Kulcskérdés

Az utóbbi napokban mindenki azt kérdezi tőlem, hogy hogy vagyok, hogy érzem magam Amerikában? Azt hittem, hogy a blogomból elég jól lejött a válasz, de ha nem, akkor most kifejtem Nektek részletesen. :-)
Szóval köszönöm szépen az érdeklődést, nagyon jól vagyok, nagyon jól érzem magam, boldog vagyok itt, és még mindig azt gondolom, hogy szuper host family-t választottam. :-)
Ja, hogy honvágyam van-e? Nincs... Bár ez attól függ, hogy mit nevezünk honvágynak. Nem vágyom haza, de a családom borzasztóan hiányzik. Viszont óriási könnyebbség, hogy szinte minden nap tudunk beszélni skype-on, így mindig naprakészek vagyunk minden történésről.
Elég részletes voltam? :-)

És akkor lássuk mi történt a héten:
Hétfőn még itt volt a nagyi, hogy "segítsen" nekem, ugyanis apuka aznap reggel Bostonba utazott egy konferenciára, de este már jött is haza. A nagyi segítsége annyiban kimerült, hogy reggel ő vitte suliba a nagyobbik gyereket, és délután ő vette fel. Aztán papíron szabad voltam délután 5-től 8-ig, ez idő alatt a nagyinak kellett volna a gyerekeket felügyelni, de ez pont a fürdetés és vacsora idő a gyerekekkel, és bizony elkelt a segítségem, így ott maradtam dolgozni. Aztán este még volt egy köröm egészen fél 11-ig, amíg apuka elment vacsorázni a nagyival. De ez nem igazi munka, mert a gyerekkel nem kellett foglalkoznom, hisz ők már aludtak, csak fenn kellett lennem, hogy ha bármi történik, meghalljam. Apukáék kicsivel fél 11 előtt hazaértek, és én végre mehettem is aludni. :-)

Kedden reggel a nagyi hazautazott, és délután végre hazaért anyuka Ohioból, és már nem is megy vissza. Nagyon örültem neki, mert azért mégis minden más, ha ő is itt van. Apukával sincs az égvilágon semmi bajom, csak anyuka jobban menedzseli az itthoni dolgokat. Apuka hajlamos elfelejteni tök fontos dolgokat, emiatt elég gyakran bocsánatot is kér anyukától és tőlem. :-D

Ajándék anyukától:

A képeslapra ez a szöveg volt írva:
"Köszönöm az összes extra türelmedet és kemény munkádat az utazásaim alatt az utóbbi pár héten. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy függhetek tőled, amikor távol vagyok (vagyis támaszkodhatok rád). Nagyszerű munkát végeztél!"

A legtöbb au pair csak csodálkozik, amikor mesélem, hogy milyen jó a kapcsolatom a host családommal. Tudom, hogy ez nem a szokásos, és hogy nagyon-nagyon szerencsés vagyok. De azt is hozzá kell tenni, hogy én is keményen dolgozom, és sokszor túlórázom, de így, hogy ennyire megbecsülnek, nagyon megéri. Nagyon jó, hogy én itt nem alkalmazott vagyok, hanem családtag. :-)

Aztán kedden jöttek a festők is, hogy végre kifessék a játszószobát és a nagyobbik gyerek szobáját. Úgy volt megbeszélve velük, hogy legkésőbb délután 2-ig lelépnek, mert nekem akkor kell indulnom felvenni a gyerekeket a suliból. Na ők 2-kor még nagyon is itt voltak, és nekem kellett szólni nekik, hogy ugyan menjenek már, mert nekem is mennem kell, és be kell zárnom a házat. Kicsit késve ugyan, de időben odaértem az iskolához, így nem lett belőle semmi gond. :-)

Szerdán az égvilágon semmi nem történt napközben, így arról nem is tudok mondani nektek semmit. Este is csak annyi esemény volt, hogy elkezdtem zaklatni Bebét, hogy vasárnap csináljunk együtt valamit, de erről még nem nyilatkozom, mert semmi sem fix. :-)

Csütörtökön délelőtt találkoztam azzal a magyar lánnyal, akivel együtt utaztunk ki Amerikába, és valójában csak pár percre lakunk egymástól, de eddig nem sikerült összehozni egy találkozót sem az orientáció óta. Nagyon jó volt vele beszélgetni, és látni, hogy ő is ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint én. :-)
Csütörtökön este volt az International Night a nagyobbik gyerekem iskolájában, amire nagyon-nagyon el szerettem volna menni, de eléggé rosszul éreztem magam, így a szülők javasolták, hogy inkább pihenjek itthon. Ez a megfázás hullám egyébként úgy tűnik az egész családon végigmegy. Kezdte a kicsi, aztán én, a nagyobbik gyerek, és most anyuka is beállt a sorba. Jó lenne már végre kigyógyulni belőle, mert már nagyon unom. :-D

Pénteken nem kellett reggel korán kezdenem, mert a nagyobbik gyerekemnek nem volt iskola, és 10-ig apuka ügyelt rá. 10-től álltam szolgálatba, és akkor kezdődött a gyerek playdate-je is az egyik osztálytársával. A kislány időben meg is érkezett, és kb 2 perc alatt akkora felfordulást csináltak, mintha bomba robbant volna. Szépen elvoltak együtt, bár elég durván játszottak, simán földhöz vágták egymást, és mikor mondtam, hogy hagyják abba, nem hallgattak rám. Aztán mindenáron tévézni akartak, de mivel a gyerekem reggel már kihasználta az aznapi tévé idejét, nem engedtem. Meg egyébként sem azért vannak együtt, hogy tévézgessenek, hanem hogy játszanak. A kislány nagyon akaratos volt, nagyon nehezen fogadta el, amit mondtam neki... Alig vártam, hogy elmenjen. Ki is borultam miatta (és egy félreértés miatt), de sikerült elég hamar lenyugodni. Utána már szépen elvoltam a nagyobbik gyerekkel, és később a kicsivel is. Este jó kis fejmosást kapott a nagyobbik gyerek a playdate miatt, és az a kislány többet nem jöhet hozzánk playdate-re.
Az este apukának volt egy interjúja a BBC-nek. Csak egy pár perc volt az egész, addig én a gyerekekkel elvoltam. Az interjú után meg a gyerekekkel bolondozott. Annyira vicces volt, hogy az egyik percben még komoly szakértőként nyilatkozik a BBC-nek, a következő pillanatban meg a gyerekeivel mókázik. :-D
Kicsivel utána anyuka is hazaért, megbeszéltük a nap eseményeit, majd elvonultam megírni a suliba a házimat, és egyéb dolgaimat intézni.

Nagyon rövid volt ez a hét is, legalábbis nagyon gyorsan eltelt. A hétvégétől ismét nagyon sokat (elsősorban feltöltődést) várok. Remélem sikerrel járok majd. :-)