A gyors reggeli után még egy fél napos előadáson kellett részt vennünk, ami - nem meglepő módon - borzasztó unalmas volt. Olyan dolgokat mondtak el, amiket szerintem már mindenki tudott, és egyébként is mindenki izgatott volt, mert ez a nap volt a Host Family-vel való találkozás napja.
Az ebéd marhapörkölt volt (!), persze nem annyira finom, mint az otthoni, de nem volt rossz. A magyar lánnyal örültünk is neki nagyon, és beszéltük is, hogy csak egy kis vörösbor hiányzik mellé.Tudom, hogy sokat írok a kajákról, de ez csak azért van, mert szerintem érdekes lehet az otthoniaknak, hogy itt miket eszünk. Más ország, más kultúra.
Ebéd után még volt egy rövidebb előadás, majd szépen csoportokra bontva elkezdték elhagyni a hotelt a lányok. Az elsők azok voltak, akik repülővel mentek a host családjaikhoz, mi pedig - akik vonattal - az utolsók. Voltak nagy búcsúzkodások, én is elbúcsúztam azoktól a lányoktól, akik a legközelebb kerültek hozzám a 4 nap alatt. Különösen rossz volt, amikor a másik holland lánytól, Benedict-től kellett elbúcsúzni. Ő New Yorkban lakik, szóval nem jött velünk a vonattal. Nem tudom, hogy őt hogy fogadták a host szülei, de remélem öleléssel. :-)
Volt "szerencsénk" látni egy olyan esetet, amikor is az egyik lányért host apuka kocsival ment a hotelba, és szinte semennyi érdeklődést sem mutatott a lány iránt. Se kézrázás, se ölelés... Na akkor aztán végképp mindenki ideges lett, mert ez nagyon kiábrándító volt...
A vonatállomáshoz busszal mentünk ki, ott várnunk kellett elég sokat, el is érzékenyültem rendesen, csak mert volt időm gondolkodni. Én sajnos borzasztóan félek a magányosságtól, és azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha nem találok itt barátokat? Az nagyon rossz lenne... Szóval emiatt nagyon szomorú voltam, és bevallom sírtam is, de utána sokkal jobban lettem. A vonaton írtam meg az előző bejegyzést, neteztem kicsit, elvoltam. (volt wifi!!!!) És amikor a vonat New Yorkhoz ért, ezt láttam a vonatból:
Eléggé szép látvány volt. :-)
A vonatút borzasztó hosszú volt, még késett is a vonat kb fél órát, mert az egyik állomásnál az egyik utast letartóztatták a rendőrök. Nem tudom mi történt, csak ennyit mondtak.
Alig vártam már, hogy megérkezzek. A vasútállomáson a host szülők vártak rám egy liliom csokorral, amerikai zászlóval és az egyik gyerek rajzával, amin az áll, hogy "Kellemes Csilla". Ez nagyon vicces, mert próbáltak kedveskedni nekem, és a Welcome Csillára ezt dobta ki a google fordító, szóval ezért írták ezt a papírra.
Ahogy megláttak, egyből csináltak rólam fényképet, gondolhatjátok mennyire gáz, ahogy épp húzom a bőröndjeim, és borzasztóan nézek ki... Remélem sosem látom viszont azt a képet. :-D Gyorsan anyukával is lőttünk egy közös képet. Ez szerintem kedves gesztus volt tőlük. :-) És nagyon fontos, hogy öleléssel fogadtak, nem pedig kézrázással. Jó pont a családnak. :-)
A vasútállomásról nem egyből jöttünk haza, hanem egy gyors kitérővel körbemutatták DC-t, mert nagyon szép este kivilágítva minden, és feltétlen látnom kellett már akkor. Nagyon tetszett minden, és alig várom, hogy láthassam nappal is újra.
Itthon a szobámban újabb meglepetések fogadtak: egy nagyon aranyos ajándékkosár, amiben volt tusfürdő, testápoló, DC térkép, fürdőpamacs, kinder csoki, lekvár, és valami zsidó kenyér féle, amit azért vettek meg, mert valami honlapon azt olvasták, hogy ez magyar, és eszerint ismernem kellene, de én sosem hallottam róla. Ezen felül még előhívattak pár képemet is, amiket host anyukának küldtem korábban, csak hogy lássa például hogy milyen Magyarországon a diplomaosztó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése