2012. augusztus 25., szombat

Álszent amerikaiak

Na hát a mai nap is megér egy bejegyzést. Reggel találkoztam a nagyszülőkkel, a nagyi egyből le is támadott, kérdésekkel bombázott, és már-már idegesítően lassan beszélt hozzám, hogy garantáltan mindent megértsek.
Napközben nem sok érdekesség történt, én elvoltam, netezgéltem, skypeolgattam, időnként kicsit játszottam a gyerekekkel, nem kellett dolgoznom, így nem is tettem. :-D
A szülők ezerrel készültek az esti barbecue partyra, egyszer-egyszer felmentem, és segítettem kicsit, magyarán tiszteletemet tettem, de ennyi. Én inkább lelkesen arra készültem, hogy találkozzam a különleges vendégemmel. Kicsinosítottam a szobám, előkészültem. Aztán napközben jött az üzenet, hogy sajnos mégsem tud eljönni, mert dolgoznia kell... Hát nem mondom, eléggé rosszul érintett, mert ő volt minden bizodalmam a mai estével kapcsolatban... De megbeszéltünk egy találkozót holnapra, remélem az már tényleg össze fog jönni. :-)

Délután beszélgettem kicsit anyukával, és kérdezte, hogy mi a tervem, mikorra szeretném a vakációs hetem, stb, mert ők karácsonykor mennek Floridába, és ha szeretnék, akkor csatlakozhatok. Felcsillant a szemem, mert karácsony körülre terveztem én is a vakációs hetem a számomra egyik legfontosabb emberrel. Le is beszéltük anyukával, hogy valószínűleg december 20-án érkezik majd a vendégem, és velem lesz egészen január 3-ig. Vagyis 2 teljes hétig! A tervekről egyelőre nem mesélnék, még elég sok mindentől függ a dolog, de minden erőmmel azon leszek, hogy megvalósítsam őket. :-)

És a végére hogy miért ezt a címet adtam a bejegyzésnek:
Este 6-kor kezdődött a party, a vendégek el is kezdtek szépen sorjában szállingózni. Az emberek gyakorlatilag rám sem néztek, nem is köszöntek, míg anyuka el nem kezdett egyesével mindenkinek bemutatni. Akkor volt nagy mosolygás, meg ÁÁÁÁÓÓÓÓ Hungary-zás, de ennyi. Levegőnek néztek, én meg az ilyet nem szeretem. Nagyon gáz volt például amikor én nyitottam ki az ajtót, és a beözönlő (felnőtt!!!) emberek annyit sem mondtak, hogy "hi", de amikor anyuka bemutatott, és mondta, hogy ő az új au pairünk, ment a nagy csodálkozás meg vigyorgás. Egyik nő meg is jegyezte, hogy azt hitte amerikai vagyok én is, annyira jó az angolom. Nem tudom, hogy ezt miből szűrte le, talán mert tökéletesen ejtem ki a "nice to meet you" mondatot?!. De az ajtóban szerintem még azt hitte, hogy valamiféle bejárónő, esetleg rokon lehetek... Úgy döntöttem nem is nézem tovább ezt az egészet, elvonultam a szobámba.
Anyuka később bekopogott hozzám, és mondta, hogy vacsiznak, csatlakozzak. Gondoltam adok nekik még egy esélyt, nem kellett volna... Felmentem. A vendég gyerekek a benti étkező asztalnál ültek, épp kajáltak. A gyerekek néztek nagyokat, hogy ki vagyok és az egyik kislány - az anyja füle hallatára - rám mutatott, és megkérdezte, hogy ez meg kicsoda. A gyerekeim mondták, hogy az új au pairünk. Aztán mikor megint elhaladtam előttük, épp nagyon nagy nevetgélés volt. Mondom oké, bár tudtam, hogy  rajtam nevetnek valamit. Kimentem a teraszra, ahol a felnőttek voltak. Anyuka kérdezte mit szeretnék enni-inni. Hely az nem volt, így álldogáltam kicsit, majd kijött a két gyerekem, és nagy szomorúan mondták, hogy a többi gyerek milyen jót nevetett azon, hogy Magyarországról jöttem, mert Magyarország angolul ugye Hungary, és úgy hangzik mint a hungry - vagyis éhes. Mondtam a gyerekeimnek, hogy ez egyáltalán nem vicces, és mondták is egyből, hogy tudják, egyáltalán nem vicces. Eléggé rossz néven vettem ezt a kinevetés dolgot is, még akkor is, ha tudom, hogy csak gyerekek.
Aztán a nagypapa szerzett nekem ülőhelyet, megkajáltam gyorsan, ittam egy kólát, és már jöttem is be a szobámba. Senki még csak rám sem nézett a host szüleimen és a nagyszülőkön kívül.
Remélem kellőképpen megmagyaráztam, hogy miért is tartom annyira álszentnek az amerikaiakat - kivéve persze néhány embert, köztük a host családomat (!). De amikor belegondolok, hogy ilyen felszínes és álszent az átlag, és a legtöbb au pair ilyen családhoz kerül, kiráz a hideg. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy az én host családom ilyen szuper.   

4 megjegyzés:

  1. Szia! Sajnálom, hogy a vendéged nem jutott most el. Esetleg nem Bebe lett volna? :)
    Örülök, hogy jó a host családod. Úgyis velük leszel többet, nem a nagy átlaggal. :) Édesek a gyerekeid, kis őszinték, hogy így elmondták, min nevettek a többiek. További jó hétvégét! Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De, eltaláltad, Bebe lett volna. Aggodalomra semmi ok, ma pótoltunk mindent Bebével :)))
      Szép hetet Neked, puszi!

      Törlés
  2. Szia :) Most kezdtelek el olvasni :)) Nyugi a semmibe nézést nem csak az amerikaiak csinálják . Itt Svájcban szintén..de szerintem bárhol máshol a világon úgyszintén . Nyugi ne vedd magadra ne is essen rosszul . Annyit nem ér az egész :)) Kitartást és sok erőt :)
    Lilla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lilla!
      Köszönöm, hogy olvasod a blogom. :)
      Épp ma sikerült összetalálkoznom az egyik szomszéddal, aki aznap este is itt volt, és ugyanolyan bunkón és lekezelően viselkedett velem... De őszintén szólva már nem is érdekel, az a lényeg, hogy a host family-m nem ilyen. :)

      Törlés