2012. október 14., vasárnap

Suli, cluster meeting, múzeum

Szombaton (okt. 13.) ismét suliban voltam 9-től fél 2-ig. Ez volt az utolsó előtti alkalom. Nagyon fura, hogy a 8 hetes kurzus mindjárt letelik, mert úgy érzem még csak most kezdtem el... Na persze azzal, hogy ennek a kurzusnak vége, nem jelent szabad szombatokat, ugyanis terveim szerint be fogok iratkozni a következő kurzusra is. Vagyis újabb 8 szombatomat fogom ott tölteni. Nem mondom, hogy a legjobb iskola, és hogy hú de sokat fejlődtem volna, mert ez nem igaz, viszont nagyon kedvelem az osztálytársaimat és a tanáromat, és még mindig nem kerül annyira sokba, mint mondjuk bármelyik másik suli. Plusz itt nem kell ismét szintfelmérőt írnom és újabb könyvet vennem, ami megint csak egy vagyonba kerülne. Szóval sok érv szól amellett, hogy maradjak, így maradni is fogok. :-)
Az ebédszünetben ismét a Whole Food-ba mentünk kajálni, majd - igaz hogy már vége volt az ebéd szünetnek, de Amerikában vagyunk, kit érdekel alapon - betámadtuk a Starbucks-ot, ahol ezúttal white chocolate moccha-t ittam, mert a spanyol lány szerint valami hihetetlenül finom. Hát szerintem annyira nem, és nem bántam meg, hogy csak kis adagot rendeltem...

Sheila=Csilla, lehet nevet kéne változtatnom...

Egy röpke 20 perces extra szünet után folytattuk az órát a suliban, aminek már relatíve hamar vége is lett, majd ki-ki útjára indult.
Én hazavittem a német lányt, majd a spanyol lánnyal elmentünk az amerikaiak által olyan nagyon imádott DSW-ba (hatalmas cipő- és táskabolt). Hát komolyan mondom annyi ronda cipőt még életemben nem láttam mint ott... Persze volt egy két tetszetősebb darab is, de egyik sem fogott meg annyira, hogy máris de azonnal megvegyem. Onnan üres kézzel távoztunk.
Ezután célba vettük a Montgomery Mall-t. Ott vissza kellett cserélnem méretprobléma miatt 2 múlthéten vásárolt felsőt az Old Navy-ben, és ha már ott voltam, vettem 2 másik felsőt is, mert készülök a télre, és a réteges ruházathoz kellenek az alapdarabok.
Az Old Navy után még szétnéztünk itt-ott, a spanyol lány is gazdagodott pár újabb darabbal, majd miután meguntuk a shoppingolást, meghívott hozzájuk, hogy náluk folytassuk a csevegést. Szóval hazavittem, megmutatta a házukat és a szobáját, kicsit még beszélgettünk, majd hazaindultam.
Itthon az üres ház fogadott, a család nem volt itthon, anyukát vitték ki a reptérre. Viszont óriási felfordulás volt (van), mert hétfőn és kedden festik a játszószobát, emiatt onnan mindent ki kellett pakolni, és az a rengeteg játék mind a nappaliba került át ideiglenesen. Óriási kupi van, és már most alig várom, hogy minden szépen rendeződjön.
A nap további részében csak pihengettem, elvoltam, nem történt semmi érdekes.
Ja és még egy kép a végére, mert szombat este még megajándékoztam magam a már régóta "jelesebb alkalomra" tartogatott Balaton szeletemmel:



Vasárnap (okt. 14.) nagyon izgalmas és eseménydús napom volt. 11-től cluster meetingem volt DC-ben. Ez egy nagyon nagy volumenű meeting volt, ugyanis 17 cluster és több mint 200 au pair vett részt rajta.



 
 A clusteren belül csapatokra voltunk osztva, kaptunk egy-egy kérdőívet és egyéb feladatokat tartalmazó borítékot, majd útnak eredtünk felfedezni a várost. Csinálnunk kellett pár képet a híres épületekről, beszerezni egy étteremből villát, kanalat, kést, szalvétát és ketchupot, képeket szerezni Barack Obamáról és Mitt Romney-ról, illetve valamit egy múzeumból, és azt hiszem ennyi. Elég jó mókának tűnt az elején, de az én csapatom nem volt a legjobb. Egy dél-afrikai lány magához ragadta az irányítást, amivel nem is lett volna gond, csak szegénykém borzasztó lassú volt... Emiatt ugye a csapat is. Rengeteget gyalogoltunk (mondhatni fölöslegesen), de végül majdnem mindennel sikerült időben végezni. Egyedül ketchup-ot nem találtunk, de így utólag senkit nem érdekelt. A clusterünkön belül a másodikak lettünk (a 2 csapatból), mert ugyan egyenlő volt a pontszámunk, de mi később értünk vissza a helyszínre. Jutalmul így is kaptunk egy amerikai zászló mintás kendőt.

A verseny után Bebével elindultunk (ja, merthogy ő is ott volt, csak ő másik clusterhez tartozik), hogy együtt is csináljunk valami izgalmasat.

Teljes harci díszben: au pair póló, obamás matrica, amerikai zászló mintás kendő, és Bebe fején a csillagos fejdísz :)

Bebe próbált a spy múzeum felé terelgetni, de nekem sajnos nem volt sok energiám hozzá, így csak a közeli National American History Museum-ba mentünk. (Legközelebb Bebe, ígérem!!! :-)) )
Már a bejáratnál a biztonsági őr azzal nyitott, hogy honnan jöttünk. Mondtam, hogy Magyarországból, és megkérdezte, hogy hogy mondjuk magyarul, hogy "thank you", és táskamotozás után magyarul mondta, hogy köszönöm. Nagyon aranyos volt. :-)
Utána az ajándékboltba mentünk szétnézni és hülyülni kicsit.

 Republikánus vs. Demokrata párt


 A nap kérdése: miért árulnak kolbászkákat a múzeum ajándékboltjában?
   
 Én vettem pár képeslapot, és mikor fizetni akartam, szintén az első kérdés az volt, hogy honnan jöttem. Majd amikor fizetésnél átnyújtottam a bankkártyám, elkérték a személyimet. Ilyen még sosem történt, de abban a másodpercben eldöntöttem, hogy meg kell szabadulnom az au pair pólótól, és le kell szerelni az amcsi zászlót a táskámról. Ezt meg is tettük (Bebe is átöltözött kocka ruhába, vagyis batman-es pólóba), majd elindultunk megnézni a múzeumot. Innentől kezdve mi is amerikaiak voltunk, akik magyarul beszélnek. :-)
Először a first lady-k ruháit néztük meg, amiket az elnöki beiktatásokon viseltek:


 Jacqueline Kennedy ruhája, 1961
 Michelle Obama ruhája, 2009
 Mrs. Obama kiegészítői és cipője
Hillary Clinton ruhája, 1993

Ezután szépen sorban megnéztük a többi kiállítást is. Közben persze jókat nevetgéltünk, főleg pl mikor Bebe azt hitte egy imitált felakasztott emberre, hogy csak hintázik, vagy amikor kipróbáltunk egy nagyon régi metrókocsit, ami szinte egy az egyben megfelelt a mai napig is használt budapesti metrókocsinak. Szóval elég érdekes kiállítások voltak, íme pár kép:




Ki volt állítva egy darab a World Trade Center-ből is, de azt valahogy egyikőnk sem akarta lefényképezni. Sem a háborús kiállítást...

A múzeum utána hazafelé vettük az irányt. Bethesdában azért még megálltunk egy frozen yoghurt-ra, amit még mindig mindketten imádunk, és alaposan megpakoltuk mindenféle cukorkával, csokival és gyümölccsel a joghurtunkat. :-)

Végül hazavittem Bebét, és én is hazajöttem, ahol a nagymama fogadott (akivel még nem találkoztam). Nem beszéltem vele túl sokat, mert amikor hazaértem épp a Muzsika hangjait nézték dvd-n a gyerekekkel, és mikor benyögtem, hogy én ezt nem ismerem - azon túl, hogy egy életre elástam magam, mert neki ez a legnagyobb kedvence -  felajánlotta, hogy este megnézhetem dvd-n én is. Én meg rávágtam, hogy kösz nem... Persze biztosan alapmű meg minden, de nekem fontosabb dolgom is volt annál, mintsem hogy dvd-t nézzek. Például megírni ezt a bejegyzést. :-)

Itt most vasárnap késő este van, és holnaptól ismét kezdődik a munka... Nem tudom hogy lesz energiám végigcsinálni a hetet, de majdcsak kibírom valahogy. :-)

2 megjegyzés:

  1. Tök jó, hogy ilyen szorgalmasan beszámolsz gyorsan mindenről :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekszik az ember. :)

      Törlés