Travel Month - Colorado

Augusztus 26-án hajnalban elment Isabell és a német barátnője, ugyanis az ő gépük korán reggel indult Austinba, Texasba, az én gépem meg csak késő délután Denverbe.

Szóval én délelőtt pakolásztam kicsit, majd kicsekkoltam a hostelből, megvártam a shuttle buszomat, és kimentem a reptérre, hogy ott csövezzek. Azért nem maradtam Vegas belvárosában, mert egyrészt egyedül nem akartam kóborolni  a városban, másrészt aznap szakadt az eső ott, így annyira nem is lett volna "fun" a városnézés. Szóval jobbnak láttam, ha kimegyek a reptérre, és elcsövezgetek én ott - kihasználva az ingyen wifi adta lehetőségeket. :-D

A gépem egy kicsit korábban indult Vegasból, de sajnos út közben még így is belekeveredtünk egy csúnya viharba - volt rázkódás meg turbulencia ezerrel - de azért sikeresen túlélte minden egyes utas az utat. :-)

Este fél 10-kor érkeztem meg Denverbe, ahol nem más, mint Mónika volt a vendéglátóm. :-) (Azoknak, akik nem emlékeznének Mónikára - ő az a szintén au pair lány, akivel májusban Floridában voltam nyaralni, és ott annyira jó barátnők lettünk, hogy az utazós hónapomban meghívott magukhoz Evergreenbe, Coloradoba.)

Mónika kijött értem a reptérre, volt nagy összeborulás, végre magyar szavak... nagyon örültünk egymásnak. :-) Aztán ahogy beszálltunk a kocsiba, Mónika egyből elkezdte belém tukmálni a vizet. Akkor még nem értettem miért, de aztán kiderült, hogy azért, mert Colorado annyira magasan a hegyekben van, hogy aki nincs hozzászokva, bizony kínzó fejfájás gyötri, illetve az orrvérzés is gyakori tünet, erre pedig csak az jelent megoldást, ha rengeteg folyadékot iszik az ember. (Később nekem megvolt mindkettő, orrvérzés + fejfájás kombó, még a sok víz ellenére is.)

Első nap/este nem is csináltunk semmit, csak pihentünk - rám nagyon rám fért - és beszélgettünk. Másnap reggel Mónika elvitte a host gyerekeit iskolába, ezalatt én összeszedtem magam, és ahogy hazaért, már mentünk is Colorado Springs-be, ahol a Garden of Gods - Az Istenek Kertje található.

Ahogy ti is láthatjátok, csodaszép volt ez a hely. :-) Miután körbesétáltunk, elmentünk egy közeli outletbe, ahol Mónika shoppingolt egy kicsit, majd hazamentünk Evergreenbe. Megnéztük ott is a várost, tettünk egy kisebb sétát, majd hazamentünk Mónikáékhoz, mert a host családja várt minket vacsorára.

Evergreen belváros

28-án délelőtt megnéztük Denver belvárosát, shoppingoltunk kicsit, megebédeltünk a Tacco Bell-ben, és siettünk is haza, mert Mónikának sajnos dolgoznia kellett aznap délután is.

Munka után elmentünk Mónikával a közeli Red Rocks koncert csarnokba, amely vörös sziklákból van kiépítve, és világhírűen egyedi hangzást biztosít az ott fellépő világsztároknak - mikor ott jártunk, épp Bruno Marsnak és a One Republic-nak.
Onnan vissza Evergreenbe az ottani canyonon át mentünk, és mondhatom, csodás látványban volt részünk. :-)

Este még elmentünk vacsorázni egy olasz étterembe, mert Mónika egyik barátnőjének volt a búcsúbulija. A vacsora után eredetileg még volt betervezve egy kis party is, de azt mindenki leszavazta fáradtságra hivatkozva. Így inkább hazamentünk, és aludtunk egy jó nagyot.

Az utolsó napomon Coloradoban nem nagyon csináltunk semmit. Mónika dolgozott délelőtt és délután is. A köztes időben meg csomagolgattunk, pihentünk, és készültünk a közös Chicago-kalandunkra. Azonban kora délután olyan erős migrén fogott el, hogy nagyon-nagyon rosszul voltam. Nem tudom, hogy miért alakult ki - talán a több mint 2 hete tartó utazgatásom, a rendszertelen alvás, a magasság, a vízhiány, vagy ez mind együtt... de tény, hogy rég voltam már ennyire rosszul. Bíztam benne, hogy estére sikerül összeszednem magam, mert indultunk Chicago-ba egy késő esti járattal, és ott már végképp nem akartam ennyire pocsékul lenni...

Estére már jobban voltam kicsit - hála a 4 szem advilnak, bár enni egész nap nem bírtam szinte semmit. Elköszöntünk Mónika host családjától, majd egy barátnője kivitt minket a reptérre, és megkezdődött az utazós hónapom utolsó állomásáról szóló kaland - amit természetesen külön bejegyzésben fogok elmesélni. Annyit azért elárulok, hogy ott már nem volt semmi bajom, és csodás napokat töltöttünk el Chicagoban. :-)