Indul a mandula

Nem, még nem a 3 hetes utazós hónapom kezdődik, csak családi vakációra megyünk a host family-vel, és még csak nem is új helyre, hanem Long Islandre, ahol már egy napot eltöltöttem május legvégén. Az arról a napról szóló bejegyzésem ITT olvashatjátok.

Szóval pénteken este indulunk a nagy útra, és majd csak augusztus 3-án este fogunk hazajönni. Vagyis ez egy teljes hét. Egy teljes hét a gyerekekkel az óceánparton, ahol víz van, és túl sok nap, és megfulladhatnak, vagy napszúrást kaphatnak a gyerekek, vagy akár egy-egy kiéhezett, nagyon jó erőben lévő, vacsorára vadászó sirály is felkaphatja őket, vagy... vagy... vagy...

Nyugalom Csilla, nyugalom, nem lesz bajuk a gyerekeknek, főleg akkor nem, amikor a te felelősségedre vannak bízva. Legalábbis ezt mantrázom magamnak, hátha sikerül is elhinnem. Mekkora szívás lenne már, ha éppen most történne valami, amikor már csak 3 hetem van hátra az egész au pairkedős mókából? Igazi tü-tü-tűű helyzet lenne. :-D

Oké, sikerült egy kis nyugalmat erőltetnem magamra, és összeszedni a gondolataimat...

Te jó ég, nem is 3 hetem van hátra, hanem kettő! KETTŐ!! Úristen, ezer meg egy dolgot kellene még elintéznem, úgy érzem sehol nem tartok, és pont most utazunk el egy hétre a családdal. Hogy lesz így időm beszerezni az utolsó kis ajándékokat az otthoniaknak, meg apróságokat a 3 hetes utazásomra? Két hét semmire nem elég, és ebből egy hét nyaralás, a második héten meg már érkezik az új au pair, vagyis ki kell majd költöznöm a szobámból, összecsomagolni a cuccaimat, és egyebek, egy jó nagy kapkodás lesz az egész procedúra. Ennyire stresszesnek már rég éreztem magam, annyi mindent kéne csinálnom, hogy nem is tudom mihez kezdjek...

Hát végül addig pánikoltam, hogy nem volt időm befejezni ezt a bejegyzést sem indulás előtt. Itt jelenleg szombat délelőtt van, a beach hause-ban az ágyamon heverészek, mert mint kiderült, ma szabadnapom van. Hát oké, örülök neki, de már kicsit késő van kimenni az óceánpartra, ugyanis nem akarok szétégni a napon, és úgyis sok dolgot kell elintéznem, szóval kapok az alkalmon, és a kis szobácskámban heverészek egész délelőtt, miközben blogbejegyzést írok, és egyéb dolgokat intézek. Az óceánparton meg majd heverészek délután. :-)
Szóval a nagy rámszakadt szabadidőt igyekszem hasznosan eltölteni, és igazából ennek köszönhetitek, hogy most olvashatjátok ezt a bejegyzést. Lassan sikerül abbahagyni a pánikolást, megnyugodni kicsit, hiszen nekem is vakáció van most, még ha nem is a klasszikus értelemben vett holiday.

És egy dolgot ezennel ki is húzhatok a 'things to do' listámról, mert megírtam ezt a bejegyzést, legalábbis próbálom elhitetni magammal, hogy nyugodtan vehetem befejezettnek, mert úgyis hamarosan jelentkezem majd egy sok-sok óceánpartos fotóval teletűzdelt bejegyzéssel. Szóval remélem most megelégszetek ennyivel, és elnézést, hogy ilyen össze-vissza lett, a következő már jobb lesz, ígérem. ;-)