A mai nap volt az első, amit tényleg munkával töltöttem. Reggel fél 8-ra készen kellett lennem, hogy a gyerekeket összekészítsük, megreggeliztessük, és egyéb reggeli dolgok. Utána elvittük a kisebbiket táborba, aztán hazajöttünk, és elküldtek egyedül vezetni. Elmentem a CVS-be, mert szükségem volt egy-két dologra. A GPS kissé bekevert a dzsindzsába, az időt is benéztem, és ami még gázabb, hogy nem ismertem fel az au pair telefon csengőhangját, amikor hívtak. Amikor meg már felismertem, nem tudtam melyik gombbal kell felvenni. Nem vagyok ekkora analfabéta, ez csak egy olyan telefon, amin túl sok gomb van, és nem volt egyértelmű a számomra. A lényeg, hogy addig szerencsétlenkedtem, hogy késve értem haza, és emiatt a nagyobbik gyerek késve ért oda a zongora órájára. Emiatt nagyon rosszul éreztem magam, még sírtam is, gyorsan el is panaszkodtam a családomnak, hogy mekkora rakás szerencsétlenség vagyok. Aztán hazaért a német lány a nagyobbik gyerekkel, és megnyugtattak, hogy nincs semmi gond, nem kell izgulni.
Ezután elmentünk a kisebbik gyerekért a táborba, hazajöttünk, készítettem nekik ebédet, majd játszottunk kicsit. Aztán már mennünk is kellett, mert a kisebbik gyereket úszásra kellett vinni. Amíg az ő órája tartott, én kinn játszottam a nagyobbik gyerekkel.
Úszás után hazajöttünk, de egy kis idő után megint úton voltunk, mert a kisebbik gyereknek zongora órája volt. Amíg ő zongorázott, én kinn játszottam a nagyobbikkal.
Ezután hazajöttünk, vacsoráztak a gyerekek, játszottunk, és kitört a veszekedés!!! Ezt leszámítva a gyerekek nagyon jól viselkedtek ma, megértették, hogy csendben kell maradniuk a kocsiban, mert nekem oda kell figyelnem a GPS-re és az útra, és segítettek is nekem mindenben. Este azon vesztek össze, hogy társasjáték után az egyik gyerek véletlenül beverte a fejét a másik gyerek könyökébe. Egyáltalán nem volt vészes a dolog, és tényleg véletlen volt, de ez elég volt nekik, hogy összevesszenek. Egyenes út a Time Out-hoz. Ez azt jelenti, hogy mindkét gyereknek el kellett vonulnia a saját szobájába 15 perce. Én még örültem is neki, mert legalább megtanultam, hogy kell használni a time out-ot, és kezelni ilyen helyzeteket.
A time out alatt a német lánnyal elkezdtünk vacsizni, majd hazaért anyuka. Beszámoltunk neki mindenről, persze tőle is bocsánatot kértem a reggeli dolog miatt, és leült velünk vacsizni.
Vacsi után befutott apuka is egy nagy-nagy meglepivel. Gondolom olvasta a neten, hogy mai nap különleges a magyaroknak, és azt gondolta olyasmi, mint itt a július 4. Azt hitte, hogy ekkor a Szovjetuniótól való függetlenségünket ünnepeljük, de felvilágosítottam, hogy nem. :-)
Vett szülinapi tortát és csillagszórót. Elénekeltük a Happy Birthday to Hungary-t, és kimentünk, mert szerzett valahonnan tűzijátékot - ami egyébként ebben az államban illegális - és azt is eldurrantotta. Meggyújtottuk kinn a többi csillagszórót is, majd bejöttünk megenni a tortát. Sajnos képet nem készítettem róla, mert furán vette volna ki magát, ha leszaladok a fényképezőmért, szóval nem tudom megmutatni nektek. De nagyon kedves gesztus volt ez (is) a részükről, nagyon nagyra értékelem. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése