2012. augusztus 14., kedd

Orientáció, 2. nap

Ma reggel is sikerült elég korán felébredni, kb 5-kor már ébren voltam. Még mindig nem sikerült átállni, de reméljük rövidesen sikerülni fog. :-) Viszont az nagyon nagy előnye a koránkelésnek, hogy legalább nyugodtan tudtam skypeolni a családommal. Annyira jó volt beszélni velük, és külön szót érdemel, hogy odahívták a kiskutyánkat is a géphez, és amikor a nevén szólítottam, figyelt rám. Vagyis még emlékszik a hangomra! Annyira cuki, imádom. :-) Meg a családomat is. :-)

A reggeli elég jó volt, rántottát ettem, és gyümölcsöket. Volt választék megint bőven, szóval nem éhezem, nem kell izgulni értem. Habár tesómtól megkaptam, hogy látszik mennyire csak a hasamra gondolok, mert az előző bejegyzésembe sok képet tettem fel kajákról. Pedig csak meg akartam mutatni, hogy miket eszünk. Szóval nem vagyok beles. :-P

Reggeli után kezdődött az előadás Sandee-vel. Ő is egy őrült nő, nagyon vicces volt. Bár maga az előadás nem nyújtott sok új információt... Elhangzott a bűvös mondat: sose rázd meg a gyereket - azaz never shake the baby. Továbbá olyanokról volt szó, hogy nem szabad drogozni, alkoholizálni és megütni a gyereket.
Negyed egytől volt ebéd, mexikói kaja. Nekem nem nagyon nyerte el a tetszésem... Azért ettem belőle.
Ebéd után szieszta következett, ami egyenlő a skypolással jelen esetben. Végre nyugodtan beszélhettem a családom másik felével is. Annyira hiányzik mindenki otthonról!!!

Amikor felértem a szobánkba, egy óriási csomag fogadott a host családomtól:

A csomagban mindenféle édesség és gyümölcs van: M&M's, Snickers, Kitkat (a kedvencem!), valamilyen chips, almák és körte. Annyira kedves a családtól, hogy még csomagot is küldtek nekem! Egyáltalán nem számítottam rá, már attól végtelen boldog voltam, hogy befizettek a New York City városnézésre. És akkor még a csomag is... Nagyon örülök neki. :-)

14:30-tól folytatódott az előadás, ami rém unalmas volt. A nagy részére nem is bírtam odafigyelni. És ami a legrosszabb volt, hogy az egész este 7-ig tartott. Persze voltak kisebb szünetek, amikor sikerült új lányokat megismernem. Volt köztük egy ukrán egy dán, és egy thai lány. Nagyon aranyosak.
Megkaptuk az utazási információkat, hogy hogyan jutunk el a családjainkhoz csütörtökön. A vonatom 16:56-kor fog indulni és 21:42-re fog megérkezni Washingtonba. A család ott fog várni. Nagyon várom, hogy találkozzak velük, és kicsit ideges is vagyok miatta. De azt gondolom, hogy ez normális. :-)

Az előadás után egyből mentünk vacsorázni, pizzát ettünk, és nagyon finom volt!
A kép nem sikerült a legjobban, de bőven elég nagy adag volt, jól laktam vele.

Vacsora után, ahogy felértem a szobába, már csörgött is a telefon, host anyuka hívott, hogy érdeklődjön felőlem. Elbeszélgettem vele kicsit, jó volt hallani, hogy mennyire várnak engem. Beszéltem pár szót a kisebbik kisfiúval is, nagyon aranyos volt ő is.Csak miattam megtanultak egy-két magyar szót, és mondta is nekem boldogan, hogy "szia" és hogy "hogy vagy". Annyira jól esik, hogy még erre is gondolnak!

A szobatársaim most elmentek a Target nevű plázába. Én úgy döntöttem nem megyek velük, egyrészt mert nagyon fáradt vagyok, másrészt mert nem akarok pénzt költeni, majd csak holnap New York-ban. :-))))

És akkor a végére egy-két észrevétel:
A légkondi egyszerűen szörnyű! A terem, ahol az előadások vannak borzasztó hideg. Ma is pulcsiban és farmerban ültem végig, és még így is nagyon fáztam. Nagyon jól esett, amikor az egyik szünetben sikerült hozzájutni egy kis forró teához! Azért ez elég furcsa augusztus közepén, és kint egyébként is jó idő volt, csak bent volt télies hőmérséklet.
A víz nagyon-nagyon rossz ízű. Olyan mintha egy uszodában lennék. Nagyon klóros az ivóvíz, de az a víz is, amiben fürdünk. Szinte minden étkezésnél lehet kólát is inni - én azt eleve nem nagyon iszok - de nem tudom, hogy melyik az ártalmasabb, a kóla vagy a klóros víz? 
Rengeteg a német lány és szinte csak németül hajlandóak megszólalni! Azt hiszem ezt már előző nap is említettem, de egyszerűen nem bírom megérteni őket. Az én egyik szobatársam is magyar, és mégsem magyarul beszélgetünk.

Szobatársakkal

Azt hiszem más egyelőre nincs. Holnap irány New York!!! Már nagyon várom! :-)  

2 megjegyzés:

  1. Jó utat New York-ba! :) Nagyon tetszik, ahogy írsz az igazi családodról, hogy mennyire szereted őket. :) Biztos, a host family is nagyon rendes és aranyos lesz. :)
    És ha ketten vagytok a magyar lánnyal, akkor sem beszéltek magyarul? Ő vezet blogot?
    Érezd jól magad, és meg ne fázz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon szeretem a családom, és borzasztóan hiányoznak!
      A magyar lánnyal nem sokat beszélünk magyarul, mert ritkán vagyunk kettesben. De ez pont jó, mert legalább fejlődik az angolunk. :)
      Ő is vezet blogot, ki fogom tenni a linkjét az oldalamra. :)

      Törlés