Kátya és Olga jelenti...

Hosszú héten vagyok túl, amit csak még inkább meghosszabbított az, hogy hétfőn egyik gyerekemnek sem volt iskola a President Day miatt, kedden pedig a kicsinek nem volt, mert... mert... Amerikában nem feltétlenül kell indok az iskolaszünetre. Szóval ennek a két napnak hála irdatlan stresszesen indult a hetem, mert valljuk be, a legalább 10 órás munkanapok elég hosszúak.
A szerda-csütörtök-péntek már szerencsére gyorsan eltelt, de azokon a napokon is nagyon sokat kellett dolgoznom, és - vagy éppen ezért - én sem voltam a legjobb formámban a héten.
Aztán szerencsésen elérkezett a hétvége, ami sajnos nagyon gyorsan el is telt, de nézzük sorjában az eseményeket.

Szombaton megint minden a szokásos volt, felvettem Bebét és mozizni mentünk Mike-kal. Haha, nem is. :-D Ezúttal tényleg nem. De csak mert Bebének dolgoznia kellett szombaton délutántól késő estig. De egy gyors Cosi ebéd velem még belefért az idejébe. Miután azt megejtettük, hazavittem Bebét, és elmentem a plázába nézelődni kicsit, mert ott mindig van látnivaló és kiváló időtöltési és pénzköltési lehetőséget biztosít. :D

A vasárnap már izgalmasabban telt, ugyanis a híres Kémmúzeumba mentünk, de ezúttal nem a múzeum részébe, hanem Operation Spy-ra. De az egész előtt elmentünk a szemben lévő Subway-be kajálni. Erről fényképes bizonyítékunk is van, hogy bizonyos anya-egységek megnyugodjanak: étkezünk rendesen, és nem mindig teljesen egészségtelen ételeket eszünk. :D

Kajálás után megvettük a jegyeinket az Operation Spy-ra, de mivel rengeteg időnk volt kezdésig, elmentünk az ajándék boltba, ahol legszívesebben ismét mindent felvásároltunk volna - de persze nem tettük, és elmentünk még kávézni is.

 Igen, jól látjátok, Zombie kávé :-D

Aztán végre elkezdődött az Operation Spy. Régi blogolvasók tudhatják, hogy Bebe milyen szinten megszállottja az egésznek, a blogjában rengeteget áradozott már róla, ezért hatalmasak voltak az elvárásaim, és be kell vallanom, csalódtam. "Igazi" megbízatást kaptunk, amit sikeresen teljesítettünk is, de nem volt elég izgalom az egészben - legalábbis számomra, ezért voltam csalódott kissé.
Ja, egyébként tökéletes álcánk volt Bebével. Valójában ugyanaz, amit már korábban kitaláltunk, csak kicsit továbbszőttük a sztorit. Annyit elárulhatok, hogy az én nevem Kátya volt, a Bebéé  pedig Olga. Szibériából, Oroszországból jöttünk, és fura kínai nyelven beszélünk egymással. Ja, és awesome-ok vagyunk. :-D
A következő képeket a múzeum ajándékboltjában készítettük, de csak hogy ti is lássátok mennyire beleéltük magunkat az álcánkba:

A múzeumozás után visszametróztunk Bethesdába, majd Bebének sürgős nadrág-vásárolhatnékja támadt, ezért feltétlenül el kellett mennünk a Tysons Cornerbe, Virginiába. :-D Körbejártunk pár boltot - nem vettünk semmit -, elnéztünk a mozi felé is - nem, Mike-ot nem láttuk, valószínűleg vasárnaponként nem dolgozik -, és végül a Windows boltban kötöttünk ki. Miért éppen ott? Hát persze, hogy egy nagyon cuki ott dolgozó pasi miatt. :-D De nem, nem kezdek el ömlengeni róla, hogy így Wills, meg úgy Wills, megtettük ezt ott, Bebével, elég is ez. Na meg hogy újabb okunk van abba a plázába járni. :-D

Plázázás után hazajöttünk, és már vetődtünk is tévé elé Oscar díjátadót nézni. Persze nem együtt, hanem a saját otthonunkban, és én csak vetődtem volna, ha be tudtam volna kapcsolni a tévét, és nem jön a lesújtó hír a host családomtól, hogy ugyan dolgozzak már kicsit az este. De nem kell izgulni, csak kb egy órát kellett dolgoznom (vagyis tévéznem a nappaliban), és a tévé bekapcsolási problémámat is sikerült megoldani. :-D
Így aztán majdnem sikerült végignéznem az Oscar gálát (az utolsó fél órát már nem bírtam, elmentem aludni), ami eléggé nagy élmény volt számomra. A díjak kiosztásával nem értek teljesen egyet, de ezen eleget püffögtünk Bebével akkor és ott, mert természetesen most is végigkommentáltuk az eseményeket, akárcsak a Super Bowl alkalmával. :-D

Hát ennyi lett volna a beszámolóm az előző hétről. Itt jelenleg hétfő késő este van, ami azt jelenti, hogy megint csak nem állt meg az idő vasárnap este és újabb hétköznapok kezdődtek. :-D Szép hetet kívánok mindenkinek! ;-)

That was awesome *ökölpacsi*

Bebe már megint drogozott.
Na jó, nem is.
Ivott.
Ááá, csak viccelek.
Nem is.
De igen. :-D

Bocsánat a zavaros kezdésért. Nem, nem vagyok tudat hasadt, aki önmagával folytat párbeszédet, csak még mindig hatása alatt vagyok az eseményeknek. (Meg volt valamiféle egyezség is, amit meglátjuk a másik fél is betart-e). :-D

Szombaton délelőtt Sarával találkoztam, elmentünk a plázába, majd kávézni egyet. Közben jót beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Csak a szokásos. :-) Aztán dolgoznom kellett egy "kellemes" 4 órácskát, de nem akartam itthon ülni, így elvittem a gyereket a közeli hatalmas könyvesboltba, ahol összefutottunk egy magyar családdal. Először azt hittem, csak behallucinálom, amikor egy kislány azt kiabálta, hogy 'anya-anya', de aztán a mellettünk ülő nő magyarul beszélgetett a gyerekeivel. Kezdetben csak hallgattam, figyeltem őket. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy hozzájuk szóljak-e, de aztán mégis megtettem az első lépést, és váltottunk pár szót. Igazán semmi érdekes nem volt, megtudtam, hogy 6 éve élnek itt, Bethesdéban, és ennyi, elég is ez. :-)

Miután végeztem a munkával, már száguldottam is Bebéért, ugyanis szombat este volt, és... és... azt hiszem a programot már kitaláltátok. Tysons Corner, mozi, Mike. :-D

Bebe amikor bepattant a kocsimba, a kezembe nyomott egy csokit, amit az anyukája küldött nekem.

Ezúton is köszön szépen, nagyon örültem neki! :-)

A moziban ezúttal a Side Effects (trailer link) című filmet néztük meg, és bár nem számítottam rá, de nagyon jó film volt, nagyon tetszett. Kicsit olyan volt, mint az 1992-es Dermesztő Szenvedélyek című film, tele nem várt csavarokkal. Szóval akinek az a film tetszett, ez is fog. :-)
A szórakozás természetesen garantált volt, és nem csak Mike mosolya miatt. :-D Igazából még mindig képtelenek vagyunk rájönni miért, de valami oknál fogva mindig olyan szintű nevetgélésbe, majd vihogásba fogunk Bebével a Tysons Cornerben, mintha drogoztunk volna. De természetesen nem, nem kell megijedni, és még csak alkoholt sem fogyasztottunk egy cseppet sem. Szóval a túlzott jó kedv oka lehet az előzetesen elfogyasztott Panda Expresses kaja, Mike mosolya, a mozis kóla vagy pusztán csak a levegő a plázában, de mindig hihetetlen módon jól szórakozunk. Most is volt minden a terítéken, amik közül külön kiemelném a Best od Communism - Mint a mókus fenn a fán éneklését, és Jocit, a vikinget, vagyis egy sorozatelőzetest, amit a moziban láttunk, mert a főszereplő fiú nagyon hasonlított egy Joci nevű fiúra a múltamból. :-D Ja igen, a címben szereplő mondat is az egyik film előtti reklámból származik, és nagyon megtetszett. Mert 'we are awesome', vagyis lélegzetelállítóan döbbenetesen fantasztikusak vagyunk. Ez tény. :-D

Na de elég a halandzsázásból, írok kicsit a hétköznapokról is. Kedden (12-én) volt fél éve, hogy megérkeztem az Usába. Akkor írtam is egy bejegyzést, amit végül nem tettem közzé, mert ezen a tényen kívül, semmi nem történt azon a napon, így most is csak maradjunk az említés szintjén. :-)

Csütörtökön volt a Valentin-nap. Nagy hurrá. Ez az "ünnep" otthon is elég nyomasztó szokott lenni, hát még itt, amikor ekkora feneket kerítenek az egésznek:

 Azok (vagyis mi), akik utolsó utáni pillanatra hagyták a Valentin-napi kártyák beszerzését, pórul jártak

 
Szóval még szerda este lebeszéltem Bebével, hogy el kell mennünk Valentin-nap alkalmából az Aldiba olcsó csokit venni magunknak. A megbeszéltek szerint ez meg is történt - legalábbis az én részemről, majd mivel pont az utunkba esett egy Burger King, és aznap még semmit sem ettünk, gyorsan megálltunk egy-egy nagyon egészséges reggeli menüre. Mert megérdemeltük. :-D

Pénteken a "lehető legnagyobb örömömre" nem volt iskola a kisebbik gyerekemnek. Az nem derült ki, hogy miért, de hát Amerikában vagyunk, itt nem kell indok az iskola szünetre. A 10 órás munkaidőm mondhatni gyorsan elrepült, hála az olyan random autós utaknak, mint például apuka elfelejtette elvinni a gyereket oltásra, és hasonlók.
Ja igen, itt is beköszöntött a tavasz, immár hivatalosan is. Nézzétek csak:

 
Ezt a képet pénteken készítettem, amikor a gyerekkel kinn játszottunk. Kissé szeszélyes az időjárás egyébként, egyik nap 10-15 fok tavasz van, másik nap hull a hó.

A vasárnap kimaradt a beszámolóból, de nem is nagyon tudok mit írni róla. Délelőtt elment itthon az internet, és délutánig nem is jött vissza. Lefoglaltam magam azzal, hogy kiolvastam egy könyvet, majd mikor már nagyon unatkoztam, autóba pattantam, és elszáguldottam egy Starbucksba netezni kicsit, meg venni ezt-azt. Mire hazaértem, már volt is internet itthon, aminek örömére kisebb örömtáncot lejtettem és kifestettem a lábujjkörmeim. :-D Nem, nincs összefüggés a két dolog között, csak két tényt közöltem egy mondatban. :-D 

Ajjaj. Ezen a ponton olvastam vissza a bejegyzésem, és ugyanolyan kusza lett, ahogyan indult. :-D Hm, azt hiszem most kell elvonulnom zenét hallgatni és relaxálni. :-D A beszámolási kötelezettségemet teljesítettem, szép hetet kívánok mindenkinek! :-D

Szivek, Top Gun, Perry, Grammy

A hétköznapok szerencsére ismét nagyon gyorsan elteltek, és még jól is. Amellett, hogy nagyon sokat kellett dolgoznom, voltak nagyon jó pillanataim is. A hét projektje a gyerekekkel Valentin-napi szívek gyártása volt. Vagyis anyuka megvette a kerek formájú cukorkákat, amit mikróban fel kellett olvasztani és szívecske formába önteni.

  
A gyerekek nagyon élvezték a munkát, én már annyira nem, főleg hogy a konyha kompletten cukormázas lett, beleértve engem is és a hajamat is, és természetesen nekem kellett mindent letakarítani... De ettől függetlenül aranyos kis projekt volt, lefoglalta a gyerekeket. :-)

A gyerekeknek voltak nagyon cuki megnyilvánulásaik a héten. Például csütörtökön jöttünk haza valahonnan, ők hátul veszekedtek valami apróságon, és én a nagyobbiknak adtam igazat. A kicsi elkezdett vergődni, hogy "ez nem fair". Ránéztem a visszapillantó tükörből, és közöltem vele, hogy az élet már csak ilyen, nem fair. Mire a nagyobbik gyerek ennyit tett hozzá: "Korrekt!". Egész hazaúton ezen nevettem. :-D

A nagyobbik gyerekemmel - már fogalmam sincs milyen oknál fogva - mindig beszédtéma esténként, hogy hány kávét ittam adott napon, hogy legyen elég energiám, és hogy ittam-e energia italt, meg alszom-e eleget, stb. Aztán egyik nap említette, hogy nagyon fáradtnak érezte magát a suliban, ezért vett magának egy strawberry milk-et (eper ízű tej), mert abban sok cukor van, és abból nyert energiát. Hát a nap hátralévő részében ezen nevettem, mert elképzeltem, hogy 10 év múlva az egyetemen egy-egy vizsga előtt nem a kávét és az energia italt fogja magába önteni - ahogy én tettem - hanem a starwberry milk-et. :-D

Szintén a nagyobbik gyerekemmel történt, hogy hallgattuk a rádiót egyik nap, és egyszer csak megszólalt Justin Timberlake egyik száma. Azt nem árt tudni, hogy ha ciki, ha nem, Justin nagyon nagy kedvencem. Kérdeztem a gyereket, hogy ismeri-e ezt a számot. Mondta, hogy nem. Mondtam neki, hogy ez Justin Timberlake. Erre megkérdezte, hogy ki az. ÁÁÁ... És hogy tetézze a bajt, még azt is hozzátette, hogy férfi vagy nő? Árrgggghhhhh... Olyan fejet bevágtam, tuti megijedt tőlem. :-D

Na de elég a hétköznapokból, lássuk mi történt a hétvégén. Szombaton reggel elmentem Bebéért és ismét a Tysons Corner-ben (nagy pláza Virginiában) kötöttünk ki. A forgatókönyv a szokásos volt, kis shopping (becsületünkre szóljon, hogy semmit nem vettünk), ebéd a Panda Expressz-ben és mozi Mike-kal. Na jó, nem Mike-kal, de határozottan miatta. :-D
Már korábban kiválasztottunk egy filmet, de inkább elnapoltuk, mert megláttuk, hogy ha a Top Gun-t nézzük meg IMAX 3D-ben, akkor kapunk ajándékba posztert. Igen, ez még az az 1986-os Top Gun, amikor még Tom Cruise relatíve jól nézett ki, és a pilóta napszemüveg határozottan  jól állt neki. A filmet felújították, és megcsinálták IMAX 3D-ben, de nem tudom mi volt benne az IMAX meg a 3D. Sajnos egyáltalán nem érte meg az extra költséget. Viszont a filmet újranézni hatalmas élmény volt, sok-sok ma már vicces jelentettel. Vagy csak azért volt vicces, mert megint belecsempésztek valamit a kólánkba. Nem tudom, és valószínűleg sosem tudjuk meg, de tény, hogy olyan hatással van ránk az a kóla, mint a drog. :-D

Amikor a filmnek vége lett, megláttuk, hogy Mike beállt dolgozni a mozi büféjébe. Természetesen Bebének rögtön vásárolnia kellett valamit alibiből. :-D Szegény Mike olyan kis morcinak tűnt, senkire nem mosolygott, pedig az ő sora volt megint a leghosszabb, tele kis tinilánykákkal (talán pont ezért nem mosolygott?? :-D). Mi természetesen végig ökörködtünk, míg sorra nem kerültünk, énekeltük a Top Gun betétdalát (LINK), vagyis csak annyit, hogy "tüdüdüdüdűűű", meg a múltheti barikádépítős zenét a Nyomorultakból (LINK), és kicsit sem érdekelt minket, hogy ki néz hülyének. :-D Aztán mikor Bebe sorra került, én diszkréten félre húzódtam, és figyeltem a jelenetet. Bebe volt az egyetlen, akire Mike rámosolygott! Nem is egyszer! Olyan kis cuki volt, de a részleteket meghagyom Bebének, hogy ő mesélje el. ;-)

Azt kifelejtettem, hogy még mozizás előtt beugrottunk a Disney Store-ba, csak úgy szétnézni kicsit, és egyszerűen nem bírtam ellenállni Agent P-nek. (Aki esetleg nem tudná kiről van szó, ő a Phineas and Ferb című Disney mesében Perry the platypus, vagyis Agent P, a kacsacsőrű emlős. A gyerekeim nagyon szeretik ezt a mesét, sokat szoktuk nézni, és a nagyobbik gyerekem ennek öltözött be Halloween-kor.)
Szóval Perry hazajött velem, és azóta a csapatom szerves tagja. :-D

Ahogy láthatjátok is, népes kis tábort tartok az ágyamban - immár Perry-vel kiegészülve. :-D De azt gondolom, hogy akkor jó au pair igazán valaki, ha valamilyen szinten gyerek lelkű még, mert akkor érti jól meg magát a gyerekekkel. :-) Az már más kérdés, hogy határozottan nem kéne több plüsst vásárolnom, mert kicsit gáz lenne egy bőröndnyi plüss figuráért extra díjat fizetnem hazautazáskor. :-D

Vasárnap nap közben nem sok érdekes dolog történt, el is telt nagyon gyorsan. Este fél 8-tól dolgoznom kellett. Természetesen - hétvége lévén - most is ki voltam sminkelve, és amikor a kisebbik gyerek meglátott, közölte velem, hogy úgy nézek ki, mint egy hercegnő. (Nem tudom miért olyan érdekes egy kis szempilla spirál meg szemceruza...) Apuka meg elárulta, hogy az volt a kisebbik gyerek legjobb momentuma a napon (amit vacsora közben mondott el), hogy látott engem kifestve. Édes nagyon. :-)

Nem sokkal később ágyba dugtam a gyerekeket, és utána néztem a Grammy díjátadót, amíg a szülők haza nem értek (meg még egy kicsit utána is). Nagy-nagy örömömre a The Black Keys nyert a legjobb rock album kategóriában, aminek hírére hangosan öröm ujjongtam, majd vártam, hogy színpadra is lépjenek. Mielőtt ez megtörtént volna, a szülők hazaértek, de igyekeztem nem zavartatni magam, és tovább bámulni a tévét a nappaliban. Időnként beszéltek hozzám, én meg próbáltam rájuk figyelni, de fél szememet a tévén tartottam, nehogy elszalasszam a Black Keys-t. Aztán mikor végre elkezdtek énekelni, legnagyobb bosszúságomra anyuka meg apuka heves és hangos beszélgetésbe kezdtek, és csak annyira álltak meg, hogy apuka megkérdezze tőlem, hogy ők-e azok, akikre ennyit vártam. A következő beszélgetés alakult ki:
Cs: Igen, ők azok.
A: Na és kik ezek?
Cs: The Black Keys.
A: The Black Eyed Peas?
Cs: (szemforgatva) NEEEEEMMM! The Black Keys.
A: És ők híresek?
Cs: Igen, például most nyerték meg a legjobb rockalbumért járó Grammy-díjat.
A: Hm.. sosem hallottam róluk.
Cs: (magamban csúnyákat káromkodva) Hol élsz te?????
:-D

Aztán Kelly Clarkson énekelt valami hetvenes évekbeli számot. Apuka kérdezte tőlem, hogy ismerem-e. Mondtam neki, hogy nem, meg egyébként is inkább a rock zenéért rajongok. Na erre meg ő forgatta a szemét. :-D Aztán arról "vitáztunk", hogy Kelly Clarckson terhes-e. Apuka szerint határozottan úgy nézett ki, de szerintem csak egy átlagos nő, akire bizony felszaladhatnak plusz kilók. A választ nem sikerült kideríteni, arra meg lusta vagyok, hogy interneten kutassak a témában. Szóval ha valaki tudja, nyugodtan megírhatja. :-)

Hát ennyi volt az este. Azt még hallottam, hogy Bruno Mars énekelte a Locked Out Of Heaven-t, de látni már sajnos nem láttam, mert levonultam a szobámba. A díjátadó maga egyébként eléggé unalmas volt, és rengeteg reklámblokkot szúrtak be. Ha nem lett volna a Black Keys, tuti nem is nézem. Viszont 2 hét múlva lesz az Oscar gála, amit nagyon nem szeretnék kihagyni, remélem az sokkal izgalmasabb lesz. :-)

És még egy bejelentés a végére: május 31-én Fall Out Boy koncertre megyünk Bebével! Éljen-éljen! :-D Aki nem ismerné őket, azoknak küldök egy nagy irgum-burgumot, és sürgősen tessék elkezdeni hallgatni a zenéjüket! :-D Szép és Fall Out Boy (meg Black Keys) zene hallgatásban gazdag hetet kívánok mindenkinek! ;-) :-D

Mozi és Super Bowl

Húha, még a múlt hétvégéről sem számoltam be, és így egy hetes távlatból már csak annyit tudok mondani, hogy jól telt, nagyon is jól. Főleg a szombat (jan. 26.), amikor mozizni voltunk Bebével. A Silver Linings Playbook-ot néztük meg (Trailer link), amelyet 8 Oscar-díjra jelöltek, illetve Bradly Cooper és Robert de Niro is szerepel benne, szóval eleve nem lehet rossz film. Sőt, nekem nagyon tetszett, sokat lehetett rajta nevetni, de volt mondanivalója is a filmnek, szóval jó volt na. :-)

A hétvégéről többet nem tudok mondani, leginkább mert már nem emlékszem, de az biztos, hogy rengeteget nevettünk és nagyon gyorsan eltelt. :-)

Sajnos ugyanez nem mondható el teljes mértékben a következő napokról. Hétfőn (jan. 28.) nem ment suliba a nagyobbik gyerekem, mert éjjel hányt és elkapott valami gyomorvírust. Azon túl, hogy én majdnem megbolondultam itthon vele egész nap kettesben, teljes fertőtlenítést tartottunk a házban, nehogy mi is elkapjuk a betegséget. Szerencsére sikerült megelőzni a bajt, és ő másnap már mehetett is suliba, így a következő napok relatíve gyorsan elrepültek.

Aztán ezen a hétvégén szombaton (febr. 2.)Bebével ismét a moziban kötöttünk ki egy Cosi reggeli/ebédet követően. És nem, még véletlenül sem azért, mert tudjuk, hogy a kedvenc mozis fiúnk, (Magic) Mike mindig dolgozik szombatonként. :-D
Ismét egy 8 Oscar-ra jelölt filmre esett a választásunk, a Les Misérables-t, vagyis A Nyomrultakat néztük meg (Trailer link). Nekem először fura volt látni és hallani énekelni Hugh Jackman-t, Russel Crow-t vagy Anne Hathaway-t, de nagyon jó volt a film, jól meg volt csinálva. Remélem jó pár díjat be fog zsebelni. :-)

Vasárnap (febr. 3.) volt a gyerekeim éves zongora koncertje, amin illett megjelennem, bármennyire is off voltam aznap. A gyerekeknek nem mondtam biztosra, hogy ott leszek, így nagyon nagy volt az öröm, amikor megláttak ott. Nem győztek ölelgetni, és köszöngetni amiért elmentem. Nagyon cukik voltak. :-) A koncert előtt a kisebbik gyerekem közölte velem, hogy jól nézek ki, jól áll a make up. Hétköznap ugyanis sosem festem magam, hétvégén viszont mindig, így ők ritkán látnak kifestve. Legalább háromszor megdicsért, hogy milyen jól nézek ki. Aranyos volt nagyon. :-D
A koncert jól sikerült, és állítom én jobban izgultam mint ők. Rengeteget gyakoroltunk együtt, így pontosan tudtam, hogy hol volt melléütés, de nem számított, nagyon büszke voltam rájuk. :-D
Haza mindenképp velem akartak jönni mindketten, én meg nem bántam, legalább anyuka-apuka nyugodtan mehetett haza a csöndes kocsiban, én meg úgyis tudom kezelni a gyerekeket, így nem vettem zokon. :-)

Este volt Amerika nagy-nagy sport eseménye, a Super Bowl. Én, aki úgy általában semmit nem tudok a sportokról, nemhogy az amerikai fociról, nagyon izgatottan vártam. Nagy családi esemény volt ez itthon, levonultunk a lenti nappaliba mindannyian, a meccs kezdete előtt apuka elkészítette a Super Bowl Special Edition szendvicseket, lehordtak egy halom csipszet (meg sört a szülőknek), és kezdődhetett a menet.

A két csapat a Baltimore Ravens és a San Francisco 49ers volt, a játék pedig New Orleansban volt. Nem kérdés, hogy kiknek szurkoltunk, természetesen a hazai csapatnak, a Ravensnek.

A játékszabályokról én mit sem tudtam (ez a meccs végére sem volt másként), és a Ravens az első félidőben 28-6-ra elhúzott a SF-tól, így annyira nem izgatott maga a játék. A reklámok már annál inkább. A reklámok a Super Bowl alatt legalább akkora (ha nem nagyobb) jelentőséggel bírnak, mint maga a meccs. Utána egy hétig mindenki csak ezekről beszél, így nagyon vártam.
Bebével együtt (akivel természetesen végig online csevegtünk, és mindent kommentáltunk, így olyan volt, mintha együtt néztük volna a meccset) a személyes kedvencünk a Calvin Klein reklám volt (LINK), de tetszett még az előző nap moziban is látott KIA reklám (LINK), vagy a Taco Bell reklámja is (LINK) - csak hogy a legjobbakat említsem. És muszáj megmutatnom a szerintem leggázabb reklámot is (LINK).
Ezen az oldalon tudtok még nézelődni, ha van bárki olyan, akit érdekelnek a híres Super Bowl reklámok:
http://www.superbowl-commercials.org/

Nagy nehezen elérkezett a félidő, amit olyan nagyon vártunk. Minden évben óriási show-val készül az éppen felkért sztár/szátrok, tavaly előtt a Black Eyed Peas, tavaly pedig Madonna szerepelt, idén azonban Beyonce-t kérték fel, és eszméletlen show-t csinált. Itt vissza tudjátok nézni, szerintem érdemes: LINK.  

 
Beyonce olyan szinten felrobbantotta a színpadot, hogy a második félidőből csak pár másodpercet láthattunk, és elment az áram. Nem, nem nálunk, New Orleans-ban az arénában. Több mint fél órás áramszünet következett, mialatt a SF csapata valami csodabogyót szedhetett, mert miután végre elkezdtek játszani, szárnyakra kaptak. Touchdown Touchdownt követett, és az utolsó pár másodperc nagyon szorosra és izgalmasra sikerült. De nekem csak a végeredmény számít, mert igen, nyertünk 34-31-re!!!! BALTIMORE RAVENS!!!!!! :-D

Természetesen Bebével végigkommentáltunk minden egyes momentumot, és a játékosok kinézete sem kerülte el a figyelmünket. :-D Személyes kedvencünk Ravens No. 5 volt, majd miután kiderítettük, hogy házas és gyereke van, átpártoltunk Ravens No. 9-hez. :-D

Aztán olyan éjfél magasságában eltettem magam másnapra, mert ismét egy munkás hét következett. Reggel iszonyú volt felkelni, megint hétfő van, neeee. Miért nem lehet mindig hétvége? Valahogy ezt érzem:

Szóval megint csak fantasztikus hétvégén vagyok túl, és ugyan még csak hétfő van, de már most nagyon várom a következő hétvégét. :-D Szép hetet kívánok mindenkinek! :-)

Hóhelyzet van!!!

Na hát kérem szépen, Bethesdát is elérte a RETTEGETT HÓ! Igen, rettegett, mert valami abszurd oknál fogva, az amerikaiak legalább annyira félnek a hótól, mint a következő világháború kitörésétől. :-D

Csütörtök reggel anyuka közölte velem, hogy esett a hó, ezért a nagyobbik gyerekem iskolájában 2 órával később kezdődik a tanítás. Annyira nem érintett mélyen a dolog, mert amúgy is az volt megbeszélve, hogy ezúttal én viszem a kicsit DC-be suliba, vagyis nem kell itthon ülnöm a naggyal. A kicsinek egyébként normál időben kezdődött a suli, ugyanis ő egy nagyon drága magán iskolába jár, és a magániskolákban nem volt rövidített nap. Ott gyakorlatilag eleget fizetnek a szülők, hogy a tanárok minden körülmények között bemenjenek tanítani.
Szóval elvittem a kicsit a sulijába, majd mentem be DC belvárosába, mert a nagynak fogorvoshoz volt időpontja, ahová anyuka vitte, nekem pedig csak fel kellett onnan vennem. Csakhogy DC belvárosában vezetni felér az öngyilkossággal. Főleg a reggeli csúcsban és csúszós utakon... De jelentem, életben vagyok, mission impossible accomplished, vagyis lehetetlen küldetés teljesítve. :-D
Kb egy órával sulikezdés előtt értünk haza a nagyobbik gyerekkel, így hogy lefoglaljam, kimentünk havat lapátolni. Igen, azt a fél centit. De jól elvoltunk vele legalább fél órán keresztül, aztán meg már indulni is kellett a suliba. :-D

 Hóhelyzet csütörtökön

Ez a hómennyiség délutánra majdnem teljesen el is olvadt egyébként, így este nyugodtan hajtottam álomra a kis fejem, biztosra véve, hogy másnap teljes napjuk lesz a gyerekeknek az iskolában.

Reggel még minden a normális körülmények között zajlott, aztán olyan 11 óra körül kaptam egy email-t a nagyobbik gyerek iskolájából, hogy a VÁRHATÓ havazás miatt hamarabb elengedik a gyerekeket az iskolából. Konkrétan 2 és fél órával korábban. Grrrr..... Ennyit az édes, drága, jól megérdemelt szabadidőmről. Egyből írtam is Bebének, hogy az ő gyerekeinek is előbb vége lesz-e a tanításnak, de ő akkor még mit sem tudott erről, majd miután csekkolta, hogy mi a helyzet, ez volt a reakciója:
"Fuuuuuuuuckkk fuck fuck fuckitty fuck fuck" :-D (gondolom nem kell lefordítanom, hogy mit is jelent ez :-D )
Aztán szépen megbeszéltük, hogy mekkora röhej, hogy a várható egy centi hó miatt, ami lehet, hogy nem is lesz, rövidített napot tartanak az iskolákban. :-D

Olyan 2 óra körül el is kezdett havazni. Akkor már egy órája boldogított a nagyobbik gyerekem itthon, és úgy döntöttem, hogy nincs az a hó, amiért én itthon ülök még órákat, ezért felhívtam apukát, hogy én megyek el a kisebbik gyerekért az iskolába. Ja igen, mert hogy az még mindig egy nagyon drága magániskola, és ott nem volt rövidített nap. Hála az égnek. :-D

Szóval a szakadó hóban elszáguldottam a másik gyerekért is, hazajöttünk, és estig tartó Valentin-napi kártya gyártás, twisterezés és közös vacsorakészítés következett. A délután szerencsére jól eltelt, a gyerekek is jól viselkedtek, minden rendben volt. :-)

Valentin-napi kártyák

Szombaton reggel még készítettem egy-két képet a hóhelyzetről, ami miatt annyira izgultak, hogy az iskolákat is előbb zárták be.

 
Igen, fél centi hó az egész. Talán még annyi sem. Reggel váltottam egy üzenetet Bebével, ami kellőképpen érzékelteti, hogy mit is éltünk át:
Cs: Haha, esett fél centi hó, mióta megláttam, ezen röhögök, hogy ettől féltek annyira? :-D
B: Félelmetes dolog tud lenni ez a hó, mert fehér, meg nedves és ahogy néz rad olyan gonoszan... Jobb félni, mint megijedni tőle. :-D

Szóval az au pairek jól megszívták ezt az egész havazásos időjárást. Tipikusan az a helyzet, amikor azt mondom, hogy "barom amerikaiak". (Általában akkor mondom ezt, amikor vezetés közben bénáznak. :-D )

A hetem egyébként gyorsan eltelt, és relatíve még jól is. Pedig nagyon féltem tőle, mert hétfőn nem volt iskola a gyerekeknek, és kedden is csak a kicsinek volt. De elütöttük az időt a naggyal a koripályán ismét, amit még mindig nagyon imádok. Annyira cuki karszalagot kaptunk, hogy azóta sem vettem le. Anyukám szerint nagyon gyerekes, de nekem jó kedvem lesz tőle, ha ránézek, szóval még biztos nem veszem le egy darabig. :-D

Na most már ideje befejeznem a rizsázást, és lassan készülődni, ugyanis hétvége van, irány el itthonról. :-) Szép és hómentes hétvégét kívánok mindenkinek! :-D

Hol az izgalom?

Hogy a címben szereplő kérdésre rögtön választ is adjak: nem itt. Bocsánat Kedves Olvasótábor, tudom, hogy rám egyébként nem jellemző módon már több, mint egy hete nem jelentkeztem, és nem akarok kibúvót sem keresni. Bevallom, hogy nem volt sem energiám, sem ihletem blogbejegyzést írni. Igazából most sincs, de úgy érzem valamit már nagyon virítanom kellene. Na meg elkezdtek özönleni a kérdések, hogy jól vagyok-e, és miért nem írok már bejegyzést. :-D

Az előző hét eltelt valahogy, ami említésre méltó talán az a csütörtök Bebével, amikor is elmentünk a szokásos Aldi - Michael's körutunkra Germantownba és együtt levest ettünk itthon. Tudom, nem hangzik valami izgalmasan, de mi miután kipanaszkodtuk magunkat egymásnak, kiválóan szórakoztunk. :-)

Aztán szombaton volt a nagyobbik gyerekem iskolájának a korcsolya estéje, ahová nekem is mennem kellett, leginkább azért, hogy a kicsit pátyolgassam. Én imádok korcsolyázni, annak ellenére is, hogy nem igazán tudok, így én nagyon élveztem az egészet. Főleg mikor otthagytam a gyerekeket anyukával, és egyedül köröztem. :-D

Vasárnap ismét Bebével töltöttem a napot, megebédeltünk a kedvenc éttermünkben, ettünk frozen yoghurtot (mivel a fedősztorink szerint Szibériából jöttünk, kiültünk egy padra a ragyogó - kb 8 fokos - napsütésbe, hiszen nálunk ebben az időben már terepmintás bikiniben szoktunk fajdokra vadászni a tundrán :-D ), szétnéztünk a Barnes and Noble's-ben, a Safewayben és egy CVS-ben. 
Ennyi a sztori az egész hetemről. Tudom, kissé szánalmas vagyok, így nem is teszem közzé az egészet, amíg nem történik még valami... Valami nagy dolog... Valami igazán izgalmas és említésre méltó...
És igen, mivel ebben a pillanatban éppen olvasod a bejegyzésem, nyilván lejött, hogy történt valami. :-D
Na de mi is?

Ma volt Obama elnök beiktatási ceremóniája. De nem, én nem tudtam részt venni rajta, mivel egész nap dolgoznom kellett, és még csak tévében sem tudtam nézni, mert nálunk a gyerekek nem nagyon nézhetnek tévét. Szóval nem ez volt a nap nagy durranása, mivel gyakorlatilag teljes egészében lemaradtam az egészről.

De van itt valami, amit eddig nem említettem: a gyerekeim nagyon nagy munkában voltak az utóbbi 2-3 hétben, ugyanis edényalátéteket gyártottak, hogy aztán eladják őket, és a befolyt profitot felajánlják egy non-profit szervezetnek, amely a szegény emberek élelemmel való ellátásában segédkezik.

 
Ma volt a nagy nap, amikor családostól elvonultunk a közeli Safeway-be, felállítottunk egy standot, kipakoltuk az edényalátéteket, és vártuk a vásárlókat. A gyerekek csináltak mindent, ők szólították le az embereket, látvány munkát végeztek (vagyis a helyszínen is készítették az alátéteket), és csillogó szemekkel kívántak mindenkinek szép napot. :-)
Nekem azon túl, hogy segédkeztem a ki- és bepakolásban, nem sok dolgom volt. Csak álltam a gyerekek mögött, és édesen mosolyogtam a potenciális vásárlókra. (Egy-kettő tuti csak azért vásárolt rögtön hármat is. :-D )
Hihetetlen módon óriási volt a kereslet az alátétekre, 45 perc alatt eladták mindet, és nem kevés pénzt sikerült gyűjteni a jó cél érdekében. Nagyon büszke voltam a csemetéimre, nagyon-nagyon édesek voltak egész délelőtt. :-)
A reklám helye: ha van bárki, aki szeretne ilyen edényalátétet tetszőlegesen választható színben, nálam leadhatja a rendelést. 4 dollár egy darab, ami tudom, hogy forintban kicsit soknak hangzik, de a jó ügy és 2 kisfiú boldoggá tétele érdekében gondoljátok meg. :-) 

Kémes kaland

Úgy alakult, hogy a hétvégémből a vasárnapot töltöttem együtt Bebével, ugyanis aznap nem kellett neki sem és nekem sem dolgozni. Szóval reggel fél 11-kor felvettem, majd elmentünk a közeli CSV-be, illetve Safeway-be, majd másik CVS-be, mert be akartam (?) oltatni magam influenza ellen. A zárójelben ékeskedő kérdőjelet szeretném megmagyarázni, így álljunk is meg a sztoriban egy kicsit.

Oltatni vagy nem oltatni, ez volt abszolút a hét kérdése. Abból az alaphelyzetből induljunk ki, hogy soha nem voltam még influenzás, és még védőoltást sem kaptam ellene soha. SOHA. És nem is hiányzott, hiszen bivaly erős immunrendszerem van. Vagy legalábbis volt otthon, Magyarországon. Itt Amerikában van valami a levegőben, vagy csak a tény, hogy két állandóan beteg kisgyerekre vigyázok, de én is elég sokat betegeskedem. Sajnos. Aztán az is tény, hogy Amerikában most különösen nagy az influenza járvány, többen is meghaltak már miatta. Anyuka is többször kérlelt, hogy oltassam be magam, hiszen ha elkapom, akkor két hétig nem tudok majd dolgozni, orvoshoz kell menni, stb. Sok mindenki tanácsát kikértem, és nagy nehezen meggyőztem magam, hogy rendben van, nem fogok én belehalni abba a kis tűszúrásba. Vagy mégis... Ja igen, mert azt elfelejtettem mondani, hogy nagyon-nagyon félek az injekcióktól. NAGYON. Szóval ezért kellett szegény Bebét magammal vinnem, hogy ne hagyja, hogy elmeneküljek. :-D

Betértünk az első CVS-be, de ott az egész patika rész zárva volt. Következett a Safeway. Ott ahogy megközelítettük a patika részleget, egyből elkezdett szorulni a tüdőm, így inkább elmentünk megnézni az összes Valentin napos képeslapot, bonbonokat és plüss állatokat. De az idő ketyegett, így rá kellett vennem magam, hogy odamenjek a patikus bácsihoz, és kérjem azt a fránya szurit. A bácsi közölte, hogy jelenleg nincs raktáron náluk, próbálkozzak holnap. Nem kellett kétszer mondani. :-D
De nekem ma kellett,  így elmentünk egy másik CVS-be, ahol egy másik patikus bácsi közölte, hogy jelenleg mindenhol hiánycikk az influenza elleni védőoltás, és talán hétfőn már lesz a városban. Szóval nem lettem beoltva, pedig én tényleg mindent megtettem, hogy be legyek. Természetesen annyira nem bántam, hogy megúsztam a dolgot, de így meg majd holnap kell elmennem megint, hátha sikerrel járok majd és persze túl is élem. :-D

Vissza a sztorihoz: már dél körül járt az idő, és mindketten megéheztünk, így a kedvenc éttermünkben a kedvenc kajánkat ettük mindketten ebédre. Aztán Bebe majdhogynem fegyverrel kényszerített, hogy menjek el vele a kém múzeumba, mert feltétlen inspirációra volt szüksége onnan. Mivel nem tudtam nemet mondani (a korábban említett fegyveres kényszerítés miatt :-D ), bemetróztunk DC-be, de mivel már a metrón majdnem elaludtunk, sürgősen kávét kellett szereznünk. A múzeum étterme legnagyobb sajnálatunkra bezárt, így a közeli mcdolad's-ban (ami véletlenül pont az FBI épületével van szemben) vettem kávét. Már ott ráhangolódtunk a kémes kalandra, ugyanis mindenki gyanús volt. :-D

Aztán a múzeumban nem lehetett fényképeket készíteni, ami jó nagy csalódást jelentett a számomra, így nektek sem tudok szinte semmit sem mutatni. SZINTE. De erre még várnotok kell. :-D
Először egy álcát kellett választanunk magunknak. Én egy 21 éves Angelina nevű olasz kém lány lettem, és mint utólag kiderült, nagyon jól fenntartottam végig az álcámat. :-D (Ezt kétszer ellenőrizték :-D )

Szépen végignéztünk mindent, minden nagyon érdekes és izgalmas volt. Talán még soha egyetlen múzeum sem kötött le ennyire. Mászkáltunk szellőzőnyílásban, túléltünk 2 atombomba robbanást, ránk támadt egy cápa (többször is) és bombát is hatástalanítottam. Igaz, hogy legalább 15x robbantottam fel a világot, de egyszer sikerült hatástalanítani is. Rögtön a második próbálkozásnál. :-D Aztán meg hiába próbáltam megismételni a bravúrt, nem sikerült. :-( 
Ja meg még az egész elején egy félig magyar családdal is találkoztunk, akik leszólítottak minket, így onnantól mindenkire azt képzeltük, hogy magyarok, és értik, hogy miről beszélünk. De nagy valószínűséggel ez nem így volt. :-D Egyébként Magyarország, illetve magyarok nagyon sokszor voltak említve a múzeumban, amit sajnos nem tudok nektek megmutatni, mert nem lehetett képeket készíteni.

Volt egy nagyon izgalmas James Bond kiállítás is, amit Bebe is és én is nagyon-nagyon élveztünk. Bár én nem láttam az új filmeket, amikben a legújabb James Bond játszik (nem, még csak a neve sem jut eszembe, mert annyira visszataszító szerintem az a pasi, hogy a memóriám állandóan kitörli a nevét :-D ), de még jól emlékszem az összes Pierce Brosnan-esre, illetve egy-két Sean Connery-sre is.
Bebe legnagyobb kedvence egy laptop volt a kiállításon, amit a legutóbbi Skyfall filmben használt a szerinte hihetetlenül cukorfalat Q. Engem annyira nem dobott fel a dolog, de szinte minden más igen. :-D

Még a bejáratnál készítettek rólunk egy fotót, amit a kijáratnál meg lehetett volna venni, de 30 dollárba került volna, és persze csak 1 példány, így úgy döntöttünk, hogy majd egyszer... Pedig még jól is sikerült az a képünk, és tök szuper james bondos hátteret is tettek be mögénk. Szóval nagyon szomorúak voltunk, amiért ott kellett hagynunk azt a képet.
UPDATE: minden kém-tehetségemet bevetettem, és megszereztem a képet!!! (igaz kissé kicsi felbontás, de ennek is örülünk :-) )

De benn a múzeumban lehetett készíteni képeket, amiket aztán emailben elküldhettünk magunknak. Mi nagyon jókat szórakoztunk ezekkel a masinákkal, és tessék a publikus végeredmény:

 Semmi sem az, aminek látszik. :-D

Ahogy hazajöttünk Bethesdába, még bedobtunk egy froyo-t a szokásos kedvenc lámpás helyünkön, majd hazavittem Bebét, és hazajöttem én is.
A szombatomról azért nem írtam, mert az nem volt annyira érdekes. Sarával, a spanyol barátnőmmel töltöttem, és ebédelésen és shoppingoláson kívül (én nem vettem semmit) mást nem is csináltunk.

És még valami a végére: ma ünnepeltem az ötödik hófordulómat Amerikával, szerintem méltón, amit Bebének köszönhetek. :-)
 
Holnap újabb hét kezdődik, remélem csak jobb lesz, mint az előző volt (na nem a hétvége, mert az most is nagyszerűen telt, mint általában, a hétköznapokra értem). Igyekszem mihamarabb újra jelentkezni. :-)