Szombaton ismét suliba mentem, hogy megkezdjem az újabb 8 hetes kurzusomat. Nagy meglepetés fogadott, ugyanis új tanárt és egy csomó új csoporttársat kaptunk. Az új tanárunkat Theo-nak hívják, és tény, hogy nagy kis cuki, de nyomába sem ér az előzőnek (már persze ha azt nézem, hogy milyen tanár, és nem a kinézetet :-D ). Kilencen vagyunk az új csoportban, ismét mindannyian au pairek. A gond ott kezdődik, hogy 2 német lány is van a csoportban, ami azt jelenti, hogy ők nem nagyon akarnak megszólalni angolul, ami eléggé ellenszenvessé teszi őket. Pedig nem az angol tudással lenne gond, ők szimplán csak ilyenek. Rajtuk kívül van még 1 mexikói, 1 brazil, 1 lengyel és 1 francia lány a csoportban, illetve a régiek közül a spanyol és a kínai lány. Szóval egyáltalán nem vagyok boldog, de majdcsak kialakul itt is valami, és biztos vagyok benne, hogy ez a 8 hét is hamar el fog telni. :-)
A kínai lánnyal kajáltam az ebédszünetben, és komolyan mondom az a lány nagyon fura. Már eddig is mondott/tett fura dolgokat, például ők étteremben sima natúr forró vizet (!) isznak, nem nagyon esznek tésztát, nem használnak facebookot, sosem szokott vezetni, az 5 perces kocsiút szerinte nagyon hosszú, és még sorolhatnám. Persze ezek a dolgok nem zavaróak, csak európai szemmel furcsák. :-)
Suli után jöttem is egyből haza, hogy elvégezzem az utolsó simításokat a hurrikán előtt (értsd ezalatt, hogy kimostam a ruháimat :-) ). Utána filmet néztem (Berlin Calling) németül, magyar felirattal, és végig úgy éreztem, mintha angolul lenne, vagyis gyakorlatilag fejben fordítottam angolra, de nem tudatosan.Wow, na ez a nem semmi, azt hiszem mindig is erre vágytam, hogy ilyen szinten tudjak angolul. :-)
Este 8-tól pedig dolgoznom kellett, mert a szülők elmentek vacsorázni, és elvileg fél 12-ig voltam beírva, de hazaértek már fél 11-kor, így utána már én is aludhattam. Amíg meg "dolgoztam", kiválóan elszórakoztattam magam zenehallgatással és blogírással. :-) Mikor hazajöttek a szülők, apuka kérdezte is, hogy milyen volt az este, és én nagyon-nagyon relaxáltnak éreztem magam, mondtam is neki, hogy szuper volt. :-) Nem értik ezek az amerikaiak, hogy milyen szinten lazító hatással bír, ha megtalálod a hangulatodhoz leginkább illő zenét, és azt hallgatod. Van mit tanítani nekik. :-D
Vasárnap reggel végre sikerült skypeolnom az egyik legeslegjobb barátnőmmel, aki nagyon-nagyon hiányzik, és bizony megjelentek azok a bizonyos könnycseppek, ahogy elkezdtünk beszélgetni. :-) Nagyon gyorsan eltelt az egy órácskám csacsogással, mintha csak percek lettek volna, de hát ilyen ez, amikor két jó barátnő találkozik, és van miről beszélniük. :-)
Utána volt 15 percem felöltözni, reggelizni, kávézni, és odaérni Bebéékhez. ugyanis megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt a Target-ba (olyan mint a teszkó, csak 3x akkora), hogy valami ajándékot találjunk a host gyerekemnek. Öt perc késéssel oda is értem Bebéékhez (azt hiszem superhero vagyok, hogy ilyen gyorsan sikerült összekészülnöm), ő szegény már kint várt rám kockára fagyva, de én tényleg nagyon igyekeztem. Aztán a Targetben nem találtunk semmit, de végigtaperoltunk mindent, és megállapítottuk, hogy sokkal könnyebb lenne saját magunknak ajándékot venni. Na de komolyan, ki akar (a nagyszülőket kivéve persze) 50 dollárokat elszórni egy játékra, amivel aztán a gyerek úgysem fog játszani, mert van 1000 más játéka? Hát én biztos nem...
Egy pici érdekesség a játékok között:
First Lady Barbie fekete bőrszínnel
First Lady Barbie fehér bőrszínnel
No comment...De ha már ott voltunk a Target-ban, lőttem pár érdekes képet még. A fenyegető Sandy hurrikán kapcsán a Targetban is voltak üres polcsorok, elsősorban a tartós kenyerek, az ásványvizek és a konzervek között:
A Targethoz eléggé közel van egy óriási játékbolt, ahol aztán jól kiélhettük magunkat Bebével.
Ebben a játékboltban is mindent jól körbetaperoltunk, megnézegettünk, és legszívesebben mindent felvásároltunk volna (persze magunknak), de nem lehetett...
Azért a gyerekemnek találtam megfelelő szülinapi ajándékot, ami még nagyon drága sem volt, és szerintem örülni is fog neki.
A játékboltozás utána elmentünk a Wendy's-be kajálni, ahol szuperegészséges, organikus, alacsony kalóriaszámú salátát ettünk, majd szépen mosolyogtunk, mint a jóllakott óvodások... Ha van bárki, aki ezt nem hitte el, annak bevallom, hogy valójában hamburgert ettünk sült krumplival és kólával, és röhögtünk, mint két idióta egymás poénjain. :-D
Bebe örül a kajájának :-)
Kaja közben jól megbeszéltük a világ problémáit, és persze megoldást is találtunk mindenre, szóval valójában mi fogjuk megváltani a világot. :-D
Aztán szépen lebeszéltem Bebét arról, hogy elmenjen valami író találkozóra, ugyanis Sandy barátnőnk már éreztette jelenlétét, ugyanis feltámadt a szél, egyre hidegebb lett, és minden olyan szürke volt. Már reggel is az volt, de délutánra csak még rosszabb lett minden. Így aztán hazafuvaroztam Bebét, én is hazamentem, majd beszéltem a családommal skype-on, hogy megnyugtassam őket, hogy nem lesz semmi baj. Aztán este pedig átköltöztünk a nagyiék apartmanjába, ahol jelenleg is vagyok. Az egész egyébként úgy néz ki, mint egy hotel. A lakás is nagyon-nagyon szép és jó nagy, tök jó lenne egy ilyenben lakni, persze egyedül, vagy max egyvalakivel, nem pedig egy komplett családdal. :-D
A gyerekeknek hétfőn és kedden nem lesz suli a hurrikán miatt, úgyhogy lesz munkám bőven. Az előrejelzések szerint kedden vagy szerdán tudunk majd hazaköltözni, ha minden rendben lesz otthon, vagyis egy fa sem dől rá a házunkra, és áram is lesz a házban. Itt most elég nagy biztonságban vagyunk, itt nincsenek fák a közelben, és a vezetékek is a föld alatt mennek, nem valószínű, hogy elmenne az áramunk. Reméljük a legjobbakat, és hogy Sandy nem okoz túl nagy károkat. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése