Szeptember...

Szombaton reggel az iskolában kezdtem, mert miért is ne szeptember elsején kezdődjön az iskola... Már reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy szeptember elseje van, mehetek iskolába. Nem volt túl jó érzés...
A suliba relatíve könnyen odataláltam, és még parkolóhelyet is sikerült találnom. A suli épülete mögött van egy böszme nagy parkoló, de sajnos nem ingyenes, csak hétköznapokon a diákoknak, ezért fizetnem kellett...
Odasétáltam az iskolához, majd bementem az terembe, ahol az órám volt. Megismerkedtem a csoporttársaimmal. Összesen öten vagyunk a csoportban, mind az öten au pairek. Egy lány Kínából, egy Svájcból, egy Németországból, és egy Mexikóból. Nagyon tetszik ez az összetétel, bár tudom, hogy a véletlen műve, de olyan jó, hogy mivel mindannyiunknak más az anyanyelve, mindenkinek angolul kell beszélnie, hogy megértesse magát. A kínai lánynak a leggyengébb az angolja, nem is értem hogy került a csoportba, mert iszonyú lassan beszél, és ugyanilyen lassan érti is meg a dolgokat. De nagyon aranyos lány, őt is nagyon megkedveltem.
Az ebédszünetben mind az öten együtt mentünk el kajálni, sokat beszélgettünk, és azt hiszem, nagyon jó kis csapat ez. :-)
A német lánnyal azonos clusterbe tartozunk, vagyis nagyon közel lakunk egymáshoz. Ő és a svájci lány is ott voltak a szerdai cluster meetingen. Micsoda véletlen. :-) A német lányt én vittem haza a suli után, és ezentúl mindig együtt fogunk jönni-menni, mert nekem nem kell fizetnem a benzint, ő meg nem használhatja a család autóját, és a parkolási díjat mindig felezni fogjuk. Szóval mindenki jól jár. :-)
A tanárunk egy Jean-Pierre nevű amerikai pasi, akinek a családja Afrikából származik eredetileg, de ő már New Jersay-ben született. Nagyon jó fej tanár, sokat poénkodott.
Az órán konkrétan nem sok újat tanultam, a hirdetések volt a téma, amiről én elég sokat tanultam anno az egyetemen, szóval megvan a szakszókincsem ehhez, de összességében jó kis óra volt, csak kicsit hosszú.
Suli után hazavittem a német lányt, majd én is hazajöttem. Itthon skypoltam a családommal, majd mivel éreztem, hogy kezdek beteg lenni, és feltétlen gyógyszerre volt szükségem, elrobogtam a CVS-be venni ezt-azt. Elég nehéz kiigazodni ezeken a gyógyszereken, remélem sikerült jót kiválasztani. :-)
Miután hazajöttem, csak netezgéltem, semmi extrát nem csináltam. Este megvacsoráztam a hostszülőkkel, majd lejöttem a szobámba még egy kicsit netezni / tévézni / pihenni.

Vasárnap reggel sikerült elég sokáig aludnom. Miután felkeltem összekaptam magam, gyorsan beszéltem a családommal, megreggeliztem, majd indultam Bebéhez, hogy kezdetét vegye a csodás shoppingolós napunk. Vittem neki magyar palacsintát, ez volt a jutalma, amiért eljött velem vásárolni. :-)
11 órakor odaértem a házukhoz, majd indultunk is a Montgomery Mall-ba. Ez egy hatalmas pláza, és elég könnyű elveszni benne, de telis-tele van jobbnál-jobb üzletekkel. :-)
Vásárolgatás közben tartottunk egy gyors ebédszünetet, és ezúttal nem a McDonald's-ban ettünk, hanem a Panda Expressznél.

Ez egy kínai étterem isteni narancsos csirkével. Kicsit olyan karácsony íze volt a narancs miatt, de nagyon finom volt. Még szerencsesütit is kaptam - vagyis én majdnem nem, mert nekem elfelejtettek adni, de külön kértem.

A szerencsesütiben ez állt: 'Joyfulness will prolong your days' - vagyis a vidámság meghosszabbítja a napjaid. Kedves. :-)

Ebéd után még vásárolgattunk ezt-azt, majd hazafelé vettük az irányt. Először kiraktam otthon Bebét, majd én is hazajöttem a sok-sok szép új ruhámmal:

Igen-igen, beszereztem edzőruhát és cipőt is, hogy most már végre tényleg elkezdhessek edzeni kicsit. És vettem pár pulcsit is, így már garantáltan nem fagyok meg az ősszel-télen, nem kell aggódni értem. :-D