Amikor beüt a krach

Szombaton (szept. 8.) úgy ébredtem, hogy itt a világ vége. Sikerült jól összevesznem a családommal is, mert egyszerűen nevetségesnek éreztem, hogy azt kérdezgetik, hogy mi a baj, én meg nem értem, hogy ők miért nem értik mekkora probléma, hogy elromlott a gépem. És akkor ilyen hangulatban kellett elmennem suliba... Közben zaklattam szegény Bebét, hogy óriási szívességet tenne nekem azzal, ha letöltené internetről nekem a szükséges operációs rendszert, és kiírná azt nekem egy CD-re, amit ő meg is tett, és ezért még mindig jókora hálával tartozom neki. Igaz, hogy a CD kiírása nem sikerült, mert van valami gubanc az amerikai DVD - magyar számítógép között, de én akkor még ezt nem tudtam.
Szóval szépen nyugodtan elvoltam a suliban, ahol lőttünk is pár képet:

 Miss Garmany, Miss Mexico, Miss Hungary, Miss Switzerland and Miss China

 Mert minden szombaton hajnalban kelünk a suli miatt...

 Még szép, hogy a magyar ID a legszebb :-)

Csilla, a sofőr

Suli után rohantam haza, hogy más megoldást találjak a számítógép megszerelésére, de már csak azért is sikertelenül jártam, mert alig hogy hazaértem, és összeütöttem magamnak valami ennivalót, kitört egy óriási vihar. Csak úgy a semmiből jött. Minden elfeketedett, óriási szél támadt fel, és bumm... elment az áram és vele együtt az internet is. És csak hogy még rosszabb legyen minden, az utcánkban az egyik házra rádőlt egy fa, és a gázvezeték is átszakadt, így ömlött a gáz. Jött legalább 4-5 tűzoltó, és rendőrségi kordonnal is le volt zárva az utca.

 Nem tűnik annyira vészesnek a vihar, pedig az volt...

 A háttérben látszik a rendőrségi kordon

 Lesifotó a tűzoltókról

 Ahogy anyuka hazaért, közölte velem, hogy csomagoljak, megyünk a nagyiék házába, mert itt nem biztonságos a gázömlés miatt. Alig hogy összecsomagoltunk, és indultunk volna, visszajött az áram. Isteni jelnek tekintettem akkor és ott, mert így mégsem mentünk sehová, hanem maradtunk. :-)

Csakhogy internetünk ezután sem volt, és tévénk sem, így én totál kiakadtam, hogy az egyetlen csatorna is el van vágva, amin kommunikálhatok a családommal. Csak sírtam, és sírtam... Lehet szidni, meg furcsának gondolni emiatt, de szerintem csak az érzi át igazán milyen ez, aki már átélte. Nekem nagyon fontos, hogy tudjak beszélni a családommal, és nagyon elkeserít amikor ez külső okok miatt nem sikerül.

Este anyuka is látta rajtam, hogy nagyon kivagyok, és mondta is, hogy jobban járok, ha felmegyek hozzá beszélgetni, és forrócsokizni egyet (szigorúan zsírszegényet :-D ). Tényleg jót tett, hogy egy kicsit másra gondoltam, így másnap már úgy ébredtem, hogy minden rendben lesz. :-)

Vasárnap (szept. 9.) nem sok minden történt. Kigugliztam, hogy a közeli plázában van Best Buy, ahol lehet elektronikai kütyüket venni, és gondoltam lecsekkolom, hogy milyen tablet kínálatuk van. Előtte még beszereztem a Giantből egy jókora doboz Oreo kekszet, csak hogy garantáljam a jó kedvem aznapra (és a következőkre), majd célba vettem a plázát. Ott mentem pár kört, mire leesett, hogy benéztem, mert ott csak Best Buy Mobile van, vagyis csak telefonokat árusítanak. Ha már úgy alakult, hogy ott bolyongtam, benéztem a kedvenc boltjaimba, és nagyon ügyes voltam, mert az égvilágon semmit nem vettem. Sétálgatás közben összefutottam lengyel barátosnémmal, aki a szintén lengyel kolleginával ebédelt. Aznap délelőtt voltak a great fallsnál, ami egy nagyon szép vízesés itt nagyon közel hozzánk. Megmutatta a képeket, és már én is alig várom, hogy elmehessek oda. :-)
Este együtt vacsoráztam a családdal, apuka isteni saslikot grillezett, csak nagyon sótlan volt, de azon könnyen lehetett segíteni. Vacsi után még elvoltam a családdal kicsit, majd lejöttem a szobámba relaxálni, hogy felkészüljek a következő hétre. :-)