Reggel már nagyon korán felébredtem, nem is nagyon tudtam aludni, és mivel péntek volt, a gyerekek is korán keltek, mert mentek táborba. Ezért én is összekaptam magam, hogy találkozzam a gyerekkel még reggel. Nagyon kedvesen fogadtak, nagyon cukik. Épp reggeliztek, én is leültem enni velük. Waffelt ettünk juharsziruppal. Nem nagyon fogom szeretni, mert borzasztóan édes...
A nagyobbik gyereket apuka vitte táborba, én és a német au pair pedig a kisebbiket. Nagyon cuki volt, ahogy az utcán fogta a kezem. :-)
Délelőtt anyukával voltam, körbemutogatta a dolgokat. Sokat beszélgettünk, és meghívott egy Starbucks kávéra. A Giant-ben bevásároltunk, nekem csak papírzsepire volt szükségem, mert biztos sokat fogok sírni. :-)
Utána felvettük a kisebbik gyereket a táborból, és négyesben - a német au pair, anyuka, én és a gyerek - elmentünk a gyerek kedvenc éttermébe. Cézár salátát ettem, finom volt nagyon.
Étterem után hazajöttünk, és volt egy kis időm skypeolni a családommal, illetve kicsomagolni a bőröndjeimből. Kipróbáltam a mosógépet és a szárítógépet is, ami azt jelenti, hogy kimostam egy adag ruhámat. A szárítógép tényleg nagyon jó találmány, jó lenne otthon is elterjedne a használata. :-)
Este volt a családi vacsora - mint minden pénteken. Ekkor tudnak egy héten leülni egy asztalhoz, és nyugodtan megvacsorázni együtt. Mivel zsidók, és van valamilyen zsidó szokás ezzel kapcsolatban, a vacsoránál imádkoztak, gyertyát gyújtottak, bort ittak (a gyerekek szörpöt) és egy-egy darab kalácsot ettek. Pontosan nem tudom, hogy ezeket miért, de nagyon szép tradíció. Én és a német lány persze nem imádkoztunk, de egyáltalán nem volt zavarba ejtő az egész, nagyon gyors volt, és után kezdtünk is enni. Thai kaját főzött anyuka, ami nagyon finom volt.
Vacsora után odaadtam az ajándékokat, amiket hoztam nekik otthonról. Nagyon örültek mindennek a gyerekek is. Apuka és anyuka meg is öleltek, hogy megköszönjék, és a német lány is nagyra értékelte, hogy rá is gondoltam.
Ajándékozás után a nagyobbik gyerek meg akarta mutatni a rákokat, és kiderült, hogy az egyik megdöglött. Ez óriási csapás volt a számára, mert nagyon szerette, és egész este sírt. Apuka is nagyon szomorú volt miatta, mert ő is nagyon megszerette. Anyuka meg bűnösnek érezte magát, mert épp délelőtt mondta nekem, hogy nem bánná ha megdöglenének, mert nem nagyon szereti őket. Ki gondolta, hogy ekkora sírás lesz miatta...
Késő este még elmentem a német lánnyal a CVS-be. Ő vásárolt egy-két dolgot, én meg körbenéztem kicsit. A CVS olyan mint egy drogéria + egy gyógyszertár otthon. Az árakról nem tudok még nyilatkozni, mivel annyira nem néztem meg a dolgokat. De hamarosan erre is sor kerül. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése