2013. június 20., csütörtök

Bye-bye, Bebe

Habár az előző bejegyzésem is határozottan úgy tűnhetett, mintha búcsúznék Bebétől, a végét azzal zártam, hogy az még nem a búcsú ideje. Mert az most jött el. De persze most sem véglegesen, csak a következő kb másfél hónapra, de az a másfél hónap nagyon rossz lesz nélküle. Szóval ezt a bejegyzést igazából most neki írom, meg magamnak, hogy ha nagyon rossz kedvünk lenne, csak meg tudjuk nyitni, végigpörgetni a képeket, és jókat mosolyogni. :-)

Drága Bebe,
Nem is tudom hol kezdjem, mert annyira sok fantasztikus kalandon vagyunk túl, és egymás után törnek fel az emlékek... Azt hiszem a legjobb, ha elővesszük az első közös élményünket, amikor először találkoztunk és turistáskodtunk együtt DC-ben, azon a bizonyos augusztus 26-i napon. Még minden olyan kis kezdetleges volt, nekem még minden nagyon új, neked meg már minden olyan nagyon megszokott. Most, hogy visszaolvasom az arról a napról készült bejegyzésemet, jókat mosolygok. Itt van mindjárt az első mondatom:
"A mai napon reggel 3/4 11-kor útra keltem, hogy életemben először, de garantáltan nem utoljára találkozzam Bebe kolleginával."
Ki hitte volna akkor még, hogy ilyen jó barátok leszünk. :-) 
És itt van az első közös képünk, amit direkt azért készítettünk, hogy legyen mit feltölteni a blogjainkba:

Aztán a barátságunk egyre szorosabbra fonódott, de garantáltan mérföldkő volt, amikor azon a bizonyos december 2-i napon először mentünk el együtt A Múzeumba, és kialakult a Kátya-Olga alaptörténet.
Hihetetlenül szuper napokat töltöttünk együtt, amikor kicsit elmenekülhettünk az au pair életből, és valóban élvezhettük azt, hogy igen, itt élünk Amerikában, és imádjuk! Mindig mosolyogva gondolok vissza a Great Falls-os undifánkos kalandra, a közös karácsonyozásra, az Ikeás és Aldis kalandokra, a közös kémtörténetekre és a rengeteg 'ugorj át egy kávéra és beszélgessünk' délelőttre. De ezer meg egy mókás kalandunk volt, nem is győzöm mind felsorolni.

Aztán ami újabb fordulópont volt, az az a bizonyos január 5-i Hobbitos mozizás, amikor is felfedeztük Mike-ot. Igen, Mike-ot, aki olyan erős benyomást tett ránk/rád a gyönyörű mosolyával, hogy a második otthonunkká vált a Tysons Corner, és közel minden szombatunkat a moziban töltöttük. Abban a bizonyos moziban, ahol drogot csempésztek a kólánkba, hogy garantáltan jól szórakozzunk. :-D

Nem is tudom mihez fogok kezdeni nélküled, a magyar pajtim nélkül. Még csak tegnap mentél el, de máris nagyon hiányzol.
Egyszerűen szinte felfoghatatlan, hogy így elrepült ez a 10 hónap, amit együtt töltöttünk, és mérhetetlenül boldog vagyok, hogy megismerhettelek és a barátomnak tudhatlak. Nagyon várom, hogy újra találkozzunk, és folytassuk a közös kalandjainkat. :-)

Örökre a magyar pajtid, ex-Kátya, Nadia :-)

4 megjegyzés:

  1. Nagyszerű ezt olvasni, hogy összetartanak a magyar lánykák, akárhol is legyenek. :-))

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon szép volt Csilla, megkönnyeztem :)))

    VálaszTörlés