2012. szeptember 29., szombat

Filmnézés, zsinagóga, beszélgetések

A hétfői napom (szept. 24.) nagyon hosszú volt. Szerintem nem is 24 órából állt. :-D Nagyon sokat kellett dolgoznom. Sikerült benéznem, hogy mikor kell kezdenem dolgozni, így fél órával korábban kezdtem, mint kellett volna. Az volt a "szép" az egészben, hogy a család is elfelejtette, így teljesen természetesnek vették, hogy akkor kezdtem, amikor nagy átlagban szoktam. Aztán mikor anyukának leesett, hogy nekem még fél óra alvás járt volna, nagyban kérte a bocsánatomat, de mondtam is neki, hogy nem az ő hibája, én néztem be, na meg akkor már teljesen mindegy volt. A kicsit ismét én fuvaroztam reggel suliba, majd egy nagyon szűkös másfél órás pihenőt követően ismét dolgozhattam egészen este negyed 8-ig. A nagyobbik gyerek ugyanis még nem ment hétfőn iskolába a mandulaműtétje miatt. Elvoltam vele egész nap, és szerencsére minden gördülékenyen ment a gyerekekkel, úgyhogy most nem is panaszkodok. :-D Az egyetlen gondom az volt, hogy nagyon fáradt voltam, nem szeretem az ilyen hosszú munkanapokat. :-D
Miután lepasszoltam a gyerekeket apukának, leültem megnézni egy filmet, amit Vivi ajánlott a blogjában, és megtalálható a teljes verzió magyarul a youtube-on:
Switch.com a film címe
Ez a film nagyon különleges volt a számomra, több okból is:
1. ez volt az első film, amit teljes egészében végignéztem az USA-ban. (tudom, nagyon ciki, hogy itt vagyok másfél hónapja, és még nem jutottam odáig, hogy filmet nézzek, de mindig volt jobb dolgom is ennél...)
2. a film az imádott városomban, Párizsban játszódik, rengeteg olyan helyszínen, ahol nekem is volt szerencsém megfordulni, és különös örömmel töltött el, amikor láttam azokat a helyszíneket a filmben.
3. nagyon-nagyon fura volt, hogy a filmet magyarul néztem. Annyira ráálltam már az angolra, hogy az a fura, ha valami magyar. :-)
A film maga annyira nem tetszett egyébként, számomra az az egyszer nézhetős kategória, mert valamiért én nyálas romantikus filmre számítottam (azokat nagyon szeretem, tudom, ez is ciki...), ehelyett ez egy fura akciófilm volt. Mindegy is, a fent felsorolt okok miatt különleges a számomra. :-)

Kedden (szept. 25.) már végre minden visszaállt a normális kerékvágásba, vagyis délelőtt 9 és délután 2 között nem kellett dolgoznom, mert a gyerekek iskolában voltak. Nagyon szeretem az ilyen napokat, mert bőven van időm arra, amire csak akarom. Délután a gyerekekkel is minden rendben ment, vacsora előtt kicsit nyűgös lett már a kisebbik gyerek, de szerencsére megfelelően tudtam kezelni. Este nagy családi vacsora volt, ahogy péntekenként szokott lenni, csak most kedden volt, mert másnap ismét egy zsidó ünnep volt, a Yom Kippur, ami nem tudom, hogy pontosan mi, de az a lényege, hogy nem esznek és nem isznak semmit egész nap (talán csak egy kis vizet), és gondolkodással (meg éhezéssel és a kávéhiány miatti fejfájással) töltik a napjukat. Ez az egész kedden naplementekor kezdődött, de előtte még jól bevacsoráztunk. Vacsora után apuka és a gyerekek bocsánatot kértek anyukától és tőlem a viselkedésükért, mi meg persze megbocsátottunk. Ez szerintem nem volt része ennek a zsidó ünnepnek, csak úgy adta magát, és nem is vettük komolyan.  Nagyon vicces volt az egész.
Este anyuka elhívott magával, hogy ha szeretnék vele tarthatok a zsinagógába aznap este. Persze igent mondtam, mert bár nekem nem ez a vallásom, de nagyon érdekel a zsidó kultúra (is). Az 'istentisztelet' a Georgetown University-n volt. Én akkor voltam ott először, és nagyon-nagyon tetszett, feltétlen vissza kell majd mennem oda. Olyan volt, mint a filmekben: a diákok Georgetown University-s pulóverekben mászkáltak (nekem is kell olyan!!!) és a campus is nagyon szép volt. Maga az 'istentisztelet' nem volt annyira érdekes, jobbára csak nézelődtem, meg az imakönyvet lapozgattam. Sokszor kellett felállni-leülni, anyuka szerint azért, hogy garantáltan senki ne aludjon el. Az egész elég sokáig tartott, már én is untam kicsit, de összességében nagyon jó volt ott lenni, és ezt is átélni. Nem hiszem, hogy máskor is fogok menni ilyenre, de egyszer jó volt. :-) Na meg azért is nagyon jó volt, mert odafelé és hazafelé nagyon jót beszélgettem anyukával. Szeretek vele így kettesben lenni és csak beszélgetni. Sokszor megosztom vele a gondjaimat, mert ő tényleg meghallgat, tanácsot ad, és érzem, hogy tényleg érdekli, hogy mi van velem. Szerencsére nagyon jó kapcsolat van közöttünk, és komolyan hálát adok ezért a családért.

Szerdán (szept. 26.) délelőtt nem kellett dolgoznom, nem is volt itthon a család, elmentek a zsinagógába gyerek istentiszteletre - vagy nem tudom mi ennek a magyar megfelelője a zsidó kultúrában. Délben hazaértek, én meg munkába álltam, és igyekeztem csendben tartani a gyerekeket. Mint ahogy fentebb említettem, ezen a napon a felnőttek nem ettek és nem ittak semmit, anyuka nagyon ki is volt, le is feküdt egy pár órára. Aztán este, naplemente után végre ehetett mindenki - bár engem nem nagyon érintett az egész, én ugyanúgy ettem-ittam, ahogy máskor is napközben is. A vacsora csak light-os volt, ahogy az az előírásban is szerepel, de nekem nagyon tetszett, hogy gyakorlatilag reggelit ettünk vacsorára, és számomra az ebéd volt a fő étkezés aznap. Csak mint otthon. :-) Szóval vacsira bégelt ettünk, főtt tojást, tonhalsalátát, és nagyon finom sajtokat. Lightosnak épp nem nevezném a mennyiséget, amit elfogyasztottam, de ez nagyon-nagyon fogamra való volt akkor. :-)
Vacsora után apuka indult ki a reptérre, ugyanis a munkája miatt 10 napra elutazott a Közel-Keletre. Országot konkrétan nem írnék, de az biztos, hogy nem épp a legbiztonságosabb hely. Azért bízom benne, hogy minden rendben lesz. :-)

Csütörtökön (szept. 27.) már ismét minden a régi volt. A gyerekek iskolában voltak napközben, ami számomra egyenlő a szabadidővel, amit mindig nagyon nagyra értékelek. :-) És az a nap nagyon különleges is volt, mert végre tudtam skypeolni az egyik legjobb barátnőmmel, és nagyon-nagyon jó volt beszélgetni vele. Előtte beszéltem a családommal, és különböző okokból nagyon rossz hangulatban voltam utána, de Momszinak sikerült kipanaszkodnom magam. Bocsi emiatt Momszi, remélem legközelebb jobb hangulatban kapsz el. :-) <3
Délután felvettem a gyerekeket a suliból, és utána is minden rendben ment velük. Nem mondom, hogy könnyű volt - sosem az, de kezelhető. :-)
Este anyuka 9 után ért haza, vagyis én tettem ágyba a gyerekeket, de akkor is minden rendben ment. Beszélgettem kicsit anyukával, majd jó későn eltettem magam másnapra. :-)

Pénteken (szept. 29.) korábban kellett felvennem a suliból a nagyobbik gyerekem, és együtt mentünk a kicsiért, de minden jól ment, csak nekem volt kb másfél órával kevesebb szabadidőm, de sikeresen megoldottam így is mindent, amit csak akartam. Ebbe az is beletartozik, hogy a héten már második alkalommal készítettem magamnak delikát levest betűtésztával. Egyszerűen nem bírok vele betelni, legszívesebben minden nap azt ennék. Tudom, hogy ez nevetségesen hangzik, mert csak víz, delikát meg tészta, de olyan otthon íze van. "Egy csipetnyi otthon" - ahogy a delikát zacskóján is szerepel. :-)
Még reggel anyuka nagy boldogan felhívott fél 9 előtt pár perccel, hogy legalább tízszer megköszönje, hogy időben összekészítettem a kicsit az iskolába, mert így mióta tart az iskolaszezon, most először fog beérni korábban a munkahelyére, és nagyon boldog emiatt. Én is nagyon örültem, hogy ennyire örül, és 10x is elmondtam, hogy nagyon szívesen. Egyébként is mindig időben összekészítem a gyereket az iskolába, csak ő nem szokott tudni időben elindulni. Az egész hátterében pedig az van, hogy mióta elment apuka, negyed órával korábban szoktam kezdeni dolgozni, így én keltem fel a kicsit, segítek neki felöltözni, és minden egyébben, így anyukának egyáltalán nincs rá gondja, van bőven ideje saját magát összeszedni. Igazából nem lenne kötelességem korábban kezdeni, és ő sem kért meg rá, én ajánlottam fel, és jól is működik a dolog. Ez nem nagy szívesség a részemről, de nagyon jól esik, hogy mennyire nagyra értékeli anyuka, és úgyis én is annyi mindent kapok tőlük, hogy ennyit - sőt akár sokkal többet is - igazán megtehetek én is.
Anyuka kora este időben hazaért a munkából, és hozott pizzát vacsorára. Nagyon finom a pizza, amit szoktak venni, az egyetlen hibája, hogy nagyon sótlan a tésztája nekem, de ezen könnyen lehet segíteni szerencsére. :-)
Vacsi után megvártam míg anyuka ágyba teszi a gyerekeket, majd az én lelkem ápolgatása következett. :-) Nagyon jót beszélgettünk, elmondtam neki mi nyomja a lelkemet, ő meg tanácsot adott nekem. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennyire jó a kapcsolatom a host családommal, és hogy egyáltalán nem beosztottnak érzem magam, hanem igazi családtagnak, akinek adnak a véleményére, és meghallgatják, ha valamilyen bánata van. Bárcsak minden au pair megtapasztalhatná, hogy milyen egy ilyen családdal élni! :-)  

A hétvégéről külön számolok majd be, az már sokkal eseménydúsabb és képekkel gazdagabb lesz. ;-)

3 megjegyzés:

  1. Nem hittem volna, hogy valaki meg is szokta nézni a néhai filmajánlóim egy-egy darabját hehe, örülök azért - hogy ha bár a film nem is tetszett annyira - eszedbe juttatott dolgokat és felhozott emlékeket. Bennem pedig egyre erősebb a vágy, hogy eljussak Párizsba, minél hamarabb ha lehetséges...meg ez a nyelv is, úristen de tetszik :)
    Örülök, hogy ennyire szuper családod van és boldog vagy, várom a következő bejegyzést nagyon (bár csekkolva a képeidet a közösségi portálon elég jónak ígérkezik)! Szép vasárnapot ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztos vagyok benne, hogy sokan meg szokták nézni a felajánlóidat, Párizs pedig elképesztően fantasztikus, szerintem te is imádnád. :)
      A következő bejegyzés hamarosan érkezik a hétvégémről :)
      Puszi!!

      Törlés
  2. Én is nagyon örültem Neked, várom a következő csacsogást! :)) <3

    VálaszTörlés