Majdnem 8 órát sikerült aludni!!!! Ez nagy szó, mert az utóbbi egy hétben nem tudtam egy huzamban többet aludni 4-5 óránál.
Reggel elég jó hangulatban keltem fel, tesómmal skypeoltam kicsit, majd felmentem megreggelizni. Reggeli után anyukával elmentünk megnyitni a bankszámlámat. Elvileg nem lehetett volna, amíg nincs social security number-öm, de ennél a banknál igen.
A social security number-t csak az érkezésem után 2 héttel lehet megcsináltatni, mert ennyi időbe telik regisztrálni a rendszerben. Vagy valami ilyesmi. :-) A lényeg, hogy azt a nagymamával fogom intézni.
A kocsiban hazafelé sikerült eléggé elszomorodnom. Anyuka mondta, hogy a gyerekek mennek medencézni a nagyiék házához, és hogy akarok-e menni. Mondtam, hogy nem, mert nem szeretek úszni, és baromira félek a mély víztől. Láttam mennyire meglepődött, de nem mondta, hogy gond lenne. A kisebbik gyereknek kell némi segítség a medencében, mert még nem úszik jól, ezért lényeges ez. De nekem lejátszódott szépen a fejemben, hogy most csalódtak bennem, már nem kedvelnek annyira, még a rematch is megfordult a fejemben. Onnantól kezdve nagyon rosszul éreztem magam, mert nagyon szeretnék megfelelni nekik. Nagyon jó embereknek tartom őket, és nem szeretnék csalódást okozni. De az is nagyon nehéz, hogy még itt van a másik lány, és ő ugye már tök jól beszél angolul, megért mindent, tök jól elbeszélgetnek, szóba hoznak dolgokat, amikről nekem fogalmam sincs, mert együtt élték át, és egyéb dolgok, és emiatt is rosszul érzem magam.
A gyerekek úgy néz ki kedvelnek, azzal nincs gond, talán leginkább a nyelvi akadályokkal. Mindenki azt mondja, hogy jó az angolom, és tudom az orientációról, hogy sokan jönnek ki úgy, hogy szinte csak éppen hogy beszélnek angolul, de nekem ez akkor is rossz érzés, hogy nem tudom kifejezni magam olyan jól és megérteni amit mondanak nekem. Időnként nagyon telítődik az agyam, akkor még rosszabb, hogy felfogjak bármit is. Tudom, hogy ezek csak a kezdeti nehézségek, és hamarosan sokkal jobb lesz, csak most nehéz. Nagyon nehéz...
Ebédre anyuka direkt a kedvemért készített nekem levest, mert korábban mondtam neki, hogy mi azt eszünk ebédre általában. Látta mennyire rosszul érzem magam, és mondta is, hogy teljesen megérti. Próbált kedveskedni, én pedig nagyra értékelem.
Ebéd után elmentünk vezetni. Most próbáltam ki először az autót, és nagyon könnyű vezetni. Kicsit félek is, hogy el fogom felejteni a nem automata váltó használatát. Aztán a családom meg majd csak nevet rajtam. :-)
Megdicsért anyuka, hogy jól vezetek, ezzel talán nem lesz gondom. :-)
Délután volt még a temetése is a döglött ráknak. Annyira kellett nevetnem, hogy ez most komoly? A gyerekek nem sírtak, és talán abból a szempontból jó, hogy megtanulják milyen ez, na de komolyan, egy rákot eltemetni? Jesszus...
A döglött helyére vettek délelőtt egy újat, ez nagy szenzáció volt ma. Fél órán át kellett nézni, ahogy a rák próbál átköltözni egy másik csigaházba. Mert ez nagy dolog... Én eléggé untam, és ilyenkor arra gondolok, hogy biztos jó helyen vagyok én?
A gyerekek megvacsoráztak időben, aztán játszottunk azzal a játékkal, amit én hoztam nekik. Nagyon tetszett nekik, szóval jó választás volt. :-)
Mi nagyon későn, 8-kor vacsoráztunk hamburgert. Finom volt, nem azzal volt a gond, hanem hogy ilyen későn én nem szeretek enni nemhogy hamburgert, semmit. Eléggé kedvetlen voltam akkor is, biztosan látták rajtam, szóval vacsi után inkább lejöttem a szobámba.
Összegezve a dolgokat, a mai napom nem telt a legjobban, de nem kell megijedni, ez normális, hogy a kezdet nehéz. Biztos vagyok benne, hogy más is így van ezzel. Egyszer fent, máskor lent, ilyen az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése