... legalábbis a nagyobbik gyerekemnek (és nekem), ugyanis ma volt az első napja az iskolában. A kicsinek egy hét múlva kezdődik. Éljen! :-)
Reggel anyukával együtt elvittük a gyereket suliba (gyalog!!), majd hazajöttem, és már mentem is, mert mennem kellett megírni egy szintfelmérő tesztet az iskolába, ahová járni fogok.
Kicsit nehezen, de megtaláltam az iskolát, eléggé el volt dugva... Ahová leparkoltam sem volt egyértelmű számomra, hogy ott lehet-e, így végig ezen paráztam. Volt egy automata, ami nem működött. Azért elnézegettem egy darabig, és valószínűleg annyira szerencsétlennek tűntem, hogy odajött egy idősebb manusz, és közölte velem, hogy nem működik, ezért most ingyen lehet parkolni. Mondom oké, akkor már csak a sulit kell megtalálni. Sétálgattam egy darabig le-fel, majd nagy nehezen megtaláltam.
Kitöltöttem egy tesztet, volt egy magnóhallgatás, egy képleírás, és az egész végén még egy beszédkészség felmérés is. Eléggé kimerítő volt... A lényeg, hogy jobb eredményt értem el, mint reméltem. A 10-es skálán a 7. szinten állok! Nagyon örültem neki. :-)
A sulit szombaton (igen, ezen a héten) kezdem. 8 héten át fog tartani, vagyis 8 héten keresztül minden szombaton reggel 9-től fél 2-ig ott leszek. Éljen...
A család adott nekem egy üres csekket, hogy be tudjam fizetni a suli tandíját. Szerencsére kaptam 10% kedvezményt, mert au pair vagyok. Összesen 281 dollárt fizettem, ami szerintem irreálisan sok. És akkor még ugye még egy szemesztert végig kell csinálnom, hogy meglegyen a kreditem.
Megvettem a tankönyveket is, és majdnem dobtam egy hátast, amikor mondta a csaj, hogy mennyibe kerül. Majdnem 100 dollárt hagytam ott arra a 2 vacak könyvre!!!!! És azt persze már én fizettem magamnak...
Nagy szomorúan visszakullogtam a kocsihoz. Azt örömmel láttam, hogy nem büntettek meg, de a nem működő parkoló órára rányomtak egy cetlit, hogy használják a túloldalon lévőt. Ne gondoltam magamban, remek... Remélem tényleg nem büntettek meg, és nem fog pár nappal később jönni a büntető cetli.
Elindultam haza, de a GPS annyira bekevert a dzsindzsásba, hogy azt hittem sosem keveredek haza. Számtalan szabályt áthágtam, és volt, hogy észre sem vettem a stop táblát egy-egy kis utcában, mert annyira azt figyeltem, hogy hol a szöszmöszben vagyok... Szerencsére nem lett semmi baj, és épségben hazaértem.
Itthon még volt pár percem egyedül, majd hazaért nagyi a kicsi gyerekkel. Onnantól vele voltam, játszottunk egy csomót.
Délután elmentünk felvenni a nagyobbik gyerekemet az iskolából. Amikor kijött az ajtón megölelt, és egész hazaúton be nem állt a szája. Úgy sétáltunk haza, hogy a két gyerek fogta a két kezem. Olyan aranyosak voltak!
Itthon aztán játszottunk vég nélkül, majd eljött a fürdés idő. Gyorsan megfürödtek, és vártuk haza apukát. Jött is haza korán, majd elment a nagyobbik gyerekemmel helikopterezni. Van valami új játék helikopterük, és azt lehet távirányítani, és most ez nagyon nagy szórakozás (főleg apukának). :-D
A nagyi főzött isteni vacsorát. Anyukát nem vártuk meg, mert ő nagyon későn jött haza. Én ilyen jót még nem ettem Amerikában. Az új kedvencem a fokhagymás bagett. :-) A vacsoránál megbeszéltük, hogy milyen jól sikerült a szintfelmérőm. Mindenki gratulált nekem, jól is esett, nem mondom, főleg mert egyáltalán nem érzem jónak az angolom. De ezek szerint mégsem olyan rossz. :-)
A mai napon ennyi történt, a holnap már izgalmasabb lesz, mert ezer felé kell rohangálni. De az holnap lesz. :-)
2012. augusztus 27., hétfő
Csodás nap DC-ben
A mai napon reggel 3/4 11-kor útra keltem, hogy életemben először, de garantáltan nem utoljára találkozzam Bebe kolleginával. (Előtte skypoltam a családommal, készülődtem, semmi érdekes nem történt.)
Pontban 11-kor megérkeztem hozzájuk, felvettem Bebét, és elindultunk a metróállomásra. Az utat - és úgy átlag az egész napot végigcsicseregtük. Nagyon aranyos lány Bebe, nagyon megkedveltem!
DC-be olyan dél körül érkeztünk meg. Csaptunk egy sétát a Washington Monument-től a Capitoliumig.
Majd mivel az eső is elkezdett szemerkélni, és éhesek is voltunk, betámadtuk a National Air and Space Múzeumot. A múzeumon belül volt egy meki, ott ettünk, mert ez olyan alap dolog, amikor két magyar lány Washintonban találkozik, és a Mekibe megy el kajálni... :-D
Miután jóllaktunk, Bebe leforgatta a szokásos hétfői videóját. Egy-két lesifotó róla:
Ezután megnéztük a múzeumot:
Majd ismét útra keltünk, hogy közelebbről megnézzük a Washington Monumentet, és a második világháborús emlékművet.
A túránk végén pedig a Fehér Házat céloztuk meg.
Itt nem tudtunk sok időt eltölteni sajnos. Bebe épp egy képet csinált rólam, egy pasi pedig közöset akart rólunk, de az már nem jött össze, mert mindenkit elküldtek onnan a rendőrök. Teljesen lezárták az egész területet. Az okát nem tudjuk, de így is szerencsém volt, hogy legalább egy-két képet sikerült ellőni ott.
A nap végén hullafáradtan kullogtunk a metróállomásra, majd Bethesdában a kocsihoz.
Bebét hazavittem, majd én is hazajöttem. Itthon anyukával és apukával beszélgettem kicsit, megbeszéltük milyen napom volt, mik a tervek a hétre, és egyéb fontos dolgokat. A jövőhéten nagyon elfoglalt leszek, nem sok szabadidőm lesz. De a hétvége ismét szabad, ismét lehet mókázni / turistáskodni vagy bármi mást.
A mai nap nagyon klassz volt Bebével, Washington DC-t pedig imádom. Remélem még sok-sok-sok ilyen napom lesz. :-)
Pontban 11-kor megérkeztem hozzájuk, felvettem Bebét, és elindultunk a metróállomásra. Az utat - és úgy átlag az egész napot végigcsicseregtük. Nagyon aranyos lány Bebe, nagyon megkedveltem!
DC-be olyan dél körül érkeztünk meg. Csaptunk egy sétát a Washington Monument-től a Capitoliumig.
Majd mivel az eső is elkezdett szemerkélni, és éhesek is voltunk, betámadtuk a National Air and Space Múzeumot. A múzeumon belül volt egy meki, ott ettünk, mert ez olyan alap dolog, amikor két magyar lány Washintonban találkozik, és a Mekibe megy el kajálni... :-D
Ezután megnéztük a múzeumot:
Kittynauta :))))
Majd ismét útra keltünk, hogy közelebbről megnézzük a Washington Monumentet, és a második világháborús emlékművet.
A túránk végén pedig a Fehér Házat céloztuk meg.
Itt nem tudtunk sok időt eltölteni sajnos. Bebe épp egy képet csinált rólam, egy pasi pedig közöset akart rólunk, de az már nem jött össze, mert mindenkit elküldtek onnan a rendőrök. Teljesen lezárták az egész területet. Az okát nem tudjuk, de így is szerencsém volt, hogy legalább egy-két képet sikerült ellőni ott.
A nap végén hullafáradtan kullogtunk a metróállomásra, majd Bethesdában a kocsihoz.
Hullaféradt Bebe a metróállomáson
A mai nap nagyon klassz volt Bebével, Washington DC-t pedig imádom. Remélem még sok-sok-sok ilyen napom lesz. :-)
2012. augusztus 25., szombat
Álszent amerikaiak
Na hát a mai nap is megér egy bejegyzést. Reggel találkoztam a nagyszülőkkel, a nagyi egyből le is támadott, kérdésekkel bombázott, és már-már idegesítően lassan beszélt hozzám, hogy garantáltan mindent megértsek.
Napközben nem sok érdekesség történt, én elvoltam, netezgéltem, skypeolgattam, időnként kicsit játszottam a gyerekekkel, nem kellett dolgoznom, így nem is tettem. :-D
A szülők ezerrel készültek az esti barbecue partyra, egyszer-egyszer felmentem, és segítettem kicsit, magyarán tiszteletemet tettem, de ennyi. Én inkább lelkesen arra készültem, hogy találkozzam a különleges vendégemmel. Kicsinosítottam a szobám, előkészültem. Aztán napközben jött az üzenet, hogy sajnos mégsem tud eljönni, mert dolgoznia kell... Hát nem mondom, eléggé rosszul érintett, mert ő volt minden bizodalmam a mai estével kapcsolatban... De megbeszéltünk egy találkozót holnapra, remélem az már tényleg össze fog jönni. :-)
Délután beszélgettem kicsit anyukával, és kérdezte, hogy mi a tervem, mikorra szeretném a vakációs hetem, stb, mert ők karácsonykor mennek Floridába, és ha szeretnék, akkor csatlakozhatok. Felcsillant a szemem, mert karácsony körülre terveztem én is a vakációs hetem a számomra egyik legfontosabb emberrel. Le is beszéltük anyukával, hogy valószínűleg december 20-án érkezik majd a vendégem, és velem lesz egészen január 3-ig. Vagyis 2 teljes hétig! A tervekről egyelőre nem mesélnék, még elég sok mindentől függ a dolog, de minden erőmmel azon leszek, hogy megvalósítsam őket. :-)
És a végére hogy miért ezt a címet adtam a bejegyzésnek:
Este 6-kor kezdődött a party, a vendégek el is kezdtek szépen sorjában szállingózni. Az emberek gyakorlatilag rám sem néztek, nem is köszöntek, míg anyuka el nem kezdett egyesével mindenkinek bemutatni. Akkor volt nagy mosolygás, meg ÁÁÁÁÓÓÓÓ Hungary-zás, de ennyi. Levegőnek néztek, én meg az ilyet nem szeretem. Nagyon gáz volt például amikor én nyitottam ki az ajtót, és a beözönlő (felnőtt!!!) emberek annyit sem mondtak, hogy "hi", de amikor anyuka bemutatott, és mondta, hogy ő az új au pairünk, ment a nagy csodálkozás meg vigyorgás. Egyik nő meg is jegyezte, hogy azt hitte amerikai vagyok én is, annyira jó az angolom. Nem tudom, hogy ezt miből szűrte le, talán mert tökéletesen ejtem ki a "nice to meet you" mondatot?!. De az ajtóban szerintem még azt hitte, hogy valamiféle bejárónő, esetleg rokon lehetek... Úgy döntöttem nem is nézem tovább ezt az egészet, elvonultam a szobámba.
Anyuka később bekopogott hozzám, és mondta, hogy vacsiznak, csatlakozzak. Gondoltam adok nekik még egy esélyt, nem kellett volna... Felmentem. A vendég gyerekek a benti étkező asztalnál ültek, épp kajáltak. A gyerekek néztek nagyokat, hogy ki vagyok és az egyik kislány - az anyja füle hallatára - rám mutatott, és megkérdezte, hogy ez meg kicsoda. A gyerekeim mondták, hogy az új au pairünk. Aztán mikor megint elhaladtam előttük, épp nagyon nagy nevetgélés volt. Mondom oké, bár tudtam, hogy rajtam nevetnek valamit. Kimentem a teraszra, ahol a felnőttek voltak. Anyuka kérdezte mit szeretnék enni-inni. Hely az nem volt, így álldogáltam kicsit, majd kijött a két gyerekem, és nagy szomorúan mondták, hogy a többi gyerek milyen jót nevetett azon, hogy Magyarországról jöttem, mert Magyarország angolul ugye Hungary, és úgy hangzik mint a hungry - vagyis éhes. Mondtam a gyerekeimnek, hogy ez egyáltalán nem vicces, és mondták is egyből, hogy tudják, egyáltalán nem vicces. Eléggé rossz néven vettem ezt a kinevetés dolgot is, még akkor is, ha tudom, hogy csak gyerekek.
Aztán a nagypapa szerzett nekem ülőhelyet, megkajáltam gyorsan, ittam egy kólát, és már jöttem is be a szobámba. Senki még csak rám sem nézett a host szüleimen és a nagyszülőkön kívül.
Remélem kellőképpen megmagyaráztam, hogy miért is tartom annyira álszentnek az amerikaiakat - kivéve persze néhány embert, köztük a host családomat (!). De amikor belegondolok, hogy ilyen felszínes és álszent az átlag, és a legtöbb au pair ilyen családhoz kerül, kiráz a hideg. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy az én host családom ilyen szuper.
Napközben nem sok érdekesség történt, én elvoltam, netezgéltem, skypeolgattam, időnként kicsit játszottam a gyerekekkel, nem kellett dolgoznom, így nem is tettem. :-D
A szülők ezerrel készültek az esti barbecue partyra, egyszer-egyszer felmentem, és segítettem kicsit, magyarán tiszteletemet tettem, de ennyi. Én inkább lelkesen arra készültem, hogy találkozzam a különleges vendégemmel. Kicsinosítottam a szobám, előkészültem. Aztán napközben jött az üzenet, hogy sajnos mégsem tud eljönni, mert dolgoznia kell... Hát nem mondom, eléggé rosszul érintett, mert ő volt minden bizodalmam a mai estével kapcsolatban... De megbeszéltünk egy találkozót holnapra, remélem az már tényleg össze fog jönni. :-)
Délután beszélgettem kicsit anyukával, és kérdezte, hogy mi a tervem, mikorra szeretném a vakációs hetem, stb, mert ők karácsonykor mennek Floridába, és ha szeretnék, akkor csatlakozhatok. Felcsillant a szemem, mert karácsony körülre terveztem én is a vakációs hetem a számomra egyik legfontosabb emberrel. Le is beszéltük anyukával, hogy valószínűleg december 20-án érkezik majd a vendégem, és velem lesz egészen január 3-ig. Vagyis 2 teljes hétig! A tervekről egyelőre nem mesélnék, még elég sok mindentől függ a dolog, de minden erőmmel azon leszek, hogy megvalósítsam őket. :-)
És a végére hogy miért ezt a címet adtam a bejegyzésnek:
Este 6-kor kezdődött a party, a vendégek el is kezdtek szépen sorjában szállingózni. Az emberek gyakorlatilag rám sem néztek, nem is köszöntek, míg anyuka el nem kezdett egyesével mindenkinek bemutatni. Akkor volt nagy mosolygás, meg ÁÁÁÁÓÓÓÓ Hungary-zás, de ennyi. Levegőnek néztek, én meg az ilyet nem szeretem. Nagyon gáz volt például amikor én nyitottam ki az ajtót, és a beözönlő (felnőtt!!!) emberek annyit sem mondtak, hogy "hi", de amikor anyuka bemutatott, és mondta, hogy ő az új au pairünk, ment a nagy csodálkozás meg vigyorgás. Egyik nő meg is jegyezte, hogy azt hitte amerikai vagyok én is, annyira jó az angolom. Nem tudom, hogy ezt miből szűrte le, talán mert tökéletesen ejtem ki a "nice to meet you" mondatot?!. De az ajtóban szerintem még azt hitte, hogy valamiféle bejárónő, esetleg rokon lehetek... Úgy döntöttem nem is nézem tovább ezt az egészet, elvonultam a szobámba.
Anyuka később bekopogott hozzám, és mondta, hogy vacsiznak, csatlakozzak. Gondoltam adok nekik még egy esélyt, nem kellett volna... Felmentem. A vendég gyerekek a benti étkező asztalnál ültek, épp kajáltak. A gyerekek néztek nagyokat, hogy ki vagyok és az egyik kislány - az anyja füle hallatára - rám mutatott, és megkérdezte, hogy ez meg kicsoda. A gyerekeim mondták, hogy az új au pairünk. Aztán mikor megint elhaladtam előttük, épp nagyon nagy nevetgélés volt. Mondom oké, bár tudtam, hogy rajtam nevetnek valamit. Kimentem a teraszra, ahol a felnőttek voltak. Anyuka kérdezte mit szeretnék enni-inni. Hely az nem volt, így álldogáltam kicsit, majd kijött a két gyerekem, és nagy szomorúan mondták, hogy a többi gyerek milyen jót nevetett azon, hogy Magyarországról jöttem, mert Magyarország angolul ugye Hungary, és úgy hangzik mint a hungry - vagyis éhes. Mondtam a gyerekeimnek, hogy ez egyáltalán nem vicces, és mondták is egyből, hogy tudják, egyáltalán nem vicces. Eléggé rossz néven vettem ezt a kinevetés dolgot is, még akkor is, ha tudom, hogy csak gyerekek.
Aztán a nagypapa szerzett nekem ülőhelyet, megkajáltam gyorsan, ittam egy kólát, és már jöttem is be a szobámba. Senki még csak rám sem nézett a host szüleimen és a nagyszülőkön kívül.
Remélem kellőképpen megmagyaráztam, hogy miért is tartom annyira álszentnek az amerikaiakat - kivéve persze néhány embert, köztük a host családomat (!). De amikor belegondolok, hogy ilyen felszínes és álszent az átlag, és a legtöbb au pair ilyen családhoz kerül, kiráz a hideg. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy az én host családom ilyen szuper.
2012. augusztus 24., péntek
Zöld napok
Az előző bejegyzésem még arról szólt, hogy nem nagyon találom a helyem, és a gyerekekkel sem egyszerű, de ez az utóbbi 3 napban - mióta elment a német lány - gyökeresen megváltozott.
Szerdán reggel egyedül vittem táborba a kisebbik gyereket. Nem volt semmi gond, időben elkészült, időben elindultunk, még túl korán is értünk oda. De inkább korábban, mint késve. :-)
Utána hazajöttem, és egész délelőtt a nagyobbik gyerekkel voltam. Voltunk az iskolája játszóterén, játszottunk kinn is kicsit.
Anyuka aznap itthonról dolgozott, mert fél 12-kor indultak családostól a reptérre, hogy kivigyék a német lányt. Én itthon maradtam, amit nem is bántam, mert legalább volt 2 és fél óra szabadidőm, amit mi mással, mint skypeolással töltöttem.
Délután folytatódott a móka a gyerekekkel, gyöngyöket válogattunk, majd origamiztunk. Szerencsétlenségemre megmutattam nekik, hogy tudok hajót hajtogatni - ez számukra valamiért nagyon nagy szám volt, én meg azt hittem, hogy ilyet mindenki tud... Onnantól kezdve elkezdtünk hajókat gyártani, iszonyatos mennyiségen... Szerda este megcsináltam vagy húszat.
Fürdetésnél, vacsizásnál nem volt semmi gond, mintagyerekek voltak, hála az égnek. :-D Korábban volt vacsi, mint a megszokott, mert a nagyobbik gyerek el akart menni anyukával a container store-ba dobozt venni a gyöngyöknek. Anyuka mondta neki, hogy persze, amint apuka hazaért munkából. Apuka késett több mint fél órát, volt is irgum-burgum neki. :-D Anyuka eléggé ki volt akadva miatta, mert nem is telefonált... Igen, itt anyuka az abszolút főnök, de szerintem a legtöbb családban. :-)
Csütörtökön reggel elvittem a kicsit táborba - ismét egyedül, majd ugyanúgy fél 12-ig kellett a nagyobbikkal játszanom, és szórakoztatnom. Aznap apuka "dolgozott" itthonról, de nemigen csinált semmit, csak gépezgetett, telefonálgatott egyet-kettőt, meg elment egyszer, hogy a rákoknak vegyen valamit. Szóval ennyire dolgozott. :-D
Dél körül ismét volt szabadidőm, amíg apuka elvitte a gyerekeket fodrászhoz, meg ebédelni is. Én ismét csak skype-oltam itthon. Lehet, hogy ez unalmasan hangzik, de nekem borzasztóan fontos, hogy legalább egy kicsit beszélhessek a családommal.
Fél 2 körül ért haza apuka a gyerekekkel, és a kicsi nagyon rosszul volt. Apuka bezabáltatta pizzával meg fagyival. Volt is emiatt veszekedés este anyuka és apuka között... Egyébként egy hihetetlenül békés, vidám és szeretetteljes család, csak becsúsznak ilyen napok. Na de hol nem? :-)
Délután jó sokat játszottam a gyerekekkel, kint is voltunk elég sokat, próbáltam lefárasztani őket, de a probléma az, hogy én előbb elfáradok, mint ők. :-D
Este apuka készített vacsorát, na de ez is elég viccesen alakult. Amíg én fürdettem a gyerekeket, apuka eltűnt, és mivel fürdés után van vacsi, gondoltam akkor főzök valamit. Már épp nekiálltam, amikor beállít apuka, hogy a boltban volt, és a vacsihoz vett alapanyagokat. Na mondom nagyszerű, szólhattál is volna. Azt mondta, hogy ő szólt, bár ezt kétlem, mert biztos, hogy tudta, hogy a fürdőszobában vagyok a gyerekkel, és biztos nem hallott olyat, hogy kikiabálok, hogy oké, menjél csak a boltba... Egy pillanatra kiakadtam miatta, de aztán le is pergett rólam. Fejlődök. :-D
Pont vacsora előtt esett haza anyuka, együtt megkajáltunk, majd lementem a gyerekekkel a lenti nappaliba hallgatni, ahogy zongoráznak, míg a szülők fenn veszekedtek. Kicsit kínos volt, de próbáltam elterelni a gyerekek figyelmét, mert tudom, hogy nem jó, ha hallják az ilyet.
Fektetés után leültem anyukával kicsit beszélgetni, majd apuka is csatlakozott, és előadták tök viccesen, hogy az egyik gyerek ezt a rossz tulajdonságot örökölte tőled, a másik meg azt. Tényleg vicces volt, de tudom, hogy valójában igaz... Ez talán kicsit furcsának tűnhet kívülről szemlélve, de anyuka és apuka két hihetetlenül különböző ember. Talán erre mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ismerős valakinek? :-D
A mai napon nem kellett a kicsit táborba vinnem, apuka vitte el reggel, én meg maradtam egész délelőtt itthon a nagyobbikkal. Fél 12-től volt a kicsinek a táborában egy amolyan táborzáró műsor. Nagyon aranyosan énekeltek és táncoltak. Én mentem el rá a nagyobbik gyerekkel, mert a szülők sajnos nem tudtak. De felvettük nekik az egészet videóra.
A műsor után hazajöttünk, megebédeltettem őket, majd játszottunk. Újabb hajók... Már legalább 50-nél járunk.
Anyuka és apuk 3/4-ed 2-kor értek haza, mert mentünk a nagyobbik gyerek iskolájába ilyen beiratkozás félére. Felvettük a könyvcsomagját, megnéztük az osztálytermét, találkoztunk a tanárával, az osztálytársakkal, az osztálytársak családjaival. Én voltam az egyetlen au pair, furán is néztek rám egyesek. :-D Anyuka bemutatott mindenkinek, aki számít: a tanárnőnek és a gyerekek barátainak szüleinek. Nagyon vicces volt, mikor mondta anyuka, hogy és ő itt a mi csodálatos új au pairünk Magyarországról. Mindenki csak ÁÁÁÓÓÓÓ-zott és vigyorogva kezet rázott velem - mintha tudnák mi az a Magyarország. Néha annyira kellett nevetnem az ilyeneken... :-D
Volt egy kisebb vásár is, ahol meglepően olcsóak voltak a dolgok. Persze minden az iskola emblémájával volt ellátva. Az én családom is vett füzetet, naptárat, de voltak kulacsok, és rengeteg póló. Én is kaptam egy rózsaszín pólót, de nagyon vicces volt, hogy apuka kereste nekem a méretet, és kezdtük az M-nél, ami hatalmas volt, és lementünk a gyerek méretig, ami még mindig kicsit nagy rám. Na de most komolyan, mekkora a normál méretű gyerek Amerikában? :-D
A suli után uszodába mentünk családostól, a kicsinek volt úszás órája, addig apuka és a nagyobbik gyerek úszkáltak kicsit. Majd anyuka elment, és egyedül maradtam a gyerekekkel és apukával. Megvártam míg befejezik a pacsálást, majd jöttünk haza. Kicsit később anyuka is hazaért. Vásárolni volt, mert holnap hatalmas barbecue party lesz nálunk. Jönnek a nagyszülők és a szomszédok, és egy különleges vendég hozzám, de ezt nem lövöm le előre. :-)
Más nem történt a napokban, és igazából ma sem akartam még bejegyzést írni, mert annyira érdekes dolog nem történt, csak már többen kérték, hogy írjak, szóval csak tessék, csak tessék, lehet olvasni. :-D
Szerdán reggel egyedül vittem táborba a kisebbik gyereket. Nem volt semmi gond, időben elkészült, időben elindultunk, még túl korán is értünk oda. De inkább korábban, mint késve. :-)
Utána hazajöttem, és egész délelőtt a nagyobbik gyerekkel voltam. Voltunk az iskolája játszóterén, játszottunk kinn is kicsit.
Iskolaudvar
Játszótér - semmi különleges
Furcsa gomba a játszótéren
Anyuka aznap itthonról dolgozott, mert fél 12-kor indultak családostól a reptérre, hogy kivigyék a német lányt. Én itthon maradtam, amit nem is bántam, mert legalább volt 2 és fél óra szabadidőm, amit mi mással, mint skypeolással töltöttem.
Délután folytatódott a móka a gyerekekkel, gyöngyöket válogattunk, majd origamiztunk. Szerencsétlenségemre megmutattam nekik, hogy tudok hajót hajtogatni - ez számukra valamiért nagyon nagy szám volt, én meg azt hittem, hogy ilyet mindenki tud... Onnantól kezdve elkezdtünk hajókat gyártani, iszonyatos mennyiségen... Szerda este megcsináltam vagy húszat.
Fürdetésnél, vacsizásnál nem volt semmi gond, mintagyerekek voltak, hála az égnek. :-D Korábban volt vacsi, mint a megszokott, mert a nagyobbik gyerek el akart menni anyukával a container store-ba dobozt venni a gyöngyöknek. Anyuka mondta neki, hogy persze, amint apuka hazaért munkából. Apuka késett több mint fél órát, volt is irgum-burgum neki. :-D Anyuka eléggé ki volt akadva miatta, mert nem is telefonált... Igen, itt anyuka az abszolút főnök, de szerintem a legtöbb családban. :-)
Csütörtökön reggel elvittem a kicsit táborba - ismét egyedül, majd ugyanúgy fél 12-ig kellett a nagyobbikkal játszanom, és szórakoztatnom. Aznap apuka "dolgozott" itthonról, de nemigen csinált semmit, csak gépezgetett, telefonálgatott egyet-kettőt, meg elment egyszer, hogy a rákoknak vegyen valamit. Szóval ennyire dolgozott. :-D
Dél körül ismét volt szabadidőm, amíg apuka elvitte a gyerekeket fodrászhoz, meg ebédelni is. Én ismét csak skype-oltam itthon. Lehet, hogy ez unalmasan hangzik, de nekem borzasztóan fontos, hogy legalább egy kicsit beszélhessek a családommal.
Fél 2 körül ért haza apuka a gyerekekkel, és a kicsi nagyon rosszul volt. Apuka bezabáltatta pizzával meg fagyival. Volt is emiatt veszekedés este anyuka és apuka között... Egyébként egy hihetetlenül békés, vidám és szeretetteljes család, csak becsúsznak ilyen napok. Na de hol nem? :-)
Délután jó sokat játszottam a gyerekekkel, kint is voltunk elég sokat, próbáltam lefárasztani őket, de a probléma az, hogy én előbb elfáradok, mint ők. :-D
Este apuka készített vacsorát, na de ez is elég viccesen alakult. Amíg én fürdettem a gyerekeket, apuka eltűnt, és mivel fürdés után van vacsi, gondoltam akkor főzök valamit. Már épp nekiálltam, amikor beállít apuka, hogy a boltban volt, és a vacsihoz vett alapanyagokat. Na mondom nagyszerű, szólhattál is volna. Azt mondta, hogy ő szólt, bár ezt kétlem, mert biztos, hogy tudta, hogy a fürdőszobában vagyok a gyerekkel, és biztos nem hallott olyat, hogy kikiabálok, hogy oké, menjél csak a boltba... Egy pillanatra kiakadtam miatta, de aztán le is pergett rólam. Fejlődök. :-D
Pont vacsora előtt esett haza anyuka, együtt megkajáltunk, majd lementem a gyerekekkel a lenti nappaliba hallgatni, ahogy zongoráznak, míg a szülők fenn veszekedtek. Kicsit kínos volt, de próbáltam elterelni a gyerekek figyelmét, mert tudom, hogy nem jó, ha hallják az ilyet.
Fektetés után leültem anyukával kicsit beszélgetni, majd apuka is csatlakozott, és előadták tök viccesen, hogy az egyik gyerek ezt a rossz tulajdonságot örökölte tőled, a másik meg azt. Tényleg vicces volt, de tudom, hogy valójában igaz... Ez talán kicsit furcsának tűnhet kívülről szemlélve, de anyuka és apuka két hihetetlenül különböző ember. Talán erre mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ismerős valakinek? :-D
A mai napon nem kellett a kicsit táborba vinnem, apuka vitte el reggel, én meg maradtam egész délelőtt itthon a nagyobbikkal. Fél 12-től volt a kicsinek a táborában egy amolyan táborzáró műsor. Nagyon aranyosan énekeltek és táncoltak. Én mentem el rá a nagyobbik gyerekkel, mert a szülők sajnos nem tudtak. De felvettük nekik az egészet videóra.
A műsor után hazajöttünk, megebédeltettem őket, majd játszottunk. Újabb hajók... Már legalább 50-nél járunk.
Anyuka és apuk 3/4-ed 2-kor értek haza, mert mentünk a nagyobbik gyerek iskolájába ilyen beiratkozás félére. Felvettük a könyvcsomagját, megnéztük az osztálytermét, találkoztunk a tanárával, az osztálytársakkal, az osztálytársak családjaival. Én voltam az egyetlen au pair, furán is néztek rám egyesek. :-D Anyuka bemutatott mindenkinek, aki számít: a tanárnőnek és a gyerekek barátainak szüleinek. Nagyon vicces volt, mikor mondta anyuka, hogy és ő itt a mi csodálatos új au pairünk Magyarországról. Mindenki csak ÁÁÁÓÓÓÓ-zott és vigyorogva kezet rázott velem - mintha tudnák mi az a Magyarország. Néha annyira kellett nevetnem az ilyeneken... :-D
Volt egy kisebb vásár is, ahol meglepően olcsóak voltak a dolgok. Persze minden az iskola emblémájával volt ellátva. Az én családom is vett füzetet, naptárat, de voltak kulacsok, és rengeteg póló. Én is kaptam egy rózsaszín pólót, de nagyon vicces volt, hogy apuka kereste nekem a méretet, és kezdtük az M-nél, ami hatalmas volt, és lementünk a gyerek méretig, ami még mindig kicsit nagy rám. Na de most komolyan, mekkora a normál méretű gyerek Amerikában? :-D
Új pólóban
Más nem történt a napokban, és igazából ma sem akartam még bejegyzést írni, mert annyira érdekes dolog nem történt, csak már többen kérték, hogy írjak, szóval csak tessék, csak tessék, lehet olvasni. :-D
2012. augusztus 21., kedd
Nem épp zöld nap
Hogy megmagyarázzam a címet: ennél a családnál az a szokás, hogy minden este megkérdezik, hogy milyen volt a napod? A zöld azt jelenti, hogy nagyon jó, a sárga éppen elment egynek, a piros pedig hogy nagyon rossz. Reggel apuka mindig úgy köszön el, hogy 'have a green day!", vagyis legyen zöld napod. Nekem tetszik ez a szokás. :-)
A mai napról:
A reggel elég jól indult, felkeltem reggel, nekem kellett egyedül megreggeliztetni a gyerekeket, és a kicsinek összekészíteni az ebédes dobozát. A német lánnyal elvittük a kicsit táborba, mi hazaugrottunk, mert én nem reggeliztem, gyorsan ettem valamit, és már indultunk is, mert a nagyobbik gyerekkel ma megmutatták nekem, hogy hogyan tudom használni a metrót. Mentünk 3 megállót, kiderült, hogy a rossz helyen szálltunk le, ezért mentünk még egy megállót. A német lány elment venni valamit az egyik boltba, aztán hazametróztunk. A metrójegyek nem nagyon akartak ma működni, fennakadtunk miatta párszor, de időben visszaértünk így is. Elmentem a nagyobbik gyerekkel Starbucks-ozni amíg a német lány elment a bankba, hogy megszüntesse a számláját. Egy smoothy-t ittam, ami szörnyű rossz volt - sose többet! Starbucks után elmentünk a táborba felvenni a kisebbik gyereket, majd hazajöttünk. A takarítónő még itt volt, és épp a konyhát takarította, így várnunk kellett az ebéddel kicsit. Aztán gyorsan megebédeltünk, és volt 1 órám szabad. Természetesen skype-olással töltöttem. :-) Nagyon jó volt a családommal beszélni, főleg mert tegnap sem és előtte sem nagyon tudtam.
Utána ismét munkába álltam, és végtelennek tűnő játék következett. Egyedül voltam a gyerekekkel, szóval nem volt egyszerű, de hozzá kell szoknom...
Fél 6-kor kezdődtek a problémák a kisebbik gyerekkel. Minden nap este fél 6-kor van a fürdés idő, és a kicsi az istennek nem akart fürdeni és hallgatni rám. Még szerencse, hogy még itt volt a német lány, és tudott még segíteni. Holnap már nem fog...
Fürdetés után nem sokkal megérkeztek a szülők, hoztak csirkét és krumplit vacsorára, mert az a német lány kedvence. Beszélgettem kicsit a szülőkkel, és mondtam, hogy nem volt éppen zöld nap a mai, de mondták, hogy ne aggódjak, lesz ez még rosszabb is...
Vacsi előtt ajándékosztás volt - a német lány utolsó napja miatt. Én is kaptam ajándékot. Nagyon figyelmes, hogy rám is gondolt. Anyuka és a német lány gyakorlatilag ugyanazt vették ajándékba egymásnak: egy-egy fotókönyvet, amiben még a képek is ugyanazok. Örömködtek egymásnak, én meg csak mosolyogtam. Nem tudom, hogy valaha is fognak-e annyira szeretni, mint őt. Vacsi után elment a család fagyizni. Én nem akartam menni, úgy gondoltam, hogy jobb ha nélkülem mennek, hogy rendesen elbúcsúzhassanak, beszélhessenek a közös élményekről anélkül, hogy nekem mindent meg kellene magyarázni.
Addig én a kimosott ruháimat elpakolgattam, kiszótáraztam néhány dolgot, elvoltam. Most pedig nézem a tévét kicsit, és megyek aludni. Minden este - olyan 3 napja 10 körül sikerül nagyon elálmosodni, ami nagyon jó, mert azt jelenti, hogy végre átálltam. :-) Lehet, hogy ez előbb is megtörtént volna, ha az orientáción van elég időm aludni. De ott épp csak erre nem volt idő... Bár azt hiszem így is örülhetek, hogy csak 1 hét kellett az átálláshoz. Van olyan, akinek egy hónap szükséges. Szerencsés vagyok. :-)
A mai napról:
A reggel elég jól indult, felkeltem reggel, nekem kellett egyedül megreggeliztetni a gyerekeket, és a kicsinek összekészíteni az ebédes dobozát. A német lánnyal elvittük a kicsit táborba, mi hazaugrottunk, mert én nem reggeliztem, gyorsan ettem valamit, és már indultunk is, mert a nagyobbik gyerekkel ma megmutatták nekem, hogy hogyan tudom használni a metrót. Mentünk 3 megállót, kiderült, hogy a rossz helyen szálltunk le, ezért mentünk még egy megállót. A német lány elment venni valamit az egyik boltba, aztán hazametróztunk. A metrójegyek nem nagyon akartak ma működni, fennakadtunk miatta párszor, de időben visszaértünk így is. Elmentem a nagyobbik gyerekkel Starbucks-ozni amíg a német lány elment a bankba, hogy megszüntesse a számláját. Egy smoothy-t ittam, ami szörnyű rossz volt - sose többet! Starbucks után elmentünk a táborba felvenni a kisebbik gyereket, majd hazajöttünk. A takarítónő még itt volt, és épp a konyhát takarította, így várnunk kellett az ebéddel kicsit. Aztán gyorsan megebédeltünk, és volt 1 órám szabad. Természetesen skype-olással töltöttem. :-) Nagyon jó volt a családommal beszélni, főleg mert tegnap sem és előtte sem nagyon tudtam.
Utána ismét munkába álltam, és végtelennek tűnő játék következett. Egyedül voltam a gyerekekkel, szóval nem volt egyszerű, de hozzá kell szoknom...
Fél 6-kor kezdődtek a problémák a kisebbik gyerekkel. Minden nap este fél 6-kor van a fürdés idő, és a kicsi az istennek nem akart fürdeni és hallgatni rám. Még szerencse, hogy még itt volt a német lány, és tudott még segíteni. Holnap már nem fog...
Fürdetés után nem sokkal megérkeztek a szülők, hoztak csirkét és krumplit vacsorára, mert az a német lány kedvence. Beszélgettem kicsit a szülőkkel, és mondtam, hogy nem volt éppen zöld nap a mai, de mondták, hogy ne aggódjak, lesz ez még rosszabb is...
Vacsi előtt ajándékosztás volt - a német lány utolsó napja miatt. Én is kaptam ajándékot. Nagyon figyelmes, hogy rám is gondolt. Anyuka és a német lány gyakorlatilag ugyanazt vették ajándékba egymásnak: egy-egy fotókönyvet, amiben még a képek is ugyanazok. Örömködtek egymásnak, én meg csak mosolyogtam. Nem tudom, hogy valaha is fognak-e annyira szeretni, mint őt. Vacsi után elment a család fagyizni. Én nem akartam menni, úgy gondoltam, hogy jobb ha nélkülem mennek, hogy rendesen elbúcsúzhassanak, beszélhessenek a közös élményekről anélkül, hogy nekem mindent meg kellene magyarázni.
Addig én a kimosott ruháimat elpakolgattam, kiszótáraztam néhány dolgot, elvoltam. Most pedig nézem a tévét kicsit, és megyek aludni. Minden este - olyan 3 napja 10 körül sikerül nagyon elálmosodni, ami nagyon jó, mert azt jelenti, hogy végre átálltam. :-) Lehet, hogy ez előbb is megtörtént volna, ha az orientáción van elég időm aludni. De ott épp csak erre nem volt idő... Bár azt hiszem így is örülhetek, hogy csak 1 hét kellett az átálláshoz. Van olyan, akinek egy hónap szükséges. Szerencsés vagyok. :-)
2012. augusztus 20., hétfő
Aug. 20. amerikai módra
A mai nap volt az első, amit tényleg munkával töltöttem. Reggel fél 8-ra készen kellett lennem, hogy a gyerekeket összekészítsük, megreggeliztessük, és egyéb reggeli dolgok. Utána elvittük a kisebbiket táborba, aztán hazajöttünk, és elküldtek egyedül vezetni. Elmentem a CVS-be, mert szükségem volt egy-két dologra. A GPS kissé bekevert a dzsindzsába, az időt is benéztem, és ami még gázabb, hogy nem ismertem fel az au pair telefon csengőhangját, amikor hívtak. Amikor meg már felismertem, nem tudtam melyik gombbal kell felvenni. Nem vagyok ekkora analfabéta, ez csak egy olyan telefon, amin túl sok gomb van, és nem volt egyértelmű a számomra. A lényeg, hogy addig szerencsétlenkedtem, hogy késve értem haza, és emiatt a nagyobbik gyerek késve ért oda a zongora órájára. Emiatt nagyon rosszul éreztem magam, még sírtam is, gyorsan el is panaszkodtam a családomnak, hogy mekkora rakás szerencsétlenség vagyok. Aztán hazaért a német lány a nagyobbik gyerekkel, és megnyugtattak, hogy nincs semmi gond, nem kell izgulni.
Ezután elmentünk a kisebbik gyerekért a táborba, hazajöttünk, készítettem nekik ebédet, majd játszottunk kicsit. Aztán már mennünk is kellett, mert a kisebbik gyereket úszásra kellett vinni. Amíg az ő órája tartott, én kinn játszottam a nagyobbik gyerekkel.
Úszás után hazajöttünk, de egy kis idő után megint úton voltunk, mert a kisebbik gyereknek zongora órája volt. Amíg ő zongorázott, én kinn játszottam a nagyobbikkal.
Ezután hazajöttünk, vacsoráztak a gyerekek, játszottunk, és kitört a veszekedés!!! Ezt leszámítva a gyerekek nagyon jól viselkedtek ma, megértették, hogy csendben kell maradniuk a kocsiban, mert nekem oda kell figyelnem a GPS-re és az útra, és segítettek is nekem mindenben. Este azon vesztek össze, hogy társasjáték után az egyik gyerek véletlenül beverte a fejét a másik gyerek könyökébe. Egyáltalán nem volt vészes a dolog, és tényleg véletlen volt, de ez elég volt nekik, hogy összevesszenek. Egyenes út a Time Out-hoz. Ez azt jelenti, hogy mindkét gyereknek el kellett vonulnia a saját szobájába 15 perce. Én még örültem is neki, mert legalább megtanultam, hogy kell használni a time out-ot, és kezelni ilyen helyzeteket.
A time out alatt a német lánnyal elkezdtünk vacsizni, majd hazaért anyuka. Beszámoltunk neki mindenről, persze tőle is bocsánatot kértem a reggeli dolog miatt, és leült velünk vacsizni.
Vacsi után befutott apuka is egy nagy-nagy meglepivel. Gondolom olvasta a neten, hogy mai nap különleges a magyaroknak, és azt gondolta olyasmi, mint itt a július 4. Azt hitte, hogy ekkor a Szovjetuniótól való függetlenségünket ünnepeljük, de felvilágosítottam, hogy nem. :-)
Vett szülinapi tortát és csillagszórót. Elénekeltük a Happy Birthday to Hungary-t, és kimentünk, mert szerzett valahonnan tűzijátékot - ami egyébként ebben az államban illegális - és azt is eldurrantotta. Meggyújtottuk kinn a többi csillagszórót is, majd bejöttünk megenni a tortát. Sajnos képet nem készítettem róla, mert furán vette volna ki magát, ha leszaladok a fényképezőmért, szóval nem tudom megmutatni nektek. De nagyon kedves gesztus volt ez (is) a részükről, nagyon nagyra értékelem. :-)
Ezután elmentünk a kisebbik gyerekért a táborba, hazajöttünk, készítettem nekik ebédet, majd játszottunk kicsit. Aztán már mennünk is kellett, mert a kisebbik gyereket úszásra kellett vinni. Amíg az ő órája tartott, én kinn játszottam a nagyobbik gyerekkel.
Úszás után hazajöttünk, de egy kis idő után megint úton voltunk, mert a kisebbik gyereknek zongora órája volt. Amíg ő zongorázott, én kinn játszottam a nagyobbikkal.
Ezután hazajöttünk, vacsoráztak a gyerekek, játszottunk, és kitört a veszekedés!!! Ezt leszámítva a gyerekek nagyon jól viselkedtek ma, megértették, hogy csendben kell maradniuk a kocsiban, mert nekem oda kell figyelnem a GPS-re és az útra, és segítettek is nekem mindenben. Este azon vesztek össze, hogy társasjáték után az egyik gyerek véletlenül beverte a fejét a másik gyerek könyökébe. Egyáltalán nem volt vészes a dolog, és tényleg véletlen volt, de ez elég volt nekik, hogy összevesszenek. Egyenes út a Time Out-hoz. Ez azt jelenti, hogy mindkét gyereknek el kellett vonulnia a saját szobájába 15 perce. Én még örültem is neki, mert legalább megtanultam, hogy kell használni a time out-ot, és kezelni ilyen helyzeteket.
A time out alatt a német lánnyal elkezdtünk vacsizni, majd hazaért anyuka. Beszámoltunk neki mindenről, persze tőle is bocsánatot kértem a reggeli dolog miatt, és leült velünk vacsizni.
Vacsi után befutott apuka is egy nagy-nagy meglepivel. Gondolom olvasta a neten, hogy mai nap különleges a magyaroknak, és azt gondolta olyasmi, mint itt a július 4. Azt hitte, hogy ekkor a Szovjetuniótól való függetlenségünket ünnepeljük, de felvilágosítottam, hogy nem. :-)
Vett szülinapi tortát és csillagszórót. Elénekeltük a Happy Birthday to Hungary-t, és kimentünk, mert szerzett valahonnan tűzijátékot - ami egyébként ebben az államban illegális - és azt is eldurrantotta. Meggyújtottuk kinn a többi csillagszórót is, majd bejöttünk megenni a tortát. Sajnos képet nem készítettem róla, mert furán vette volna ki magát, ha leszaladok a fényképezőmért, szóval nem tudom megmutatni nektek. De nagyon kedves gesztus volt ez (is) a részükről, nagyon nagyra értékelem. :-)
2012. augusztus 19., vasárnap
Egy hete Amerikában
Nem kell megijedni, nem fogok minden nap írni, pláne nem egy nap 3-4 bejegyzést is közzé tenni, csak most sok dolog történik velem, ezért írok annyit. :-)
Szóval a mai napról: reggeli után elmentünk DC-be anyukával, a német lánnyal meg a két gyerekkel. Nagyon jó volt látni egy-két dolgot, amiket eddig csak filmekben. És pláne jó volt, hogy a gyerekek is ott voltak, mert a kicsi például végig fogta a kezem. Nagyon aranyos volt.
Először a Lincoln Memorialt néztük meg:
A Lincoln Memoriallal szemben van a Washington Monument:
Ezt nagyon jó volt élőben látni, mert egyik kedvenc filmem a Forrest Gump, és itt játszódik az egyik jelenete.
Innen elsétáltunk a Vietnam Veteran Memorial-hoz:
Ennyi nevezetességet néztünk meg csak, mert ahogy a képeken is látszik, nagyon felhős volt az ég, és kicsivel az utolsó állomás után el is kezdett szakadni az eső. Egy étteremben megebédeltünk, és jöttünk haza.
Itthon kicsit skypoltam a családommal, majd délután elmentünk anyukával a CVS-be, és egy csomó más boltba, Végig én vezettem, és sokat is beszélgettünk. Megdicsért, hogy jól vezetek. :-) Én meg megosztottam vele, hogy kissé rosszul érzem magam amiatt, hogy nem tudom jól kifejezni magam angolul. Vagy nem annyira jól, ahogyan szeretném. Mondta, hogy ne aggódjak emiatt, mert a következő hetekben meredeken fog javulni. Csak nekem rossz érzés még mindig. De a mai nap sokkal-sokkal jobban telt, mint a tegnapi. Az is jó nap volt, csak én voltam elkenődve kicsit.
Azt elfelejtettem írni, hogy reggel, ahogy elhúztam a reluxát az egyik nappaliban, megláttam egy kolibrit!!!! Már jól indult a nap. :-) A másik dolog meg, hogy itt mindenhol mókusok és bambik vannak. A nevezetességeknél a parkban rengeteg mókust láttam, és az úton hazafelé egy komplett bambi család szaladt át előttünk az úton. Wow, Amerika... :-)
Szóval a mai napról: reggeli után elmentünk DC-be anyukával, a német lánnyal meg a két gyerekkel. Nagyon jó volt látni egy-két dolgot, amiket eddig csak filmekben. És pláne jó volt, hogy a gyerekek is ott voltak, mert a kicsi például végig fogta a kezem. Nagyon aranyos volt.
Először a Lincoln Memorialt néztük meg:
A Lincoln Memoriallal szemben van a Washington Monument:
Ezt nagyon jó volt élőben látni, mert egyik kedvenc filmem a Forrest Gump, és itt játszódik az egyik jelenete.
Innen elsétáltunk a Vietnam Veteran Memorial-hoz:
Itthon kicsit skypoltam a családommal, majd délután elmentünk anyukával a CVS-be, és egy csomó más boltba, Végig én vezettem, és sokat is beszélgettünk. Megdicsért, hogy jól vezetek. :-) Én meg megosztottam vele, hogy kissé rosszul érzem magam amiatt, hogy nem tudom jól kifejezni magam angolul. Vagy nem annyira jól, ahogyan szeretném. Mondta, hogy ne aggódjak emiatt, mert a következő hetekben meredeken fog javulni. Csak nekem rossz érzés még mindig. De a mai nap sokkal-sokkal jobban telt, mint a tegnapi. Az is jó nap volt, csak én voltam elkenődve kicsit.
Azt elfelejtettem írni, hogy reggel, ahogy elhúztam a reluxát az egyik nappaliban, megláttam egy kolibrit!!!! Már jól indult a nap. :-) A másik dolog meg, hogy itt mindenhol mókusok és bambik vannak. A nevezetességeknél a parkban rengeteg mókust láttam, és az úton hazafelé egy komplett bambi család szaladt át előttünk az úton. Wow, Amerika... :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)