Orientáció, 1. nap

Reggel nagyon korán felébredtünk, már 4 óra körül ébren voltam, de amúgy sem tudtam mélyen elaludni. Azért nagyon furcsa ez, mert reggel 6-kor otthon már dél van. Sosem tudtam délig aludni, még akkor sem, amikor egész éjjel bulizni voltam. Nehéz lesz az átállás...
Reggel sikerült picit beszélnem az otthoniakkal, és majdnem elsírtam magam, mert annyira nagyon hiányoznak máris! De azt hiszem ez normális. :-)

Reggel 7-kor már lenn voltunk az étteremben, és megreggeliztünk. Volt választék bőven:

Sikerült jól belakmározni. Utána még volt szabadidőnk, amíg el nem kezdődött az autóvezetői tanfolyam, így elmentünk, hogy életünkben először sétáljunk egyet Amerikában. (Mandy, a magyar lány és én).

Tettünk egy kisebb kört, majd visszamentünk a hotelba, és elkezdődött a tanfolyam. Az előadó nő, Denna nagyon vicces volt, baromi jó előadó, talán kicsit őrült is, de legalább nem unatkoztunk. Azért én azt gondolom, hogy sok hasznos információt megtudtam a vezetésről Amerikában.
Volt egy órás ebédszünetünk. Az ebéd ez volt:

Hamburger... De olyan rossz, amilyet még életemben nem ettem, és mint kiderült, nem csak nekem volt ez a véleményem...
Ebéd után folytatódott a tanfolyam, de arra már annyira elálmosodtam, hogy nem nagyon tudtam figyelni. Alig vártam, hogy vége legyen. Utána ellenőrizték az útlevelünket, hogy biztosan megvan-e benne minden pecsét, ami kell, kaptunk pólót, és mehettünk végre dolgunkra. A baj csak az volt ezzel, hogy ez olyan 5 óra körül volt. Vagyis a családommal már nem tudtam beszélni. :-(
Egy csomóan összegyűltünk lányok, és elmentünk a közeli plázába, mert mindenképp kellett vennem konnektor átalakítót. Ezt be is szereztem sikeresen.

Közben összeálltam egy bandával, az egyikőjük, Ann-Kathrin mellettem ült a vezető előadáson, a másik lánnyal, Isabellel együtt utaztunk Frankfurttól. Ott volt még egy cseh lány, Michael, és még egy német lány, akinek nem tudom a nevét. nagyon jól elbeszélgettünk, jó volt, hogy a németek végre nem németül beszéltek. Mert igen, ez itt a legnagyobb probléma, hogy rengeteg német lány van, és ők kizárólag németül hajlandóak beszélni, akkor is ha van ott velük nem német is. És a mai napon még több német érkezett. A németek meghódítják Amerikát! :-D
A lényeg, hogy ezek a lányok nagyon szimpatikusak, jól elvoltam velük. Még együtt is mentünk vacsorázni. Én csak salátát ettem:

Még ezt sem bírtam megenni, mert az az öntet a salátán nagyon rossz volt...

Írt ma host családom is, érdeklődtek hogy vagyok, és írta anyuka, hogy már kétszer is hívta a hotelt, de nem voltam elérhető, mert szeretett volna beszélni velem. Talán majd holnap. A gyerekek is írtak, hogy nagyon várják már, hogy találkozzunk. Én is várom. :-)

Még pár szót az angolról: ugye egész nap azt kell használni, ami baromi fárasztó. A magyar lánnyal sem nagyon beszélünk magyarul. Ez persze jó, mert ezért vagyok itt, csak azért még mindig csuklóból magyarul szólalnék (és szólalok is időnként) meg. De biztos rövidesen átállok majd.
 
Most itt este 9 óra van, nagyon fáradt vagyok, remélem ma este tudok majd aludni. A szobatársain elmentek edzőterembe, én itt maradtam, hogy megírjam az újabb bejegyzésem, elküldjek egy rakás emailt, és egyéb dolgokat intézzek. Jó egy kicsit nyugalomban lenni. Hosszú lesz a holnapi nap is...