2012. október 12., péntek

Agent C. színre lép

Gondolom magyarázatra szorul a cím... Nos ez egy vicces sms-ből ered, amit anyuka küldött nekem az egyik nap (részletek lentebb), de őszintén szólva a hét teljesítéséhez bizony minden ügynöki képességemet össze kellett szednem. Nagyon nehéz héten vagyok túl, és sajnos előre tudom, hogy a következő sem lesz sokkal könnyebb... Na de ne szaladjunk ennyire előre, csak szépen sorjában. :-)

Hétfőn (okt. 8.) a kisebbik gyerekemnek nem volt suli a Columbus Day maitt (amikor is azt ünneplik az amerikaiak, hogy Christopher Columbus megérkezett Amerikába - bővebben erről itt), így reggel nem is kellett korán kezdenem dolgozni, csak fél 9-kor. Apuka itthonról "dolgozott" egész nap, anyuka meg előző nap elutazott, ezért apuka koordinálta a reggelt. Persze én is felébredtem nagyon korán, mert a gyerekek hangosak voltak, és feltétlen zongorázniuk is kellett, amíg én alszom, így esélyem nem volt pihenni. Fél 9-kor munkába álltam, és fél 11-ig dolgoztam. Utána volt egy 3 órás pihenőm, amit ismételten skypeolással és mosással töltöttem. Délután elég jól elszórakoztattam a kisebbik gyereket, együtt mentünk felvenni a nagyobbikat a suliból, és itthon is minden rendben ment. Apuka főzött curry-s csirkét, így a vacsira sem volt gondom. Együtt négyesben megkajáltunk, még kicsit elvoltam a családdal, majd szolidan levonultam a lenti nappaliba netezgélni. A család meg jött utánam. :-D Ugyanis a zongora a lenti nappaliban van, és a gyerekek zongorázni akartak, apuka meg jött velük. Közben telefonáltam anyukával, megbeszéltük a másnapot, nevetgéltem a gyerekekkel, majd szépen magamra hagytak, mondván, hogy ez már bőven a pihenő időm. (Milyen aranyosak :-D) Utána még netezgéltem kicsit és gyűjtöttem az energiát a másnapra.

A kedd (okt. 9.) a totális szétesés napja volt. A kisebbik gyerekemnek még mindig nem volt suli, de hála a jó égnek a nagynak volt. Szóval egész nap műben voltam, szünet nélkül dolgoznom kellett. Reggel ismét csak fél 9-kor kellett kezdenem dolgozni. Addigra már a nagyobbik teljesen el volt készülve a sulira, de rávettem, hogy gyakoroljon még pár percet a zongorán. Ezért persze jó sokat kellett vitáznom vele, de akkor és ott nem érdekelt. Utána elsétáltam vele az iskolába, majd hazajöttem, és délig tartó játék következett a kicsivel. Elkezdtem tanítgatni magyarul, mert nagyon fogékony rá, és érdekli is. Már el tud számolni 5-ig magától, és pár alapszót is tud. Nagyon büszke vagyok rá, és irtó cuki, ahogyan magyarul "beszél". Nem tudom tudjátok-e, de youtube-on fenn van a VUK angolul, teljes verzióval (LINK). Azt is elkezdtem nézetni vele, és nagyon tetszett neki. Befejezni sajnos nem tudtuk, mert délután 1-re jött az egyik osztálytársa playdate-re, és előtte még ebédelnie is kellett. Szóval ebéd után nem sokkal megérkezett az osztálytársa, majd egy bő másfél órán keresztül elvoltak együtt. Közben én felügyeltem őket. Azután nem sokkal, hogy elment az osztálytársa, indultunk is felvenni a suliból a nagyobbik gyereket. Hazajöttünk, én nekiálltam ismét tojásos nokedlit készíteni, mert a gyerekeknek nagyon ízlett, apuka meg nem volt itthon legutóbb mikor készítettem, így gondoltam jó választás lesz ismét. És jól döntöttem, mert apukának is nagyon ízlett, bár azt mondta csirke íze van. :-D Lehet a tojás miatt? Nem tudom, de jót nevettem rajta.
Na és a végére, hogy miért estem szét megint. Egyrészt a fáradtságtól, mert nagyon sokat kellett dolgoznom az utóbbi napokban és nem volt lehetőségem eleget aludni. Aztán a gyerekekkel is extra nehéz most, mert anyuka nincs itthon, és nagyon hiányzik nekik. Emiatt sokat veszekednek, makacskodnak, és nem nagyon hajlandóak rám hallgatni. És végül mert érzem, hogy kezdek lebetegedni (a kisebbik gyerek már két napja szipog, és lehet, hogy elkaptam tőle - miért nem használnak az amerikaiak zsebkendőt?). Viszont 7 órakor apuka leparancsolt gyakorlatilag a szobámba, hogy pihenjek csak, mert túl sokat dolgozok. Még el akartam mosogatni, és a gyerek másnapi ebédjét összekészíteni, de mondta, hogy majd ő megcsinálja. Első körben kinevettem, mert sosem szokott a gyerekeknek ebédet készíteni a suliba, de tényleg komolyan gondolta, még listát is írt, hogy miket és hova pakoljon a gyereknek. :-D
Plusz kaptam ismét apró kis jutalmat a sok munkámért cserébe: egy amolyan kupon félét, nem egyszerű elmagyarázni, így csak annyit mondok, hogy gyakorlatilag meghívtak frozen yogurtra. :-)
Szóval munka után levonultam a szobámba, teletömtem magam gyógyszerrel, netezgéltem, elvoltam a nap további részében. 

Szerdán (okt. 10.) már végre a kisebbik gyerekemnek is volt iskola, így szabad voltam 9-től 1-ig. Előtte azért volt egy köröm a nagyobbik gyerekkel, ugyanis DC-be vittem dokihoz, majd a sulijába, de most szerencsére időben visszaértünk. A relax time-om szépen csendesen, de baromi gyorsan eltelt. Délután felvettem a kicsit a sulijából, majd itthon megnéztük az angol Vuk-nak a végét, amit még előző nap kezdtünk el. Ha van bárki, aki gondolkodott rajta, hogy megnézi ezt a mesét angolul is, mert az olyan jó móka, ne tegye! Borzasztó volt angolul... Ja, ha nem hiszed, akkor nézz csak bele nyugodtan, de előre szólok, hogy én megmondtam! :-D
A nap további része (is) problémamentesen zajlott szerencsére. Anyuka késő este végre hazaért Ohióból, így csütörtöktől még inkább minden a rendes kerékvágás szerint zajlott. Nagy hurrá! :-)

A csütörtök (okt. 11.) már eleve rosszul indult, mert a gyerekek csak reggel találkoztak az anyukájukkal, és emiatt szinte teljesen kezelhetetlenek voltak. Azt hittem szétszakad a fejem, olyan veszekedés volt reggel. A nagyobbik gyerek nagyon csúnyán viselkedett az anyjával, de valószínűleg csak mert figyelemhiányban szenvedett. Én azért elég jól tudtam kezelni a helyzetet, és mindkét gyerek időben készen volt az iskolára, és oda is értek időben. Írtam is anyukának egy sms-t reggel még ezzel a szöveggel, hogy "a lehetetlen küldetés teljesítve", mire ő azt válaszolta, hogy "good job Agent C.!", vagyis "jó munkát végeztél C. ügynök!". (innen származik a bejegyzésem címe) :-D
Aztán a jól megszokott relax time-om következett, amit egy pár órára megzavartak az ablakszerelők (létezik ez a szó magyarul????), ugyanis ki kellett cserélni az ablakot a játszószobában.
Délután felvettem a gyerekeket suliból, majd mentünk beszéd órára, és végül haza. Itthon már nem sok érdekesség történt, eléggé jól tudtam kezelni ismét a helyzeteket, szóval büszke vagyok magamra. :-) 

A péntek (okt. 12.) már mondhatni lazán eltelt. Reggel azért megvolt a szokásos harcom a kicsivel, ugyanis szokása, hogy konkrétan rátör a szüleire, míg ők öltözködnek, készülődnek munkába, én meg nyilván nem megyek utána a szülők szobájába... Ma időben visszahúztam a gyereket, így nem tudott bemenni a szüleihez, ezért volt nagy visítás meg sírás, de engem már nemigen hatott meg... A lényeg, hogy időben összekészítettem őt is, meg utána a nagyobbik gyereket is. Napközben ismét csak elment az időm a nagy semmivel, majd picivel korábban indultam a kicsiért a sulijához, mert még be kellett ugranom a postára. Azt gyorsan letudtam, a gyereket hazafuvaroztam, majd elsétáltunk a nagyobbik gyerekért, hazajöttünk, a nagyobbik gyereket apuka felvette itthon, és mentek szülinapi bulira, én meg itthon maradtam a kicsivel. Gyorsan eltelt az a kis idő, és apuka már itthon is volt a pizzavacsorával. Szépen hármasban megvacsiztunk, majd kb az utolsó falatoknál anyuka is hazaesett. Megbeszéltük a nap eseményeit, jókat nevetgéltünk, egészen szépen telt el a nap.

Hogy összegezzem kicsit a hetet, nagyon-nagyon fáradt vagyok, és hiába szedem marokszám a gyógyszert, nem vagyok jobban... Igyekszem kicsit többet pihenni a hétvégén és feltöltődni picit (egész jó kis programok várnak rám, de majd meglátjuk mi sül ki belőle. :-) ). Hajrá Agent C.! :-D

Ja és az lemaradt, hogy épp mikor ezeket a sorokat írom van 2 teljes hónapja, hogy megérkeztem Amerikába. Nagyon gyorsan és eseménydúsan telt ez a két hónap, és kíváncsian várom a folytatást. Állítólag a 3. hónap egyenlő a mélyponttal. Valahogy úgy képzelem, mint a kapcsolatokban a bűvös hetedik évet (bár azt még nem volt alkalmam megtapasztalni...). Sokan mondják, hogy az a vízválasztó, az au paireknek meg a harmadik hónap. Meglátjuk mi lesz, egyelőre én nagyon is jól érzem itt magam. :-)

4 megjegyzés:

  1. Le a kalappal előtted. Nem semmi, ahogy tudod kezelni a gyerekeket. :) Nem lesz majd gond a sajátokkal. ;)
    A mexikóiak sem használnak pzs-t - volt egy mexikói cserediákunk gimiben...
    Szép hétvégét! Gyógyulgass, és élvezd is a hétvégét! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Évi!
      Köszönöm az elismerést és a jó kívánságokat! :)
      Ez a zsebkendő használat (vagyis nem használat) kikészít. Annyira undorító ahogy szipognak, és néznek kerek szemekkel, amikor a kezükbe nyomom a zsepit, mert szerintem nem is tudják hogy kell használni...
      Neked is szép hétvégét! :)
      Puszi

      Törlés
  2. Szia Csilla!

    Rácáfolnék arra, hogy a 3. hónap a mélypont. Nekem a 3. hónap volt eddig a legkirályabb és a legszuperebb! :-) Folyamatosan ívelt felfelé az első hónaptól kezdve, és most járok ugye 3 és fél hónapnál és egyértelműen kijelenthetem, hogy a 3. volt eddig a legjobb. :-) Vagy csak lehet, hogy én vagyok az a kivétel, aki erősíti a szabályt? :)

    VálaszTörlés
  3. Szia Kriszta!
    Bízom benne, hogy én is a kivételek közé fogok tartozni. Örülök nagyon, hogy ilyen jól érzed magad! További fantasztikus hónapokat kívánok neked! :)

    VálaszTörlés