Kémek és fények

Szóval az egész egy röpke üzenetváltással indult... Ahogy általában... A szokásos időben érte mentem Bebéért, majd kb 10 perces tanakodás után arról, hogy hova is kéne menni, elindultunk a metróállomásra. Két lehetséges opció volt: a pláza (=pénzköltés) vagy DC (=még mi magunk sem tudtuk mivel lesz egyenlő, de emellett döntöttünk).
Már a metrón ülve megegyeztünk abban, hogy a Bebe által előző nap látott karácsonyi vásárt fogjuk megnézni elsőként, és sosem találnátok ki, de a vásár pont A múzeummal volt szemben. A múzeummal, amit Nem Nevezünk A Nevén. De én azt hiszem megtehetem, szóval elárulom, hogy az International Spy (=kém) múzeumról van szó.
Szóval megnéztük a vásárt. Láttunk sok szép és kevésbé szép dolgot. Sok mindent szívesen meg is vettünk volna magunknak, de mindig az eszünkben kell tartani, hogy a bőröndjeink száma erősen korlátozott lesz hazautazáskor (hacsak nem akarunk egy vagyont pluszba fizetni), így nem szabad olyan dolgokat megvennünk, amiket úgysem tudunk hazavinni. Igy aztán végül nem vettünk semmit, de érdekes képeket készítettünk.

 Élőzene a vásárban

 Vásár

 Igyál még egy sört papa, még pont kell egy nyitófül ehhez a táskához :-D

 A legnagyobb kedvencem a vásárban

A vásározás után Bebe nagyon éhes volt már, és persze A Múzeum volt a legközelebb, aminek az éttermében kitűnő szendvicseket lehet kapni. Ezért oda mentünk be. Ezúttal nem volt csirkekaki szag. Jó hír. Kiválasztottuk a szendvicseinket, majd lesújtóan közölték velünk, hogy az bizony ma nincs, így mást kellett választanunk. Valamilyen pulykás bacon-ös szendvicset választottunk helyette, amit igen hamar meg is kaptunk, és valami hihetetlen felismerésben volt részünk: a szendvicsnek pontosan olyan íze volt, mint otthon a szalonnasütéskor a csöpögtetős kenyérnek. Nyilván a szalonna, a hagyma és a pirítós miatt. A pulyka nem tudjuk hol volt benne, nem is igen érdekelt minket, a kaja nagyon jó volt (bocsi anyu, hogy megint erről írok :-D).

 Az asztalunk egy kis történelem leckével

 

 Bebe örül a kólájának

 Csöpögtetős kenyér ízű szendvics

 Ahogy a kajás képek készülnek

 

Bebe épp nagy munkában :-D

Szóval evés közben nézegettünk az érkező és a távozó embereket, majd érdekes elméleteket gyártottunk mindenkiről, aminek az volt az alapja, hogy valószínűleg egy titkos kémtalálkozó volt szervezve a múzeumba, és mindenki próbálta álcázni magát, de nem mindenkinek sikerült. Miközben ezen nevetgéltünk, szemtanúja lehettem, ahogy Bebe agyában feltámadt az isteni szikra, vagyis újabb regényötlete támadt, amit gyorsan papírra is vetett. Mert persze füzettel a táskájában megy mindenhová. Meg filctollal a kabátzsebében, hogy ha valaki épp autogramot kérne tőle, tudjon adni. :-D
Szóval vissza a kémtalálkozóhoz. Mindenki gyanús volt. Különösképpen Szergej, az idősödő női táskás férfi, Igor, a nagy benga orosz pasi és a pincér, aki kajánul vigyorgott ránk. Jól kielemeztünk mindenkit, érdekes sztorikat találtunk ki, jól elvoltunk. Olyannyira beleéltük magunkat a kémsztoriba, hogy még a mosdóba is egymást fedezve mentünk el. Oszloptól-oszlopig lopakodtunk, és sűrűn a hátunk még nézegettünk, hogy lássuk ki figyel minket. Aztán elmentünk az ajándékboltba, ahol ismét mindent megnéztünk, és legszívesebben a fél boltot felvásároltuk volna magunknak, de természetesen nem tettük, majd elhagytuk az objektumot.

A következő állomás az FBI épülete volt.

Nagyjából körbe sétáltuk az épületet. Eredetileg be is akartunk menni, vagy legalábbis megfogni a kilincset, de nem lehetett. Még a lépcsőre sem lehetett felmenni. Bebe persze megtette a lehetetlent, és megérintette a lábával a lépcsőt, majd sietősen távoztunk onnan. A másik sarkon viszont ott volt az FBI rendőrség és a biztonsági szolgálat. Igyekeztünk takarni az arcunkat, és nagyon sietni amikor elhaladtunk előttük. Szerintem nem szúrtak ki minket. :-D Szóval az életünk kockáztatásával is elkészült A kép. Remélem örülsz anya, mert csakis Neked készült. :-D

 
A kémes kaland után megtaláltuk azt az épületet, ahol Lincoln elnök meghalt. Illetve benéztünk az ottani szuvenírboltba is.

 Az épület

 Van egy pár könyv, ami Lincoln-ról szól...

 Egyszer visszajövök érted! :-D

Romney póló 3 dollárért? :-D

Ezután ettünk egy froyot, szétnéztünk a közeli Forever21-ben (ruha bolt), ahol sikeresen nem vettünk semmit, majd ellátogattunk az állatkertbe, ahol már a karácsonyi fények fogadtak bennünket.

 Végtelen mennyiségű panda

 Kitty pandának álcázva

 
Mindaddig élveztük is a látványt, míg el nem kezdett szakadni az eső, így bemenekültünk a gorilla házba, ahol irdatlan büdös volt. Megvártuk míg elállt az eső, majd szétnéztünk még egy nagyobb teremben.

 
Az állatkertezés után visszabaktattunk a metróállomásra, majd visszajöttünk Bethesdába. Tettünk még egy rövid látogatást a Safeway-ben és a CVS-ban, hazavittem Bebét (út közben csodálkoztunk a szépen és kevésbé szépen feldíszített és kivilágított házakon), és végül én is hazajöttem. Itthon Bebével chaten folytattuk a beszélgetést, és a legnagyobb problémánk - bár inkább az övé - az volt, hogy az új regényében mi legyen a neve a főszereplőknek. Börte, Berthine (ejtsd bőrszín), Thorbjörg és Tiltukka merültek fel, mint lehetséges opciók. Nem tudom melyik mellett döntött végül Bebe, mindenesetre annyit nevettem (és valószínűleg ő is), hogy most már az arcom is fáj. Eddig csak a hátam és a lábam fájt... Köszi Bebe... :-D

Viccet félretéve, nagyon jó kis napot töltöttünk együtt ismét Bebével (a sztori az Ő szemszögéből: LINK). A jövőhetet megint csak nem nagyon várom, valahogy a hétvégéket mindig jobban élvezem, de gyorsan telnek a hetek. Tudtátok, hogy már december van? Természetesen az adventi kalendáriumomat is elkezdtem már nyitogatni. Hiába, én várom a karácsonyt! :-)

És végül egy dal búcsúzóul (LINK): This is my winter song to you. Az új kedvencem. :-)