St. Patrick's Day és a hét izgalmai

Múlthéten nem sok izgalmas dolog történt, rengeteget kellett dolgoznom, hála annak, hogy host apuka egész héten külföldön volt.
Az egyetlen említésre méltó dolog a hétről, hogy van egy szerencsétlen kis madárka, aki mindenáron be akar jönni a nappaliba, mikor ott vagyok. Már 3 napja kopogtatja az ablakot, és nem vagyok benne biztos, hogy mert Hogwarts-ból hozott nekem levelet, csak ott is recesszió van és "kisebbre" cserélték a baglyokat (bocsi, kicsit túlzottan belemerültem a Harry Potter olvasásba, ezért hülyeségekre gondolok egyből) vagy mert meg akar támadni, mert tudja, hogy mennyire félek tőlük. :-D
De hogy lássátok, hogy nem az én agyszüleményem az egész, le is fotóztam:

  
Ennyit a hülyéskedésből, vissza az eseményekhez. :-) Még szombaton este is dolgoztam, így a szokásos mozis program is elmaradt most. Viszont a vasárnap nagyon jó volt. St. Patrick nap volt, ami igazán engem annyira nagyon nem is érintett a nap nagy részében. Elvoltam itthon a szokásos kis dolgaimmal, Bebének meg szülinapi zsúrra kellett mennie a nap közepén, de végül csak összehoztuk a dolgokat, és nagyon szuper kis estét kerekítettünk.

De lássuk csak mi is az a St. Patrick's Day. Ezt a napot minden év március 17-én ünneplik Szent Patrick tiszteletére, aki Írország egyik védőszentje. Ezen a napon általában parádék és nagy bulik szoktak lenni, mindenki zöldbe öltözik és ír sört vedel. Ez a tömör ismertető szerintem elég is. :-D
Gondoltuk megadjuk a módját mi is Bebével, ezért el is mentünk a közeli ír pub-ba:

Ééés ennyi volt publikus az egész kalandból, köszi, hogy olvastatok, találkozunk jövőhéten is. :-D

Na jó, nem. Valójában mi nem ebben az ír kocsmában mókáztunk Bebével, de itt is voltunk. Legalábbis előtte. :-D Úgy gondoltuk, hogy ez a hely túl zsúfolt nekünk, ezért inkább összeszedtük magunkat és elmentünk a plázába. Nem, nem Mike vagy a Windows-os fiú miatt. Ezúttal nem. Tényleg nem. :-D Nem mondom, hogy nem néztünk el arra is, mert de, de nem azzal a szándékkal mentünk oda, mint amivel szoktunk. :-D És nem, nem moziztunk, és még csak a Windows boltban sem ácsorogtunk kínosan órákat, mindenféle kérdést feltéve, hogy valóban érdeklődőnek tűnjünk. :-D Nem mintha ez valaha is előfordult volna. :-D
Ja, hogy miért épp a plázába mentünk: nyilván mindenki az otthoni plázákból indul ki, csakhogy ezek az amerikai plázák nem olyanok ám. Vannak ott mindenféle felnőtt italokat is áruló éttermek / iszogatós helyek is. Kiválasztottunk egy nekünk tetszőt, ami szépen fel volt díszítve mindenféle zöld bigyóval és ahol szuper bulizós zenéket lehetett hallgatni.
Megrendeltük a kis söreinket kóláinkat, amihez igazán nem értettük miért, de elkérték a személyinket, hogy biztosan elég idősek vagyunk-e ahhoz, hogy ilyen jellegű szénsavas üdítőket fogyasszunk. :-D Ez egyébként tényleg meglepő volt kicsit, mert tőlem sosem szoktak ID-t (személyit) kérni, de ezek szerint biztosan fiatalabbnak néztem ki a zöld felsőmben. No mindegy. :-)
Figyelem! Fényképes dokumentáció következik. A képeken látható üdítők hasonlósága bárminemű alkoholos italokhoz csupán csak a véletlen műve. :-P

 Fura amerikai üveges tej és Guiness-nek kinéző kóla :-D

 Zöld szörp, fuckyeah :-D

Nem tudom, hogy a túlzott jókedvünk miatt-e vagy mert egyébként is kirobbanó formában voltunk, de kifejezetten vidám estét zártunk. Kaptunk jó pár elismerő pillantást is, ami meg a kis lelkünknek esett jól, szóval úgy volt jó az egész, ahogy volt. :-)

Tél vs Tavasz

Az előző unalmas bejegyzésemen felbuzdulva gondoltam írok nektek egy hasonlót, de aztán eszembe jutott, hogy az előző végén tettem egy olyan elhamarkodott és meggondolatlan kijelentést, hogy a következő bejegyzésem izgalmasabb lesz. Vagy legalábbis megpróbálkozom vele. Lássuk mi sül ki belőle. :-)

A héten az egyetlen említésre méltó dolog, hogy szerdán (márc. 6.) itt megint téli időjárásnak örvendhettünk. És ebből egyenesarányban következik, hogy a gyerekeknek nem volt iskola. Mert hát a hó, az mégis csak hó. Olyan félelmetes. Legalábbis az amerikaiknak. Szóval bezárták az iskolákat, de rendkívüli munkaszünet volt a kormány dolgozóinak is, és minden zárva tartott, ami "public". Még a könyvtárak is.
A winter storm egyébként előre várható volt, ezért még inkább nem értettem, hogy miért nem készültek fel rá jó előre, de hát így utólag már csak nevet az egészen az ember lánya. Valami olyasmit éltünk át, mint a Sandy hurrikán idején október végén, csak ez annyiban rosszabb volt, hogy egy percre sem lehetett bekapcsolni a tévét (mert nálunk azt nem szokás, ami tudjuk kinek a legnagyobb büntetés), viszont annyiban jobb volt, hogy "csak" egy napig tartott az egész.
A gyerekekkel egészen kiválóan elvoltam délután kettőig. Bújócskáztunk, társasjátékoztunk, újságot készítettünk, csupa csudijó tevékenység. De délután 2-kor kiment belőlem minden energia - a 4 óriás bögre kávé ellenére is - és onnantól csak szenvedtem. Meg a gyerekek is. Aztán anyuka közölte velem fél 5-kor, hogy amúgy 5-től szabad vagyok. Na az volt a megváltás pillanata. :-D   

Másnap egyébként már mondhatni tavasz volt, el is olvadt az összes hó.  A madarak csicseregtek ismét, a gyerekek mentek iskolába, minden visszaállt a normál kerékvágásba. Az a szerda havazás meg csak egy rossz (NAGYON ROSSZ!!!) vicc volt az időjárástól. :-D

Ugorjunk is a hétvégére. :-) Szombaton az IKEÁ-ba mentünk Bebével, mert igen, Amerikában is van IKEA, és nekünk feltétlenül tesztelnünk kellett, hogy van-e lóhús a fasírtgolyójukban és baktérium a sütijükben. :-D Jelentem, nincs, vagy ha van is, mi nem haltunk bele, de erről majd később. :-)
Szóval ha már ott voltunk, berendeztük álmaink egyetemi albérletét. Mert hogy a fedősztorink is tovább szőttük. Aki esetleg lemaradt volna, a Kátya és Olga sztoriról van szó. Gyorsan összefoglalom hol is tartunk most. :-D
Kátya és Olga két lány, akik Szibériából jöttek, ikrek, és fura kínai nyelven beszélnek egymással, amit az égvilágon senki más nem ért meg rajtuk kívül (csak az a tízmillió másik magyar :-D). Mindketten egyetemisták, a Georgetown University-n tanulnak Administration-t. Emellett mellékállásban dolgoznak - babysitterkednek. Az IKEÁ-ban az új egyetemi albérletükbe kerestek bútorokat, és egyéb berendezési tárgyakat. A listára az alábbi dolgok kerültek (legalábbis az enyémre):

• színes párnák (3 db)
• Modern nappali (2 db)
• Tarzan kép (2 db)
• Pitypang lámpa (1 db)
• Froyo konyha (1 db)
• Fajdleveses tányérkészlet (1 db)
• Zöldségplüssök (4 db) 

És hogy mindezt mennyire komolyan is gondoltuk, kép-dokumentációt is készítettünk:

Fajdleves tányérkészlet

 Cuki zöldségplüssök

A lakberendezéstől nagyon elfáradtunk és meg is éheztünk, így megkajáltunk az üzlet éttermében. A fentebb említett lóhúsos golyókat ettük, desszertnek pedig baktériumos sütit. :-D

És amikor Bebéről készítettem a lóhús-golyós-evős képet, nézzétek csak micsoda photobomb-ot sikerült ellőni:

Igen, azóta is ezen nevetünk. :-D

Még éppen az asztalnál ültünk, amikor kiszúrtam egy képet a falon, és hát muszáj volt azt is megörökítenünk, mert akkor és ott emiatt is röhögőgörcsöt kaptunk.

Az édes kis Fika szerint igazán svéd, ha tartunk egy kávészünetet. :-D

Miután végigjártuk az üzletet, és már a kijáratot kerestük, leszólított minket egy srác. Beszélgettünk vele kicsit, be is mutatkozott, de a nevére nem emlékszünk, csak arra, hogy 'F' betűvel kezdődött, és mivel a haverjával volt, aki egy szót sem szólt, ők lettek Phineas és Ferb. :-D Ezen is jót mulattunk. :-D Majd hogy ne szálljon el a jó kedvünk, elmentünk moziba is. Mert szombat volt, és azt nem hagyhattuk ki. Először ismét a Windows store-ban csorgattuk a nyálunkat, majd mikor azt meguntuk, felmentünk a moziba.

 
Ezúttal az Argo (trailer link) című filmet néztük meg, és nekem nagyon tetszett, érdemes mindenkinek megnézni, akit érdekel a közel-keleti világ, vonzódik a 70-es 80-as évek világához, és kíváncsi milyen filmet rendezett Ben Affleck. :-)

Vasárnap ragyogóan szép napos, tavaszi időnk volt, ezért elmentem a kedvenc éttermünkbe, a Cosi-ba beszerezni némi kaját, majd találkoztam Bebével, és piknikeztünk egyet a Glen Echo parkban. 

Ahogy a képeken is láthatjátok, egy szál pulcsiban lehetett mászkálni, annyira szép idő volt. Szerdán meg még esett a hó. Kicsit meg van bolondulva az időjárás, pedig már örülnék neki, ha tartósan megmaradna ez a 15-20 fok körüli idő. :-)

Ennyit a hétvégéről, bocsi, hogy elcsúsztam kicsit vele, de most pótoltam a beszámolást. Gondolom sokak örömére. :-D De jó hír, hogy így kevesebbet kell várni a következő bejegyzésre. Csak pozitívan! ;-)

Időjárás és más unalmas dolgok

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy miről írjak Nektek ezen a héten, mert igazából az égvilágon semmi érdekes nem történt, de bejegyzés nélkül meg nem akarlak titeket hagyni. (Főleg mert akkor bizonyos anya-egységek megfojtanának. :-D) Az első gondolatom az volt, hogy írok az időjárásról, de természetesen ezt csak viccnek szántam volna. Volna. :-D
Ha lenne bármi más amiről írhatnék... De nincs. :-D Szóval a héten itt nagyon hideg volt. Időnként még a hó is esett. Vagy az eső. Még a hétvégén is hideg volt, annak ellenére, hogy 6-8 fokos szép, napos időt ígértek. Ehelyett kaptunk olyan nulla fok körüli hideg, szeles időt. Épp ezért minden szabadtéri program ki volt zárva, legalábbis nekem nem volt kedvem ilyen időben kint sétálgatni. És ezzel azt hiszem meg is magyaráztam, hogy miért volt unalmas még a hétvégém is.
Ééés azt hiszem másról tényleg nem tudok írni. De ahogy nézem ez az egész még nem nevezhető bejegyzésnek, ezért megpróbálok összekaparni pár eseményt a hetemről.

Még múlthéten vasárnap (amikor az Oscar volt) elvitték a kocsimat szervizbe, ezért apuka Subarujával kellett közlekednem hétfőn. Még sosem vezettem azt a kocsit, és bevallom, nagyon féltem, hogy összetöröm, vagy bármi baja lesz, de így majdnem egyhetes távlatból bizton állíthatom, hogy az égvilágon semmi baj nem történt. Az is csak egy autó, amit ugyanúgy kell vezetni, mint az összes többit. Bár picit fura volt, hogy mennyire alacsony az egész jármű, de úgy összességében jó volt vezetni. :-)

Ja, egyébként ez a hét azon ritka hetek egyike volt, amikor a gyerekeim minden nap mentek iskolába. Ez nagy dolog, ilyen nem nagyon volt eddig. És most is megvolt a rizikó, ugyanis hétfőn és kedden kissé betegek voltak a gyerekek, de szerencsére nem eléggé ahhoz, hogy itthon is maradjanak. :-D Szerdán azért kicsit korábban el kellett hoznom az iskolából a kisebbik gyereket, mert orvoshoz kellett vinnem. Ott amíg várakoztunk, közölte velem jó hangosan, hogy annyira szeret engem, hogy azt akarja, hogy még 31 évig maradjak az au pair-e. :-D Hogy miért épp 31 évig, nem tudom, de aztán mondtam neki, hogy 31 év múlva én már nagyon öreg leszek, sőt, ő is túl öreg lesz ahhoz, hogy babysitter-e legyen, de meggondolom, köszi az ajánlatot. :-D  Aztán amikor aznap este a szülők hazaértek, nekik is előadta, hogy mennyire nagyon szeret engem, és hogy még 5 vagy 3 vagy akkor legalább 2 évig ha beleegyeznének, hogy maradjak, az jó lenne. :-D Persze a szülők elmagyarázták neki, hogy ennek az au pair programnak vannak szabályai, és hogy ez nem ilyen egyszerű, de nagyon örülnek, hogy ennyire szeret. :-)

Aztán ennek kapcsán másnap reggel anyuka négyszemközt megkérdezte, hogy mit gondolok a hosszabbításról, szeretnék-e maradni. Egy kicsit beszélgettünk a dologról, elmondta, hogy ők is nagyon szeretnék, ha maradnék, de tisztában vannak vele, hogy ez az én döntésem, és milyen nehéz döntés. Szóval annyiban maradtunk, hogy még gondolkodom rajta. Van még egy hónapom kitalálni, hogy mit szeretnék pontosan. Amint döntésre jutok, veletek is közlöm. ;-)

Mivel a döntésemben az is közrejátszik, hogy a barátaim lassan mind elmennek - köztük a legfájdalmasabb valószínűleg Bebe hazautazása lesz júniusban -, gondoltam új barátokat kellene találni és a régieket feleleveníteni kicsit. Ezért csütörtökön találkoztam egy finn lánnyal, aki még nem régen érkezett, de sajnos elég hamar kiderült, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Ő tipikusan az a 20 éves kis partizós típus, én meg... hát nem. Na meg nem tudta biztosra, hogy hol van Magyarország. Egy finn lány... Uhh, ez fájdalmas volt. :-D

Pénteken egy régi kedves ismerőssel, Shakirával találkoztam, aki még a suliban az első kurzuson volt osztálytársam. Megittunk együtt valamit, és közben jót beszélgettünk meg nevetgéltünk. Jó volt vele találkozni, nem is értem miért nem szoktunk gyakrabban. Talán majd ezután. :-)

Szombaton Bebével találkoztam, elmentünk ebédelni a szokásos helyünkre (Cosi), sokat nevetgéltünk, beszélgettünk, és más izgalmas vagy érdekes dolog nem is történt.
Az étteremben összefutottunk két másik régi kedves ismerőssel: Daria-val, aki szintén osztálytársam volt a suliban, és Nicole-lal, akit igazából Daria révén ismerek. Pár szót váltottunk, Daria első mondata hozzám az volt, hogy milyen sokat nőtt a hajam október óta, amikor utoljára találkoztunk. :-D Hát igen, rég volt már, és borzasztó gyorsan telik az idő. Talán vele is újra fel fogom venni a kapcsolatot. :-)

A vasárnap volt a legunalmasabb az egész héten, senkivel sem találkoztam, csak a boltba ugrottam el, hogy megjutalmazzam magam egy pár édességgel. Mert az kell. Mert megérdemlem. :-D

Ja, még múlthéten egyik nap láttam szarvasokat a kertünkben legelészni, amit csakis azért említek meg, hogy legyen apropója annak, hogy miért teszek be róluk képeket. :-D Mert ugye a kép nélküli bejegyzéseket senki nem szereti. Én sem. :-D

 Legelésző szarvasok

És hogy anyukám ne panaszkodjon, hogy rólam nincs kép:

Nézzétek milyen csúnya kontyot csináltam magamnak :-D

Hát ez most ennyi lett, igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ne tűnjek a világ legunalmasabb emberének, gondolom nem túl nagy sikerrel. :-D Jövőhéten megpróbálok valami izgalmasabbal előrukkolni, ígérem. ;-) Szép hetet mindenkinek! :-)     

Kátya és Olga jelenti...

Hosszú héten vagyok túl, amit csak még inkább meghosszabbított az, hogy hétfőn egyik gyerekemnek sem volt iskola a President Day miatt, kedden pedig a kicsinek nem volt, mert... mert... Amerikában nem feltétlenül kell indok az iskolaszünetre. Szóval ennek a két napnak hála irdatlan stresszesen indult a hetem, mert valljuk be, a legalább 10 órás munkanapok elég hosszúak.
A szerda-csütörtök-péntek már szerencsére gyorsan eltelt, de azokon a napokon is nagyon sokat kellett dolgoznom, és - vagy éppen ezért - én sem voltam a legjobb formámban a héten.
Aztán szerencsésen elérkezett a hétvége, ami sajnos nagyon gyorsan el is telt, de nézzük sorjában az eseményeket.

Szombaton megint minden a szokásos volt, felvettem Bebét és mozizni mentünk Mike-kal. Haha, nem is. :-D Ezúttal tényleg nem. De csak mert Bebének dolgoznia kellett szombaton délutántól késő estig. De egy gyors Cosi ebéd velem még belefért az idejébe. Miután azt megejtettük, hazavittem Bebét, és elmentem a plázába nézelődni kicsit, mert ott mindig van látnivaló és kiváló időtöltési és pénzköltési lehetőséget biztosít. :D

A vasárnap már izgalmasabban telt, ugyanis a híres Kémmúzeumba mentünk, de ezúttal nem a múzeum részébe, hanem Operation Spy-ra. De az egész előtt elmentünk a szemben lévő Subway-be kajálni. Erről fényképes bizonyítékunk is van, hogy bizonyos anya-egységek megnyugodjanak: étkezünk rendesen, és nem mindig teljesen egészségtelen ételeket eszünk. :D

Kajálás után megvettük a jegyeinket az Operation Spy-ra, de mivel rengeteg időnk volt kezdésig, elmentünk az ajándék boltba, ahol legszívesebben ismét mindent felvásároltunk volna - de persze nem tettük, és elmentünk még kávézni is.

 Igen, jól látjátok, Zombie kávé :-D

Aztán végre elkezdődött az Operation Spy. Régi blogolvasók tudhatják, hogy Bebe milyen szinten megszállottja az egésznek, a blogjában rengeteget áradozott már róla, ezért hatalmasak voltak az elvárásaim, és be kell vallanom, csalódtam. "Igazi" megbízatást kaptunk, amit sikeresen teljesítettünk is, de nem volt elég izgalom az egészben - legalábbis számomra, ezért voltam csalódott kissé.
Ja, egyébként tökéletes álcánk volt Bebével. Valójában ugyanaz, amit már korábban kitaláltunk, csak kicsit továbbszőttük a sztorit. Annyit elárulhatok, hogy az én nevem Kátya volt, a Bebéé  pedig Olga. Szibériából, Oroszországból jöttünk, és fura kínai nyelven beszélünk egymással. Ja, és awesome-ok vagyunk. :-D
A következő képeket a múzeum ajándékboltjában készítettük, de csak hogy ti is lássátok mennyire beleéltük magunkat az álcánkba:

A múzeumozás után visszametróztunk Bethesdába, majd Bebének sürgős nadrág-vásárolhatnékja támadt, ezért feltétlenül el kellett mennünk a Tysons Cornerbe, Virginiába. :-D Körbejártunk pár boltot - nem vettünk semmit -, elnéztünk a mozi felé is - nem, Mike-ot nem láttuk, valószínűleg vasárnaponként nem dolgozik -, és végül a Windows boltban kötöttünk ki. Miért éppen ott? Hát persze, hogy egy nagyon cuki ott dolgozó pasi miatt. :-D De nem, nem kezdek el ömlengeni róla, hogy így Wills, meg úgy Wills, megtettük ezt ott, Bebével, elég is ez. Na meg hogy újabb okunk van abba a plázába járni. :-D

Plázázás után hazajöttünk, és már vetődtünk is tévé elé Oscar díjátadót nézni. Persze nem együtt, hanem a saját otthonunkban, és én csak vetődtem volna, ha be tudtam volna kapcsolni a tévét, és nem jön a lesújtó hír a host családomtól, hogy ugyan dolgozzak már kicsit az este. De nem kell izgulni, csak kb egy órát kellett dolgoznom (vagyis tévéznem a nappaliban), és a tévé bekapcsolási problémámat is sikerült megoldani. :-D
Így aztán majdnem sikerült végignéznem az Oscar gálát (az utolsó fél órát már nem bírtam, elmentem aludni), ami eléggé nagy élmény volt számomra. A díjak kiosztásával nem értek teljesen egyet, de ezen eleget püffögtünk Bebével akkor és ott, mert természetesen most is végigkommentáltuk az eseményeket, akárcsak a Super Bowl alkalmával. :-D

Hát ennyi lett volna a beszámolóm az előző hétről. Itt jelenleg hétfő késő este van, ami azt jelenti, hogy megint csak nem állt meg az idő vasárnap este és újabb hétköznapok kezdődtek. :-D Szép hetet kívánok mindenkinek! ;-)

That was awesome *ökölpacsi*

Bebe már megint drogozott.
Na jó, nem is.
Ivott.
Ááá, csak viccelek.
Nem is.
De igen. :-D

Bocsánat a zavaros kezdésért. Nem, nem vagyok tudat hasadt, aki önmagával folytat párbeszédet, csak még mindig hatása alatt vagyok az eseményeknek. (Meg volt valamiféle egyezség is, amit meglátjuk a másik fél is betart-e). :-D

Szombaton délelőtt Sarával találkoztam, elmentünk a plázába, majd kávézni egyet. Közben jót beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Csak a szokásos. :-) Aztán dolgoznom kellett egy "kellemes" 4 órácskát, de nem akartam itthon ülni, így elvittem a gyereket a közeli hatalmas könyvesboltba, ahol összefutottunk egy magyar családdal. Először azt hittem, csak behallucinálom, amikor egy kislány azt kiabálta, hogy 'anya-anya', de aztán a mellettünk ülő nő magyarul beszélgetett a gyerekeivel. Kezdetben csak hallgattam, figyeltem őket. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy hozzájuk szóljak-e, de aztán mégis megtettem az első lépést, és váltottunk pár szót. Igazán semmi érdekes nem volt, megtudtam, hogy 6 éve élnek itt, Bethesdéban, és ennyi, elég is ez. :-)

Miután végeztem a munkával, már száguldottam is Bebéért, ugyanis szombat este volt, és... és... azt hiszem a programot már kitaláltátok. Tysons Corner, mozi, Mike. :-D

Bebe amikor bepattant a kocsimba, a kezembe nyomott egy csokit, amit az anyukája küldött nekem.

Ezúton is köszön szépen, nagyon örültem neki! :-)

A moziban ezúttal a Side Effects (trailer link) című filmet néztük meg, és bár nem számítottam rá, de nagyon jó film volt, nagyon tetszett. Kicsit olyan volt, mint az 1992-es Dermesztő Szenvedélyek című film, tele nem várt csavarokkal. Szóval akinek az a film tetszett, ez is fog. :-)
A szórakozás természetesen garantált volt, és nem csak Mike mosolya miatt. :-D Igazából még mindig képtelenek vagyunk rájönni miért, de valami oknál fogva mindig olyan szintű nevetgélésbe, majd vihogásba fogunk Bebével a Tysons Cornerben, mintha drogoztunk volna. De természetesen nem, nem kell megijedni, és még csak alkoholt sem fogyasztottunk egy cseppet sem. Szóval a túlzott jó kedv oka lehet az előzetesen elfogyasztott Panda Expresses kaja, Mike mosolya, a mozis kóla vagy pusztán csak a levegő a plázában, de mindig hihetetlen módon jól szórakozunk. Most is volt minden a terítéken, amik közül külön kiemelném a Best od Communism - Mint a mókus fenn a fán éneklését, és Jocit, a vikinget, vagyis egy sorozatelőzetest, amit a moziban láttunk, mert a főszereplő fiú nagyon hasonlított egy Joci nevű fiúra a múltamból. :-D Ja igen, a címben szereplő mondat is az egyik film előtti reklámból származik, és nagyon megtetszett. Mert 'we are awesome', vagyis lélegzetelállítóan döbbenetesen fantasztikusak vagyunk. Ez tény. :-D

Na de elég a halandzsázásból, írok kicsit a hétköznapokról is. Kedden (12-én) volt fél éve, hogy megérkeztem az Usába. Akkor írtam is egy bejegyzést, amit végül nem tettem közzé, mert ezen a tényen kívül, semmi nem történt azon a napon, így most is csak maradjunk az említés szintjén. :-)

Csütörtökön volt a Valentin-nap. Nagy hurrá. Ez az "ünnep" otthon is elég nyomasztó szokott lenni, hát még itt, amikor ekkora feneket kerítenek az egésznek:

 Azok (vagyis mi), akik utolsó utáni pillanatra hagyták a Valentin-napi kártyák beszerzését, pórul jártak

 
Szóval még szerda este lebeszéltem Bebével, hogy el kell mennünk Valentin-nap alkalmából az Aldiba olcsó csokit venni magunknak. A megbeszéltek szerint ez meg is történt - legalábbis az én részemről, majd mivel pont az utunkba esett egy Burger King, és aznap még semmit sem ettünk, gyorsan megálltunk egy-egy nagyon egészséges reggeli menüre. Mert megérdemeltük. :-D

Pénteken a "lehető legnagyobb örömömre" nem volt iskola a kisebbik gyerekemnek. Az nem derült ki, hogy miért, de hát Amerikában vagyunk, itt nem kell indok az iskola szünetre. A 10 órás munkaidőm mondhatni gyorsan elrepült, hála az olyan random autós utaknak, mint például apuka elfelejtette elvinni a gyereket oltásra, és hasonlók.
Ja igen, itt is beköszöntött a tavasz, immár hivatalosan is. Nézzétek csak:

 
Ezt a képet pénteken készítettem, amikor a gyerekkel kinn játszottunk. Kissé szeszélyes az időjárás egyébként, egyik nap 10-15 fok tavasz van, másik nap hull a hó.

A vasárnap kimaradt a beszámolóból, de nem is nagyon tudok mit írni róla. Délelőtt elment itthon az internet, és délutánig nem is jött vissza. Lefoglaltam magam azzal, hogy kiolvastam egy könyvet, majd mikor már nagyon unatkoztam, autóba pattantam, és elszáguldottam egy Starbucksba netezni kicsit, meg venni ezt-azt. Mire hazaértem, már volt is internet itthon, aminek örömére kisebb örömtáncot lejtettem és kifestettem a lábujjkörmeim. :-D Nem, nincs összefüggés a két dolog között, csak két tényt közöltem egy mondatban. :-D 

Ajjaj. Ezen a ponton olvastam vissza a bejegyzésem, és ugyanolyan kusza lett, ahogyan indult. :-D Hm, azt hiszem most kell elvonulnom zenét hallgatni és relaxálni. :-D A beszámolási kötelezettségemet teljesítettem, szép hetet kívánok mindenkinek! :-D

Szivek, Top Gun, Perry, Grammy

A hétköznapok szerencsére ismét nagyon gyorsan elteltek, és még jól is. Amellett, hogy nagyon sokat kellett dolgoznom, voltak nagyon jó pillanataim is. A hét projektje a gyerekekkel Valentin-napi szívek gyártása volt. Vagyis anyuka megvette a kerek formájú cukorkákat, amit mikróban fel kellett olvasztani és szívecske formába önteni.

  
A gyerekek nagyon élvezték a munkát, én már annyira nem, főleg hogy a konyha kompletten cukormázas lett, beleértve engem is és a hajamat is, és természetesen nekem kellett mindent letakarítani... De ettől függetlenül aranyos kis projekt volt, lefoglalta a gyerekeket. :-)

A gyerekeknek voltak nagyon cuki megnyilvánulásaik a héten. Például csütörtökön jöttünk haza valahonnan, ők hátul veszekedtek valami apróságon, és én a nagyobbiknak adtam igazat. A kicsi elkezdett vergődni, hogy "ez nem fair". Ránéztem a visszapillantó tükörből, és közöltem vele, hogy az élet már csak ilyen, nem fair. Mire a nagyobbik gyerek ennyit tett hozzá: "Korrekt!". Egész hazaúton ezen nevettem. :-D

A nagyobbik gyerekemmel - már fogalmam sincs milyen oknál fogva - mindig beszédtéma esténként, hogy hány kávét ittam adott napon, hogy legyen elég energiám, és hogy ittam-e energia italt, meg alszom-e eleget, stb. Aztán egyik nap említette, hogy nagyon fáradtnak érezte magát a suliban, ezért vett magának egy strawberry milk-et (eper ízű tej), mert abban sok cukor van, és abból nyert energiát. Hát a nap hátralévő részében ezen nevettem, mert elképzeltem, hogy 10 év múlva az egyetemen egy-egy vizsga előtt nem a kávét és az energia italt fogja magába önteni - ahogy én tettem - hanem a starwberry milk-et. :-D

Szintén a nagyobbik gyerekemmel történt, hogy hallgattuk a rádiót egyik nap, és egyszer csak megszólalt Justin Timberlake egyik száma. Azt nem árt tudni, hogy ha ciki, ha nem, Justin nagyon nagy kedvencem. Kérdeztem a gyereket, hogy ismeri-e ezt a számot. Mondta, hogy nem. Mondtam neki, hogy ez Justin Timberlake. Erre megkérdezte, hogy ki az. ÁÁÁ... És hogy tetézze a bajt, még azt is hozzátette, hogy férfi vagy nő? Árrgggghhhhh... Olyan fejet bevágtam, tuti megijedt tőlem. :-D

Na de elég a hétköznapokból, lássuk mi történt a hétvégén. Szombaton reggel elmentem Bebéért és ismét a Tysons Corner-ben (nagy pláza Virginiában) kötöttünk ki. A forgatókönyv a szokásos volt, kis shopping (becsületünkre szóljon, hogy semmit nem vettünk), ebéd a Panda Expressz-ben és mozi Mike-kal. Na jó, nem Mike-kal, de határozottan miatta. :-D
Már korábban kiválasztottunk egy filmet, de inkább elnapoltuk, mert megláttuk, hogy ha a Top Gun-t nézzük meg IMAX 3D-ben, akkor kapunk ajándékba posztert. Igen, ez még az az 1986-os Top Gun, amikor még Tom Cruise relatíve jól nézett ki, és a pilóta napszemüveg határozottan  jól állt neki. A filmet felújították, és megcsinálták IMAX 3D-ben, de nem tudom mi volt benne az IMAX meg a 3D. Sajnos egyáltalán nem érte meg az extra költséget. Viszont a filmet újranézni hatalmas élmény volt, sok-sok ma már vicces jelentettel. Vagy csak azért volt vicces, mert megint belecsempésztek valamit a kólánkba. Nem tudom, és valószínűleg sosem tudjuk meg, de tény, hogy olyan hatással van ránk az a kóla, mint a drog. :-D

Amikor a filmnek vége lett, megláttuk, hogy Mike beállt dolgozni a mozi büféjébe. Természetesen Bebének rögtön vásárolnia kellett valamit alibiből. :-D Szegény Mike olyan kis morcinak tűnt, senkire nem mosolygott, pedig az ő sora volt megint a leghosszabb, tele kis tinilánykákkal (talán pont ezért nem mosolygott?? :-D). Mi természetesen végig ökörködtünk, míg sorra nem kerültünk, énekeltük a Top Gun betétdalát (LINK), vagyis csak annyit, hogy "tüdüdüdüdűűű", meg a múltheti barikádépítős zenét a Nyomorultakból (LINK), és kicsit sem érdekelt minket, hogy ki néz hülyének. :-D Aztán mikor Bebe sorra került, én diszkréten félre húzódtam, és figyeltem a jelenetet. Bebe volt az egyetlen, akire Mike rámosolygott! Nem is egyszer! Olyan kis cuki volt, de a részleteket meghagyom Bebének, hogy ő mesélje el. ;-)

Azt kifelejtettem, hogy még mozizás előtt beugrottunk a Disney Store-ba, csak úgy szétnézni kicsit, és egyszerűen nem bírtam ellenállni Agent P-nek. (Aki esetleg nem tudná kiről van szó, ő a Phineas and Ferb című Disney mesében Perry the platypus, vagyis Agent P, a kacsacsőrű emlős. A gyerekeim nagyon szeretik ezt a mesét, sokat szoktuk nézni, és a nagyobbik gyerekem ennek öltözött be Halloween-kor.)
Szóval Perry hazajött velem, és azóta a csapatom szerves tagja. :-D

Ahogy láthatjátok is, népes kis tábort tartok az ágyamban - immár Perry-vel kiegészülve. :-D De azt gondolom, hogy akkor jó au pair igazán valaki, ha valamilyen szinten gyerek lelkű még, mert akkor érti jól meg magát a gyerekekkel. :-) Az már más kérdés, hogy határozottan nem kéne több plüsst vásárolnom, mert kicsit gáz lenne egy bőröndnyi plüss figuráért extra díjat fizetnem hazautazáskor. :-D

Vasárnap nap közben nem sok érdekes dolog történt, el is telt nagyon gyorsan. Este fél 8-tól dolgoznom kellett. Természetesen - hétvége lévén - most is ki voltam sminkelve, és amikor a kisebbik gyerek meglátott, közölte velem, hogy úgy nézek ki, mint egy hercegnő. (Nem tudom miért olyan érdekes egy kis szempilla spirál meg szemceruza...) Apuka meg elárulta, hogy az volt a kisebbik gyerek legjobb momentuma a napon (amit vacsora közben mondott el), hogy látott engem kifestve. Édes nagyon. :-)

Nem sokkal később ágyba dugtam a gyerekeket, és utána néztem a Grammy díjátadót, amíg a szülők haza nem értek (meg még egy kicsit utána is). Nagy-nagy örömömre a The Black Keys nyert a legjobb rock album kategóriában, aminek hírére hangosan öröm ujjongtam, majd vártam, hogy színpadra is lépjenek. Mielőtt ez megtörtént volna, a szülők hazaértek, de igyekeztem nem zavartatni magam, és tovább bámulni a tévét a nappaliban. Időnként beszéltek hozzám, én meg próbáltam rájuk figyelni, de fél szememet a tévén tartottam, nehogy elszalasszam a Black Keys-t. Aztán mikor végre elkezdtek énekelni, legnagyobb bosszúságomra anyuka meg apuka heves és hangos beszélgetésbe kezdtek, és csak annyira álltak meg, hogy apuka megkérdezze tőlem, hogy ők-e azok, akikre ennyit vártam. A következő beszélgetés alakult ki:
Cs: Igen, ők azok.
A: Na és kik ezek?
Cs: The Black Keys.
A: The Black Eyed Peas?
Cs: (szemforgatva) NEEEEEMMM! The Black Keys.
A: És ők híresek?
Cs: Igen, például most nyerték meg a legjobb rockalbumért járó Grammy-díjat.
A: Hm.. sosem hallottam róluk.
Cs: (magamban csúnyákat káromkodva) Hol élsz te?????
:-D

Aztán Kelly Clarkson énekelt valami hetvenes évekbeli számot. Apuka kérdezte tőlem, hogy ismerem-e. Mondtam neki, hogy nem, meg egyébként is inkább a rock zenéért rajongok. Na erre meg ő forgatta a szemét. :-D Aztán arról "vitáztunk", hogy Kelly Clarckson terhes-e. Apuka szerint határozottan úgy nézett ki, de szerintem csak egy átlagos nő, akire bizony felszaladhatnak plusz kilók. A választ nem sikerült kideríteni, arra meg lusta vagyok, hogy interneten kutassak a témában. Szóval ha valaki tudja, nyugodtan megírhatja. :-)

Hát ennyi volt az este. Azt még hallottam, hogy Bruno Mars énekelte a Locked Out Of Heaven-t, de látni már sajnos nem láttam, mert levonultam a szobámba. A díjátadó maga egyébként eléggé unalmas volt, és rengeteg reklámblokkot szúrtak be. Ha nem lett volna a Black Keys, tuti nem is nézem. Viszont 2 hét múlva lesz az Oscar gála, amit nagyon nem szeretnék kihagyni, remélem az sokkal izgalmasabb lesz. :-)

És még egy bejelentés a végére: május 31-én Fall Out Boy koncertre megyünk Bebével! Éljen-éljen! :-D Aki nem ismerné őket, azoknak küldök egy nagy irgum-burgumot, és sürgősen tessék elkezdeni hallgatni a zenéjüket! :-D Szép és Fall Out Boy (meg Black Keys) zene hallgatásban gazdag hetet kívánok mindenkinek! ;-) :-D

Mozi és Super Bowl

Húha, még a múlt hétvégéről sem számoltam be, és így egy hetes távlatból már csak annyit tudok mondani, hogy jól telt, nagyon is jól. Főleg a szombat (jan. 26.), amikor mozizni voltunk Bebével. A Silver Linings Playbook-ot néztük meg (Trailer link), amelyet 8 Oscar-díjra jelöltek, illetve Bradly Cooper és Robert de Niro is szerepel benne, szóval eleve nem lehet rossz film. Sőt, nekem nagyon tetszett, sokat lehetett rajta nevetni, de volt mondanivalója is a filmnek, szóval jó volt na. :-)

A hétvégéről többet nem tudok mondani, leginkább mert már nem emlékszem, de az biztos, hogy rengeteget nevettünk és nagyon gyorsan eltelt. :-)

Sajnos ugyanez nem mondható el teljes mértékben a következő napokról. Hétfőn (jan. 28.) nem ment suliba a nagyobbik gyerekem, mert éjjel hányt és elkapott valami gyomorvírust. Azon túl, hogy én majdnem megbolondultam itthon vele egész nap kettesben, teljes fertőtlenítést tartottunk a házban, nehogy mi is elkapjuk a betegséget. Szerencsére sikerült megelőzni a bajt, és ő másnap már mehetett is suliba, így a következő napok relatíve gyorsan elrepültek.

Aztán ezen a hétvégén szombaton (febr. 2.)Bebével ismét a moziban kötöttünk ki egy Cosi reggeli/ebédet követően. És nem, még véletlenül sem azért, mert tudjuk, hogy a kedvenc mozis fiúnk, (Magic) Mike mindig dolgozik szombatonként. :-D
Ismét egy 8 Oscar-ra jelölt filmre esett a választásunk, a Les Misérables-t, vagyis A Nyomrultakat néztük meg (Trailer link). Nekem először fura volt látni és hallani énekelni Hugh Jackman-t, Russel Crow-t vagy Anne Hathaway-t, de nagyon jó volt a film, jól meg volt csinálva. Remélem jó pár díjat be fog zsebelni. :-)

Vasárnap (febr. 3.) volt a gyerekeim éves zongora koncertje, amin illett megjelennem, bármennyire is off voltam aznap. A gyerekeknek nem mondtam biztosra, hogy ott leszek, így nagyon nagy volt az öröm, amikor megláttak ott. Nem győztek ölelgetni, és köszöngetni amiért elmentem. Nagyon cukik voltak. :-) A koncert előtt a kisebbik gyerekem közölte velem, hogy jól nézek ki, jól áll a make up. Hétköznap ugyanis sosem festem magam, hétvégén viszont mindig, így ők ritkán látnak kifestve. Legalább háromszor megdicsért, hogy milyen jól nézek ki. Aranyos volt nagyon. :-D
A koncert jól sikerült, és állítom én jobban izgultam mint ők. Rengeteget gyakoroltunk együtt, így pontosan tudtam, hogy hol volt melléütés, de nem számított, nagyon büszke voltam rájuk. :-D
Haza mindenképp velem akartak jönni mindketten, én meg nem bántam, legalább anyuka-apuka nyugodtan mehetett haza a csöndes kocsiban, én meg úgyis tudom kezelni a gyerekeket, így nem vettem zokon. :-)

Este volt Amerika nagy-nagy sport eseménye, a Super Bowl. Én, aki úgy általában semmit nem tudok a sportokról, nemhogy az amerikai fociról, nagyon izgatottan vártam. Nagy családi esemény volt ez itthon, levonultunk a lenti nappaliba mindannyian, a meccs kezdete előtt apuka elkészítette a Super Bowl Special Edition szendvicseket, lehordtak egy halom csipszet (meg sört a szülőknek), és kezdődhetett a menet.

A két csapat a Baltimore Ravens és a San Francisco 49ers volt, a játék pedig New Orleansban volt. Nem kérdés, hogy kiknek szurkoltunk, természetesen a hazai csapatnak, a Ravensnek.

A játékszabályokról én mit sem tudtam (ez a meccs végére sem volt másként), és a Ravens az első félidőben 28-6-ra elhúzott a SF-tól, így annyira nem izgatott maga a játék. A reklámok már annál inkább. A reklámok a Super Bowl alatt legalább akkora (ha nem nagyobb) jelentőséggel bírnak, mint maga a meccs. Utána egy hétig mindenki csak ezekről beszél, így nagyon vártam.
Bebével együtt (akivel természetesen végig online csevegtünk, és mindent kommentáltunk, így olyan volt, mintha együtt néztük volna a meccset) a személyes kedvencünk a Calvin Klein reklám volt (LINK), de tetszett még az előző nap moziban is látott KIA reklám (LINK), vagy a Taco Bell reklámja is (LINK) - csak hogy a legjobbakat említsem. És muszáj megmutatnom a szerintem leggázabb reklámot is (LINK).
Ezen az oldalon tudtok még nézelődni, ha van bárki olyan, akit érdekelnek a híres Super Bowl reklámok:
http://www.superbowl-commercials.org/

Nagy nehezen elérkezett a félidő, amit olyan nagyon vártunk. Minden évben óriási show-val készül az éppen felkért sztár/szátrok, tavaly előtt a Black Eyed Peas, tavaly pedig Madonna szerepelt, idén azonban Beyonce-t kérték fel, és eszméletlen show-t csinált. Itt vissza tudjátok nézni, szerintem érdemes: LINK.  

 
Beyonce olyan szinten felrobbantotta a színpadot, hogy a második félidőből csak pár másodpercet láthattunk, és elment az áram. Nem, nem nálunk, New Orleans-ban az arénában. Több mint fél órás áramszünet következett, mialatt a SF csapata valami csodabogyót szedhetett, mert miután végre elkezdtek játszani, szárnyakra kaptak. Touchdown Touchdownt követett, és az utolsó pár másodperc nagyon szorosra és izgalmasra sikerült. De nekem csak a végeredmény számít, mert igen, nyertünk 34-31-re!!!! BALTIMORE RAVENS!!!!!! :-D

Természetesen Bebével végigkommentáltunk minden egyes momentumot, és a játékosok kinézete sem kerülte el a figyelmünket. :-D Személyes kedvencünk Ravens No. 5 volt, majd miután kiderítettük, hogy házas és gyereke van, átpártoltunk Ravens No. 9-hez. :-D

Aztán olyan éjfél magasságában eltettem magam másnapra, mert ismét egy munkás hét következett. Reggel iszonyú volt felkelni, megint hétfő van, neeee. Miért nem lehet mindig hétvége? Valahogy ezt érzem:

Szóval megint csak fantasztikus hétvégén vagyok túl, és ugyan még csak hétfő van, de már most nagyon várom a következő hétvégét. :-D Szép hetet kívánok mindenkinek! :-)