Travel Month - Las Vegas

Az időpont: 2013. augusztus 23. 

A helyszín: San Diego. 

Az uticél: Vegas, baby!!!

Mottó: What happens in Vegas... ends up on your Facebook page/blog. :-D

Reggel még nagyon lelkesek voltunk Isabellel, egészen addig, amíg egy telefonhívásból ki nem derítettük, hogy a buszunk egy óra késéssel fog elindulni, az érkezés pedig a tervezett délután 4.20 helyett este 10 lesz. Kiderült ugyanis, hogy egy busz lerobbant valahol, így a mi buszunkat tették be egy extra los angelesi járatra ahelyett, hogy egyenesen Vegasba mentünk volna San Diegoból. Igyekeztünk mi poénra venni mindent, ideig-óráig ment is, de a los angelesi kitérőt komoly traumának éltük meg. Illetve az sem tetszett nagyon, hogy gyakorlatilag elvettek tőlünk Vegasban egy napot...

Fő a vidámság a buszon is :-)

Naplemente a buszból

Érkezés Vegasba, az Excalibure Hotel

Miután végre megérkeztünk Vegasba, fogtunk egy taxit, ami elvitt minket a hostelünkig, becsekkoltunk, elfoglaltuk a szobánkat, majd egy rövid sétára indultunk. 

Startosphere Tower

Az első játékgépek, amikkel találkoztunk. Egy benzinkúton...

Mindenki csodálkozott azon, hogy miért hostelben szálltunk meg Vegasban, de ennek nagyon egyszerű oka van: az, hogy hihetetlenül olcsó volt, és abszolút a központban. Meg aztán alig töltöttünk ott időt, így a célnak tökéletesen megfelelt.

24-én egész délelőtt mostunk. El tudjátok képzeli mennyi szennyes összegyűlik 2 hét alatt? Na azt mi mindet kimostuk. Még szerencse, hogy a hostelben volt erre lehetőség. :-)

Ha a szárítógép nem működik, nincs más megoldás... :-D

Dél körül végre sikerült elindulnunk a hostelből. Vettünk napijegyet, így a tömegközlekedés meg volt oldva arra a napra. Úgy gondoltuk, hogy a legtávolabbi ponttal kezdünk, vagyis a híres Las Vegas sign-nal.

A délelőtti nagy mosásban, majd a nevadai forróságban jól megéheztünk, így a közelben lévő Panda Express-ben ebédeltünk egy jót.

Ebéd után újult erővel kezdtük meg a sétánkat a Las Vegas Stripen. Végigjártunk minden fontosabb hotelt. Néhány óra leforgása alatt voltunk Egyiptomban, Olaszországban, Franciaországban és New Yorkban is. Elég menő volt. :-)

Paris in Vegas

Csak mert a magyar lányokat mindenhol szeretik :-D

Welcome to Venice... I mean Vegas... I mean... What? :-D

Olaszországban fagyizni kell :-D

 

A Treasure Island hotelnél megnéztük a Siren show-t, de annyira egyikünket sem nyűgözte le. Persze nem hagyhattuk ki, hiszen mégiscsak Vegas, ahol egyszerűen muszáj megnézni egy show-t legalább, és ez ingyenes is volt, hát megnéztük. 

Aztán láttunk még egy szép naplementét a hotelek épületei között, majd mennünk is kellett reptérre, ahol Isabell barátnőjét vettük fel, aki egyenesen Németországból érkezett, és a másnapi Grand Canyon túránkra csatlakozott hozzánk.

Miután felvettük Christine-t, shuttle-lel visszamentünk a hostelbe, és ugyan próbáltunk korán lefeküdni, hogy rápihenjünk a másnapi Canyon túrára, nem nagyon sikerült... Mindössze 2 órát aludtunk, és ez az én szempontomból nem volt a legjobb, ugyanis én vezettem végig a Canyonhoz és vissza Vegasba, és mondjuk úgy, hogy egy picit fáradt voltam... De ezt legközelebb mesélem el. ;-)

Travel Month - San Diego

Tudom-tudom, ez a bejegyzés most kissé késik, és nem tudom azt ígérni, hogy a hátralévő pár darab időben meglesz. Sajnos egyre kevesebb időm és energiám van megírni még ezt a néhány bejegyzést. De igyekszem összeszedni magam, és szépen apránként befejezni a beszámolókat az utazós hónapomról és lezárni a blogot.

Térjünk vissza a nyárra, annak is egy csodálatosan szép augusztus 20-i napjára. A napra, amikor végre elhagytuk Los Angelest. (Remélem még emlékeztek, hogy az előző bejegyzésemben emlegettem, hogy nem éppen az a város lett a kedvencem Californiában...).

Szóval a délutáni órákban elhagytuk Los Angelest. A buszos utazást választottuk, mert az valami hihetetlen kedvező áron volt. Mondjuk akár gyanús is lehetett volna. De nem, mi örültünk az olcsó utunknak LA-ből San Diego-ba. A buszútról csak címszavakban vagyok képes beszélni: mexikóiak. mindenhol. spanyol nyelv. mindenhol. angol? sehol. Hogy ez miért kellemetlen? Hát csodás kis bömbölő mexikói folk zenét hallgatni egész úton, közben filmvetítés spanyolul (!!!!) úgy, hogy közben én és Isabell egy szót sem beszéltünk spanyolul... Hát annyira nem volt örömteli. :-D De lényegtelen, túléltük az utat (nagy nehezen) és valamikor az esti órákban megérkeztünk a csodás San Diego-ba.

San Diego-ban a szokásos hostel helyett a még annál is olcsóbb (sőt, ingyenes) couchsurfing-et választottuk. Nekem ez volt életem első couchsurfing-je, és ha van itt bárki, aki - akárcsak én korábban - el nem tudja képzelni milyen ez, hát megmutatom:

ingyen szállás rulezzz :-D

De legalább ingyen volt. És a strandtól 5 percre. Szóval mondhatjuk, hogy simán túl lehetett élni a kosz és a tömegnyomor ellenére is. És ráadásnak még a hostok is jófejek voltak. Első este el is mentünk velük tacco-t enni egy aranyos kis mexikói bárba. (Mert aznapra még nem volt elegendő a mexikóiakból :-D )

21-én reggel Seapor Village-be menünk, ahová találkánk volt megbeszélve Krisztával. Aki nem tudná, hogy ki az a Kriszta, egy elég erős irgum-burgum mellett (ugyanis neki is van egy nem túl szorgalmasan vezetett blogja) elárulom, hogy ő is au pair, a nevéből következtethetően pedig magyar. Szóval Kriszta megmutatta nekünk Seaport Villaget első körben.

Kriszta, Isabell, és egy rákos pólós lány :-D

Seaport Village utána a Balboa Parkba mentünk, ami szerintem (és most elnézést kérek a New York imádóktól) sokkal szebb, mint a Central Park. Amikor ezt Krisztának szóvá tettem, egy elég komoly yessss!!!! hagyta el a száját egy nagyon büszke vigyor kíséretében. Nem kicsit büszke az a lány a városkájára. :-D

Magyar ház a Balboa Parkban

Magyar lánykák Californiában

A park után Krisztának sajnos haza kellett mennie, mert dolgoznia kellett, így Isabell-el kettesben folytattuk a városnéző túránkat. Nagy nehezen kisilabizáltuk, hogy hogyan működik San Diego-ban a tömegközlekedés, elbuszoztunk a Coronado Hotelhez, és megáztattuk a kis tappancsainkat a Csendes-óceánban.

 És ha még ennyi turistáskodás nem lett volna elegendő egy napra, még késő délután La Jolla-ra is elmentünk, ahol egy csodás naplementét is volt szerencsénk látni.

La Jolla

Estére már csak annyi volt, hogy visszabuszoztunk a szállásunkra, és valamikor késő este lefeküdtünk aludni egy nagyot és kipihenni a nap fáradalmait.

Másnap reggel ismét Seaport Village-be mentünk Isabellel, mert nagyon megtetszett nekünk az a hely. Krisztával ismét találkoztunk, és együtt nézegettünk bugyutábbnál bugyutább szuveníreket - mert az olyan jó program :-D.

Az új kérőm :-D

Krisztával tehenész lánykásat játszottunk :-D

Krisztának ismét előbb el kellett mennie, így a híres csókolózós szobrot már Isabellel kettecskén néztük meg.

Elárulom, volt rajta bugyi :-D

 Ezután visszamentünk a szállásunkra, ruhát cseréltünk, és kimentünk a strandra heverészni kicsit a napon, és kipihenni a turistáskodás komoly fáradalmait. :-D
Közben Kriszta is csatlakozott hozzánk, együtt is napoztunk még egy kicsit, láttunk kicsit a naplementéből, és elindultunk kaját keresni.

Naplemente ismét

A választásunk a Five Guys-ra esett, mert én még sosem ettem ott, és mindenképp ki akartam próbálni mielőtt elhagyom az Államokat. Hát, elárulom, annyira nem nagy élmény. De a fagyi, amit utána ettünk, annál inkább. Isteni volt! És akkor még csak az sem érdekelt, hogy mekkora adag kalóriabomba. :-D

Este visszasétáltunk a szállásunkra, Krisztától búcsút vettünk, és Isabellel csomagolgattunk, mert készültünk a másnapra, ugyanis akkor indultunk Las Vegasba. 23-án reggel korán sikerült is felkelünk, összeszedtük magunkat, reggeliztünk egyet gyorsan, majd mentünk is a buszmegállónkba. Mert igen, ismét az olcsó buszos utazást választottuk. És ismét jól meg is bántuk. Még jobban, mint előző alkalommal. :-D De ezt majd legközelebb részletezem. Remélhetőleg hamarosan. ;-)

Travel Month - Los Angeles

Időben augusztus 17-énél járunk, amikor megérkeztünk Los Angelesbe Isabellel, és belecsöppentünk életünk eddigi legnagyobb dugójába a híres los angelesi autópályán. Volt is nagy para, hogy mi van ha nem érkezünk meg időben az autókölcsönzőhöz, és késve adjuk le Jeff-et, a kölcsönzött autónkat, de végül igazából mindegy is volt... Nem sokat késtünk, könnyes búcsút vettünk Jeff-től, majd a reptéren shuttle-re pattantunk és nagyon fáradtan ugyan, de rendíthetetlenül vidáman vártuk, hogy megérkezzünk a szálláshelyünkre. A hostelbe, melynek neve nem más, mint Banana Bungalow. Persze, hogy egész úton ezen nevetgéltünk. Hogyan hívhatnak egy hostelt Banana Bungalow-nak? :-D

Igen, ott jobb szélen épp én sietek a szobánkba :-D

 A szállásunk a célnak tökéletesen megfelelt, az ágyak kényelmesek voltak, és én - Bebével ellentétben - egy csótánnyal sem találkoztam ezen a helyen. De nyilván mi különböző időben és különböző szobában voltunk, na meg aztán azóta akár egy csótányirtás is lehetett, ki tudja? :-D

Első nap már nem csináltunk semmit, elég későn is érkeztünk meg, becsekkoltunk, és mentünk is aludni. Legalábbis próbálkoztunk vele. De nem sok esélyünk volt, mivel ez egy csodajó partyhostel, mely szuperebbnél szuperebb partykat szervez 21 éven felülieknek. Igen, itt a bökkenő, az én útitársam még csak 20 éves volt, így esélyünk nem volt egy ilyen rendezvényen sem részt venni... Na de majd legközelebb. :-)

Másnap reggelinél szóba elegyedtünk egy német lánnyal, aki aztán hozzánk is csapódott egy kis túrára a Hollywood felirathoz.

Két német - egy magyar

A túrázástól nem fáradtunk el eléggé, így végigsétáltunk a Hollywood Boulvardon. Ez lehet nem tűnik túl nagy teljesítménynek, de aki már járt ott, tudja, hogy valami hihetetlenül hosszú utcáról van szó. De a "mi fiatalok vagyunk, nem okoz ez nekünk problémát" elven mi megcsináltuk. :-D

Az egyetlen amerikai elnök, akinek csillaga van a Walk of Fame-en

Chinese Theater

Kéz- és talpnyomok a Chinese Theater előtt

Walk of Fame

Elvis és a Beatles között

Chuck Norris

Bebe - ezt csak Neked! :-D

Close enough :-D

Ezzel a hatalmas sétával el is telt a nap. Meg aztán annyira nem is voltunk odáig Hollywoodért. Kifejezetten idegesítő és unalmas város, hacsak nem valaki tényleg odáig van meg vissza a sztárokért. De én nem ilyen ember vagyok, és Isabell sem, így aztán nekünk nem nagyon tetszett.

Másnap úgy döntöttünk, hogy inkább strandolunk kicsit, pihengetünk, és Santa Monica felé még úgyis útba esik egy-két turista látványosság, szóval azt is kipipálhattuk. Először a Beverly Hills felirathoz mentünk, majd tettünk egy sétát a Rodeo Drive-on, megnéztük a Santa Monica Pier-nél a 66-os út végét jelző táblát, óriáskerekeztünk kicsit, és végül strandoltunk.

Beverly Hills

Rodeo Drive

A 66-os út vége

Óriáskerekezés Santa Monicán

Santa Monica Pier

A strandolás után még sétáltunk egy nagyot a Venice Beach sétányon, majd mivel már esteledett, visszamentünk a hostelünkbe, hogy kipihenjük a nap fáradalmait.

Az utolsó napunkon LA-ben már csak annyi maradt hátra, hogy megnézzük a belvárost. Igazán ott sincs túl sok látnivaló, így azt a keveset mi elég hamar le is tudtuk.

Walt Disney Concert Hall

Ezután már csak annyi volt hátra, hogy megebédeljünk valahol, és szépen nyugodtan megvárjuk a buszunk indulását. Az ebédelés még simán is ment egy Starbucksban, de aztán úgy gondoltuk, hogy a buszállomáson várakozunk a hátralévő időben. El is indultunk oda, aztán megállt mellettünk egy rendőrautó, hogy mit keresünk mi egy ennyire gettó környéken, csak nem eltévedtünk? Pislogtunk nagyokat, megbeszéltük, hogy nem tévedtünk el, és a buszunk indulásáig még van vagy 2 óránk, így javasolták, hogy menjünk vissza a biztonságos környékre, minden szembejövővel tartsuk a szemkontaktust, és nehogy félelmet mutassunk. És mindez a belváros kellős közepén!!! Na ott akkor egy picit megijedtünk... Amilyen gyorsan csak tudtunk visszamentünk a rendőrök által javasolt étterembe, és ott ücsörögtünk még amíg el nem jött az idő az indulásig.

Los Angeles ijesztő egy város, tele ijesztő emberekkel. Valahogy nekem nem lopta be magát a szívembe, és alig vártam, hogy elhagyjuk. Aztán a sors persze úgy hozta, hogy még visszatértünk 2 órácskára pár nappal később, de ez már egy másik sztori lesz, majd máskor mesélem el. ;-)