, mikor mondta anyuka, hogy és ő itt a mi csodálatos új au pairünk Magyarországról. Mindenki csak ÁÁÁÓÓÓÓ-zott és vigyorogva kezet rázott velem - mintha tudnák mi az a Magyarország. Néha annyira kellett nevetnem az ilyeneken... :-D
Volt egy kisebb vásár is, ahol meglepően olcsóak voltak a dolgok. Persze minden az iskola emblémájával volt ellátva. Az én családom is vett füzetet, naptárat, de voltak kulacsok, és rengeteg póló. Én is kaptam egy rózsaszín pólót, de nagyon vicces volt, hogy apuka kereste nekem a méretet, és kezdtük az M-nél, ami hatalmas volt, és lementünk a gyerek méretig, ami még mindig kicsit nagy rám. Na de most komolyan, mekkora a normál méretű gyerek Amerikában? :-D
Új pólóban
Más nem történt a napokban, és igazából ma sem akartam még bejegyzést írni, mert annyira érdekes dolog nem történt, csak már többen kérték, hogy írjak, szóval csak tessék, csak tessék, lehet olvasni. :-D
Végre zöld napok! :)
VálaszTörlésNagyon örülök ennek, és hidd el, idővel egyre jobban befogsz tudni illeszkedni. Csak türelem és kitartás kérdése... :)
Igen, tudom, és már most minden könnyebb, mint egy hete volt. És egy hét múlva valószínűleg még jobb lesz minden. :)
Törlés