Utoljára együtt és Great Falls

Tudom-tudom, ismét nagyon hosszúnak tűnik a bejegyzésem, de ígérem, hogy ez most nem lesz unalmas, mert nagyon-nagyon sok képet szúrtam be. Ismét szuper hétvégén vagyok túl, remélem élvezni fogjátok a beszámolómat. :-)

Utoljára együtt a sulis osztálytársaimmal... Erről szólt a szombati nap. Már reggel a lányok a kocsimban nagyon szótlanok voltak, mindenki el volt keseredve amiatt, hogy ez az utolsó alkalom, amikor együtt megyünk suliba, és együtt üljük végig azt a 4 és fél órát. Na meg egy kicsit azért is szomorúak voltunk, mert meg kellett írnunk a záró tesztet, és persze nem tanultunk rá. Bár az ismét könnyen teljesíthető volt.
Suli után mind a heten elmentünk a sulihoz közeli egyik étterembe. Ez amolyan megünneplése volt annak, hogy sikeresen teljesítettük a 8 hetes kurzust. Mert bizony 8 hét volt, és iszonyat gyorsan eltelt. Biztos ezt fogom érezni majd az au pair évem végén is. :-) Ha élvezettel csinálunk valamit, akkor az idő is sokkal gyorsabban telik. :-)

Pillanatkép a suliból

Az étteremben szinte mindannyian burgert ettünk, mert a pincérnő azt ajánlotta. Evés közben jót beszélgettgünk, majd ki-ki útjára indult.

 Carolina (Kolumbia), Chouqun (Kína) és Shakira (Svájc)

 Dulce (mexikó), Én, Daria (Németország) és Sara (Spanyolország)

 Burger menü

Utoljára együtt a csapat

Én a spanyol, a német és a kolumbiai lánnyal elmentem egy Krispy Kreme (LINK) nevű helyre, de mivel sikerült tilosban parkolni (és forgalommal szemben), így a spanyol lány csak beszaladt egy óriás doboz fánkért, amit aztán szépen kiosztott nekünk. Mivel én vezettem, én csak itthon tudtam megkóstolni, de nagyon finom volt. Persze anyukám fánkját nem múlja felül, de nem volt rossz, na. :-D

Aztán hazavittem a lányokat, és megbeszéltük, hogy este átmegyünk filmet nézni a német lányhoz. Ezt kb az utolsó pillanatban lemondta, de így is el kellett mennem a spanyol lányhoz, mert a kocsimban felejtette a kulcsait, és azt visszaadtam neki.
Aztán este még nagy üzenetváltásokba kezdtünk Bebével, hogy megszervezzük a vasárnapot. Két üzenet között sikerült lefejelnem az egyik szekrényem sarkát, és nem mondom, hogy nem láttam csillagokat utána, és nem akartam kiabálni, majd sírni, de már jól vagyok. Én, és a szarvam a homlokomon. :-D Na jó, azért annyira nem durva, de tényleg nőtt egy púpom. :-D


A vasárnap - mint általában - ismét csodálatosan telt. Nagyon eseménydús nap volt, szóval lássunk neki a beszámolónak. :-D
Reggel felköszöntöttem anyukámat, mert ugyan nem most volt még a szülinapja, de hétvégére hazament a család, és most volt a közös ünneplés. Jó volt egy kicsit ilyen messziről is a részese lenni az ünneplésnek. :-) Nagy-nagy szerencsémre az ajándékok is időben megérkeztek, amiket küldtem a családnak, így az ajándékbontás sem maradt el. :-)
Skypeolás után összekaptam magam, és már indultam is volna itthonról,  de Bebe küldte a lesújtó hírt, hogy ELTŰNT A PILÓTAKEKSZE, amit velem együtt kívánt elfogyasztani, így kétszer is meggondoltam, hogy egyáltalán útra keljek-e. :-D Na jó, csak hülyéskedek, de a pilótakeksz tényleg eltűnt. Bebével közösen arra a megállapodása jutottunk, hogy valószínűleg a zombik vitték el, és falták fel mindet. Csak aztán nehogy rákapjanak... :-D
Szóval csak elindultam itthonról, hogy felvegyem Bebét. Egy ici-picit késtem, de nemigen vette zokon. :-) Még gyorsan elszaladtunk a közeli Safeway-be (bevásárlóközpont), hogy vegyünk magunknak elemózsiát, Bebe megkukkolta, hogy a kedvenc bankos fiúja éppen dolgozik-e (a válasz talán az ő blogjából kiderül :-D), majd indultunk a Bethesda Great Falls-hoz, hogy túrázzunk egy nagyot.

Na és akkor a túráról szóló képes beszámoló ezen pontján megállnék egy kicsit, hogy beszámoljak az UNDI-FÁNK történetéről. Még a szombati napról szóló részben mutattam Nektek egy képet a Krispy fánkokról. Mivel azokat képtelen voltam megenni szombaton, gondoltam elviszem magammal vasárnap a túrára, mert tudtam, hogy Bebe is odáig van a Krispy-fánkokért. Persze a fánkozás előtt megettük az elemózsiánkat (sajtos stangli amerikai módra), majd következtek a fánkok. Na de miért undi? Hát mert szegények totál összeolvadtak a táskámban, így tényleg nagyon undin néztek ki. De nem gond, megettük így is nagy boldogan:

Ennyit az undi-fánkokról. :-D
A piknik után folytattuk a túránkat:

Na és ez a túránk vége. Megmásztuk a hegy tetejét, csodásan szép volt a kilátás, nagyon jól éreztük magunkat, és rengeteget nevettünk. :-)

A túra után hazamentünk hozzánk, hogy gyorsan átöltözzek. A host családom épp itthon volt, így gyorsan be is mutattam nekik Bebét, majd kaptunk egy-egy isteni finom cupcake-et. Azt betoltuk, majd rá a régebbről megspórolt Sport szeletemet, átöltöztem, és már indultunk is a Montgomery Mall-ba. 

Ott vettünk ezt-azt, én nem lőném le, hogy pontosan mit is vettem, mert a halloween kosztümöm része, de nagyon-nagyon cuki. :-) Majd meglátjátok a halloween-os bejegyzésemben. :-)

Shoppingolás után még enni akartunk egy frozen yoghurtot, de a plázában már bezárt akkorra, így elmentünk a Bethesda belvárosában lévőbe. Egyébként is az a kedvenc helyünk - már csak a csodás lámpák miatt is. :-D

Igen, fagyi is volt alatta... bár nem sok... :-D

A fro-yo után hazavittem Bebét, és egész hazaúton azt beszélgettük, hogy egyáltalán nincs kedvünk megírni a blogbejegyzést a mai napról, de csak meg kéne, mert később már el is felejtjük a dolgokat, és csak még inkább nem lesz kedvünk hozzá. Aztán Bebe megígérte, hogy ő megírja, amint hazaért - még én sem tudom betartotta-e az ígéretét. Amint látjátok, én megírtam. :-) Szóval ahogy hazajöttem, beszélgettem egy kicsit a host családommal, majd lejöttem blogbejegyzést írni. :-)

Remélem élveztétek a beszámolómat, én igyekeztem jól megírni, és jó sok képpel gazdagítani. Nagyon jól éreztem magam Bebével, nagyon-nagyon sokat nevettünk együtt (talán még hasizomlázam is lesz holnap?), és nagyon nincs kedvünk hétfőn dolgozni. De egy újabb hét kezdődik, amely ismét nagyon gyorsan el fog telni, és ismét jön a fantasztikus hétvége. :-)

Kulcskérdés

Az utóbbi napokban mindenki azt kérdezi tőlem, hogy hogy vagyok, hogy érzem magam Amerikában? Azt hittem, hogy a blogomból elég jól lejött a válasz, de ha nem, akkor most kifejtem Nektek részletesen. :-)
Szóval köszönöm szépen az érdeklődést, nagyon jól vagyok, nagyon jól érzem magam, boldog vagyok itt, és még mindig azt gondolom, hogy szuper host family-t választottam. :-)
Ja, hogy honvágyam van-e? Nincs... Bár ez attól függ, hogy mit nevezünk honvágynak. Nem vágyom haza, de a családom borzasztóan hiányzik. Viszont óriási könnyebbség, hogy szinte minden nap tudunk beszélni skype-on, így mindig naprakészek vagyunk minden történésről.
Elég részletes voltam? :-)

És akkor lássuk mi történt a héten:
Hétfőn még itt volt a nagyi, hogy "segítsen" nekem, ugyanis apuka aznap reggel Bostonba utazott egy konferenciára, de este már jött is haza. A nagyi segítsége annyiban kimerült, hogy reggel ő vitte suliba a nagyobbik gyereket, és délután ő vette fel. Aztán papíron szabad voltam délután 5-től 8-ig, ez idő alatt a nagyinak kellett volna a gyerekeket felügyelni, de ez pont a fürdetés és vacsora idő a gyerekekkel, és bizony elkelt a segítségem, így ott maradtam dolgozni. Aztán este még volt egy köröm egészen fél 11-ig, amíg apuka elment vacsorázni a nagyival. De ez nem igazi munka, mert a gyerekkel nem kellett foglalkoznom, hisz ők már aludtak, csak fenn kellett lennem, hogy ha bármi történik, meghalljam. Apukáék kicsivel fél 11 előtt hazaértek, és én végre mehettem is aludni. :-)

Kedden reggel a nagyi hazautazott, és délután végre hazaért anyuka Ohioból, és már nem is megy vissza. Nagyon örültem neki, mert azért mégis minden más, ha ő is itt van. Apukával sincs az égvilágon semmi bajom, csak anyuka jobban menedzseli az itthoni dolgokat. Apuka hajlamos elfelejteni tök fontos dolgokat, emiatt elég gyakran bocsánatot is kér anyukától és tőlem. :-D

Ajándék anyukától:

A képeslapra ez a szöveg volt írva:
"Köszönöm az összes extra türelmedet és kemény munkádat az utazásaim alatt az utóbbi pár héten. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy függhetek tőled, amikor távol vagyok (vagyis támaszkodhatok rád). Nagyszerű munkát végeztél!"

