Utolsó napok

Kicsit már nehéz visszaemlékeznem, hogy mik is történtek 3 hete, de azért igyekszem. :-) Szóval kifejezetten emlékszem rá, hogy az utolsó hétvégémen volt egy mezőgazdasági vásár itt, Montgomery County-ban, ami hihetetlen nagy eseménynek számít. Elmentünk rá családostól, láttunk sok szépet és jót, de sok kép sajnos nem készült, mert még a kezdet kezdetén lemerült a fényképezőgépem... Azért egyet-kettőt sikerült kattintani, és íme hát Nektek az ízelítő:

Elég sok időt eltöltöttünk itt a családdal, főleg apukával és a kisebbik host gyerekemmel. És annak ellenére, hogy leégett a vállam, nagyon jól éreztük magunkat. :-D

Ezután az utolsó munkanapom nagyon gyorsan eltelt, ezer felé kellett még rohangálnom, hogy minden simítást elvégezzek a nagy utam előtt. Nem is sokat aludtam az utolsó napokban (meg utána sem...), mert hát az a helyzet, hogy eléggé kis izgatott voltam, hogy 3 hétig fogok utazgatni a nagy Amerikában. :-)

Szóval kedden reggel indultam útnak, és majdnem pontosan 3 hét múlva jöttem vissza haza, Bethesdába. Nagyon sokfelé jártam, és mindenről részletesen be is fogok számolni szépen apránként, ahogy időm majd engedi.

Most ugorjunk is a vasárnap estére, amikor hazaérkeztem a szeretett kis városkámba, Bethesdába. Host anyu vett fel a reptéren, és egész úton be nem állt a szánk. Végülis 3 hét lemaradását kellett pótolni, és hiába skypeoltunk és telefonáltunk egyszer-egyszer, az csak nem ugyanaz, mint élőben csevegni mindenféléről. :-)

Ahogy megérkeztünk a házunkhoz, felszaladtam a gyerekekhez, mert ugyan már ágyban voltak, de még nem aludtak, és nagy-nagy meglepetés voltam nekik, mert azt hitték csak késő este érkezem, és csak másnap reggel fognak velem találkozni.  Szóval volt nagy öröm, hatalmas ölelés és millió puszi. Hihetetlen édesek voltak, és bizony nehezen álltam meg, hogy ne érzékenyüljek el, mert annyira nagyon szeretem őket, és jó volt érezni, hogy ők is mennyire hiányoltak engem. :-)

Éppen ezért ma és tegnap igyekeztem is a lehető legtöbb időt velük tölteni. Szerencsére Amerikában most volt a Labor day, és nem volt sem iskola, sem munka, szóval lehetett játszani megállás nélkül. Sőt, még az esti bedtime-ot is bevállaltam, és extra hosszúra sikerült nyújtaniuk a gyerekeknek, annyira nem akartak elengedni. És őszintén szólva én sem akartam otthagyni őket, mert számomra is felfoghatatlan, hogy ez volt az utolsó bedtime-juk velem...

Az utolsó napomra Amerikában már csak annyi maradt, hogy megszüntessem a bankszámlát, és mókázzak egy-egy utolsót a gyerekekkel. A gépem késő este indul haza Magyarországra, addig még csomagolgatnom kell és persze a családdal lenni. :-)

Legközelebb már majd Magyarországról fogok jelentkezni, és ahogy ígértem, szépen sorban írom majd az úti beszámolóimat. :-)