2013. május 15., szerda

Holiday - Miami 2.

Ott hagytam abba a szorit, hogy máj. 8-án, szerdán voltunk a Key West túrán. Onnan este 9 után értünk haza, összeszedtük magunkat, és elindultunk Miami #1 clubjába, a LIV Club-ba.
Partyra készen Mónikával
Ott olyan szinten jól sikerült a party, hogy én másnap délután fél 2 körül keveredtem ágyba. :-D Reggel party után megnéztük a napfelkeltét az óceánpartról, és persze valami leírhatatlanul gyönyörű volt, de sajnos nem dokumentáltam képekkel, mert fényképező nem volt nálam, és akkor ezt még nem is bántam, mert azt gondoltam, hogy lesz még lehetőségem képeket készíteni róla. Végül sajnos nem így lett, nem jött össze megint, hogy ott töltsem a napfelkeltét. :-(
A napfelkelte után elmentünk Miami-ba egy magyar pékségbe, mert igen, ott ilyen is van, és isteni túrós batyut ettünk reggelire. Természetesen gondoltam Bebe barátnémra is, neki is vettem, de meggyőztek, hogy jobb ha azt megeszem, mert vasárnapig bizony meg fog romlani. Szóval végül sóskiflit hoztam neki, aminek legalább annyira örült, mintha túrós batyu lett volna, és az elmondása alapján isteni finom volt. :-)

Ahogy korábban említettem, délután fél 2 körül sikerült is ágyba keveredni, és aludni egy röpke 2 és fél órát. Utána megvacsiztunk a hostelban, relaxáltunk még egy kicsit, majd ismét bulizni készültünk, és ismét a LIV Clubba. Minket akkor engedtek be a szórakozóhelyre, amikor még kizárólag a VIP vendégek voltak benn, és eléggé rosszul éreztük magunkat. Rengeteg drogos volt ott aznap este, terjengett a fűszag, és nagyon sokan kínáltak nekünk is kábítószert. Teljesen hihetetlen volt, hogy mibe keveredtünk ott bele, nem is maradtunk sokáig, pedig a zene nagyon jó volt. Konkrétan John Dahlbäck volt a sztár DJ (a legismertebb zenéje szerintem: LINK).
Kb hajnal 3 körül már vissza is értünk a hostelba, de pakolászás közben feltűnt, hogy kis bogarak mászkálnak a padlón, és nem is akármilyen bogarak... csótányok! És sajnos nem csak egy vagy kettő... Na akkor eldurrant az agyunk, és inkább elmentünk sétálni egyet. Az segített abban, hogy olyannyira lefáradtunk, hogy mikor visszaértünk a hostelba még a csótányok sem érdekeltek, hanem csak bezuhantunk az ágyba, és aludtunk. Vagy aludtunk volna, de elég nagy vihar jött fel, és szerintem nagyon ijesztő volt, szóval még így is nehezen ment az elalvás. :-(

Pénteken (máj. 10.) gyakorlatilag egész délelőtt heverésztünk, semmi érdekeset nem csináltunk. Délutánra sikerült összeszedni magunkat, és lementünk a Nikki Beach-re strandolni kicsit. Természetesen ezúttal extra alaposan kentük be magunkat naptejjel, és nem is lett újabb napégésünk. :-) Este fél 7-ig strandoltunk, majd megvacsiztunk egy perui étteremben.
A hostel minden este szervezett bulit, de korábban mi egyen sem vettünk részt, szóval gondoltuk itt az alkalom, nem akartunk mindig olyan különcök lenni. :-D Vettünk karszalagot 15 dollárért, ami egy bárban való iszogatást, partybuszt és belépőt foglalt magába a Camio Clubba. Mi az iszogatásig meg a bárig el is jutottunk, de a bárban találkoztunk egy brazil promoter sráccal, aki bevitt minket Miami #2 klubjába, a Story-ba. Fergetegesen jót buliztunk ott, olyannyira, hogy reggel fél 6-kor estünk haza a hostelba. :-D

Szombaton reggel 11-kor már talpon voltunk, mert szét akartunk nézni Miami Beach-en, meg persze képeket készíteni, mert ahogyan láthatjátok, az előző napok kizárólag a bulizásról szóltak, és képek nem is nagyon készültek... Szóval szombaton ezt igyekeztem pótolni, és a sétánk során elég sok képet készítettem.
Sétálgattunk az Ocean Drive-on, majd végre sikerült megtalálni a híres Miami Ink tetoválószalont is. :-)


Ocean Drive



Versace háza, ahol 1997-ben meggyilkolták





Miami Ink




A sétánk után már sikerült nagyon megéheznünk, ezért betértünk egy szimpatikusnak tűnő étterembe az Ocean Drive-on, és mivel pont koktélakció is volt, azt sem hagyhattuk ki. :-D



 Az isteni ebédünket követően visszamentünk a hostelba relaxálni egy kicsit, majd bikinire öltöztünk, és kimentünk még egyszer, utoljára a Nikki Beach-re, egy utolsó strandolásra.
















Strandolás után visszamentünk a hostelba, elkezdtünk összekészülődni a másnapi hazautunkra, illetve az utolsó esti bulira. Erre egy picit próbáltunk rá is pihenni - meg még a koktél hatását kipihenni, egészen pontosan ebben a formában:

A hostel által szervezett buliba mentünk ezen az éjszakán, de csak mert panaszkodtunk a főnöknek, hogy mennyire ratyi volt az előző, és kaptunk ingyen karszalagot az aznap estire, amit el is fogadtunk, mert a kedvenc helyünkre, a Story Clubba szervezték a bulit. :-D
Így esett, hogy ezúttal tényleg a hosteles csapattal és bulibusszal mentünk a helyszínre, és egy fantasztikusat buliztunk így utoljára Miamiban. :-)

Éjjel fél 3-kor indultunk vissza a hostelba, összeszedtük a csomagjainkat, lezuhanyoztunk, és a shuttle már jött is értünk 4.50-re. A reptéren elbúcsúztunk egymástól Mónikával, de tudjuk nagyon jól, hogy fogunk mi még találkozni, nem is olyan sokára. :-) Nagyon jó útitárs volt, nagyon megszerettem őt. :-)

A reptéren gyorsan becsekkoltam, majd azt terveztem, hogy alszom a váróban, de ez nem jött össze. Akkor még azt gondoltam, hogy nem baj ez, majd a gépen alszom, de sajnos az sem sikerült. Délelőtt fél 11-kor már földet is értem Washington DC-ben, fogtam egy shuttle-t magamnak, és délután 1 körül már itthon is voltam. Back to the reality... Egyszer sajnos minden nyaralás véget ér, meg a beszámoló is róla. :-D
De még egy összegzéssel jönni fogok hamarosan, aztán pedig ismét az unalmas hétköznapjaimról fog szólni a blog. :-D

5 megjegyzés:

  1. szia! Nem emlékszel véletlenül merre volt a magyar pékség Miamiban? Köszi. Bence

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bence,
      Itt a pékség címe:
      115 East Hallandale Beach Boulevard, Hallandale Beach, FL 33009

      Ez pedig a weboldala:
      http://www.kisseuropeanbakery.com/

      Isteni finom a péksütijük, és mindenféle egyéb magyar édesség is található ott. Ha valaki arra jár, és ki van éhezve a magyar ízekre, mindenképp menjen be oda szerintem. :-)

      Törlés
    2. nagyon szépen köszönöm!

      Törlés
  2. Csilla nagyon sokszor írtad már, hogy nem nagyon szeretsz bulizni, de hogy őszinte legyek nem tudtam összeszámolni, hányszor voltatok mulatni a nyaralás alatt - yeahh így kell ezt csinálni, na meg hát Miamiba körülbelül ezért megy az ember. :P Nálunk sem volt ez másképp; ittam a soraidat, mert mintha csak a mi sztorinkat olvastam volna vissza - fetrengés egész nap, este készülődés, hatalmas party, majd ugyanez minden egyes nap elölről kezdve. Bevallom őszintén én a harmadik napon már azt hittem vége, nincs tovább, itt a vég...az esett a legrosszabbul, hogy a Key West meg Bahamák út miatt is hajnalban kellett kelni, jobban tettük volna ha le sem fekszünk, mert többet ártott a két óra alvás, mint használt.
    Uhh, fantasztikus bejegyzések voltak, köszönöm szépen tényleg!! ;-) További jó Amerikázást, használd ki még! Puszillak, Vivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Vivi,
      azt nem mondanám, hogy nem vagyok bulizós, csak néha úgy érzem, hogy kiöregedtem már, vagy hogy nem fér bele az au pair életmódba. Ettől függetlenül imádok bulizni. :-)
      És igen, a 8 éjszakából hatot végigbuliztunk. :-D Végülis Miami partyváros, hát mi partyztunk. :-D

      Örülök nagyon, hogy tetszettek a bejegyzések, és köszönöm, hogy olvasod a blogom! :-)
      puszi

      Törlés