A legtöbb au pair csak csodálkozik, amikor mesélem, hogy milyen jó a kapcsolatom a host családommal. Tudom, hogy ez nem a szokásos, és hogy nagyon-nagyon szerencsés vagyok. De azt is hozzá kell tenni, hogy én is keményen dolgozom, és sokszor túlórázom, de így, hogy ennyire megbecsülnek, nagyon megéri. Nagyon jó, hogy én itt nem alkalmazott vagyok, hanem családtag. :-)

Aztán kedden jöttek a festők is, hogy végre kifessék a játszószobát és a nagyobbik gyerek szobáját. Úgy volt megbeszélve velük, hogy legkésőbb délután 2-ig lelépnek, mert nekem akkor kell indulnom felvenni a gyerekeket a suliból. Na ők 2-kor még nagyon is itt voltak, és nekem kellett szólni nekik, hogy ugyan menjenek már, mert nekem is mennem kell, és be kell zárnom a házat. Kicsit késve ugyan, de időben odaértem az iskolához, így nem lett belőle semmi gond. :-)

Szerdán az égvilágon semmi nem történt napközben, így arról nem is tudok mondani nektek semmit. Este is csak annyi esemény volt, hogy elkezdtem zaklatni Bebét, hogy vasárnap csináljunk együtt valamit, de erről még nem nyilatkozom, mert semmi sem fix. :-)

Csütörtökön délelőtt találkoztam azzal a magyar lánnyal, akivel együtt utaztunk ki Amerikába, és valójában csak pár percre lakunk egymástól, de eddig nem sikerült összehozni egy találkozót sem az orientáció óta. Nagyon jó volt vele beszélgetni, és látni, hogy ő is ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint én. :-)
Csütörtökön este volt az International Night a nagyobbik gyerekem iskolájában, amire nagyon-nagyon el szerettem volna menni, de eléggé rosszul éreztem magam, így a szülők javasolták, hogy inkább pihenjek itthon. Ez a megfázás hullám egyébként úgy tűnik az egész családon végigmegy. Kezdte a kicsi, aztán én, a nagyobbik gyerek, és most anyuka is beállt a sorba. Jó lenne már végre kigyógyulni belőle, mert már nagyon unom. :-D

Pénteken nem kellett reggel korán kezdenem, mert a nagyobbik gyerekemnek nem volt iskola, és 10-ig apuka ügyelt rá. 10-től álltam szolgálatba, és akkor kezdődött a gyerek playdate-je is az egyik osztálytársával. A kislány időben meg is érkezett, és kb 2 perc alatt akkora felfordulást csináltak, mintha bomba robbant volna. Szépen elvoltak együtt, bár elég durván játszottak, simán földhöz vágták egymást, és mikor mondtam, hogy hagyják abba, nem hallgattak rám. Aztán mindenáron tévézni akartak, de mivel a gyerekem reggel már kihasználta az aznapi tévé idejét, nem engedtem. Meg egyébként sem azért vannak együtt, hogy tévézgessenek, hanem hogy játszanak. A kislány nagyon akaratos volt, nagyon nehezen fogadta el, amit mondtam neki... Alig vártam, hogy elmenjen. Ki is borultam miatta (és egy félreértés miatt), de sikerült elég hamar lenyugodni. Utána már szépen elvoltam a nagyobbik gyerekkel, és később a kicsivel is. Este jó kis fejmosást kapott a nagyobbik gyerek a playdate miatt, és az a kislány többet nem jöhet hozzánk playdate-re.
Az este apukának volt egy interjúja a BBC-nek. Csak egy pár perc volt az egész, addig én a gyerekekkel elvoltam. Az interjú után meg a gyerekekkel bolondozott. Annyira vicces volt, hogy az egyik percben még komoly szakértőként nyilatkozik a BBC-nek, a következő pillanatban meg a gyerekeivel mókázik. :-D
Kicsivel utána anyuka is hazaért, megbeszéltük a nap eseményeit, majd elvonultam megírni a suliba a házimat, és egyéb dolgaimat intézni.

Nagyon rövid volt ez a hét is, legalábbis nagyon gyorsan eltelt. A hétvégétől ismét nagyon sokat (elsősorban feltöltődést) várok. Remélem sikerrel járok majd. :-)

Suli, cluster meeting, múzeum

Szombaton (okt. 13.) ismét suliban voltam 9-től fél 2-ig. Ez volt az utolsó előtti alkalom. Nagyon fura, hogy a 8 hetes kurzus mindjárt letelik, mert úgy érzem még csak most kezdtem el... Na persze azzal, hogy ennek a kurzusnak vége, nem jelent szabad szombatokat, ugyanis terveim szerint be fogok iratkozni a következő kurzusra is. Vagyis újabb 8 szombatomat fogom ott tölteni. Nem mondom, hogy a legjobb iskola, és hogy hú de sokat fejlődtem volna, mert ez nem igaz, viszont nagyon kedvelem az osztálytársaimat és a tanáromat, és még mindig nem kerül annyira sokba, mint mondjuk bármelyik másik suli. Plusz itt nem kell ismét szintfelmérőt írnom és újabb könyvet vennem, ami megint csak egy vagyonba kerülne. Szóval sok érv szól amellett, hogy maradjak, így maradni is fogok. :-)
Az ebédszünetben ismét a Whole Food-ba mentünk kajálni, majd - igaz hogy már vége volt az ebéd szünetnek, de Amerikában vagyunk, kit érdekel alapon - betámadtuk a Starbucks-ot, ahol ezúttal white chocolate moccha-t ittam, mert a spanyol lány szerint valami hihetetlenül finom. Hát szerintem annyira nem, és nem bántam meg, hogy csak kis adagot rendeltem...

Sheila=Csilla, lehet nevet kéne változtatnom...

Egy röpke 20 perces extra szünet után folytattuk az órát a suliban, aminek már relatíve hamar vége is lett, majd ki-ki útjára indult.
Én hazavittem a német lányt, majd a spanyol lánnyal elmentünk az amerikaiak által olyan nagyon imádott DSW-ba (hatalmas cipő- és táskabolt). Hát komolyan mondom annyi ronda cipőt még életemben nem láttam mint ott... Persze volt egy két tetszetősebb darab is, de egyik sem fogott meg annyira, hogy máris de azonnal megvegyem. Onnan üres kézzel távoztunk.
Ezután célba vettük a Montgomery Mall-t. Ott vissza kellett cserélnem méretprobléma miatt 2 múlthéten vásárolt felsőt az Old Navy-ben, és ha már ott voltam, vettem 2 másik felsőt is, mert készülök a télre, és a réteges ruházathoz kellenek az alapdarabok.
Az Old Navy után még szétnéztünk itt-ott, a spanyol lány is gazdagodott pár újabb darabbal, majd miután meguntuk a shoppingolást, meghívott hozzájuk, hogy náluk folytassuk a csevegést. Szóval hazavittem, megmutatta a házukat és a szobáját, kicsit még beszélgettünk, majd hazaindultam.
Itthon az üres ház fogadott, a család nem volt itthon, anyukát vitték ki a reptérre. Viszont óriási felfordulás volt (van), mert hétfőn és kedden festik a játszószobát, emiatt onnan mindent ki kellett pakolni, és az a rengeteg játék mind a nappaliba került át ideiglenesen. Óriási kupi van, és már most alig várom, hogy minden szépen rendeződjön.
A nap további részében csak pihengettem, elvoltam, nem történt semmi érdekes.
Ja és még egy kép a végére, mert szombat este még megajándékoztam magam a már régóta "jelesebb alkalomra" tartogatott Balaton szeletemmel:

Vasárnap (okt. 14.) nagyon izgalmas és eseménydús napom volt. 11-től cluster meetingem volt DC-ben. Ez egy nagyon nagy volumenű meeting volt, ugyanis 17 cluster és több mint 200 au pair vett részt rajta.

 
 A clusteren belül csapatokra voltunk osztva, kaptunk egy-egy kérdőívet és egyéb feladatokat tartalmazó borítékot, majd útnak eredtünk felfedezni a várost. Csinálnunk kellett pár képet a híres épületekről, beszerezni egy étteremből villát, kanalat, kést, szalvétát és ketchupot, képeket szerezni Barack Obamáról és Mitt Romney-ról, illetve valamit egy múzeumból, és azt hiszem ennyi. Elég jó mókának tűnt az elején, de az én csapatom nem volt a legjobb. Egy dél-afrikai lány magához ragadta az irányítást, amivel nem is lett volna gond, csak szegénykém borzasztó lassú volt... Emiatt ugye a csapat is. Rengeteget gyalogoltunk (mondhatni fölöslegesen), de végül majdnem mindennel sikerült időben végezni. Egyedül ketchup-ot nem találtunk, de így utólag senkit nem érdekelt. A clusterünkön belül a másodikak lettünk (a 2 csapatból), mert ugyan egyenlő volt a pontszámunk, de mi később értünk vissza a helyszínre. Jutalmul így is kaptunk egy amerikai zászló mintás kendőt.

A verseny után Bebével elindultunk (ja, merthogy ő is ott volt, csak ő másik clusterhez tartozik), hogy együtt is csináljunk valami izgalmasat.

Teljes harci díszben: au pair póló, obamás matrica, amerikai zászló mintás kendő, és Bebe fején a csillagos fejdísz :)

Bebe próbált a spy múzeum felé terelgetni, de nekem sajnos nem volt sok energiám hozzá, így csak a közeli National American History Museum-ba mentünk. (Legközelebb Bebe, ígérem!!! :-)) )
Már a bejáratnál a biztonsági őr azzal nyitott, hogy honnan jöttünk. Mondtam, hogy Magyarországból, és megkérdezte, hogy hogy mondjuk magyarul, hogy "thank you", és táskamotozás után magyarul mondta, hogy köszönöm. Nagyon aranyos volt. :-)
Utána az ajándékboltba mentünk szétnézni és hülyülni kicsit.

 Republikánus vs. Demokrata párt

 A nap kérdése: miért árulnak kolbászkákat a múzeum ajándékboltjában?

   
 Én vettem pár képeslapot, és mikor fizetni akartam, szintén az első kérdés az volt, hogy honnan jöttem. Majd amikor fizetésnél átnyújtottam a bankkártyám, elkérték a személyimet. Ilyen még sosem történt, de abban a másodpercben eldöntöttem, hogy meg kell szabadulnom az au pair pólótól, és le kell szerelni az amcsi zászlót a táskámról. Ezt meg is tettük (Bebe is átöltözött kocka ruhába, vagyis batman-es pólóba), majd elindultunk megnézni a múzeumot. Innentől kezdve mi is amerikaiak voltunk, akik magyarul beszélnek. :-)
Először a first lady-k ruháit néztük meg, amiket az elnöki beiktatásokon viseltek:

 Jacqueline Kennedy ruhája, 1961

 Michelle Obama ruhája, 2009

 Mrs. Obama kiegészítői és cipője

Hillary Clinton ruhája, 1993

Ezután szépen sorban megnéztük a többi kiállítást is. Közben persze jókat nevetgéltünk, főleg pl mikor Bebe azt hitte egy imitált felakasztott emberre, hogy csak hintázik, vagy amikor kipróbáltunk egy nagyon régi metrókocsit, ami szinte egy az egyben megfelelt a mai napig is használt budapesti metrókocsinak. Szóval elég érdekes kiállítások voltak, íme pár kép:

Ki volt állítva egy darab a World Trade Center-ből is, de azt valahogy egyikőnk sem akarta lefényképezni. Sem a háborús kiállítást...

A múzeum utána hazafelé vettük az irányt. Bethesdában azért még megálltunk egy frozen yoghurt-ra, amit még mindig mindketten imádunk, és alaposan megpakoltuk mindenféle cukorkával, csokival és gyümölccsel a joghurtunkat. :-)

Végül hazavittem Bebét, és én is hazajöttem, ahol a nagymama fogadott (akivel még nem találkoztam). Nem beszéltem vele túl sokat, mert amikor hazaértem épp a Muzsika hangjait nézték dvd-n a gyerekekkel, és mikor benyögtem, hogy én ezt nem ismerem - azon túl, hogy egy életre elástam magam, mert neki ez a legnagyobb kedvence -  felajánlotta, hogy este megnézhetem dvd-n én is. Én meg rávágtam, hogy kösz nem... Persze biztosan alapmű meg minden, de nekem fontosabb dolgom is volt annál, mintsem hogy dvd-t nézzek. Például megírni ezt a bejegyzést. :-)

Itt most vasárnap késő este van, és holnaptól ismét kezdődik a munka... Nem tudom hogy lesz energiám végigcsinálni a hetet, de majdcsak kibírom valahogy. :-)

Agent C. színre lép

Gondolom magyarázatra szorul a cím... Nos ez egy vicces sms-ből ered, amit anyuka küldött nekem az egyik nap (részletek lentebb), de őszintén szólva a hét teljesítéséhez bizony minden ügynöki képességemet össze kellett szednem. Nagyon nehéz héten vagyok túl, és sajnos előre tudom, hogy a következő sem lesz sokkal könnyebb... Na de ne szaladjunk ennyire előre, csak szépen sorjában. :-)

Hétfőn (okt. 8.) a kisebbik gyerekemnek nem volt suli a Columbus Day maitt (amikor is azt ünneplik az amerikaiak, hogy Christopher Columbus megérkezett Amerikába - bővebben erről itt), így reggel nem is kellett korán kezdenem dolgozni, csak fél 9-kor. Apuka itthonról "dolgozott" egész nap, anyuka meg előző nap elutazott, ezért apuka koordinálta a reggelt. Persze én is felébredtem nagyon korán, mert a gyerekek hangosak voltak, és feltétlen zongorázniuk is kellett, amíg én alszom, így esélyem nem volt pihenni. Fél 9-kor munkába álltam, és fél 11-ig dolgoztam. Utána volt egy 3 órás pihenőm, amit ismételten skypeolással és mosással töltöttem. Délután elég jól elszórakoztattam a kisebbik gyereket, együtt mentünk felvenni a nagyobbikat a suliból, és itthon is minden rendben ment. Apuka főzött curry-s csirkét, így a vacsira sem volt gondom. Együtt négyesben megkajáltunk, még kicsit elvoltam a családdal, majd szolidan levonultam a lenti nappaliba netezgélni. A család meg jött utánam. :-D Ugyanis a zongora a lenti nappaliban van, és a gyerekek zongorázni akartak, apuka meg jött velük. Közben telefonáltam anyukával, megbeszéltük a másnapot, nevetgéltem a gyerekekkel, majd szépen magamra hagytak, mondván, hogy ez már bőven a pihenő időm. (Milyen aranyosak :-D) Utána még netezgéltem kicsit és gyűjtöttem az energiát a másnapra.

A kedd (okt. 9.) a totális szétesés napja volt. A kisebbik gyerekemnek még mindig nem volt suli, de hála a jó égnek a nagynak volt. Szóval egész nap műben voltam, szünet nélkül dolgoznom kellett. Reggel ismét csak fél 9-kor kellett kezdenem dolgozni. Addigra már a nagyobbik teljesen el volt készülve a sulira, de rávettem, hogy gyakoroljon még pár percet a zongorán. Ezért persze jó sokat kellett vitáznom vele, de akkor és ott nem érdekelt. Utána elsétáltam vele az iskolába, majd hazajöttem, és délig tartó játék következett a kicsivel. Elkezdtem tanítgatni magyarul, mert nagyon fogékony rá, és érdekli is. Már el tud számolni 5-ig magától, és pár alapszót is tud. Nagyon büszke vagyok rá, és irtó cuki, ahogyan magyarul "beszél". Nem tudom tudjátok-e, de youtube-on fenn van a VUK angolul, teljes verzióval (LINK). Azt is elkezdtem nézetni vele, és nagyon tetszett neki. Befejezni sajnos nem tudtuk, mert délután 1-re jött az egyik osztálytársa playdate-re, és előtte még ebédelnie is kellett. Szóval ebéd után nem sokkal megérkezett az osztálytársa, majd egy bő másfél órán keresztül elvoltak együtt. Közben én felügyeltem őket. Azután nem sokkal, hogy elment az osztálytársa, indultunk is felvenni a suliból a nagyobbik gyereket. Hazajöttünk, én nekiálltam ismét tojásos nokedlit készíteni, mert a gyerekeknek nagyon ízlett, apuka meg nem volt itthon legutóbb mikor készítettem, így gondoltam jó választás lesz ismét. És jól döntöttem, mert apukának is nagyon ízlett, bár azt mondta csirke íze van. :-D Lehet a tojás miatt? Nem tudom, de jót nevettem rajta.
Na és a végére, hogy miért estem szét megint. Egyrészt a fáradtságtól, mert nagyon sokat kellett dolgoznom az utóbbi napokban és nem volt lehetőségem eleget aludni. Aztán a gyerekekkel is extra nehéz most, mert anyuka nincs itthon, és nagyon hiányzik nekik. Emiatt sokat veszekednek, makacskodnak, és nem nagyon hajlandóak rám hallgatni. És végül mert érzem, hogy kezdek lebetegedni (a kisebbik gyerek már két napja szipog, és lehet, hogy elkaptam tőle - miért nem használnak az amerikaiak zsebkendőt?). Viszont 7 órakor apuka leparancsolt gyakorlatilag a szobámba, hogy pihenjek csak, mert túl sokat dolgozok. Még el akartam mosogatni, és a gyerek másnapi ebédjét összekészíteni, de mondta, hogy majd ő megcsinálja. Első körben kinevettem, mert sosem szokott a gyerekeknek ebédet készíteni a suliba, de tényleg komolyan gondolta, még listát is írt, hogy miket és hova pakoljon a gyereknek. :-D
Plusz kaptam ismét apró kis jutalmat a sok munkámért cserébe: egy amolyan kupon félét, nem egyszerű elmagyarázni, így csak annyit mondok, hogy gyakorlatilag meghívtak frozen yogurtra. :-)
Szóval munka után levonultam a szobámba, teletömtem magam gyógyszerrel, netezgéltem, elvoltam a nap további részében. 

Szerdán (okt. 10.) már végre a kisebbik gyerekemnek is volt iskola, így szabad voltam 9-től 1-ig. Előtte azért volt egy köröm a nagyobbik gyerekkel, ugyanis DC-be vittem dokihoz, majd a sulijába, de most szerencsére időben visszaértünk. A relax time-om szépen csendesen, de baromi gyorsan eltelt. Délután felvettem a kicsit a sulijából, majd itthon megnéztük az angol Vuk-nak a végét, amit még előző nap kezdtünk el. Ha van bárki, aki gondolkodott rajta, hogy megnézi ezt a mesét angolul is, mert az olyan jó móka, ne tegye! Borzasztó volt angolul... Ja, ha nem hiszed, akkor nézz csak bele nyugodtan, de előre szólok, hogy én megmondtam! :-D
A nap további része (is) problémamentesen zajlott szerencsére. Anyuka késő este végre hazaért Ohióból, így csütörtöktől még inkább minden a rendes kerékvágás szerint zajlott. Nagy hurrá! :-)

A csütörtök (okt. 11.) már eleve rosszul indult, mert a gyerekek csak reggel találkoztak az anyukájukkal, és emiatt szinte teljesen kezelhetetlenek voltak. Azt hittem szétszakad a fejem, olyan veszekedés volt reggel. A nagyobbik gyerek nagyon csúnyán viselkedett az anyjával, de valószínűleg csak mert figyelemhiányban szenvedett. Én azért elég jól tudtam kezelni a helyzetet, és mindkét gyerek időben készen volt az iskolára, és oda is értek időben. Írtam is anyukának egy sms-t reggel még ezzel a szöveggel, hogy "a lehetetlen küldetés teljesítve", mire ő azt válaszolta, hogy "good job Agent C.!", vagyis "jó munkát végeztél C. ügynök!". (innen származik a bejegyzésem címe) :-D
Aztán a jól megszokott relax time-om következett, amit egy pár órára megzavartak az ablakszerelők (létezik ez a szó magyarul????), ugyanis ki kellett cserélni az ablakot a játszószobában.
Délután felvettem a gyerekeket suliból, majd mentünk beszéd órára, és végül haza. Itthon már nem sok érdekesség történt, eléggé jól tudtam kezelni ismét a helyzeteket, szóval büszke vagyok magamra. :-) 

A péntek (okt. 12.) már mondhatni lazán eltelt. Reggel azért megvolt a szokásos harcom a kicsivel, ugyanis szokása, hogy konkrétan rátör a szüleire, míg ők öltözködnek, készülődnek munkába, én meg nyilván nem megyek utána a szülők szobájába... Ma időben visszahúztam a gyereket, így nem tudott bemenni a szüleihez, ezért volt nagy visítás meg sírás, de engem már nemigen hatott meg... A lényeg, hogy időben összekészítettem őt is, meg utána a nagyobbik gyereket is. Napközben ismét csak elment az időm a nagy semmivel, majd picivel korábban indultam a kicsiért a sulijához, mert még be kellett ugranom a postára. Azt gyorsan letudtam, a gyereket hazafuvaroztam, majd elsétáltunk a nagyobbik gyerekért, hazajöttünk, a nagyobbik gyereket apuka felvette itthon, és mentek szülinapi bulira, én meg itthon maradtam a kicsivel. Gyorsan eltelt az a kis idő, és apuka már itthon is volt a pizzavacsorával. Szépen hármasban megvacsiztunk, majd kb az utolsó falatoknál anyuka is hazaesett. Megbeszéltük a nap eseményeit, jókat nevetgéltünk, egészen szépen telt el a nap.

Hogy összegezzem kicsit a hetet, nagyon-nagyon fáradt vagyok, és hiába szedem marokszám a gyógyszert, nem vagyok jobban... Igyekszem kicsit többet pihenni a hétvégén és feltöltődni picit (egész jó kis programok várnak rám, de majd meglátjuk mi sül ki belőle. :-) ). Hajrá Agent C.! :-D

Ja és az lemaradt, hogy épp mikor ezeket a sorokat írom van 2 teljes hónapja, hogy megérkeztem Amerikába. Nagyon gyorsan és eseménydúsan telt ez a két hónap, és kíváncsian várom a folytatást. Állítólag a 3. hónap egyenlő a mélyponttal. Valahogy úgy képzelem, mint a kapcsolatokban a bűvös hetedik évet (bár azt még nem volt alkalmam megtapasztalni...). Sokan mondják, hogy az a vízválasztó, az au paireknek meg a harmadik hónap. Meglátjuk mi lesz, egyelőre én nagyon is jól érzem itt magam. :-)

Suli, shopping, Natural History Museum

A szombatom (okt. 6.) a már jól megszokott módon azzal indult, hogy reggel mentem suliba, majd egy kellemes 4 és fél óra múlva vége lett az órának. Megkaptuk a múltheti teszt eredményét, és hát nem vagyok éppen megelégedve az eredményemmel (csöppet maximalista vagyok), de azért nem lett rossz. Csatlakozott hozzánk egy új osztálytárs is, egy lány Kolumbiából. Ö is au pair, és relatíve közel lakik hozzám, aminek nagyon örülök, mert nagyon aranyos lány. Vele együtt már összesen heten vagyunk a csoportban, mindannyian au pairek, és mindannyian más-más országból. Ennél csodásabb már nem is lehetne. :-)
Óra után a német és a kolumbiai lánnyal elmentünk a sulival szemben lévő Starbucksba beszélgetni, ismerkedni és lazulni kicsit. Végre kipróbáltam a Pumpkin Spice Lattét (nem tudom mi ennek a magyar fordítása, talán tökös fűszeres tejeskávé?, bár ez eléggé magyartalan, na mindegy), és azt kell hogy mondjam, hogy nem volt rossz. Nem mondom, hogy még egyszer megvenném, de nem volt rossz. :-) Kávézás közben jót beszélgettünk a lányokkal kb 2 órán keresztül, utána betámadtuk a közeli CVS-t, ahol vettünk ezt-azt, majd hazafelé vettük az irányt. A német lányt hazavittem, és én is hazajöttem egy pár percre, hogy egyek valamit, és az a meglepetés fogadott, hogy apuka végre hazaért az üzleti útjáról. Épp pihenni próbált, én meg felébresztettem szegényt, és ha már úgy alakult, jól ki is faggattam merre járt és milyen volt az útja. Közben ettem is valamit, majd indultam a plázába, hogy a halloween jelmezemhez megvegyem az "alapanyagot". Mikor indultam volna, anyuka épp akkor ért haza a gyerekekkel, és gyorsan a kezembe nyomott egy új telefont, hogy mostmár ez az új telóm. Ugyanolyan mint eddig volt, csak eggyel újabb verziója. Nekem annyira nem tetszik, eddig sem tetszett, de telefonálni és sms-t küldeni lehet vele, és ez a lényeg.
Ezután végre tényleg elindultam a plázába. Először csak körbenéztem, majd vásároltam ezt-azt. Ez a végeredményem:

Vásárlás után hazajöttem, és apukától kaptam egy kis ajándékot, amit nekem vett az üzleti útján:

Csoki, mert mindenki tudja, hogy azt nagyon szeretem :-D

Utána végre megnyitottam az online banking-em, netezgéltem, üzeneteket küldtem, szóval semmi érdekes nem volt a továbbiakban.  

Vasárnap (okt. 7.) reggel elindultam DC belvárosába, hogy találkozzak egy magyar kolleginával, aki DC-től kb fél órányira lakik, és egy hónappal korábban jött ki Amerikába mint én.
A találka 11-re volt megbeszélve, én oda is értem időben (első alaklom, hogy egyedül metróztam!!!), de a kollegina sajnos késett közel egy órát... Alapvetően ezzel nem is lenne bajom, eléggé türelmes szoktam lenni, de hideg volt, fújt a szél, teljesen átfagytam, és kezdtem megéhezni. Így mikor végre megérkezett, elég ingerült állapotban voltam... Mivel hideg volt, elmentünk a Natural History Museumba, mert én ott még nem voltam, ő is csak futólag, és mindkettőnket érdekelt. Az elején elég sok kitömött állatot láttunk, ami engem nagyon frusztrált, és hát nem ezt vártam, és egyre éhesebb lettem, így elmentünk kajálni. Még szerencse, hogy az amerikai múzeumokban vannak éttermek is. Ettem egy salátát, közben beszélgettünk, majd miután végeztünk az evéssel, folytattuk a múzeumnézést a dínó részleggel.

 dínótojás

 Még azt is megnézhettük, hogy hogyan csinálják meg az igazinak tűnő csontvázakat.

A dínók után végre valami igazán érdekes következett: az ásványok. Elég nagy tömeg volt ott, mindenki ezeket akarta lefotózni:

Nem tudom, hogy ezek eredetiek-e, nem vagyok róla meggyőzve, de szépen csillogtak, az biztos. :-) Persze sokkal több is volt belőlük, ezek csak azok, amik nekem a legjobban tetszettek.
Az ékszerek után az "egyszerű" ásványok következtek:

Ezután hullafáradtan elhagytuk a múzeumot, hogy valahol máshol még igyunk egy kávét és nyugodtan beszélgessünk. Mivel jobb hely nem jutott eszembe, elmentünk az Air and Space múzeumba, ahol egy hatalmas McDonald’s található, és ott kávéztunk. Közben jót beszélgettünk, majd elindultunk mindketten szépen hazafelé.
Összességében egy jó kis napot töltöttünk együtt, bár eléggé döcögősen indult az egész, és már a találkozó leszervezése is hetekbe került, de hát végre összehoztuk, és remélem fogunk még találkozni. :-)

Miután hazametróztam, és hazavezettem a metróállomásról, itthon beszélgettem kicsit a szülőkkel, megvártam, hogy anyuka induljon a reptérre (a változatosság kedvéért most ő utazott el pár napra), kicsit még tiszteletemet tettem, majd elvonultam a szobámba relaxálni, hogy felkészüljek az újabb munkás hétre.