Felébredtem ma reggel 6-kor, amikor is feltűnt, hogy az órám nem világít. Gyorsan csekkoltam az időt a telefonomon - innen tudom, hogy pontosan 6 óra 8 perc volt -, hogy meggyőződjek róla, hogy nem aludtam el vagy ilyesmi, majd kipróbáltam az éjjeli lámpám, hogy működik-e és körülbelül 10 másodperc alatt leesett, hogy bizony nincs áram. Egyből elfogott a pánik, hogy NINCS ÁRAM, ami azt jelenti, hogy NINCS INTERNET, és hát azt nem mondom, hogy függő vagyok - pedig de - de internet nélkül el vagyok vágva mindenkitől. KATASZTRÓFA!!!
Próbáltam visszaaludni kicsit, és nyugtatgatni magam, hogy bizony még 6.45-ig, amikor fel szoktam kelni, még visszajöhet az áram, de nem sok sikerrel jártam. Aztán eljött 6.45, felkeltem, és bizony még mindig nem volt áram. Gyorsan összekaptam magam, mert gondoltam, hogy attól még ugyanolyan napunk lesz, mint a többi, csak épp áram nélkül. Anyukával összefutottam a lépcső tetején, gyorsan megbeszéltük, hogy mi a helyzet, majd mondhatni normál körülmények között munkába álltam. A különbség annyi volt, hogy egy zseblámpával és egy viharlámpával butáskodtam, mikor a gyereknek segítettem felöltözni.
Aztán eljött a reggeliztetés ideje, amikor is leesett, hogy ha nincs áram, akkor NINCS KÁVÉ sem! Anyuka próbált segíteni a helyzeten, készített nekem és saját magának instant kávét, amit próbáltunk ihatóvá tenni azzal, hogy tejet öntöttünk bele, de nem sikerült. Életem legrosszabb kávéja volt, és talán 2 kortyot ha meg bírtam inni belőle. Pedig komolyan szükségem lett volna rá. Az első kortynál anyuka figyelte is az arcom, aztán percekig csak rajtam nevetett, hogy milyen fejet vágtam be. Tényleg nagyon rossz volt az a kávé. Mindenki képzelje el a legrosszabbat, amit életében ivott, és azt triplázza meg. Na talán most sejthetitek, hogy milyen volt. :-D
Szóval kávé nélkül maradtam reggel, és a gyerekek sem voltak a legjobb hangulatukban - vagy nekem nem volt elég türelmem ebben a helyzetben hozzájuk. Akkor készültem csak ki igazán, mikor a nagyobbik gyerek elkezdett azon viccelődni, hogy reméli az iskolájában sincs áram (ami egyébként itt van az utca végében, szóval teljesen esélyes volt, hogy ez a helyzet) és nem lesz ma tanítás. Meg egész jövőhéten sem, mert már nagyon un iskolába járni. Haha, a kis aranyos. :-D De nekem is lejátszódott a fejemben, hogy mi lesz ebben a helyzetben, és na bizony az lett volna csak igazi katasztrófa. :-D
Aztán hála a jó égnek, vagy a nagyinak, az áram visszajött 8.20-kor, pontosan abban a pillanatban, amikor a nagyi megérkezett. Kisebb örömtáncot lejtettem, készítettem egy kávét magamnak, gyorsan megittam, összeszedtem a gyereket, és mentünk egy kis reggeli testmozgásra, vagyis futni a baseball pályára. Mert miért ne. :-D Na jó, valójában nem poénból csináltuk, hanem mert anyuka által ki lett adva az utasítás, hogy a gyereknek kell egy kis mozgás reggelre, ugyanis sok probléma volt vele a héten, és kell neki az az energia levezetés. Először úgy éreztem, hogy jóval nagyobb büntetés ez nekem, mint a gyereknek, de be kell vallanom, nagyon jó volt az a reggeli kis futás. Lehet ezután rendszeresíteni fogjuk. :-)
Ahogy a futásból hazajöttem, örömmel láttam, hogy nemcsak az áram jött vissza, az internet is, ami miatt ismételten örömtáncot lejtettem, és úgy döntöttem, hogy írok nektek a reggeli kis kalandomról, csak hogy kihasználjam az internet adta lehetőségeket. :-D
Most nyilván azt gondoljátok, hogy nem is volt ez annyira rossz reggel, lehetett volna sokkal rosszabb is, például ha a gyerekek tényleg nem mennek suliba vagy nem jön vissza az áram egész nap, vagy ha az áram vissza is jön, az internet nem (ilyen volt már...), de tény, hogy én elég rosszul éltem meg. Komolyan vetekszik azzal a reggellel, amikor esett 3 milliméter hó, és amiatt bezártak az iskolák, szóval kiegyezhetünk egy megosztott legrosszabb reggelért járó díjban. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése