A hétvégéről többet nem tudok mondani, leginkább mert már nem emlékszem, de az biztos, hogy rengeteget nevettünk és nagyon gyorsan eltelt. :-)
Sajnos ugyanez nem mondható el teljes mértékben a következő napokról. Hétfőn (jan. 28.) nem ment suliba a nagyobbik gyerekem, mert éjjel hányt és elkapott valami gyomorvírust. Azon túl, hogy én majdnem megbolondultam itthon vele egész nap kettesben, teljes fertőtlenítést tartottunk a házban, nehogy mi is elkapjuk a betegséget. Szerencsére sikerült megelőzni a bajt, és ő másnap már mehetett is suliba, így a következő napok relatíve gyorsan elrepültek.
Aztán ezen a hétvégén szombaton (febr. 2.)Bebével ismét a moziban kötöttünk ki egy Cosi reggeli/ebédet követően. És nem, még véletlenül sem azért, mert tudjuk, hogy a kedvenc mozis fiúnk, (Magic) Mike mindig dolgozik szombatonként. :-D
Ismét egy 8 Oscar-ra jelölt filmre esett a választásunk, a Les Misérables-t, vagyis A Nyomrultakat néztük meg (Trailer link). Nekem először fura volt látni és hallani énekelni Hugh Jackman-t, Russel Crow-t vagy Anne Hathaway-t, de nagyon jó volt a film, jól meg volt csinálva. Remélem jó pár díjat be fog zsebelni. :-)
Vasárnap (febr. 3.) volt a gyerekeim éves zongora koncertje, amin illett megjelennem, bármennyire is off voltam aznap. A gyerekeknek nem mondtam biztosra, hogy ott leszek, így nagyon nagy volt az öröm, amikor megláttak ott. Nem győztek ölelgetni, és köszöngetni amiért elmentem. Nagyon cukik voltak. :-) A koncert előtt a kisebbik gyerekem közölte velem, hogy jól nézek ki, jól áll a make up. Hétköznap ugyanis sosem festem magam, hétvégén viszont mindig, így ők ritkán látnak kifestve. Legalább háromszor megdicsért, hogy milyen jól nézek ki. Aranyos volt nagyon. :-D
A koncert jól sikerült, és állítom én jobban izgultam mint ők. Rengeteget gyakoroltunk együtt, így pontosan tudtam, hogy hol volt melléütés, de nem számított, nagyon büszke voltam rájuk. :-D
Haza mindenképp velem akartak jönni mindketten, én meg nem bántam, legalább anyuka-apuka nyugodtan mehetett haza a csöndes kocsiban, én meg úgyis tudom kezelni a gyerekeket, így nem vettem zokon. :-)
Este volt Amerika nagy-nagy sport eseménye, a Super Bowl. Én, aki úgy általában semmit nem tudok a sportokról, nemhogy az amerikai fociról, nagyon izgatottan vártam. Nagy családi esemény volt ez itthon, levonultunk a lenti nappaliba mindannyian, a meccs kezdete előtt apuka elkészítette a Super Bowl Special Edition szendvicseket, lehordtak egy halom csipszet (meg sört a szülőknek), és kezdődhetett a menet.
A két csapat a Baltimore Ravens és a San Francisco 49ers volt, a játék pedig New Orleansban volt. Nem kérdés, hogy kiknek szurkoltunk, természetesen a hazai csapatnak, a Ravensnek.
A játékszabályokról én mit sem tudtam (ez a meccs végére sem volt másként), és a Ravens az első félidőben 28-6-ra elhúzott a SF-tól, így annyira nem izgatott maga a játék. A reklámok már annál inkább. A reklámok a Super Bowl alatt legalább akkora (ha nem nagyobb) jelentőséggel bírnak, mint maga a meccs. Utána egy hétig mindenki csak ezekről beszél, így nagyon vártam.
Bebével együtt (akivel természetesen végig online csevegtünk, és mindent kommentáltunk, így olyan volt, mintha együtt néztük volna a meccset) a személyes kedvencünk a Calvin Klein reklám volt (LINK), de tetszett még az előző nap moziban is látott KIA reklám (LINK), vagy a Taco Bell reklámja is (LINK) - csak hogy a legjobbakat említsem. És muszáj megmutatnom a szerintem leggázabb reklámot is (LINK).
Ezen az oldalon tudtok még nézelődni, ha van bárki olyan, akit érdekelnek a híres Super Bowl reklámok:
http://www.superbowl-commercials.org/
Nagy nehezen elérkezett a félidő, amit olyan nagyon vártunk. Minden évben óriási show-val készül az éppen felkért sztár/szátrok, tavaly előtt a Black Eyed Peas, tavaly pedig Madonna szerepelt, idén azonban Beyonce-t kérték fel, és eszméletlen show-t csinált. Itt vissza tudjátok nézni, szerintem érdemes: LINK.
Beyonce olyan szinten felrobbantotta a színpadot, hogy a második félidőből csak pár másodpercet láthattunk, és elment az áram. Nem, nem nálunk, New Orleans-ban az arénában. Több mint fél órás áramszünet következett, mialatt a SF csapata valami csodabogyót szedhetett, mert miután végre elkezdtek játszani, szárnyakra kaptak. Touchdown Touchdownt követett, és az utolsó pár másodperc nagyon szorosra és izgalmasra sikerült. De nekem csak a végeredmény számít, mert igen, nyertünk 34-31-re!!!! BALTIMORE RAVENS!!!!!! :-D
Természetesen Bebével végigkommentáltunk minden egyes momentumot, és a játékosok kinézete sem kerülte el a figyelmünket. :-D Személyes kedvencünk Ravens No. 5 volt, majd miután kiderítettük, hogy házas és gyereke van, átpártoltunk Ravens No. 9-hez. :-D
Aztán olyan éjfél magasságában eltettem magam másnapra, mert ismét egy munkás hét következett. Reggel iszonyú volt felkelni, megint hétfő van, neeee. Miért nem lehet mindig hétvége? Valahogy ezt érzem:
Szóval megint csak fantasztikus hétvégén vagyok túl, és ugyan még csak hétfő van, de már most nagyon várom a következő hétvégét. :-D Szép hetet kívánok mindenkinek! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése