Oltatni vagy nem oltatni, ez volt abszolút a hét kérdése. Abból az alaphelyzetből induljunk ki, hogy soha nem voltam még influenzás, és még védőoltást sem kaptam ellene soha. SOHA. És nem is hiányzott, hiszen bivaly erős immunrendszerem van. Vagy legalábbis volt otthon, Magyarországon. Itt Amerikában van valami a levegőben, vagy csak a tény, hogy két állandóan beteg kisgyerekre vigyázok, de én is elég sokat betegeskedem. Sajnos. Aztán az is tény, hogy Amerikában most különösen nagy az influenza járvány, többen is meghaltak már miatta. Anyuka is többször kérlelt, hogy oltassam be magam, hiszen ha elkapom, akkor két hétig nem tudok majd dolgozni, orvoshoz kell menni, stb. Sok mindenki tanácsát kikértem, és nagy nehezen meggyőztem magam, hogy rendben van, nem fogok én belehalni abba a kis tűszúrásba. Vagy mégis... Ja igen, mert azt elfelejtettem mondani, hogy nagyon-nagyon félek az injekcióktól. NAGYON. Szóval ezért kellett szegény Bebét magammal vinnem, hogy ne hagyja, hogy elmeneküljek. :-D
Betértünk az első CVS-be, de ott az egész patika rész zárva volt. Következett a Safeway. Ott ahogy megközelítettük a patika részleget, egyből elkezdett szorulni a tüdőm, így inkább elmentünk megnézni az összes Valentin napos képeslapot, bonbonokat és plüss állatokat. De az idő ketyegett, így rá kellett vennem magam, hogy odamenjek a patikus bácsihoz, és kérjem azt a fránya szurit. A bácsi közölte, hogy jelenleg nincs raktáron náluk, próbálkozzak holnap. Nem kellett kétszer mondani. :-D
De nekem ma kellett, így elmentünk egy másik CVS-be, ahol egy másik patikus bácsi közölte, hogy jelenleg mindenhol hiánycikk az influenza elleni védőoltás, és talán hétfőn már lesz a városban. Szóval nem lettem beoltva, pedig én tényleg mindent megtettem, hogy be legyek. Természetesen annyira nem bántam, hogy megúsztam a dolgot, de így meg majd holnap kell elmennem megint, hátha sikerrel járok majd és persze túl is élem. :-D
Vissza a sztorihoz: már dél körül járt az idő, és mindketten megéheztünk, így a kedvenc éttermünkben a kedvenc kajánkat ettük mindketten ebédre. Aztán Bebe majdhogynem fegyverrel kényszerített, hogy menjek el vele a kém múzeumba, mert feltétlen inspirációra volt szüksége onnan. Mivel nem tudtam nemet mondani (a korábban említett fegyveres kényszerítés miatt :-D ), bemetróztunk DC-be, de mivel már a metrón majdnem elaludtunk, sürgősen kávét kellett szereznünk. A múzeum étterme legnagyobb sajnálatunkra bezárt, így a közeli mcdolad's-ban (ami véletlenül pont az FBI épületével van szemben) vettem kávét. Már ott ráhangolódtunk a kémes kalandra, ugyanis mindenki gyanús volt. :-D
Aztán a múzeumban nem lehetett fényképeket készíteni, ami jó nagy csalódást jelentett a számomra, így nektek sem tudok szinte semmit sem mutatni. SZINTE. De erre még várnotok kell. :-D
Először egy álcát kellett választanunk magunknak. Én egy 21 éves Angelina nevű olasz kém lány lettem, és mint utólag kiderült, nagyon jól fenntartottam végig az álcámat. :-D (Ezt kétszer ellenőrizték :-D )
Szépen végignéztünk mindent, minden nagyon érdekes és izgalmas volt. Talán még soha egyetlen múzeum sem kötött le ennyire. Mászkáltunk szellőzőnyílásban, túléltünk 2 atombomba robbanást, ránk támadt egy cápa (többször is) és bombát is hatástalanítottam. Igaz, hogy legalább 15x robbantottam fel a világot, de egyszer sikerült hatástalanítani is. Rögtön a második próbálkozásnál. :-D Aztán meg hiába próbáltam megismételni a bravúrt, nem sikerült. :-(
Ja meg még az egész elején egy félig magyar családdal is találkoztunk, akik leszólítottak minket, így onnantól mindenkire azt képzeltük, hogy magyarok, és értik, hogy miről beszélünk. De nagy valószínűséggel ez nem így volt. :-D Egyébként Magyarország, illetve magyarok nagyon sokszor voltak említve a múzeumban, amit sajnos nem tudok nektek megmutatni, mert nem lehetett képeket készíteni.
Volt egy nagyon izgalmas James Bond kiállítás is, amit Bebe is és én is nagyon-nagyon élveztünk. Bár én nem láttam az új filmeket, amikben a legújabb James Bond játszik (nem, még csak a neve sem jut eszembe, mert annyira visszataszító szerintem az a pasi, hogy a memóriám állandóan kitörli a nevét :-D ), de még jól emlékszem az összes Pierce Brosnan-esre, illetve egy-két Sean Connery-sre is.
Bebe legnagyobb kedvence egy laptop volt a kiállításon, amit a legutóbbi Skyfall filmben használt a szerinte hihetetlenül cukorfalat Q. Engem annyira nem dobott fel a dolog, de szinte minden más igen. :-D
Még a bejáratnál készítettek rólunk egy fotót, amit a kijáratnál meg lehetett volna venni, de 30 dollárba került volna, és persze csak 1 példány, így úgy döntöttünk, hogy majd egyszer... Pedig még jól is sikerült az a képünk, és tök szuper james bondos hátteret is tettek be mögénk. Szóval nagyon szomorúak voltunk, amiért ott kellett hagynunk azt a képet.
UPDATE: minden kém-tehetségemet bevetettem, és megszereztem a képet!!! (igaz kissé kicsi felbontás, de ennek is örülünk :-) )
De benn a múzeumban lehetett készíteni képeket, amiket aztán emailben elküldhettünk magunknak. Mi nagyon jókat szórakoztunk ezekkel a masinákkal, és tessék a publikus végeredmény:
Semmi sem az, aminek látszik. :-D
A szombatomról azért nem írtam, mert az nem volt annyira érdekes. Sarával, a spanyol barátnőmmel töltöttem, és ebédelésen és shoppingoláson kívül (én nem vettem semmit) mást nem is csináltunk.
És még valami a végére: ma ünnepeltem az ötödik hófordulómat Amerikával, szerintem méltón, amit Bebének köszönhetek. :-)
Holnap újabb hét kezdődik, remélem csak jobb lesz, mint az előző volt (na nem a hétvége, mert az most is nagyszerűen telt, mint általában, a hétköznapokra értem). Igyekszem mihamarabb újra jelentkezni. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése