Cherry blossomos froyo

Ezt a bejegyzést drága Tesókámnak ajánlom figyelmébe, különösen mert épp ma ünnepli a 27. születésnapját, és neki szeretnék kedveskedni az egymillió virágos képemmel. :-)

Boldog Szülinapot Tesó!!! :-)

Na és akkor az események: mivel a múlthét hétköznapjairól nagyjából beszámoltam az előző 2 bejegyzésemben, így most azzal nem is húzom az időt, ugorjunk is egyből a hétvégére, az úgyis sokkal izgalmasabban telt. :-)

Szombaton találkoztam Renivel, azzal a magyar lánnyal, akivel múlt hétvégén is, aki még csak pár hete érkezett ide a környékre. Vele mentem be DC-be cherry blossomot nézni, amiről mesélni nem is igazán érdemes, mert a képek mindent elmondanak.

Háttérben a Jefferson Memorial

Cherry fák a Potomac-folyó partján

Potomac-folyó part

Embertömeg a Jefferson Memorial-nál

Thomas Jefferson

Reni strandol :-)

A folyó túlpartján (az a fehér szikla) a Martin Luther King Jr. Memorial

Élvezem a gyönyörű tavaszi időt

Magnólia fa és aranyeső

Franklin Delano Roosevelt Memorial

Emberáradat

Hát ahogy így nézem kicsit megszaladt a kezem a képfeltöltésnél, de annyira nagyon szép volt az egész - ahogyan ti is láthatjátok, hogy egy jó képet sem akartam kihagyni. :-)
A tömeg egyébként hatalmas volt, sokszor nehéz volt kerülgetni az embereket, de mindenképp megérte. Hatalmasat sétáltunk, el is fáradtunk rendesen, de szuper élmény volt az egész. Ezen a héten is szeretnék majd még visszamenni, és ismét végigjárni, mert sok fa még nem volt kinyílva, és biztos még ennél is csak még csodálatosabb lesz az egész. Szóval mondhatjuk, hogy számíthattok még egy cherry blossom-os bejegyzésre. :-)

Mikor sétáltunk visszafelé a metróhoz, megpillantottunk pár gyönyörű tulipánt is, azokról is jön most pár kép:

Vasárnap délután Bebével találkoztam, mert hetek óta nem találkoztunk már. Na jó, csak kb 2 hete, de sokkal többnek tűnt. Nem is tudom mi lesz velünk, amikor már ő hazamegy, én meg még mindig itt leszek, és esélyünk sem lesz hónapokig sem találkozni. De ilyenekre még nem is gondolok inkább, mert eléggé elszomorít a dolog.
Szóval vasárnap találkoztunk, elmentünk vacsizni egyet a szokásos helyünkre, a Panda expresszbe, ahol a szokásos menünket ettük, a narancsos csirkét. Mivel zárás előtt pár perccel értünk oda, és elég lassan is ettünk, mert volt téma bőven, amiket feltétlenül meg kellett beszélnünk, majdnem ránk zárták az éttermet. És ami még elriasztóbb, hogy majdnem belőlünk készült a másnapi narancsos csirke is. :-D Ezen legalább fél órát nevetgéltünk, főleg, miután úgy rohantunk ki az étteremből, hogy nem akarunk a másnapi orange chicken-ek lenni. :-D

A pandázás után még kifejezetten kívántunk egy kis froyo-t is, ezért elmentünk Bethesda belvárosába, a kedvenc froyo-s helyünkre, és mivel benn nem volt már hely, kinn meg még kiválóan pulcsis idő volt, leültünk egy padra, és ott ettük meg a kis froyo-inkat.

Így néz ki egy teljesen egészséges froyo :-D

Szuper jó kis hétvégém volt ismét, nagyon jól éreztem magam. De újabb hét kezdődött, és megint elindult a visszaszámlálás a következő hasonlóan szuper hétvégéig, amit már most nagyon várok. :-)
Szép hetet kívánok mindenkinek! ;)

And the award goes to...

És a világ legrosszabb reggelének járó díjat kapja.... A mai! Gratulálok! :-D

Felébredtem ma reggel 6-kor, amikor is feltűnt, hogy az órám nem világít. Gyorsan csekkoltam az időt a telefonomon - innen tudom, hogy pontosan 6 óra 8 perc volt -, hogy meggyőződjek róla, hogy nem aludtam el vagy ilyesmi, majd kipróbáltam az éjjeli lámpám, hogy működik-e és körülbelül 10 másodperc alatt leesett, hogy bizony nincs áram. Egyből elfogott a pánik, hogy NINCS ÁRAM, ami azt jelenti, hogy NINCS INTERNET, és hát azt nem mondom, hogy függő vagyok - pedig de - de internet nélkül el vagyok vágva mindenkitől. KATASZTRÓFA!!!

Próbáltam visszaaludni kicsit, és nyugtatgatni magam, hogy bizony még 6.45-ig, amikor fel szoktam kelni, még visszajöhet az áram, de nem sok sikerrel jártam. Aztán eljött 6.45, felkeltem, és bizony még mindig nem volt áram. Gyorsan összekaptam magam, mert gondoltam, hogy attól még ugyanolyan napunk lesz, mint a többi, csak épp áram nélkül. Anyukával összefutottam a lépcső tetején, gyorsan megbeszéltük, hogy mi a helyzet, majd mondhatni normál körülmények között munkába álltam. A különbség annyi volt, hogy egy zseblámpával és egy viharlámpával butáskodtam, mikor a gyereknek segítettem felöltözni.

Aztán eljött a reggeliztetés ideje, amikor is leesett, hogy ha nincs áram, akkor NINCS KÁVÉ sem! Anyuka próbált segíteni a helyzeten, készített nekem és saját magának instant kávét, amit próbáltunk ihatóvá tenni azzal, hogy tejet öntöttünk bele, de nem sikerült. Életem legrosszabb kávéja volt, és talán 2 kortyot ha meg bírtam inni belőle. Pedig komolyan szükségem lett volna rá. Az első kortynál anyuka figyelte is az arcom, aztán percekig csak rajtam nevetett, hogy milyen fejet vágtam be. Tényleg nagyon rossz volt az a kávé. Mindenki képzelje el a legrosszabbat, amit életében ivott, és azt triplázza meg. Na talán most sejthetitek, hogy milyen volt. :-D

Szóval kávé nélkül maradtam reggel, és a gyerekek sem voltak a legjobb hangulatukban - vagy nekem nem volt elég türelmem ebben a helyzetben hozzájuk. Akkor készültem csak ki igazán, mikor a nagyobbik gyerek elkezdett azon viccelődni, hogy reméli az iskolájában sincs áram (ami egyébként itt van az utca végében, szóval teljesen esélyes volt, hogy ez a helyzet) és nem lesz ma tanítás. Meg egész jövőhéten sem, mert már nagyon un iskolába járni. Haha, a kis aranyos. :-D De nekem is lejátszódott a fejemben, hogy mi lesz ebben a helyzetben, és na bizony az lett volna csak igazi katasztrófa. :-D
Aztán hála a jó égnek, vagy a nagyinak, az áram visszajött 8.20-kor, pontosan abban a pillanatban, amikor a nagyi megérkezett. Kisebb örömtáncot lejtettem, készítettem egy kávét magamnak, gyorsan megittam,  összeszedtem a gyereket, és mentünk egy kis reggeli testmozgásra, vagyis futni a baseball pályára. Mert miért ne. :-D Na jó, valójában nem poénból csináltuk, hanem mert anyuka által ki lett adva az utasítás, hogy a gyereknek kell egy kis mozgás reggelre, ugyanis sok probléma volt vele a héten, és kell neki az az energia levezetés. Először úgy éreztem, hogy jóval nagyobb büntetés ez nekem, mint a gyereknek, de be kell vallanom, nagyon jó volt az a reggeli kis futás. Lehet ezután rendszeresíteni fogjuk. :-)

Ahogy a futásból hazajöttem, örömmel láttam, hogy nemcsak az áram jött vissza, az internet is, ami miatt ismételten örömtáncot lejtettem, és úgy döntöttem, hogy írok nektek a reggeli kis kalandomról, csak hogy kihasználjam az internet adta lehetőségeket. :-D

Most nyilván azt gondoljátok, hogy nem is volt ez annyira rossz reggel, lehetett volna sokkal rosszabb is, például ha a gyerekek tényleg nem mennek suliba vagy nem jön vissza az áram egész nap, vagy ha az áram vissza is jön, az internet nem (ilyen volt már...), de tény, hogy én elég rosszul éltem meg. Komolyan vetekszik azzal a reggellel, amikor esett 3 milliméter hó, és amiatt bezártak az iskolák, szóval kiegyezhetünk egy megosztott legrosszabb reggelért járó díjban. :-D

Tavaszi szünet és passover

Elnézést kérek mindenkitől, amiért eddig nem jelentkeztem. Mondanám, hogy jó indokom van rá, de nem így van. Egyszerűen csak nem volt kedvem írni, negatív hangvételű bejegyzést meg nem akartam. Hogy végül ez milyen lett, az kiderül, ha végigolvassátok. Én igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni. :)

A tavaszi szünet egyáltalán nem vicces vagy "fun". A lehető legkevésbé sem. Amennyiben nem hisztek nekem, gyertek el au pairnek Amerikába, vigyázzatok szünet nélkül, napi legalább 8-9 órát 2 energiával túlságosan is túltelített kisfiúra, és valószínűleg egyet fogtok érteni velem. :-D

Gondolom lejött mennyire élvezetesen telt a múlthetem, de tisztában vagyok vele, hogy lehetett volna sokkal rosszabb is az egész. Például még 2 nap szünet a következő hétből is. Ja, hogy ez így is történt? Igen kérem, így volt. Nagy hurrá... :-D

Az egész helyzetet rosszabbította, hogy a héten passover hét volt. A passover - magyarul pészah - egy zsidó ünnep, és ha valaki valaha is látta az Egyiptom hercege (LINK) című mesét, tudja miről van szó. A lényeg annyi, hogy ilyenkor a zsidók 8 napon át nem esznek kovász tartalmú kenyeret és semmi olyasmit, ami tartalmaz gabonát, hogy ezzel is emlékezzenek a szabadulásukra Egyiptomból. Vagyis 8 napon át nem ettünk tésztát, kenyeret, vagy bármiféle kekszet. De mielőtt kétségbeesnétek, hogy akkor hogy-hogy nem haltunk éhen, itt a magyarázat: nagyon jó kis üzletet csináltak ebből az egész ünnepből az okos emberek. :-D Van már passover safe mac and cheese, tészta, chicken nuggets és rágcsálnivalók is. Ezek direkt olyan speciális összetevőkből készülnek, amik ilyenkor is fogyaszthatóak a zsidók számára. Az ízük persze annyira nem finom, de ehető. Emellett rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, sajtot és tojást ettünk, szóval nem is volt rossz annyira az egész, de nekem jó magyar létemre nagyon hiányzott a kenyér. :-D

Pászka, amit kenyér helyett ettünk

Én egyébként ehettem volna rendes kaját, de nem tettem, mert nem akartam gonosz lenni a családdal. Nyilván nekik is hiányoztak a normális ételek, és nem esett volna jól nekik szerintem, ha én ott eszem előttük. Szóval nem tettem, és jelentem, túléltem a dolgot. Sőt, még talán fogytam is kicsit az egésszel, úgyhogy mondhatjuk, hogy még jó is volt. :-D

A hét - a passover mellett - a nagyszülők látogatásával indult. Ők az atlantai nagyiék voltak, velük még most találkoztam először, de nagyon szimpatikusak voltak. Eredetileg mi látogattuk volna meg őket, de nem tudtunk elmenni host apuka közelgő térdműtéte miatt, így ők jöttek. Hála nekik, nem kellett annyira nagyon sokat dolgoznom minden áldott nap, de így is hihetetlen lassan teltek az órák általában.

Kedden például voltunk a nagyszülőkkel és a gyerekekkel a National Building Museumban, ami annyira nem volt nagy móka a számomra, de volt sok érdekesség a gyerekeknek. Ők jól is érezték magukat, meg igazából nekem is jó volt kimozdulni. :-)

Továbbá kedden nagyon nagy örömömre csomagot kaptam a családomtól, tele mindenféle finom magyar jósággal, aminek sajnos nagy része már el is fogyott azóta.

Pénteken dél körül a család lelépett Virginiába, és csak szombat este jöttek haza. Egyedül voltam itthon, ami nagyon-nagyon szokatlan volt számomra - nem is tudtam éjjel aludni. Ilyen még sosem volt, fura volt, hogy nagyon csöndes a ház. De igyekeztem kihasználni az egyedüllétet, beszereztem egy üveg bort, és kellemesen eltöltöttem az estémet itthon. :-)

Mivel Bebe a héten Floridában volt, nem tudtuk együtt tölteni a hétvégét, meg úgy egész héten sem nagyon tudunk beszélni. A hétvégén nem is nagyon mozdultam ki, sokat skypeoltam a családommal és barátokkal, illetve a vakációs hetem tervezgettem. Vasárnap találkoztam egy magyar lánnyal, aki 3 hete érkezett ide a szomszédos kis városkába. Eredetileg plázázást terveztünk, mert neki sok dologra lett volna szüksége, de nagy-nagy meglepetésünkre - a húsvét miatt - a pláza zárva volt, így egy subway-ben kötöttünk ki, és egy-egy hatalmas szendvics mellett ismerkedtünk. :-)

A húsvét egyébként nekem mondhatni teljesen kimaradt, majdnem el is felejtkeztem az egészről, mígnem anyukámtól jött egy üzenet, hogy otthon kifőtt a sonka és elkészült a franciasaláta. :-D Hát abból sajnos nem ehettem, de volt itt finom pászka, meg passover safe mac and cheese. Hmmm... :-D Illetve a gyerekeim festettek tojást a nem zsidó nagyival, így az is kicsit húsvéti volt, és kaptam egy csomag nagyon amerikai húsvéti édességet. :-)

Ahogy korábban említettem, ezen a héten hétfőn és kedden sem volt iskola a gyerekeknek, ami annyit jelent, hogy nekem iszonyú fárasztó és szörnyen hosszú napjaim voltak. Csak a rengeteg kávé tudott életben tartani, átlag napi 4 nagy bögrényi, de volt, hogy 5 is lecsúszott.

Első kávé kedden - amit még jó pár követett

Viszont szerdán (tegnap) konkrétan örömtáncot lejtettünk anyukával, amikor a gyerekek végre iskolába mentek. :-D Érdekes módon a kávéadagom is drasztikusan csökkent, tegnap már csak 2 bögrével ittam. :-D
Olyan hihetetlenül jó, hogy megint minden visszaállt a normális kerékvágásba. Hosszú volt ez a tavaszi szünet, nagyon hosszú. De konzekvenciaként annyit tudok elmondani, hogy a tavaszi szünetben a legjobb dolog, hogy már végre vége van. :-D

Spring break forever!

Többen is felhívták rá a figyelmem a héten, hogy kevés képet teszek közé a blogomban, amivel igazából én nem értek egyet, mert legutóbb is szerintem elég sokat szúrtam be, de hogy örüljetek, most még többet fogok. :-)

Gyorsan eltelt a hetem, megint csak nem sok izgalommal. Kedden hajnalban hazaért apuka a külföldi útjáról, aminek mindenki nagyon örült. A gyerekek olyannyira megzavarodtak, hogy csak a baj volt velük egész héten a suliban. Tény, hogy nem tesz jót nekik, hogy az apukájuk alkalmanként eltűnik egy-egy hétre, de hát ilyen a munkája, muszáj néha elutaznia. Viszont annál nagyobb öröm mikor hazajön. De ahogy utaltam is rá, most a rossz viselkedést váltotta ki a gyerekekből. Volt itt minden, verekedés az iskolában, beszólogatás a tanároknak és tiszteletlen viselkedés, de a hét vége felé már lenyugodtak szerencsére. :-)

Nézzük inkább a vidámabb témát, a hétvégét. Ezúttal végre nem kellett dolgoznom, teljesen szabad hétvége. Hurrá! :-D És ami még nagyobb hurrá: Bebének is teljesen szabad volt a hétvégéje. :-D Így nyilván kitaláltátok már, hogy együtt töltöttük, és csupa móka és kacagás volt az egész. :-)

Szombaton reggel - hogy édesanyáink kívánságát teljesítsük - elmentünk DC-be cherry blossom-ot nézni. Habár tudatában voltunk annak, hogy valószínűleg a blossomot még nem fogjuk látni, mert az előrejelzések szerint 2 hetet késik idén a virágzás, elmentünk, és megnéztük mi a helyzet. De még az egész előtt tettünk egy gyors Subway-es kitérőt, mert éhesek voltunk, és ott mindig nagyon finomak a szendvicsek. :-)

A metróállomás előtt épp bontottak egy épületet, amit mindenki megállt csodálni, mi is. Hogy miért volt érdekes? Olyan hangja volt az egésznek, mintha robbantgatnák, meg is ijedtünk kicsit, de utóbb kiderült, hogy csak a másik oldalról egy nagy munkagép adja ki a robbantgatós hangot. Illetve vízzel locsolták az egészet, hogy ne legyen nagy por. Nem is volt. :-)

 Miután kicsodálkoztunk magunkat, ismét metróra ültünk, és bementünk DC belvárosába, oda, ahová az összes turista megy. Csak hogy lássátok mennyire komoly látványosság ez a cseresznyefa virágzás ünnep DC-ben, lefotóztam nektek, hogy még a jegykezelő gépek is fel voltak virágmatricázva a metróállomáson:

Szerintem nagyon aranyos, nekem nagyon tetszett. :-)

Igazából fogalmunk sem volt, hogy hol vannak azok a bizonyos cseresznyefák, és nagyon szeles, hideg is volt az idő, ezért közel álltunk hozzá, hogy lefotózunk egy kopasz fát, és mindenkivel elhitetjük, hogy még mindössze ennyi látható az egészből, és hazamegyünk. :-D De nem tettük, mert tudtuk, hogy az olvasói igényeket ki kell elégíteni - főleg bizonyos anyai nyomást éreztünk, így továbbmentünk. Rémlett, hogy sok olyan képet láttunk a cseresznyefákkal, amelyeken a Washington Monument és a Jefferson Memorial látható, így azokat céloztuk meg. Tettünk egy hatalmas kört a Washington Monument körül, ahol láttunk pár fát, de azok még "gyerek" fák voltak, és nem is voltunk benne biztosak, hogy cseresznyefák. :-D
De láttuk a Fehér-házat egy teljesen új szögből, és elborzadva láttuk, hogy felálványozták a Washington Monumentet. :-(

 
Hogy ez miért szörnyű? Mert hogy lehet majd most szép képeket készíteni róla a cseresznyefa virágokkal? Én megpróbáltam a lehetetlent, és még a gyerekfák ágai közül készítettem egy képet:

Ez nyilván szebb lesz majd, amikor a virágok ki is lesznek nyílva, de a felállványozás mindenhogy rontja a képet. Sajnos. :-( 

Elsétáltunk a Jefferson Memorial-hoz is, ahol végre megtaláltuk az igazi szép cseresznyefákat is, de még ezek is csak rügyes állapotban voltak.

Egy rövid séta után belecsöppentünk a cherry blossom fesztiválba. Volt színpadon éneklő együttes, vásár, üzenetküldési lehetőség a japánoknak és sörivási lehetőség (amivel mi nem éltünk). :-D

 Védd a fákat, ölelj meg egy hódot :-D

 Mert a fedősztorinkat mindig észben kell tartani :-D

A legeslegcukibb szuvenir :-)

Miután kicsodálkoztuk magunkat, visszametróztunk Bethesdába, majd szombat lévén elmentünk a szokásos szombati programunkra. Mert azt most nem lehetett és nem is akartuk megint kihagyni. :-D
Szétnéztünk a plázában, vettünk ezt-azt, majd moziztunk egyet. Ezúttal a Spring Breakers című filmet (trailer link) néztük meg, és hát nem voltunk elragadtatva tőle. De vicces volt, mert épp aznap tört ki a tavaszi szünet Amerikában, így pont kapóra jött ez a film. Viszont szerintem az egyetlen értékelhető dolog az egész filmben egy Black Keys betétdal volt, de nagyon rossz volt maga a cselekmény, a story, a színészek is, nem volt mondanivalója, értékelhetetlen egy film, ne nézzétek meg. De a filmben elég sokszor elhangzott egy mondat: "Spring break, spring break forever!!" Ez megtetszett - innen a bejegyzés címe is. :-)

Mozi utána Bebe hazahozott, és aktívan készültünk a másnapra egy kiadós alvással. :-) Csakhogy egészen másnap reggel olyan fél 11-ig mi magunk sem tudtuk, hogy mi lesz a programunk, de ügyesen összehoztuk. :-) Gondolom sosem találnátok ki, de megint egy plázában kötöttünk ki. Most viszont nem azokban, amelyekben szoktuk tölteni az időnket és költeni a pénzünket. :-D Ez most egy új helyszín volt, a pláza neve pedig Potomac Mills. Ez egy nagy outlet, tele csupa jó és olcsó bolttal. Végigjártuk a nekünk tetszőket, és nagyon  büszkén kijelenthetjük, hogy semmit nem vettünk. :-D Nem azért mert nem lett volna mit, vagy mert az árakat nem találtuk megfelelőnek, csupán csak úgy működik nálunk a dolog, hogy igyekszünk minél több pénzt megspórolni, hogy amikor majd eljutunk nyaralni, akkor ne legyen probléma a pénzhiány. De szerintem ezzel minden au pair ugyanígy van. :-) Viszont garantáltan vissza fogunk még oda térni. :-)

Szóval a vasárnapunk ilyen kis nyugisan telt. Én még mindenképp meg akartam írni ezt a bejegyzést nektek ma, mert tudom, hogy az utóbbi hetekben mindig elcsúsztam, és nem akartam, hogy ez most már mindig így legyen. :-) Tehát ez így ennyi lett volna. Így az egész végére pedig még annyit, hogy nagyon szép hetet kívánok mindenkinek! Élvezzétek a tavaszi szünetet! Spring break, spring break forever! :-D