2012. augusztus 10., péntek

Ready to go

Ígéretemhez híven még egy utolsó bejegyzéssel jelentkezem itthonról. Igaz, még 2 napom hátra van indulásig, de később már nem lesz időm megírni, és még ha lenne sem ezzel szeretném tölteni. Kizárólag a családommal és a csomagolással szeretnék foglalkozni - szerintem érthető okokból. :-)

Ez az utolsó hét a búcsúzás, a készülődés, az utolsó nagy bevásárlás, az utolsó találkozások, az utolsó nagy kajálások hete. Már hétfőn és kedden letudtam a barátoktól való búcsúzást. Szomorú és könnyes búcsúk voltak ezek, és a neheze, sőt, talán a legnehezebb - a családtól való búcsúzás még hátra van. Pedig mindenkinek azt mondom, hogy nem a világ végére megyek, és haza fogok jönni. Szóval fel a fejjel, mert Amerika nincs is olyan messze, és bizony haza fogok jönni! :-)
Anyukám is mindent megtesz, hogy kellőképpen könnyes legyen a búcsúm, és arról is gondoskodik, hogy idejében be legyen pakolva minden a bőröndömbe. Minden nap megkérdezi, hogy elkezdtem-e már csomagolni, és hogy izgulok-e már. Ez csak azért vicces, mert ő sokkal jobban izgul, mint én. De hát ez az anyák dolga, nem? :-)
Visszatérve az izgulásra - mindenkinek ez az első kérdése, hogy 'izgulsz már?', és hogy itt is választ adjak: nem, még mindig nem izgulok. Valószínűleg azért, mert még mindig képtelen vagyok felfogni ez az egészet. Ez a legjobb szó, amit mondani tudok az érzéseimmel kapcsolatban: felfoghatatlan. Azért abban biztos vagyok, hogy szombat éjjel már nem fogok tudni aludni, és akkor már el fog kezdődni a jól ismert gyomorgörcs, mert ÚRISTEN, MEGYEK AMERIKÁBA!!!! De még nem, még csak péntek délelőtt van. Az utazásra az emlékeztet, hogy a ruháim ki vannak már készítve, csomagolásra készen, szedem összefelé azokat a dolgokat, amiket mindenképp el akarok vinni magammal, és a konyhában anyukámék napok óta csupa olyan ételt főznek, amik a kedvenceim, és borzasztóan fognak hiányozni.

Minden kedves barátom és ismerősöm megígérteti velem, hogy sok fotót készítek majd, és biztosítanak róla, hogy milyen jó lesz nekem, és azért kicsit irigyek is. Jól esnek a kedves szavak, de ne irigyeljetek, mert higgyétek el, én nagyon keményen megdolgoztam azért, hogy idáig eljussak, és ha nekem sikerült, akkor nektek is sikerülhet, ha szeretnétek! :-)

Ezen a héten host anyuka szinte minden nap küldött nekem levelet, és szinte mindegyikben leírta, hogy mennyire várnak már, és nagyon készülnek az érkezésemre. A jelenlegi au pairrel is váltottam több email-t is, és ő is hihetetlenül kedves és segítőkész, és nagyon jól esik, hogy mindenki ennyire vár már. :-)

Zárásként nem is tudom mit mondhatnék mást, mint hogy borzasztóan fog hiányozni minden a megszokott kis környezetemből, és ígérem, hogy megpróbálom kihozni magamból és az au pair évemből a legjobbat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése