Kevesebb mint egy hónapom, egész pontosan még 28 napom van itthon. Nagyon gyorsan telik az idő, és úgy érzem én kezdek lemaradni, mert még mindig nem sikerült teljesen felfogni, hogy mi is történik. Emlékszem, egy éve találtam ki ezt az egész au pairkedés dolgot, és akkor csak azt hajtogattam, hogy ki tudja hogy alakulnak még a dolgok, lehet csak álom marad, és most tessék, itt vagyok, hamarosan indulok. :-)
Egyre többet gondolkodom azon, hogy mit is kellene vennem ajándékba a családnak. Egy üveg tokaji bort díszcsomagolásban, angol nyelvű tájékoztatóval már beszereztem, de azt hiszem ez még eléggé kevés lesz... Még szeretnék venni egy könyvet és csokicsomagot a fiúknak, illetve valami igazán személyre szabott ajándékot nekik. Ez okozza a legnagyobb fejtörést, mert tényleg olyasmit szeretnék venni, aminek igazán örülnek.
A hétvégét Budapesten töltöttem, és el akartam menni a Vásárcsarnokba, amit még Kriszta ajánlott a blogjában, de aztán annyira magával ragadott a csevegés a rég nem látott barátnőmmel, hogy végül azt kihagytam... Most kénytelen vagyok valami jó helyet találni itt Debrecenben, várom a javaslatokat. :-)))
Tegnap délután Skypeon beszéltem a családommal. Megvették nekem a vonatjegyet Stamfordtól Washingtonig, illetve beszéltünk a autóvezető tanfolyamról is. A mostani au pair részt vett rajta, és szerinte egyáltalán nem volt hasznos, mert Németországban is azok a szabályok mint az USA-ban. De a család azt mondta, hogy ha szeretnék részt venni rajta, ők befizetnek rá minden gond nélkül. Már fejben felállítottam egy pro és kontra listát, és elég sok minden szól mellette, szóval azt hiszem el kellene rá mennem. De azért még kikérem pár ember véleményét. :-)
Beszéltem a gyerekekkel is, a kisebbik zongorázott nekem, aztán megmutatták hogy tudnak videojátékozni. Anyuka küldött nekem egy szólistát, amit a gyerekek állítottak össze, és csupa-csupa hasznos szót tartalmaz. Ezek közül volt egy-kettő amit nem ismertem, és neten sem találtam meg a jelentését, a gyerekek pedig tegnap elmagyarázták nekem. Nagyon cukik voltak. :-)
Aztán a nagyobbik kissrác megkérdezte tőlem, hogy szeretek-e teniszezni, és mondtam, hogy még sosem próbáltam, ő meg elkezdte magyarázni, hogy mi az a játék, és hogy ő majd szívesen megtanít engem. Mikor elkezdte mondani, hogy a pályán van egy háló, és a két végén állnak a játékosok, és egy labdát kell ütögetni, anyuka nevetve leállította, hogy szerinte én tudom mi az a tenisz, csak még nem játszottam. Azért én nagyon jót nevettem rajta, nagyon aranyos volt. :-)))
Beszéltem pár szót apukával is, nem győzte hangoztatni, hogy mennyire várják már, hogy menjek, és hogy milyen szuper, hogy nem volt semmi gond a vízummal. Szerintem nagyon kedves tőle, hogy ő is ennyire foglalkozik ezekkel a dolgokkal, és hogy ennyire érdeklődik. Még mindig azt gondolom, hogy nagyon jó családot sikerült találnom. :-)
Más most nem történt, ami ide kapcsolódna. A következő pár hétben igyekszem beszerezni az ajándékokat, befejezni a fogorvos látogatást (már 3 hete fogorvoshoz járok, hogy garantáltan minden rendben legyen...) és egyéb orvosok felkeresését. Lassan elkezdődik a nagy kaland. :-)
2012. július 16., hétfő
2012. július 5., csütörtök
Amikor a futár csenget
Juhéjjjj! Megérkezett a vízumom! :-)
Igazából még tegnap délután, csak ahogy az lenni szokott, megint a lehető legrosszabbkor érkezett a futár... Hangulatilag a béka feneke alatt voltam két méterrel elásva, ennek pedig annyi az oka, hogy épp egy olyan könyvet olvastam, amiben az ifjú házaspár férfi tagja autóbalesetben meghal, és a nő szenvedéseiről szól a könyv. Engem eléggé érzékenyen érint ez a téma, így aztán végig bőgtem a könyvet - na most aztán azt is elárultam magamról milyen kis érzékeny lelkű vagyok. :-D
Na de a lényegre térve, a futár épp akkor csengetett be, mikor a leginkább sírtam, így hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Rohantam arcot mosni, de nem sokat segített a helyzeten, úgyhogy kénytelen voltam óriási duzzadt vörös szemekkel ajtót nyitni. (Remélem nem néztem ki drogosnak... :-D )
Aztán szépen átvettem a hihetetlen apró méretű kis csomagocskát - ezért kellett 2000 Ft-ot kifizetni???? -, de alig bírtam aláírni az átvételről a papírt, annyira reszketett még a kezem. (hm... tuti drogosnak hitt :-D ) Aztán kinyitottam a csomagot, és elszörnyedve láttam meg, hogy mit műveltek az útlevelemmel: az még oké, hogy beleragasztották a vízumot, de odakapcsozták az utolsó oldalra egy borítékba a DS-2019-es nyomtatványt, amit totál összegyűrtek. És még az útlevelemet is kilyukasztották a kapcsozással! Hát erre totál nem számítottam... És eléggé rossz néven veszem. Nem értem miért nem lehetett valamivel nagyobb csomagolásba tenni az útlevelemet meg azt a pár papírt, lehetőleg úgy, hogy semmi ne gyűrődjön, és ne lyukadjon ki...
Tudom-tudom, óriási problémák ezek, elnézést ha valakit untattam ezzel. :-D Azt hiszem visszatérek a sírós könyvemhez - ma úgysem várok futárt. :-D
Igazából még tegnap délután, csak ahogy az lenni szokott, megint a lehető legrosszabbkor érkezett a futár... Hangulatilag a béka feneke alatt voltam két méterrel elásva, ennek pedig annyi az oka, hogy épp egy olyan könyvet olvastam, amiben az ifjú házaspár férfi tagja autóbalesetben meghal, és a nő szenvedéseiről szól a könyv. Engem eléggé érzékenyen érint ez a téma, így aztán végig bőgtem a könyvet - na most aztán azt is elárultam magamról milyen kis érzékeny lelkű vagyok. :-D
Na de a lényegre térve, a futár épp akkor csengetett be, mikor a leginkább sírtam, így hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Rohantam arcot mosni, de nem sokat segített a helyzeten, úgyhogy kénytelen voltam óriási duzzadt vörös szemekkel ajtót nyitni. (Remélem nem néztem ki drogosnak... :-D )
Aztán szépen átvettem a hihetetlen apró méretű kis csomagocskát - ezért kellett 2000 Ft-ot kifizetni???? -, de alig bírtam aláírni az átvételről a papírt, annyira reszketett még a kezem. (hm... tuti drogosnak hitt :-D ) Aztán kinyitottam a csomagot, és elszörnyedve láttam meg, hogy mit műveltek az útlevelemmel: az még oké, hogy beleragasztották a vízumot, de odakapcsozták az utolsó oldalra egy borítékba a DS-2019-es nyomtatványt, amit totál összegyűrtek. És még az útlevelemet is kilyukasztották a kapcsozással! Hát erre totál nem számítottam... És eléggé rossz néven veszem. Nem értem miért nem lehetett valamivel nagyobb csomagolásba tenni az útlevelemet meg azt a pár papírt, lehetőleg úgy, hogy semmi ne gyűrődjön, és ne lyukadjon ki...
Tudom-tudom, óriási problémák ezek, elnézést ha valakit untattam ezzel. :-D Azt hiszem visszatérek a sírós könyvemhez - ma úgysem várok futárt. :-D
2012. július 2., hétfő
Vízumkérelem jóváhagyva
Még csak délután 3 van, én mégis úgy érzem, mintha már este lenne. Elmondhatatlanul fáradt vagyok, de igyekszem összeszedni ezt a bejegyzést, amíg még friss az élmény. :-)
Az előző bejegyzésemben említettem, hogy a hajnali 4:10-es vonattal kellett felmennem Budapestre (Debrecenből), hogy időben odaérjek a 8:15-ös időpontomra a nagykövetségre. Ez azt jelenti, hogy nekem hajnali 3 órakor kellett felkelnem, akkor, amikor máskor épp a buli helyszínét készülök elhagyni. :-))) Gondolkodtam is rajta, hogy talán le sem kellene feküdnöm aludni, de akkor még ennyire sem bírtam volna koncentrálni. Így aztán egy "kellemes" talán 4 órás alvás után autóba pattantam, és kimentem a vasútállomásra. A vonaton meglepően sokan voltak, így ott sem tudtam szunyókálni még egy kicsit. Valahogy nem tudtam örülni neki... :-) Nagy-nagy szerencsémre a MÁV ezúttal pontos volt, és időben megérkeztem Budapestre. Előkaptam az előre kinyomtatott térképemet, mely szerint max 15 perces sétával oda is érek a követségre. Hát én addig töketlenkedtem, és annyira nem találtam meg azt az utat, amit a térkép jelölt, hogy végül el is késtem kicsit. Kerülő útvonalon ugyan, de sikeresen megtaláltam a Szabadság teret - ekkor már 8:22 volt. Azért egyből megnyugodtam ahogy odaértem, mert láttam, hogy egy szép kis sor van előttem, és fel sem fog tűnni, hogy én késtem kicsit. Csakhogy kijött a biztonságis bácsi, és kérdezte kinek mikorra van időpontja. Mindenki mondta, hogy 9-re vagy később, én meg a sor végén benyögtem, hogy negyed 9-re. Nem volt égő, áááá. :-)))) Merthogy így behívott mindenki elé, és szerintem a sorban állók nagyon, de nagyon utáltak engem akkor... Gyors táskaellenőrzés után túljutottam az első akadályon. Már a vaskerítésen belül várakoztam, amikor kinyílt a baromi nehéz vasajtó, és behívtak a második ellenőrzési pontra. Ott átvilágították a táskámat, és kipakoltattak velem belőle szinte mindent. A telefont és fülhallgatót elvették tőlem, de például az üveg vizemet is ki kellett tennem a táskámból, hogy megnézzék tényleg víz-e. Ezután jutottam be a követségre, ahol sorszámot kellett húznom. Rövidke várakozás után szólítottak is a kettes ablakhoz, ahol átnézték az összes papíromat, és levették az ujjlenyomatokat. Majd ismét várakozás következett, de nem unatkoztam, mert volt egy plazmatévé a falon, ahol America Tourism ment, és tök jó volt nézegetni azokat a helyeket, ahova - ha minden jól megy - hamarosan én is eljutok. :-)
Aztán megjelent a 125-ös sorszámom a kijelzőn és az 5-ös ablakhoz kellett mennem interjúra. Ott a konzulbácsi magyarul kérdezgetett, nagyon aranyos kiejtéssel. Olyanokat kérdezett, hogy melyik városba megyek, hány gyerekre fogok vigyázni, ők hány évesek, voltam-e már az USA-ban és hogy élnek-e kinn rokonaim. Mindent szépen megválaszoltam, és végül közölte, hogy a vízumkérelmemet jóváhagyja - volt öröm ét bódottá. :-))) A vízumot futár fogja kihozni a címemre 1-3 munkanapon belül.
Visszatérve a magyarul beszélésre: többeknél olvastam már, hogy volt, akinek magyarul ment az interjú, és volt akinek angolul. Én az angolra készültem, de reméltem, hogy magyarul lesz. Nagyon szép kis angol mondatokat találtam ki, és így utólag sajnálom, hogy nem durrogtathattam el őket. De hát ugye lesz elég alkalmam még angolul beszélni. :-)
A nagykövetségről hamar vissza is értem a Nyugati pályaudvarra, vettem egy IC helyjegyet, és hála a hőségriadónak, ingyen hozzájutottam egy üveg ásványvízhez, amit gyorsan meg is ittam. A hazafelé út hamar eltelt, csendben, nyugalomban, még aludni is tudtam egy icipicit. Most már itthonról pötyögök, és azt hiszem le kellene feküdnöm aludni egy jót. Ha megkaptam a vízumot, írok majd egy gyors update-et. :-)
Ja, és amíg el nem felejtem: tegnap írt host anyuka, hogy mekkora vihar volt Bethesdában, és hogy egy fa rádőlt a házukra, kilyukadt a tető több helyen is, és most enyhe totálkár van. Még jó, hogy a nagyszülőknek is van háza Bethesdában is, így oda tudtak költözni a helyreállítás idejére. Kaptam pár képet is, és azért szerencsére annyira nincs nagy baj, csak a tetőt kell megjavítani és alaposan kitakarítani. És mindenekelőtt szerencsére senki sem sérült meg! Egyelőre ennyit tudok. Azért remélem amíg én kinn leszek, nem lesznek ilyen katasztrófák, mert nem tudom biztosan, hogy megfelelően tudnám kezelni a helyzetet...
Az előző bejegyzésemben említettem, hogy a hajnali 4:10-es vonattal kellett felmennem Budapestre (Debrecenből), hogy időben odaérjek a 8:15-ös időpontomra a nagykövetségre. Ez azt jelenti, hogy nekem hajnali 3 órakor kellett felkelnem, akkor, amikor máskor épp a buli helyszínét készülök elhagyni. :-))) Gondolkodtam is rajta, hogy talán le sem kellene feküdnöm aludni, de akkor még ennyire sem bírtam volna koncentrálni. Így aztán egy "kellemes" talán 4 órás alvás után autóba pattantam, és kimentem a vasútállomásra. A vonaton meglepően sokan voltak, így ott sem tudtam szunyókálni még egy kicsit. Valahogy nem tudtam örülni neki... :-) Nagy-nagy szerencsémre a MÁV ezúttal pontos volt, és időben megérkeztem Budapestre. Előkaptam az előre kinyomtatott térképemet, mely szerint max 15 perces sétával oda is érek a követségre. Hát én addig töketlenkedtem, és annyira nem találtam meg azt az utat, amit a térkép jelölt, hogy végül el is késtem kicsit. Kerülő útvonalon ugyan, de sikeresen megtaláltam a Szabadság teret - ekkor már 8:22 volt. Azért egyből megnyugodtam ahogy odaértem, mert láttam, hogy egy szép kis sor van előttem, és fel sem fog tűnni, hogy én késtem kicsit. Csakhogy kijött a biztonságis bácsi, és kérdezte kinek mikorra van időpontja. Mindenki mondta, hogy 9-re vagy később, én meg a sor végén benyögtem, hogy negyed 9-re. Nem volt égő, áááá. :-)))) Merthogy így behívott mindenki elé, és szerintem a sorban állók nagyon, de nagyon utáltak engem akkor... Gyors táskaellenőrzés után túljutottam az első akadályon. Már a vaskerítésen belül várakoztam, amikor kinyílt a baromi nehéz vasajtó, és behívtak a második ellenőrzési pontra. Ott átvilágították a táskámat, és kipakoltattak velem belőle szinte mindent. A telefont és fülhallgatót elvették tőlem, de például az üveg vizemet is ki kellett tennem a táskámból, hogy megnézzék tényleg víz-e. Ezután jutottam be a követségre, ahol sorszámot kellett húznom. Rövidke várakozás után szólítottak is a kettes ablakhoz, ahol átnézték az összes papíromat, és levették az ujjlenyomatokat. Majd ismét várakozás következett, de nem unatkoztam, mert volt egy plazmatévé a falon, ahol America Tourism ment, és tök jó volt nézegetni azokat a helyeket, ahova - ha minden jól megy - hamarosan én is eljutok. :-)
Aztán megjelent a 125-ös sorszámom a kijelzőn és az 5-ös ablakhoz kellett mennem interjúra. Ott a konzulbácsi magyarul kérdezgetett, nagyon aranyos kiejtéssel. Olyanokat kérdezett, hogy melyik városba megyek, hány gyerekre fogok vigyázni, ők hány évesek, voltam-e már az USA-ban és hogy élnek-e kinn rokonaim. Mindent szépen megválaszoltam, és végül közölte, hogy a vízumkérelmemet jóváhagyja - volt öröm ét bódottá. :-))) A vízumot futár fogja kihozni a címemre 1-3 munkanapon belül.
Visszatérve a magyarul beszélésre: többeknél olvastam már, hogy volt, akinek magyarul ment az interjú, és volt akinek angolul. Én az angolra készültem, de reméltem, hogy magyarul lesz. Nagyon szép kis angol mondatokat találtam ki, és így utólag sajnálom, hogy nem durrogtathattam el őket. De hát ugye lesz elég alkalmam még angolul beszélni. :-)
A nagykövetségről hamar vissza is értem a Nyugati pályaudvarra, vettem egy IC helyjegyet, és hála a hőségriadónak, ingyen hozzájutottam egy üveg ásványvízhez, amit gyorsan meg is ittam. A hazafelé út hamar eltelt, csendben, nyugalomban, még aludni is tudtam egy icipicit. Most már itthonról pötyögök, és azt hiszem le kellene feküdnöm aludni egy jót. Ha megkaptam a vízumot, írok majd egy gyors update-et. :-)
Ja, és amíg el nem felejtem: tegnap írt host anyuka, hogy mekkora vihar volt Bethesdában, és hogy egy fa rádőlt a házukra, kilyukadt a tető több helyen is, és most enyhe totálkár van. Még jó, hogy a nagyszülőknek is van háza Bethesdában is, így oda tudtak költözni a helyreállítás idejére. Kaptam pár képet is, és azért szerencsére annyira nincs nagy baj, csak a tetőt kell megjavítani és alaposan kitakarítani. És mindenekelőtt szerencsére senki sem sérült meg! Egyelőre ennyit tudok. Azért remélem amíg én kinn leszek, nem lesznek ilyen katasztrófák, mert nem tudom biztosan, hogy megfelelően tudnám kezelni a helyzetet...
2012. június 25., hétfő
Vízum bajok
A mai napom igen érdekesen telt, de a lényeg annyi, hogy végre sikerült lefoglalnom a vízum interjúra az időpontot.
Na de hogy ki is fejtsem kicsit:
Vízuminterjúra az Egyesült Államok Nagykövetségére kell menni, Budapestre, természetesen személyesen. Ezzel még nem is lenne probléma, na de mielőtt időpontot kérhettem volna, ki kellett töltenem online a DS-160-as űrlapot, ami iszonyú hosszú! Főleg akkor ha az ember először nem is jól tölti ki... Mert igen, bénáztam most ezzel egy jó sort, ugyanis nagy nehezen - több óra leforgása alatt - kitöltöttem az űrlapot, el is küldtem szépen, ahogyan kell. Aztán megtaláltam a Londonból érkezett csomagban a kitöltési útmutatót... Rá kellett jönnöm, hogy amiért órákat szenvedtem, fölösleges volt, mert tök máshogy kellett volna kitölteni mindent. Jött a pánik... A követség honlapján még véletlenül sem találtam meg a kapcsolat gombot, vagy bármilyen elérhetőségre utaló gombot. A kétségbeesés csak fokozódott... Ilyenkor jó kimenni levegőzni egyet, felfrissülten minden simábban megy. Én pontosan ezt tettem, és mire visszajöttem, mintha csak odavarázsolták volna a jobb felső sarokba a kapcsolat gombot. :-)))) Gyorsan meg is találtam az email címet, ahova problémával fordulni lehet, és írtam is egy üzenetet, hogy mégis mit csináljak most. Pár perc múlva jött a megnyugtató válasz, hogy töltsek ki egy újabb űrlapot, és amikor megyek interjúra, akkor mondjam, hogy volt egy hibás is. Azért azt nagyon remélem, hogy tényleg nem lesz belőle gond...
Na és akkor kezdődhetett minden elölről, szépen újra kitöltöttem mindent, ezúttal mindent ezerszer megnéztem, hogy tuti jól írom-e, és meglepő, de egész hamar végeztem vele.
Végül még gyorsan kitöltöttem a fuvarlevelet is - ugyanis a vízumot futárszolgálat fogja kézbesíteni a részemre, és a fuvarlevelet előre ki kellett töltenem.
Már csak annyi maradt hátra, hogy felhívjam a nagykövetséget egy interjú időpontért. A hívás díja 400 Ft+ÁFA, szóval figyelem, akik még ezután fognak időpontot kérni, jó előre készítsék ki az alábbiakat:
A fent leírt dolgok azért fontosak, mert nekem nem voltak kikészítve a papírjaim - örültem, hogy az űrlap kitöltése után elpakolhattam végre - és rohangálnom kellett a szobában, hogy mindent megtaláljak, amit be kell diktálni, miközben ketyegtek a másodpercek. Végül 4 perc 11 másodperccel zártam a beszélgetést... Azt hiszem szép lesz a havi telefonszámla végösszege...
További teendőm még ezen a héten, hogy be kell fizetnem a vízumkezelési díjat, ami 38 400 Ft ebben a hónapban. Egyelőre kicsit lehúzásnak érzem ezt az egészet, mert ez sem kevés pénz, főleg ha hozzátesszük a 620 euró program díjat is, amit szintén hamarosan be kell fizetnem. Remélem az átélt kalandok kárpótolni fognak. :-)
Na de hogy ki is fejtsem kicsit:
Vízuminterjúra az Egyesült Államok Nagykövetségére kell menni, Budapestre, természetesen személyesen. Ezzel még nem is lenne probléma, na de mielőtt időpontot kérhettem volna, ki kellett töltenem online a DS-160-as űrlapot, ami iszonyú hosszú! Főleg akkor ha az ember először nem is jól tölti ki... Mert igen, bénáztam most ezzel egy jó sort, ugyanis nagy nehezen - több óra leforgása alatt - kitöltöttem az űrlapot, el is küldtem szépen, ahogyan kell. Aztán megtaláltam a Londonból érkezett csomagban a kitöltési útmutatót... Rá kellett jönnöm, hogy amiért órákat szenvedtem, fölösleges volt, mert tök máshogy kellett volna kitölteni mindent. Jött a pánik... A követség honlapján még véletlenül sem találtam meg a kapcsolat gombot, vagy bármilyen elérhetőségre utaló gombot. A kétségbeesés csak fokozódott... Ilyenkor jó kimenni levegőzni egyet, felfrissülten minden simábban megy. Én pontosan ezt tettem, és mire visszajöttem, mintha csak odavarázsolták volna a jobb felső sarokba a kapcsolat gombot. :-)))) Gyorsan meg is találtam az email címet, ahova problémával fordulni lehet, és írtam is egy üzenetet, hogy mégis mit csináljak most. Pár perc múlva jött a megnyugtató válasz, hogy töltsek ki egy újabb űrlapot, és amikor megyek interjúra, akkor mondjam, hogy volt egy hibás is. Azért azt nagyon remélem, hogy tényleg nem lesz belőle gond...
Na és akkor kezdődhetett minden elölről, szépen újra kitöltöttem mindent, ezúttal mindent ezerszer megnéztem, hogy tuti jól írom-e, és meglepő, de egész hamar végeztem vele.
Végül még gyorsan kitöltöttem a fuvarlevelet is - ugyanis a vízumot futárszolgálat fogja kézbesíteni a részemre, és a fuvarlevelet előre ki kellett töltenem.
Már csak annyi maradt hátra, hogy felhívjam a nagykövetséget egy interjú időpontért. A hívás díja 400 Ft+ÁFA, szóval figyelem, akik még ezután fognak időpontot kérni, jó előre készítsék ki az alábbiakat:
- A DS-160-as űrlap vonalkódjának számsora
- Útlevél - be kell diktálni az útlevél számát
- Születési dátum - ha netán valaki nem tudná fejből a sajátját
- Telefonszám, amin el tudnak érni - szintén ha valaki nem tudná fejből a sajátját
- Az igazolás a SEVIS díjról, mert kell a dátum, hogy mikor lett befizetve
- A fuvarlevélen szereplő vonalkód - be kell diktálni a számsor utolsó 5 számjegyét
A fent leírt dolgok azért fontosak, mert nekem nem voltak kikészítve a papírjaim - örültem, hogy az űrlap kitöltése után elpakolhattam végre - és rohangálnom kellett a szobában, hogy mindent megtaláljak, amit be kell diktálni, miközben ketyegtek a másodpercek. Végül 4 perc 11 másodperccel zártam a beszélgetést... Azt hiszem szép lesz a havi telefonszámla végösszege...
További teendőm még ezen a héten, hogy be kell fizetnem a vízumkezelési díjat, ami 38 400 Ft ebben a hónapban. Egyelőre kicsit lehúzásnak érzem ezt az egészet, mert ez sem kevés pénz, főleg ha hozzátesszük a 620 euró program díjat is, amit szintén hamarosan be kell fizetnem. Remélem az átélt kalandok kárpótolni fognak. :-)
2012. június 21., csütörtök
Csomag Amerikából
Ahogy nézem, egy ideje már nem írtam új bejegyzést, szóval épp itt az ideje. :-)
A múlthéten, és ezen a héten is váltottam anyukával egy pár emailt, ahol én általában arról írtam, hogy mit össze szenvedek a tanulással, ő meg arról, hogy mivel telnek a napjaik. Szóval csupa izgalom :-).
Múlthéten pénteken volt a kisebbik kisfiú ballagása az iskolai előkészítőből. Kaptam egy pár képet róla, és annyira cuki rajta a kissrác! Meg volt kép az egész családról, és olyan is, ahol a 2 fiú az au pair-rel pózolt. Bevallom, nekem ez utóbbi tetszett a legjobban. Nagyon aranyosak rajta a gyerekek, és látszik, hogy nagyon szeretik az au pair-t. Remélem majd engem is legalább ennyire fognak szeretni. :-)
Ezen a héten kedden voltam záróvizsgázni, és mire hazajöttem, egy óriási csomag várt itthon, ami egyenesen Amerikából, a hostcsaládomtól érkezett. Nagyon váratlan volt, mert host anyuka tényleg egy szóval sem említette, hogy bármit is küldene nekem, de nagyon jól esett, pláne azok után, hogy kicsit meg voltam szeppenve a múltkor, hogy egy árva levelet sem váltottunk egész héten. Igaz, múlthéten és ezen a héten mindent pótoltunk. :-)
Visszatérve a csomagra: még sosem kaptam ekkora csomagot! Alig vártam, hogy kibonthassam! Képzelhetitek, hazaestem záróvizsgáról, és azon hamarjában - még csak át sem öltöztem, már neki is ugrottam, nagyon kíváncsi voltam mi van benne. :-)
A hatalmas csomagban több kisebb csomag lapult, mindegyik nagyon szépen becsomagolva, és felcímkézve, ugyanis nem minden nekem érkezett. Kapott ajándékot az egész családom. Hihetetlenül jól esik, hogy mindenkire gondolt host anyuka, és tényleg nem csak valami gagyi ajándékot küldött, hogy ez majd jó lesz, hanem személyeset, olyat, aminek tényleg mindenki örült, szóval biztos sokat gondolkodott rajta. :-)
Én kaptam 2 pólót:
A másodikat kifejezetten azért, mert egy egymillió dolláros van rajta, és mivel pénzügyes végzettségem van, nagyra értékelem az ilyesmit. És tényleg. :-)
Továbbá kaptam még Washington DC-s térképet és útikönyvet, és egy képeslapot, amibe le volt írva, hogy ki miért kapja ezeket az ajándékokat.
Kaptam még mindkét fiútól rajzot, amire rá volt írva, hogy már nagyon várjuk, hogy találkozzunk, éééééés: 'I love you'. Ezt nagyon nagyra értékelem, hogy máris ennyire megkedveltek, nagyon jól esik.
Én elsősorban azért kaptam ezt a sok ajándékot, hogy gratuláljanak, amiért sikeresen végeztem az egyetemen, illetve hogy üdvözöljenek a családjukban, és hogy kifejezzék, hogy mennyire várják már, hogy augusztusban megérkezzem. :-)
Anyukámék egy naptárat kaptak, amelyen amerikás tájképek vannak, és azért kapták, hogy azon tudják majd számon tartani, hogy mikor láthatnak ismét. :-)
Tesóm pedig egy cseresznyefa virágos pólót kapott, mert tudják, hogy mennyire szereti a virágokat és a kertészkedést, és gondolták, örülne neki. És igazuk lett. :-)
Persze rögtön írtam emailt host anyukának, hogy nagyon szépen köszönök mindent, és hogy mennyire örülök mindennek. Mert tényleg így van. Azért szerintem nem sok család tesz ilyesmit a leendő au pair-ükkel. :-)
Most már, hogy vége a sulinak, kezdhetek parázni az egész amerikai kaland miatt. Bár először is a vízum interjút kellene megejtenem, de még időpontot sem foglaltam rá. Ezt valószínű jövőhéten meg is ejtem, és aztán nincs visszaút! :-)))))
A múlthéten, és ezen a héten is váltottam anyukával egy pár emailt, ahol én általában arról írtam, hogy mit össze szenvedek a tanulással, ő meg arról, hogy mivel telnek a napjaik. Szóval csupa izgalom :-).
Múlthéten pénteken volt a kisebbik kisfiú ballagása az iskolai előkészítőből. Kaptam egy pár képet róla, és annyira cuki rajta a kissrác! Meg volt kép az egész családról, és olyan is, ahol a 2 fiú az au pair-rel pózolt. Bevallom, nekem ez utóbbi tetszett a legjobban. Nagyon aranyosak rajta a gyerekek, és látszik, hogy nagyon szeretik az au pair-t. Remélem majd engem is legalább ennyire fognak szeretni. :-)
Ezen a héten kedden voltam záróvizsgázni, és mire hazajöttem, egy óriási csomag várt itthon, ami egyenesen Amerikából, a hostcsaládomtól érkezett. Nagyon váratlan volt, mert host anyuka tényleg egy szóval sem említette, hogy bármit is küldene nekem, de nagyon jól esett, pláne azok után, hogy kicsit meg voltam szeppenve a múltkor, hogy egy árva levelet sem váltottunk egész héten. Igaz, múlthéten és ezen a héten mindent pótoltunk. :-)
Visszatérve a csomagra: még sosem kaptam ekkora csomagot! Alig vártam, hogy kibonthassam! Képzelhetitek, hazaestem záróvizsgáról, és azon hamarjában - még csak át sem öltöztem, már neki is ugrottam, nagyon kíváncsi voltam mi van benne. :-)
A hatalmas csomagban több kisebb csomag lapult, mindegyik nagyon szépen becsomagolva, és felcímkézve, ugyanis nem minden nekem érkezett. Kapott ajándékot az egész családom. Hihetetlenül jól esik, hogy mindenkire gondolt host anyuka, és tényleg nem csak valami gagyi ajándékot küldött, hogy ez majd jó lesz, hanem személyeset, olyat, aminek tényleg mindenki örült, szóval biztos sokat gondolkodott rajta. :-)
Én kaptam 2 pólót:
Továbbá kaptam még Washington DC-s térképet és útikönyvet, és egy képeslapot, amibe le volt írva, hogy ki miért kapja ezeket az ajándékokat.
Kaptam még mindkét fiútól rajzot, amire rá volt írva, hogy már nagyon várjuk, hogy találkozzunk, éééééés: 'I love you'. Ezt nagyon nagyra értékelem, hogy máris ennyire megkedveltek, nagyon jól esik.
Anyukámék egy naptárat kaptak, amelyen amerikás tájképek vannak, és azért kapták, hogy azon tudják majd számon tartani, hogy mikor láthatnak ismét. :-)
Tesóm pedig egy cseresznyefa virágos pólót kapott, mert tudják, hogy mennyire szereti a virágokat és a kertészkedést, és gondolták, örülne neki. És igazuk lett. :-)
Most már, hogy vége a sulinak, kezdhetek parázni az egész amerikai kaland miatt. Bár először is a vízum interjút kellene megejtenem, de még időpontot sem foglaltam rá. Ezt valószínű jövőhéten meg is ejtem, és aztán nincs visszaút! :-)))))
2012. június 11., hétfő
Útitárs!
Pénteken kaptam egy emailt Esztertől, az APIA képviselőjétől, hogy van egy lány, akivel egy napon fogunk utazni az USA-ba, és megadta az email címét, hogy ha gondolom vegyem fel vele a kapcsolatot. Persze, h írtam is neki gyorsan, és nagyon, de nagyon örülök, hogy nem egyedül kell majd végigszenvednem az utazást, hanem egy olyan lánnyal, aki valószínűleg ugyanazt fogja érezni mint én. És ami még fantasztikusabb az egészben az az, hogy ő is Maryland államban fog lakni, hozzám nagyon közel, így ha jól ki fogunk jönni - és miért is ne jönnénk már ki jól? - akkor még kapcsolatban is maradhatunk egymással.
Most komolyan, mennyi az esélye annak, hogy van egy másik lány, aki ugyanazon a napon utazik Amerikába, és a 4 napos orientáció után, együtt utazunk tovább Washingtonba, és hogy még a host családjaink is nagyon közel lakjanak egymáshoz? Szerintem nem sok, és nagyon szerencsésnek érzem magam.
Azért azt hozzá kell tennem, hogy mindössze még csak 2 email-t váltottunk, illetve Fb-n jelölt be ismerősnek, szóval nem igazán ismerem még, de mindenesetre reménységgel tölt el, hogy lesz a közelben egy magyar sorstárs is. :-) Nekem ez nagyon fontos, de ezt már korábban is kifejtettem. Aztán majd eldől, hogy hogyan alakul az életünk. :-)
No és akkor itt a túláradó lelkesedés után még meg kell jegyeznem, hogy az előző héten egy árva levelet sem váltottam host anyukával. Nekem sem volt időm írni neki a záróvizsgám miatt, de ő sem írt nekem egy sort sem. Hát ilyen is van, ettől még remélem továbbra is szimpatikus vagyok a számukra. :-)
Ez most ilyen rövidre sikerült... Amint lesz valami újabb hírem, jelentkezem. :-)
Most komolyan, mennyi az esélye annak, hogy van egy másik lány, aki ugyanazon a napon utazik Amerikába, és a 4 napos orientáció után, együtt utazunk tovább Washingtonba, és hogy még a host családjaink is nagyon közel lakjanak egymáshoz? Szerintem nem sok, és nagyon szerencsésnek érzem magam.
Azért azt hozzá kell tennem, hogy mindössze még csak 2 email-t váltottunk, illetve Fb-n jelölt be ismerősnek, szóval nem igazán ismerem még, de mindenesetre reménységgel tölt el, hogy lesz a közelben egy magyar sorstárs is. :-) Nekem ez nagyon fontos, de ezt már korábban is kifejtettem. Aztán majd eldől, hogy hogyan alakul az életünk. :-)
No és akkor itt a túláradó lelkesedés után még meg kell jegyeznem, hogy az előző héten egy árva levelet sem váltottam host anyukával. Nekem sem volt időm írni neki a záróvizsgám miatt, de ő sem írt nekem egy sort sem. Hát ilyen is van, ettől még remélem továbbra is szimpatikus vagyok a számukra. :-)
Ez most ilyen rövidre sikerült... Amint lesz valami újabb hírem, jelentkezem. :-)
2012. június 2., szombat
Heti események
Ennek a hétnek is pár email váltás és egy Skype beszélgetés a termése. Még az emailekből megtudtam, hogy múlt hétvégén a kisebbik kisfiú eltörte a karját játék közben. Az au pair volt otthon a fiúkkal, és kergetőztek a házban, és a gyerek olyan szerencsétlenül ugrott le a díványról, hogy ez lett a vége...
Aztán ami jó hír, hogy eladták a jelenlegi au pair autót, ami egy Honda Odyssey volt, és anyuka autója, egy Toyota Highlander lett az új au pair kocsi. Anyukának meg vettek egy új autót, egy Hyundai Elantra-t. A google képek alapján elég szép példány mind a 2 autó, és anyuka szerint imádni fogom vezetni a Toyotát. Hát ezt én is nagyon remélem. :-)
Ezen a hétvégén a nagyobbik kisfiú táborozni ment az apukájával, így ma csak anyukával, a kisebbik kisfiúval és a jelenlegi au pairrel tudtam beszélni Skype-on. Megbeszéltük az elmúlt hetek eseményeit, mert már 3 hete nem beszéltünk, csak emaileztünk. Meséltem nekik a párizsi utamról, és hogy milyen sokat kell tanulnom az államvizsgám miatt. Na igen, ezt sem volt egyszerű elmagyarázni, hogy mit is tanulok én pontosan, és hogy megy nálunk az államvizsgázás, de azt hiszem sikerült. :-) Ők is sok mindent meséltek, a kisfiú mutogatta a játékait, és nagy meglepetésemre írt nekem egy "I love you"-t. Azt nem tudom, hogy azért-e, mert még csak ezt tudja leírni (még csak 5 éves lesz), vagy mert tényleg máris szeret, mindenesetre jól esett. :-)
Még nem tudom hogy fog alakulni a jövőhét, nem biztos, hogy megint tudunk majd skypeolni, mert jönnek hozzájuk a nagyszülők, és nálunk is felfordulás lesz, de azért remélem megint tudunk majd kicsit beszélni. Szerintem tök jó, hogy így tartjuk a kapcsolatot, legalább a gyerekek is szoknak engem, és nem leszek annyira idegen a számukra augusztusban.
Nem tudom ki hogy van vele, nekem még nem sok időm volt ezen parázni, de ma, amikor skype-on beszéltem a családdal baromira idegesített, hogy nem tudtam rendesen kifejezni magam, vagy nem értettem meg valamit. A júliusom szabad lesz, akkor akarok majd nagyon ráfeküdni az angolra, de nyilván nem tudok majd mindent megtanulni, és kezdek félni, hogy mi lesz majd ha kimegyek. Mert persze, azért megyek ki, hogy jól megtanuljak angolul, de azért jó lenne, ha gördülékenyen menne...
És végül még valami: végre megjelent az Au Pair in America honlapon is a számlám, és nagy-nagy meglepetésemre nem 740 euró program díjat kell fizetnem, hanem "csak" 620-at. Úgy írja, hogy a 120 euró különbözet kedvezmény. Én nem értem, hogy mire fel, de azért nagyon örülök neki. :-)
Aztán ami jó hír, hogy eladták a jelenlegi au pair autót, ami egy Honda Odyssey volt, és anyuka autója, egy Toyota Highlander lett az új au pair kocsi. Anyukának meg vettek egy új autót, egy Hyundai Elantra-t. A google képek alapján elég szép példány mind a 2 autó, és anyuka szerint imádni fogom vezetni a Toyotát. Hát ezt én is nagyon remélem. :-)
Au pair kocsi: Toyota Highlander
(forrás: google)
Még nem tudom hogy fog alakulni a jövőhét, nem biztos, hogy megint tudunk majd skypeolni, mert jönnek hozzájuk a nagyszülők, és nálunk is felfordulás lesz, de azért remélem megint tudunk majd kicsit beszélni. Szerintem tök jó, hogy így tartjuk a kapcsolatot, legalább a gyerekek is szoknak engem, és nem leszek annyira idegen a számukra augusztusban.
Nem tudom ki hogy van vele, nekem még nem sok időm volt ezen parázni, de ma, amikor skype-on beszéltem a családdal baromira idegesített, hogy nem tudtam rendesen kifejezni magam, vagy nem értettem meg valamit. A júliusom szabad lesz, akkor akarok majd nagyon ráfeküdni az angolra, de nyilván nem tudok majd mindent megtanulni, és kezdek félni, hogy mi lesz majd ha kimegyek. Mert persze, azért megyek ki, hogy jól megtanuljak angolul, de azért jó lenne, ha gördülékenyen menne...
És végül még valami: végre megjelent az Au Pair in America honlapon is a számlám, és nagy-nagy meglepetésemre nem 740 euró program díjat kell fizetnem, hanem "csak" 620-at. Úgy írja, hogy a 120 euró különbözet kedvezmény. Én nem értem, hogy mire fel, de azért nagyon örülök neki. :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)