Frankfurtig az ablak mellett ültem, de nem kellett volna. Borzasztóan liftezett a gyomrom fel- és leszálláskor, és baromira szédültem, amikor kinéztem az ablakon. Egy pár ült mellettem, és a pasi baromira félt a repüléstől, végig olyan mély levegőket vett, és annyira rázta a lábát, hogy biztos voltam benne, hogy itt fog meghalni. De szerencsére nem. :-)
A gépünk Frankfurtig
Egy utolsó pillantás Budapestre
A felsők felett
Repülős kaja
Frankfurt
Frankfurtban jól elvoltunk az útitársammal, kicsit még internetezni is tudtam. Örültem neki nagyon. Na meg a laptopomat is tudtam tölteni kicsit, így tovább bírta az aksija. A New York-i gépbe való beszállás előtt nem sokkal találkoztunk a reptéren egy német lánnyal is, ő is velünk utazott. Őt Isabell-nek hívják, nagyon kedves, el is beszélgettünk vele elég jól. :-)
A New Yorki út baromi hosszú volt, azt hittem sosem érkezünk meg. Aludni nem nagyon tudtam, mert amikor sikerült volna elaludni, a mellettem ülő pasi miatt mindig felébredtem. A kaja nem volt rossz a gépen, kaptunk snacket (sósperecet), sült csirkét krumplival, tonhalat, meggyes piskótát, és pizzaszeletet. Szóval nem éheztem. Az viszont nagyon nagy csalódás volt, hogy a gépen nem volt minden ülésnek külön kis monitora, hanem középen volt több nagyobb. Ez annyira nem tetszett, de egyébként rendben volt az út.
Ahogy megláttam New Yorkot felülről, egyből mosolyogtam, nem csak mert megérkeztünk végre, hanem mert mégis csak nagy dolog ide eljutni. Aztán az örömöm addig tartott, amíg el nem jutottunk a bevándorlási hivatalhoz, ahol borzasztó bunkó emberek dolgoznak... Kiderült, hogy valami papírt nem töltöttünk ki, de nem is mondta senki, hogy azt nekünk ki kellene. Aztán feltettek pár kérdést, lepecsételték a papírokat, és már mehettünk is. Nem tudom miért kell bunkónak lenni az emberrel, mindenesetre nagyon rosszul esett, hogy ez volt az első tapasztalatom Amerikával.
New York, reptér
A reptéren várt minket egy nő az ügynökségtől, aztán megérkezett értünk az autó, és elindultunk első utunkra Amerikában. A sofőr vezetési stílusa borzalmas volt, időnként azt hittem ott halunk meg. Nagyon nagy volt a forgalom, és össze-vissza cikázott az autók között. Egyszer be is fékezett akkorát, hogy majdnem előreestünk. Aztán megérkeztünk a hotelhez, kipakoltunk, becsekkoltunk. A magyar lánnyal, akivel együtt utaztunk egy szobába kerültünk, a harmadik szobatársunk egy holland lány, Mandy-nek hívják. Nagyon kedves és aranyos ő is.
Fél 10 körül érkeztünk meg a hotelba, még tartottak egy gyors eligazítást, aztán jöhettünk is aludni. A szobában Mandy már aludt, de persze felébredt ránk, mert a csomagjainkról le kellett szedni a nejlont, és az nagyon hangos volt. Gyorsan lezuhanyoztunk, váltottunk pár szót és mentünk aludni. Rám is fért a pihenés 24 óra talpon levés után, de aludni nem nagyon tudtam... Remélem hamarosan sikerül kipihenni magam, mert elég rossz így a nap közepén majdnem elaludni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése