2012. szeptember 20., csütörtök

Szept. 18-20.

Kedden (szept. 18-án) nagyon korán kellett kezdenem, de így is mire én felkeltem, a szülők és a nagyobbik gyerek már el is mentek itthonról, ugyanis aznap volt a gyerek mandulaműtétje, és reggel fél 7-re volt időpontjuk. Ez az egész azt jelentette, hogy a kicsit nekem kellett felkeltenem, összekészítenem sulira, és iskolába vinni. Mindennel sikerült időben elkészülni, időben értünk oda az iskolához, de én kicsit későn értem haza, mert nagyon nagy volt a forgalom. De így is délután 2-ig bőven volt szabadidőm, amit alaposan ki is használtam mosásra, netezgélésre, és blogírásra (!). Eredetileg aludni is akartam kicsit, de jött a takarítónő, amiről a szülők is elfeledkeztek, így őt kellett kerülgetnem egész nap, de alapjában véve nem sok vizet zavart, csak pihenni nem lehetett tőle.
Még itthon voltam, amikor anyuka telefonált, hogy tornádó veszély van a térségünkre, és hogy készüljek fel rá, hogy esetleg nem lesz internetünk, áramunk, és figyeljem az időjárás előrejelzést. Egész délelőtt nem volt semmi gond. Esett ugyan az eső, de gondoltam, hogy nincs ebben semmi különleges, tipikus őszi idő volt. Aztán kora délután elmentem felvenni a kicsit a suliból. Készítettem is pár képet menetben:

 Minden nap elmegyek a Glen Echo Park mellett, egyszer talán majd be is megyek :-)
 Majdnem végig a vízparton autókázok
Traffipax az utcán

Alig hogy a gyerek beszállt a kocsiba, olyan eső kezdett el zuhogni, amilyenben még nem volt részem. Persze a hidegvéremet meg kellett őriznem, hisz ott volt a gyerek is. Így szépen lassan elindultam hazafelé. Még közel voltunk az iskolához, amikor majdnem az autómra zuhant egy jókora faág. Szerencsére sikerült időben félrekapni a kormányt, és szintén szerencsémre nem jött semmi a szembe sávon. Aztán az utcákon olyan szinten hömpölygött a víz, hogy rendesen éreztem, hogy nem úgy tapadnak az autó kerekei, ahogyan kellene. A hazaúton több autót is láttam árokba csúszva, illetve több faágat is kerülgetni kellett az utakon, de alapjában véve nem volt semmi gondom, kicsit lassabban ugyan, de épségben hazaértem a gyerekkel.

Itthon már a nagyi várt minket, illetve egy fantasztikus csomagocska a családomtól, tele minden földi (magyar!) jóval.Nem is bírtam ki könnyek nélkül, komolyan mondom annyira örültem mindennek, mint egy 5 éves kisgyerek. Főleg a csatolt levélke hatott meg. Csak zokogtam és zokogtam örömömben. Jó lenne mondjuk 2 hetente ilyen kis csomagok várnának itthon. :-)


A szülők a nagyobbik gyerekkel nagyon sokára értek haza, és iszonyatosan fáradt volt mindenki. Köztük én is. A gyerek elég rosszul nézett ki, alaposan begyógyszerezték a kórházban, de szerencsére jól sikerült a műtét, és azóta már minden rendben van. :-)

Szerdán (szept. 19-én) ismét én vittem reggel suliba a kisebbik gyereket, mert anyuka nem bírt időben elkészülni, és még én is mondtam neki előző este, hogy nem okoz gondot, ha megint nekem kell elvinni, pihenjen csak nyugodtan. Apuka egész nap itthon maradt a nagyobbik gyerekkel, így nekem nem sok dolgom volt vele. Délelőtt 10-ig voltam beírva dolgozni, vagyis miután hazaértem a gyerek iskolába szállításából, még kb másfél órát tévézgettem a nagyobbik gyerekkel. Utána 1-ig off voltam ismét, akkor indultam felvenni a kicsit az iskolából. Nem egyből hazajöttünk, hogy ne zavarja a nagyobbik gyereket a pihenésben, így elmentünk egy parkba (játszótérre) DC-be. Kicsit nehéz volt odatalálni, de utána nagyon jól elszórakoztatta magát a gyerek, és jól le is fárasztotta magát, ami szintén nem egy utolsó szempont. :-) A játszótér nagyon kis aranyos volt, tele mindenféle játékkal, amiket otthon biztos, hogy azonnal ellopkodnának, de hát ez Amerika, itt nem úgy mennek a dolgok. Még ingyen snacket is kaptunk a parkban. Na nem egy cukros bácsitól, nem kell rosszra dolgozni, hanem a parkban dolgozóktól mindenki kapott egy csomag chipset és egy kis csomag gyümölcsös gumicukrot. A gyerek is örült neki, meg én is. :-)

Ahogy hazaértünk, a nagyi már vitte is el itthonról a kicsit vacsizni, én meg a nagyobbikra "vigyáztam", vagyis tévéztem vele, meg néztem ahogy a játszószobában játszik. Apuka nagy boldogan mutatott nekem egy csomagot, amit a gyerek kapott aznap a New Jersey-ben (!) élő nagyszülőktől, és egy csomó jégkrém (!) volt benne - persze nem összeolvadva. Megint csak azt tudom mondani, hogy ez Amerika, itt ezt is meg lehet csinálni. :-)

Csütörtökön (szept. 20-án) már nem én vittem suliba a kicsit, csak össze kellett készítenem időre. Aztán tévézgettem a nagyobbikkal 9-ig, majd off voltam délután 2-ig. Nem is csináltam sok mindent, csak élveztem a pilóta keksz és a Pezz cukor  ízét. :-D

 
Délután felvettem a kicsit a suliból, majd vittem is beszéd órára. Miután hazaértünk, ismét egy csomag várt az ajtóban, de ez sajnos nem nekem jött, hanem a nagyobbik gyerek kapott a másik nagyszülőktől egy műtős ruhába öltözött teddy mackót. Nekem nagyon tetszett, nagyon ötletes volt szerintem, de a gyerek nem volt elragadtatva. Mondjuk ők már nem is tudnak nagyon örülni semminek, annyi játékuk van.
Este készítettem vacsit a gyerekeknek, vacsi után tévézgettünk kicsit, majd ágyba tettem a kicsit, és nagyobbik is elment olvasni a szobájába. Én megvártam, hogy a szülők hazaérjenek, mert szülői értekezleten voltak az iskolában. Ma van a házassági évfordulójuk, és eredetileg úgy volt, hogy a szülői után elmennek vacsorázni, de azt egy tegnap esti nagy veszekedés miatt és fáradtságra hivatkozva lemondták, így nekem sem kellett olyan nagyon sokáig dolgoznom. Apuka összesen 4 csokor virágot és legalább 3 képeslapot vett anyukának. Azért aranyos, hogy ennyi év után is még így készül rá. Mondjuk anyuka annyira nem értékelte, de ő most tényleg nagyon kivan idegileg. 2 hete kezdett az új munkahelyén, ami nagyon stresszes, és akkor még a gyerek műtétje is... Szóval nem egyszerű most neki, ezért is veszekedtek előző nap is, de én nagyon sajnálom, hogy nem tudták rendesen megünnepelni az évfordulójukat. Bár később biztosan pótolni fogják. :-)

4 megjegyzés: