2013. november 12., kedd

Travel Month - Chicago

Elérkeztünk az utazós hónapom utolsó állomásáról szóló beszámolómhoz. Augusztus 29-én, késő este indultunk Mónikával Denverből Chicagoba. Elég korán kimentünk Denverbe a reptérre, megvacsiztunk ott - én szigorúan csakis gyomorkímélő kaját ehettem az egész napos rosszullétem miatt - majd vártuk a gépünk indulását.

Chicagoba valamikor hajnal 2 körül érkeztünk. Nem a repülőutunk volt ilyen hosszú, csupán csak ez a késői járat volt nagyon olcsó, és így még arra az éjszakára a szállást is megspóroltuk. Ugyanis azt az éjjelt Chicago-ban a reptéren töltöttük, és mondhatom, eddig életem egyik legszuperebb éjszakája volt, telis-tele nevetéssel. :-)
Hobók a reptéren :-D
Felhívnám a figyelmet az oszlopon lévő feliratra. Egész éjjel ezen nevettünk. :-D

Próbálkoztunk mi alvással is, de az mondhatni eleve lehetetlen volt. Valamikor reggel fél 6 körül gondoltuk egy életünk egy halálunk, nyakunkba vesszük a várost, megkeressük a hostelünket, és bepróbálkozunk, hátha lehetséges a nagyon-nagyon early check-in.

A városba nagyon könnyen bejutottunk, és ahogy sétáltunk a hostel felé, megláttunk egy Panera Bread-et, ami nekem is és Mónikának is nagyon nagy kedvence. Így beültünk oda reggelizni. Miután már nem volt pofánk tovább ott ücsörögni, továbbálltunk az amúgy szemben lévő hostelünkbe. Óriási nagy szerencsénk volt, mert nemcsak, hogy volt szabad szobájuk, amit meg is kaptunk és el is foglalhattuk reggel kb fél 7-kor, de még ráfizetnünk sem kellett és reggelizni is elmehettünk a hostelbe - aznap reggel ugye már másodjára a Panreás kitérő miatt. A reggeli istenien bőséges volt - összehasonlítva más hostelek kínálatával. Volt bagel, gyümölcs, gabonapehely, kávé, tej, narancslé, muffin, süti... Szóval több mint elégedettek voltunk. :-)

Miután elköltöttük aznap második reggelinket is, felmentünk a szobánkba, és valami hihetetlenül jót szunyókáltunk a csodaszép 2 ágyas szobácskánkban. :-) Dél körül keltünk csak fel - azt azért nem mondanám, hogy nagyon kipihenten, de annál nagyobb lelkesedéssel. Nyakunkba is vettük a várost, és rögtön bekezdtünk a Willis tower-rel. Előzetesen vásároltunk jegyet rá a hostelben, így nemcsak hogy kevesebbet kellett érte fizetünk, még sorba sem kellett állnunk.

Willis tower

Kilátás a Michigan-tóra

Skydeck

Szerencsénkre csodaszép idő volt, így nagyon szép volt a kilátás a városra is a Skydeck-ről. Elsőre picit félve mentem ki az "üvegkalitkába", de ha nem néz le az ember, nem is félelmetes. Nekem nagyon tetszett az egész, csodajó volt, hogy gyakorlatilag alattam volt az egész város. :-)

Miután kicsodálkoztuk magunkat a Willis towerben (és a szuvenir shopban), elsétáltunk a Millenium parkba.
Buckingham fountain

Még ott is sétálgattunk egy kicsit, majd mivel elkezdett esni az eső, visszamentünk a hostelünkbe pihenni. Megvártuk, hogy elálljon az eső, majd összeszedtük magunkat, és beszereztünk egy kis szénsavmentes üdítőitalt és ropogtatnivalót az esti ereszdelahajamat visszafogott táncikáláshoz. :-)
Tokaji bor egy chicagoi liquor store-ban - persze aranyáron
Híres chicagoi popcorn (nekem nem igazán ízlett)
Amit a chicagoi éjszakai életről tudni kell: Mónikával mindketten ahhoz szoktunk, hogy ha Amerikában partyzni megyünk, oda bizony ki kell öltözni (értsd ez alatt: tűsarkú, miniszoknya...). No hát lehet, hogy mi voltunk a rossz helyen, de ahová mi mentünk, ott enyhén szólva túl voltunk öltözve a többi emberhez képest, és valahogy az egy centiméterre jutó homoszexuális beállítottságúak aránya is jóval magasabb volt az átlaghoz képest. Mindezek ellenére mi nagyon jól éreztük magunkat, de olyan hajnal 2 körül meguntuk a partyt, és visszametróztunk a hostelünkbe.

A következő reggelen sajnos lemaradtunk a reggeliről, mert rosszul állítottam be az ébresztőórát. Annyira nem csüggedtünk, elmentünk reggeli/ebédelni ismét a Panerába, majd turistáskodtunk kicsit. Sétálgattunk a városban, illetve shoppingoltunk egy kicsit.
Millenium Park

Michigan-tó

The Bean


A bab alulról
Ilyen az, amikor valaki felnéz önmagára, és mindezt a háttérben még egy biztonsági ember is felügyeli :-D

 A hatalmas sétánk után visszamentünk a hostelünkbe, majd mivel már vacsoraidő is volt, éhesek is voltunk, gondoltuk kipróbáljuk a híre chicagoi pizzát. A hostel ajánlata alapján egy Exchecker nevű helyre mentünk, és hihetetlenül istenien finom pizzát ettünk!
A kép nem adja elő vissza elég hűen, mert az adag hatalmas volt!!

Jaj istenkém, azóta is összefut a nyál a számban ha erre a pizzára gondolok. Nagyon-nagyon finom, és Chicagoban kihagyhatatlan!! :-)

Vacsi után még sétáltunk egy kicsit, még egyszer megcsodáltuk a Buckinhgam fountaint, majd visszasétáltunk a hostelünkbe.

Az utolsó napunkon Chicago-ban reggel kicsekkoltunk a hotelből, otthagytuk a bőröndjeinket megőrzésre, majd sétáltunk még egy keveset a városban.
Itt kezdődik a 66-os út
Navy pier
Chicago style hot-dog
Délután felvettük a bőröndjeinket, majd kimentünk a reptérre, és indultunk haza. Én Washington DC-be, Mónika pedig Denverbe. Host anyukám jött ki értem a reptérre - volt nagy könnyes összeborulás. Ahogy hazaértünk, a gyerekek már ágyban voltak, de még nem aludtak, így bementem mindkettőhöz, és hihetetlen édesek voltak ahogy a nyakamba ugrottak, ölelgettek és puszilgattak. :-)

Hivatalosan is véget ért az utazós hónapom. Fantasztikus kalandokban volt részem, csodaszép városokban jártam hihetetlenül jófej emberekkel. Én magam sem hittem volna, hogy ennyire sokat ki tudok hozni ebből a travel month-ból. Tény, hogy hatalmas szerencsém is volt, és persze keményen meg is dolgoztam mindenért. Nem tagadom, nagyon vágyom vissza az USA-ba, mert minél többet láttam már belőle, annál többet akarok még, illetve visszamenni a már látott helyekre. Ördögi kör ez, kétség kívül. :-D

2 megjegyzés:

  1. Kétségkívül a kedvenc posztom az utazós hónapodból - ahj imádom ezt a várost, annyira de annyira van egyfajta kisugárzása, különlegessége, hogy megmagyarázni sem tudod! :-)
    Lesz záró bejegyzés is azért majd? Kíváncsi lennék mi van veled mostanában és milyen volt a búcsú...
    Puszillak és minden jót otthon! ;-)
    Vivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Vivi,
      igen, én is nagyon megszerettem Chicago-t, az egyik kedvenc városom az USA-ban. :-)
      Igen, lesz még egy-két bejegyzés, könnyes búcsúval, meg minden. Ahogy kell. Nem hagyok nyitott kapukat. :-)
      puszi :-)

      Törlés