Labor day

...vagyis a munka ünnepe, amelyet minden év szeptember első hétfőjén tartanak Amerikában. A lényege annyi, hogy a szülőknek nem kell menni dolgozni, a gyerekeknek nem kell iskolába menni, amolyan utolsó alkalom, hogy egy kicsit együtt legyen a család a jó időben.

 
Továbbá fontos megemlíteni azt is, hogy ezen a napon (és előtte hétvégén) nagy leárazások vannak az üzletekben, vagyis most érdemes beszerezni a hiányzó darabokat a ruhatárunkból. Én ezt tegnap meg is tettem (részben), szóval csak az ünneplés maradt hátra.

Az én host anyukámnak dolgoznia kellett ezen a napon is, csak apuka tudott itthon lenni. Ő reggel elvitte a kisebbik gyereket valamilyen parádéra. Úgy volt, hogy én és a nagyobbik gyerek is megyünk velük, de mivel reggel a nagyobbik gyerek cirkuszolt amiatt, hogy nem akarja megcsinálni az egyik háziját, itthon kellett maradnom vele. A háziját megcsinálta, utána meg játszottunk. Én nagyon szerettem volna elmenni a parádéra, ez lett volna az első amerikai parádé, amin részt veszek, de hát így alakult, nincs mit tenni. :-(
Helyette itthon Monopoly-ztam a gyerekkel, amíg meg nem láttunk egy hatalmas pókot a játszószobában. Én észre sem vettem, a gyerek mutatott rá. Persze egyből megállt bennem az ütő. Nagyon-nagyon utálom a pókokat. Kérdeztem a gyereket, hogy mit csináljunk. Azt mondta, hogy hoz egy szalvétát, rátesszük a pókot, és kivisszük a házból. Ja, mondom persze, vagy akár meg is ölhetnénk. De már hozta is a szalvétát, a pók meg hülye lett volna szépen rámászni a szalvétára, és megvárni, míg kivisszük a házból. Ehelyett mint a villám elkorcolt a játékkonyha mögé. Utána már hiába próbáltuk előkeríteni, sikerült jól elbújnia. Nekünk sem volt maradásunk, áttelepültünk a nappaliba játszani. Én továbbra is sötéten pillogtam a játszószoba felé, hátha már a nézésemmel kinyírom a pókot, de nem valószínű, hogy sikerült. :-D
Amikor apuka hazajött, mondtuk neki, hogy mi történt, illetve sietve hozzátettem, hogy az én fürdőszobámban is vendégeskedtek már kétszer is pókok (de persze nem élték túl), és azt mondta, hogy kihív majd valamilyen rovarölőket - vagy mi ennek a normális magyar neve. Addig meg együtt élünk a pókokkal...

Déltől délután négyig szabad voltam, aminek kifejezetten örültem. Maratoni skypeolásba kezdtem a családommal, és egyéb hasznos dolgokat csináltam. 4-től 6-ig ismét munkába álltam, de szerencsére nem történt semmi incidens ezúttal. Az esti fürdetés is simán ment, a vacsoráztatás meg már apuka dolga volt, nekem nem kellett ezzel foglalkozni.

A szülők este elmentek együtt vacsorázni az apuka egyik rokonával, így este 8-tól 10-ig ismét enyém a pálya. Épp most mentek el, amikor ezeket a sorokat írom. Hogy mit fogok csinálni este 10-ig még kérdéses, és az is, hogy hazaérnek-e a szülők 10-re. Őszintén szólva nagyon reménykedem benne. :-)

Összegezve tehát életem első (és talán utolsó?) Labor Day-ét Amerikában nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Elég sokat kellett dolgoznom, de szerencsére legalább jól telt a nap a gyerekekkel. Zöld nap. Remélem a továbbiak is azok lesznek. :-)