Párizs

Közérdekű közlemény: előre szólok, hogy - ahogy az a címből is látszik - ez a bejegyzés NEM Amerikáról fog szólni, így akit nem érdekel, az ne olvassa el. :-)

Szóval, mint azt már korábban említettem, volt szerencsém pár fantasztikus napot Párizsban eltölteni. Na de hogy is keveredtem én oda? Nagy-nagy hála a Debreceni Egyetemnek érte, mert már tavaly is szerveztek Eurotrip-et diákoknak Brüsszelbe (amin szintén részt vettem), de ezúttal 4 európai fővárosba, Brüsszelbe, Párizsba, Rómába és Berlinbe szerveztek utakat. Én természetesen Párizst választottam, és ha egyetemista lennék jövőre is, tuti Rómába mennék legközelebb. De mivel nem leszek, megyek Amerikába helyette. :-D

Az utaknak annyi a lényege, hogy mi diákok nagyon kevés pénzért eljuthatunk ezekbe a városokba, természetesen busszal, de kit érdekel az? - mert engem csak az utazás élménye. :-) A buszokon mindig van 2 vezető, általában ugyanúgy diákok mint mi, de hallottam már olyan útról is, ahol tanárok vezették a csapatot. Azért azt hiszem én jobban jártam a diákokkal, mert így gyakorlatilag teljesen szabadjára voltunk engedve, arra mentünk és addig, amikor és ameddig csak akartunk. Ennek persze megvolt az árnyoldala is, hiszen mindent magunknak kellett kitalálni - gondolok itt elsősorban a metróhálózat használatára, ami nagyon nem volt egyszerű...

No akkor lássuk:
Május 21-én reggel 6 órakor indult a buszunk az egyetem elől, a célállomás pedig Nürnberg volt, ahova szerencsésen meg is érkeztünk olyan este fél 7 körül. Ott volt egy röpke városnézés, ahol rögtön össze is verbuválódott a kis csapatunk, mert ugye teljesen magunkra voltunk utalva. Ez a bizonyos kis csapat 7 személyből állt, majdhogynem mind vadigenek voltunk egymás számára, de az ilyen utak azért elég jól összehozzák az embereket. :-)

Nürnberg

 Mert Amerika mindenhol ott van :-)

Késő este érkeztünk meg a Nürnberg közeli hotelunkba, ahol már nem is volt más program az alváson kívül :-)

Második nap reggel 8-kor indult is tovább a buszunk egyenesen Párizsba, ahová este 7 körül érkeztünk meg. Volt időnk még városnézésre a szállás elfoglalása előtt, így sétálgattunk a Szajna-parton, és megcsodáltuk az Eiffel tornyot.

A szobor, amit New York ajándékozott Franciaországnak a Szabadság-szoborért cserébe
(Flamme de la Liberté)

A szállásunkra nagyon későn érkeztünk meg, mert a busz totál eltévedt, minden utca le volt zárva, a hotel meg valahol a külvárosban volt, így nem volt egyszerű eljutni oda. De sebaj, valamikor hajnal 2 felé már ágyba is kerültünk. :-)

A harmadik és negyedik nap semmihez sem voltunk kötve, akkor indultunk el, amikor csak akartunk, ugyanis innentől kezdve metróval és RER-rel közlekedtünk. A mi kis hetes csoportunk reggel fél 9 felé indult útnak, és felfedeztük magunknak a párizsi metrót - amit eléggé nehéz volt kiismerni, de bátran kijelenthetem, hogy sikeresen teljesítettük a feladatot. :-)
Először megnéztünk egy templomot, amire azt hittük, hogy a Notre Dame, mert totál úgy nézett ki hátulról. Aztán idővel persze rádöbbentünk, hogy az nem az, így gyorsan el is kezdtük megkeresni az igazit. :-)) Szerencsére mivel mindannyian 25 év alattiak voltunk, ingyen mehettünk be a Notre Dame-ba - akárcsak majdnem az összes többi helyre is. A Notre Dame után következett egy kis séta a Szajna-parton, majd a Louvre, ahol elég sokat időztünk, de így is rendesen szelektálni kellett, hogy mit is nézzünk meg. Azért persze Lisát nem hagyhattuk ki. :-)

 Notre Dame

Mert Amerika tényleg mindenhol ott van!

Louvre

A Louvre után mentünk a kis diadalívhez, majd a Tuileriák kertjébe, ahonnan végigmetróztunk a Champs-Elisées-en, és megérkeztünk a nagy diadalívhez. Ennek a tetejére is fel lehetett menni - persze gyalog, de mit számít az? Fiatalok vagyunk, bírjuk mi. :-) A kilátás fantasztikusan szép volt a tetejéről!

 Kilátás a Diadalív tetejéről

Champs-Elisées

A Diadalív után következett az Eiffel torony, ahol 2 opció van:

1. vagy lifttel mész az aljától a tetejéig (ez 12,5 euró volt)
2. vagy lépcsőn mész a 2. emeletig, és onnan liftezhetsz tovább a tetejéig (ez 9 euró volt).

Ide azért írtam árakat, mert gyakorlatilag ez volt az egyetlen nevezetesség, amiért fizetni kellett. (Milyen jó fejek ezek a franciák! :-) )
Mi a második opciót választottuk, vagyis lépcsőztünk. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a lifthez olyan hosszú volt a sor, hogy ha azt kivártuk volna, akkor valószínű semmi mást nem nézhettünk volna meg, annyi időnk elment volna, másrészt pedig a lépcsőzés valamivel olcsóbb volt, így jó egyetemista módjára nekünk az is számított. :-) Azért azt hozzá kell tennem, hogy a második emeletik összesen 670 lépcsőfokot kellett megmásznunk, ami iszonyú fárasztó volt, pláne annyi gyaloglás és a Diadalív megmászása után. Azért a látvány mindenért kárpótolt minket, úgyhogy nem kell annyira sajnálni. :-) (bár a vádlimban még azóta is olyan izomláz van, hogy azóta is jajgatok minden egyes lépésnél :-))))) )

 Lépcsőzés közben miket talál az ember?

 Kilátás az Eiffel torony tetejéről

Az Eiffel torony után a latin negyedet próbáltuk megkeresni, ehelyett a Georges Pompidou központot sikerült megtalálni, ami igazán nem volt nagy élmény, csináltunk róla pár képet, aztán mentünk is tovább. A latin negyedet nem sikerült megtalálni, így visszamentünk a hotelba hullafáradtan. Ismételten olyan hajnal 2 felé keveredtünk ágyba, reggel pedig korán keltünk, mert Versailles volt tervbe véve.

Negyedik napon tehát reggeli után kicsekkoltunk a hotelból, és irány Versailles. Oda sem volt egyszerű eljutni, elég sokszor át kellett szállni a metrón, de akkor is mindenképp megérte. Versailles gyönyörű! Aki arra jár, semmiképp ne hagyja ki! Ha már ott voltunk, megnéztük a Trianon kastélyokat is, ami bevallom őszintén csalódást okozott, mert egy árva szó nem volt rólunk magyarokról.
Versailles után ismét metróra pattantunk, és célba vettük a Monmartre-ot. Onnan is fantasztikus volt a kilátás, beláttuk egész Párizst, eszméletlen volt! Megnéztük ott a Sacré Coeur templomot is, majd beirányoztuk a Moulin Rouge-t, amit már este, kivilágítva néztünk meg.

 Versailles távolról

Versailles - tükörterem

 Versailles - kert

 Versailles

 A párizsi Szabadság-szobor (sajnos nem tudtam közelebbről megnézni...)

 Sacré Coeur

 Moulin Rouge

A busszal a találkozó éjfélre volt megbeszélve az Eiffel torony tövébe, így a Moulin Rouge után oda mentünk, ahol persze az Eiffel torony kivilágított eszméletlenül csodálatos látványa fogadott minket.

Éjfél után nem sokkal buszra pattantunk, és irány haza. Az a 23 és fél óra gyorsan eltelt, javarészt aludtunk, mert előtte pár napig szinte alig, így volt mit pótolni. Pénteken késő éjjel értünk haza, csodás élményekkel gazdagodva, és szuper új barátokkal. Már most azt érzem, hogy bárcsak visszamehetnék! :-)

És végül még  pár szót szólnék a franciákról és Párizsról. Nekem az volt a tapasztalatom, hogy nagy átlagban a franciák elég bunkók és beképzeltek. Azért ha segítséget kertünk, általában segítettek. Egyáltalán nem vették zokon, ha angolul szóltunk hozzájuk, de ők nem igazán beszélnek angolul, leginkább angol-francia kevert nyelven válaszolgattak. Nagyon sok a bevándorló, és minden nevezetességnél és a metrón is ki volt plakátolva a lopásveszély, de szerencsére nálunk nem történt semmi baj. A nevezetességeknél a kiírások szinte kivétel nélkül csak franciául voltak megtalálhatóak, ami annyira nem is volt zavaró, csak például a Louvre-ban rossz volt, hogy nem tudtam melyik kép micsoda.
Párizs iszonyú koszos és büdös város, amit számomra tökéletesen kompenzált a nevezetességei szépsége. A tömegközlekedés nagyon sokba került, de szerencsére legalább belépőkre nem kellett költenünk (kivéve az Eiffel torony). Ha valaki azt mondaná, hogy holnap indulhatok vissza, gondolkodás nélkül megtenném. Én nagyon megszerettem Párizst, örök élményt jelent számomra.